Bálinttal már akkor tervbe vettük ezt a versenyt, amikor Burucs Mari májusban feltette a szikla.hu-ra az ezévi versenynaptárat. Nekem új volt az egész verseny és első nehézségi versenyem is volt, Bálint már volt két éve és szép emlékekkel várta a barlang feletti sziklák megmászását.
Péntek reggel korán érkeztünk meg a Délibe, még a Lehel-téri Mountexbe is be kellet mennünk, mert Bálint régi Styx-je már egy kicsit leamortizált. Sikerült is egy fasza, papucsos LaSportiva Venomot vennie (csak dícsérni lehet és 13E volt akciósan). Átmentünk a Keletibe ahol megváltottuk jegyeinket a Jósvafő-Aggtelek vasutállomásra, Miskolcon át, ahol a Miskolci Egyetem gépészmérnök gólyáiba botlottunk. Bálint gondolt rá, hogy tanulmányait sürgetve beáll a sorba, de a mászóversenyt semmiért sem hagytuk volna ki.
A miskolci vasútállomáson a 8a (!) vágányra érkeztünk, de 9a-s vágányokat is találtunk.
A Jósvafőig vezető vonatúton még kicsit nyújtani kellett az új cipőt, így Bálint a mászócipőjében ácsorogva nezte végig Magyarország északi részének vadregényes tájait.
Mikor megérkeztünk a busszal a barlang bejáratához, csak bámultuk a sziklákat, 30 méter magas enyhén áthajló mészkőfal tornyosul a barlangba látogatók fölé, és ez jelent évről évre (de csak két napig) kihívást a mászóknak.
Ekkor még csak a gyerekverseny résztvevői voltak ott és a szervezők, akik már szerelték az esőponyvát a döntő útja fölé, ugyanis rossz időt mondtak szombatra. A szállásunkra még várnunk kellett és konstatáltuk, hogy lehet, hogy mi vagyunk a VESE egyedüli képviselői. Estig kellett várni a nevezéssel, kaptunk egy fasza szobát [pólót nem 🙁 ], hamar le is feküdtünk.
Szombat reggel korán keltünk és örömmel tudtuk meg, hogy nem mi vagyunk az egyetlen VESÉ-sek. Noémi női nyíltban indult, Tibi pedig férfi B-ben, Steve pedig csak drukkolt. Nekünk, az A kategóriának, csak délben kellett bemennie az izolációba. Voltak gyerek kategóriák, szokásos C, D és E, férfi B és A. Ez azt jelentette, hogy nyílt A, B-be az nevezett, aki akart, tudásának megfelelően amatőrben, vagy profiban.
Az izoláció ismét hosszú és idegtépő várakozással telt, de Csapajev poénjai mindig oldják a hangulatot. Egyébként volt egy tök jó kunszt, amit egy, a versenyben nem induló, mászó talált ki, mondjuk nem igazán értem, hogy miért volt ott, de az elkülönítés elég szabadon volt értelmezve ezen a versenyen. Az utat még Burucs Bálint is megtisztelte, persze neki másodikra meglett (elsőre még nem volt bemelegedve), Patkánynak is meglett egypár próba után.
A selejtező kunszt legtöbbek szerint elég könnyű volt, de Bálinttal mindketten kiestünk belőle és a döntőhöz TOP-nál kevesebb nem volt elég. Bálint a kunszt részénél esett ki, de szerintem benne is több volt. Én egy kicsit csalódott voltam, utólag tudtam meg, hogy a kunsz felett estem ki, bár éreztem is, hogy elsiettem. Szerintem nagyon tapasztalatlanok voltunk, a boulder versenyekhez mindketten jobban hozzászoktunk már. Gyakorlatilag a helyezéseink: Bálint 13. én 12. (11-en jutottak döntőbe a 16 ból).
Szombat este volt gulyás, kötélhúzás és egy kis slackline, egy gyenge party aztán alvás.
Egész este esett, de a döntő út száraz volt, 10 körül indult az első delikvens. Később egy másik út is megszáradt és párhuzamosan mehettek a különböző kategóriák végső mászásai. A mászások sok izgalat tartogattak, elég nyílt volt a verseny, mivel a ranglista első pár versenyzője Sydney-ben tartózkodott. Végig néztük a mászásokat, majd miután véget ért a verseny mi is rápróbálkoztunk az útra. Szerintem ha döntőbe jutottunk volna és hozzuk a formánkat, akkor sem végzünk előrébb, szóval az eredményeink tényleg reálisak. Igazándiból egyel előrébb lettünk volna, mert Horváth Gábor dekoncentráltsága folytán leesett a harmadik köztesnél.
Ekkor már esett az eső, és nemsokára indulnunk kellett, Csapajev vitt a fővárosig, mert sok volt nála a hely (Ferdinánd és Peti sajnos nem tudott megjelenni). Az eredményhírdetésen Barkó Csabi bejelentette, hogy Urbanics Áronnal befejezik a szervezést és várják a lelkes utódokat. Ez egy kicsit szomorú pillanat volt nekem, mert tudva levő, hogy kevés az ilyen vállalkozó szellemű ember, amikor az MHSSZ és az összes klub is pénzgondokkal küzd és ez ennek a nagy hagyományokkal rendelkező, jóhangulatú versenysorozatnak a megszakadását jelentheti. A helyezésemmel személy szerint elégedett vagyok, de mondanám, hogy majd jövőre jobb lesz, csakhogy nem biztos, hogy lesz jövőre verseny.
A hétvége mérlege két előlmászás volt, ami önnmagában elég kevés azért a pénzért, amit belefeccöltünk, viszont ha mindent beleveszek, akkor megérte résztvenni ezen a neves versenyen. Ha teszemazt kimegyünk a geribe és ott mászunk végig két napot, az valószínűleg többet adott volna, de így egy megismételhetetlen esemény részesei lehettünk, és olyan utakat mászhattunk amelyeket soha ezelőtt és soha ezután nem fogunk, mert Geri mindig ott van az év 365 napjában, de 35. Aggtelek kupa csak egyszer volt.
