September, 2021 - BHSK climbing

Késés, újra tervezés, újragondolás. Pénteki nyár végi kesernye – mindenki a Velencei tó felé szeretne menni weekendezni, a pálya csurig zötykölődő kocsikkal. Próbáljuk megtervezni a leggyorsabb lejutási lehetőséget de így is több mint 5 óra mire megérkezünk a hőn szeretett Kotecnik parkolóba. Az alvás és jóéjt cigi között őrlődőm, amikor meglátjuk fent a nagy tábortüzet. Ja hogy most van az V. Kotecnik Festival?! A szervezőktől sok minden kiderül, a 15 eurós nevezési díjért, póló, reggeli, vacsora jár, a fődíj egy kötél – egynapos mászómaraton jellegű baráti verseny három nehézségi kategóriára osztva – sajnos koedukált mezőnyben.

Csapatunk igen vegyes: Ábel akinek ez a második Kotecniki hétvégéje, itt van a jó öreg Manu Linares Venezuelából és Fatih barátom Törökországból.

Fatihnak ajánlgatom a 7a+, 7b fokozatokat, meg is mászik kettőt hármat második próbálkozásra. Számomra a Tamavcek az első napi feladat, tudom hogy ebben a 25 fokos hőmérsékletben nincs esélyem, de begyúrni érdemes. Mostanában úgyis csak ez van, már kezdem megszokni. Az egyik helyi pioneer aki Kotecniken, Cretan és Ter-ben is rengeteg utat nittelt, tartott egy kis történelem órát; milyen volt a csöndes Kotecnik 20 évvel ezelőtt és milyen látni ahogy kelet-Szlovénia legnépszerűbb helyévé nőtte ki magát. Azzal nyugtat meg, hogy szinte bárki akit ismer hogy megmászta a Tamavceket mind október-november körül mászták meg. Ez egy picit segít feldolgozni a tényt, hogy a kulcs mozdulat 25 fokban csak ötből egyszer sikerül – igaz akkor már végig tudom csinálni a fenti táblát.

Még délután hátra sétálunk Fatih-val a Kaca szektorba, ahol egy régóta vágyott áthajlásba pakolom be a közteseket. Asterix – 7c+. 20méter kompakt áthajlás lyukakkal, irtózatos boulder a közepén kétujjasokon és eldurrantós veretés a standig. Sikerül minden mozdulatot kidolgozni, de annyira kéri az ujjerőt, hogy inkább elengedem mára.

Este élőzene, vetítések, hatalmas Gulyás vacsorára és kicsit későn de nyugovóra térünk.

Az éjszakai dajdajozásak megvan a böjtje, igen lassan indul a vasárnap, nem is szeretnénk Fatih-val elkapkodni, inkább a töltődésre szavazunk. Fent a Kaca szektorban átmozogjuk a Nos 7c utat, csak hogy legyen még egy projecttel több. Poén út ez a Nos, eredetileg 7b+/c fokozatot kapott, szerény véleményem szerint ma a 7c ben is iszonyú kemény. Dehát a Kaca szektor már csak ilyen, egy történelmi lenyomata a 90-es és 2000éveknek. Elég későn indulunk el, még egy kiadós pizzára megállunk – rajtam ekkor már eluralkodnak a megfázás jelei, a torkom ötödére szűkül.

Az első Kotecnik volt az őszi maratonból, bíztató jelekkel…

Gratula Klincsek Krisztinek a Lady 7b megmászáshoz, Lakatos Zoli a Mati Terezija 7c küldte le, Fekete Dávid a mellette lévő 7c-t, Soukup Ági pedig megnyerte a fődíjat: a kötelet. Termékeny hétvége a hazai delegációnak. 🙂

A stabilitást és a robosztus performanciát nagyon sokra tudom értékelni, ez az élet különböző területein is igen nagy támogató tud lenni. A teljesítményünket mindig torz tükörből ítéljük meg, de állítólag az élsportban, de az amatőr sportban is ha valaki a határát szeretné feszegetni – van létjogosultsága ennek a torz tükörnek – vélekedik így Dr. Lénárt Ágota sportpszichológus. Sokszor azért sikerül egy rekordot megdönteni, mert a sportoló nem két lábbal állt a realitások talaján.

