Mindig gyerekes izgalom fog el amikor egy új mászóhelyet szeretnék felfedezni. Azonnal végigszaladok az elejétől a végéig, hogy mik a lehetőségek, Mibű élünk?! Tipikus “taktikai hiba” hogy egy új mászóhely első szektorában leragad az ember – pedig ha látjuk az étlapról a teljes választékot, talán másképp is dönthettünk volna. Persze ez egy Ceüse mérető mászóhelynél nem opció (mármint gyorsan végigszaladni balról jobbra több kilómétert) de a hazai mászóhelyek esetében ettől a problémától azért nem kell tartanunk.
Nekem a Mátrai Báránykő eddig kimaradt. Nem tudom mivel magyarázni, vagyis talán csak annyival, hogy igazán nehéz utak nincsenek, 6c+ al zárul a lista. Vagyis bocsánat, Urbanics Áron kinittelt egy régi projectet (Manitou manuál) ami aszem 7c-ért megy, Áron az első megmászó egyben.
A megamotivált páros Kalamar Ábel és Virág ellé csapódtunk be barátnőmmel, tesztelni a tavaszi maxerőt, pszichét és formavilágot. Én egy hónapos kihagyás, kórházba rohangálás, MRI, gyógytornák és kineziotape-ek világából vagyok visszatérőben ((de erről és hogy miért kell orvost válltani) majd egy külön bejegyzés tanuskodik) – úgyhogy részemről a tavaszi többlépcsős sziklára integrálódás első fejezetét jelentette ez a vulkanikus kőzet. Nekem tetszett a nittelés, látszik, hogy ápolják a helyet, minden patika és csillog, régi standok cserélve.
Ha törik, ha szakad 6a+
Úgy fogalmaznám meg, Báránykő a könnyebb fokozatú mászóutak mekkája. 4c-5c fokozat között rengeteg gyönyörű utat lehet mászni, amik nem potyogósak, nem zsírosak, a szikla tapad mint az atyavilág, patak csordogálás hallatszik fel a völgyből. Jéjzus ereje!
Számomra a Sárga él 6c+ flash jelentette a nap talán legkoncentrálósabb mászását, de azt is érdemes megjegyezni, hogy ilyen gyönyörű peremrengetegeket is ritkán találni mint ami itt van. 6a fokozatban olyan szép utak vannak hogy ihaj-csuhaj.
Virág leküldi első 6c+ útjját 
