Ma szívtek, holnap májatok…

“A kiejtés kettőségére játszik rá a Massive attack (holnap májatok) nevű út is. A zárójel nélküli rész egy együttes neve, de a teljes név jelentése így ’ma szívetek, holnap májatok’” szól az idézet Kuna Ági Gerecsei-utak-nevei pdf-ből.

A névadáskor vajon mire gondolt a költő? Megcsendül az elmúlás harangja, ma még szívvel, lélekkel mászol de aztán eljő a holnap – a jövő és egyszer csak az alkoholhoz nyúlsz? Jajj ugyanmár ne legyünk ennyire negatívak, just positive vibration tesa! Na de akkor mi?

Lehet értelmezni ezt az élet-körforgás vonalat úgy is, hogy a vér hazája a szív, aki pumpál és lüktet, de ha alszol tested vérállományának jelentős része a májba húzódik vissza –  nyugalomra éjszakánként. Igen a tiédbe is. 😉 De az is lehet, hogy nem láttak bele ebbe semmi egészen különöset csak adta a szóvicc. Az biztos, hogy a névadáskor azért kellett fantázia csak úgy mint felrakni ezt az utat. Egyetlen szépségibája egyben időgép is a 90-es évekbe amikor számos helyütt a  világon az út építés kalapácsot, vésőt is jelentett, divat volt az utat úgy alakítani ahogy az első megmászó megálmodta. «Ha már kint a fúró a standoláshoz, kerüljön be egy alsós perem is.» Persze ez csak az én kisarkításom, mindenesetre ilyen szép fúrt alsóst még nem láttam se a gerecsében se külföldön – bárki aksijából is származzék.

De a tények: 1999-ben Bubb Feri mászta meg elsőként ezt a 2 nittes 6m rettenetet, s adta akkor 7a+-ra, aztán fogástörések következtében azóta kb. egy maréknyi legény tudott itt felkotorni, az én csőrömet pedig mindig is bökte, mert boulderes, mert rövid és mert nehéz. Mert nem értettem. Minidig csak hitetlenkedni sétáltam fel az első nittben lógó hosszú kötélgyűrűhöz, majd nem-találva a fogásokat sóhajtozva elkullogtam. A tény hogy ezt eddig nem tudtam megmászni, abszolút az türelem(!) hiányáról árulkodott!

Ezen a hétvégén úgy voltam vele, addig kefélem a fogásokat amíg megnőnek és addig fogok ülni a beülőben amíg ki nem találom a mozdulatokat. Az összeset. (mind a 7 darabot!) Szombaton rá is ment erre a mutatványra nettó 2-3 óra, de úgy ülhettem be hazafelé a kocsiba hogy tudom minden mozdulat mikéntjét. Ez a rövid pár méter úgy kiziázódott, mintha a teljes szlovén ifiválogatott felrohant volna edzés gyanánt. Megtört a jég, nincs ámítás – tényleg mászható. Szerintem köszönő viszonyban sincs a bánya többi 7c-jével, de a frankenjurásokkal sem, én mindenképp upgradeet javaslok, már csak a mértékét kell megszülni és uram bocsá’ majd elfelejtettem; megmászni az utat!

Fatihval vasárnap reggel is motivációkkal (és izomlázakkal) ülünk kocsiba, ezúttal Kalamár Ábel és Virág az utitársak, mindig szupi fanatikus sportmászókat megismerni. Fatih is lájtosabban tolja, előző nap leflashelte a Küklopszot (7b) majd a Terit (7b), de azért maradtak ambíciók. Nem sietem el a bemelegítést, olyan vállkitörő mozdulatok vannak ebben a rövid rettenetben, inkább mozgok nagyon sokat és megvárom hogy a test felébredjen. Amikor megjön a nyári szellő és Fatih is felveszi a pehelykabátot, akkor érzem hogy fel kell menni a dombtetőre. A bemelegítő taktikai bőrspórolós átmozgás során is sikerül még csiszolni a bétán, találok egy «nagyon kényelmes» testpozíciót és egy új lépésbétát ami esszenciális lesz a megmászáshoz. Légzés. Sok be, sok ki. Csak mint a mélytengeri merülés előtt a búvárok. Oxigéndús vérrel kell beszállni, úgyse fogok tudni túl sokat lélegezni az első 7 préselős mozdulatban. A 7 mozdulatból 5-ben éreztem hogy ki tudok esni, valahogy nem jött el semmim – egyszer csak túl voltam mindenen.

Gondolkodtam, hogy fel kellene venni videóra, hogy lenne egy jó emlék – de azzal elvenném egyszer az esélyt valakitől aki maga szeretne rájönni ezeknek a nyakatekert fogásoknak a mikéntjére. Talán azért nem másztam meg mert mindig lusta voltam a felismerésbe feccölni az energiát. Túl szép volt az út ahogy rájöhettem a mozdulatokra, a fejtörések keserűből édesbe váltottak, összességében sokkal emlékezetesebb élményt adott így, ogy magam számára kellett megszülni a dolgokat. Az út a lényeg. Szóval ezért sem lessz videó. Ezt a gesztenyét bizony magadnak kell kikaparni, van ami nem adatik meg, van amihez senki se mondja a talajról a bétát. A rossz nyelvek azt beszélik van ebben egy egyujjas luk amit meg kell zárni. Ezen nincs mit szépíteni, megzárod mutatóujjal azt tartik. De az egész fogáskészlet, azok a gaszton-oldalhúzók, hüvelykujjal elkapós fogások, reibungok és keresztnyúlás – mégis valami kuriózum a maga nemében. Én simán mernék rá egy 7B/+ bouldert is mondani, kulcsmozdulata nehezebb mint a Nazgul-é (harmad annyi ember is mászta meg mint a Nazgult), én most azt érzem egy 7c+/8a? fokozatot tartanék reálisnak. Szeretem ezeket az elfeledett homokszemeket, melyek már régen leperegtek a homokórában.

Tamáska vezetése mellett megjelent a bányában a Magyar Válogatott is. Én nem degradálnám le őket az Ifi-jelzővel , márcsak azért sem mert a legkeményebb hazai felnőtteknél is erősebbek ezek a srácok, nincs két olyan felnőtt ma aki tudná a lépést tartani az Eső és Illúzió falon a 16éves versenyzőkkel.

Az érdekességek dióhéjban: Tamáska kitörte a tavasszal Zoli által nyitott Orpheusz jobbos fogását az ugrás előtt, jelenleg nem lett még beadva így a mozdulat, Tamáska 8c+ emleget. És hozzá mosolyog.

Azért hogy ne legyen üres kéz, Tomika mászik egy a szemében variánst (szememben FA) Orpheuszból a Kékszakáll standjába balra fel 8b/+ ért. Nimród gyúrja be a Bányarém 8c-t, Radics Ati pedig nap végén leküldi még a Zed 8b/+ utat második próbára! Én csak a kamerázás közben realizálom, hogy másodikra volt képes ezt letolni. Uhh bástya mi a fjasz van veled hát gratulálok!