Gondolatok. Általában a projektelésnél érzem sokszor, hogy sokkal robosztusabb mentális képességeket igényel a mászás, mint mondjuk elmenni kocogni 5 kilómétert. A mászásnál nincs meg az a feelingem, mint egy 5km futás során, hogy “hát jó” pihenőnapon is lehet csinálni, másnaposan is, nem igényel különösebb mentális felkészülést vagy a csillagok együttállását, hogy összejöjjön. Csak ki kell lépned az ajtón és mehet is. Nincsenek olyan faktorok, minthogy legyen két pihenőnapod a projektelés előtt, növeszd vissza a lekopott bőrödet, ne csorbítsa motivációdat ha kimész és két hónapon keresztül minden héten ugyanabban az útban mindig ugyanannál a mozdulatnál leesel. Egy hosszú folyamatban mindig vannak hullámzó szakaszok, de ha összességében a faktorok (bétacsiszolás, hibák felismerése, mentális upgradelődés – kulcsrészen az ellenségből-barát filozófia) fölfelé ívelnek, az egy jó ajánlólevél a megmászáshoz. És persze ott van az, hogy néha kurvára azt érzed semmi nem változik, sőt rosszabb a formád mint volt, igazán nem is tartasz sehová ezzel a dologgal, inkább tényleg futni kéne menni… Azért a legtöbb mászóiskola tele van utakkal és könnyű választani mást, ha lelked kifújt egy projecttől. Nem így Kétágú-hegy.

Egy olyan út mint a Doktor Úr – egészen más tészta. Évente nem találsz egy embert aki szívesen kijönne veled projectelni, akit érdekel az út egyáltalán, mivel déli fekvésű a fal, fogásai pedig parányiak a 8b fokozatért – igazából csak egy nagyon kis szelete jó az évnek amikor érdemes is kimenni, mert próbálós/megmászós idő van hozzá. Ezek leginkább a napsütötte téli napok, amikor talán 10 fok körül van a hőmérséklet a fal lábánál. Ezzel az úttal kialakul valami interperszonális kapcsolat, te akarod a megmászást, ő akarja a bőrödet. El is veszi…

Mivel nemrég újra-nittelésre került számtalan helyi út (sajnos a Jing-Jang mint első hazai 7c+ nem érdemelte meg ezt a megtiszteltetést és továbbra is két rozsdás szög fityeg lefelé belőle) így talán a jövőben a biztosító ember kérdésköre nem lesz annyira nehézkes, mint azt az elmúlt években megszokhattam.

Fölker Gábor volt a motivált partner, aki szintén a project listájára tűzte a Doktor Urat. Volt rá egy kis esély, hogy felgyalogolunk a pofonért a 25 fok körüli hőmérséklet miatt, de pontosan tudom hogy belepakolni az időt-energiát, ha télen kezdenénk el már késő lenne. El kell kezdeni ráalakulni, el kell kezdeni feltérképzeni a hiányos foltokat, hol kellene picit hajlékonyabb csípő, hol egy kicsivel több maxerő, melyik ujjakat kell pontosan le-tape-elni, hány próba után vágja át a kulcsfogás a bőrödet, hogyan tudsz legjobban bemelegíteni rá és még lehetne sorolni. 3. vagy 4. mászónapom lehetett az úton, kb 8-9 próbánál járhatok (első próba 2011-ben!), de érzésre tipikusan az az út amihez még lehet hogy majd 5-20 napot rá kell szánni, és még vagy 50 próbát, mire odáig jutunk hogy megmászom talán idén – talán x év múlva. Kis eséllyel lesz ezen a télen, de azzal nyugtatom magam, “ha sosem kezdek el vele foglalkozni, akkor biztosan soha nem lesz megmászva”, viszont túl epic út ahhoz, hogy ne legyen bakancslistán.

Kangyal Andris Doktor uras novellájából nagyon az jön át nekem, hogy a felső kulcsrész az annyira stabil volt nekik 1991-ben, ha az alsó boulder (7C) átmásszák, már nem fognak kiesni a felső részen 7A+?

Ezzel szemben tök megértem, hogy Bajusz B. kiesett a fenti táblán – bár szépített egy nagyot azzal hogy egy nap alatt tudta megmászni az utat. Jelenleg roppant esetlegesnek/féllehetetlennek érzem a fenti tábla parányi szikla egyenetlenségeit. Azt mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy nagyon jó kis utak születtek ujjá az újra nitteléssel, a kalauzban írt Lyuk sor V+ helyett talán egy szép 6a, a Horpadás VI os inkább egy jó 6a+ érdemel szerintem. Másztuk még Gabival a Csend és kiáltás 7a-t, ami valami eszméletlen jó kis út volt. Nem csak szép kőzet és mozgásforma – képeslapkilátás amit kap az ember, ha mászás közben picit balra tekint.