Rengeteg mászásunkról való leírás marad mostanában az íróasztalfiókban, nem feltétlenül a múzsa okolandó – nem kell a mászásnak fennköltnek lennie, de néha azt érzem kevés vagyok átadni a kinti élményt verbálisan. Azt hiszem a “könyörtelen mércék” csapdájába estem és öntudatlanul is elérhetetlenül magas elvárások elé állítom a papírra vetendő karaktereket vagy kitörlöm az egész irományt *csába úgy ahogy volt.
Pedig valójában a semminél tényleg a kevés is több.
Ezen rengeteget morfondírozok mostanában, a hazai mászótársadalom pedig (úgy érzem) eléggé ki van éhezve bármire ami mászás. És esetleg magyar nyelven is elérhető, esetleg a mi hazai sziklamászóinkról szól.
Akárhogyis szerencsére most nem kell bíbelődni a szavakkal, beszéljenek a képek. Múlt hétvégén Szőlőkőn jártunk ahol Kozma Bálint, és Manu Linares elképesztő fényképekkel áldottak meg minket. Volt egy kis üvöltés is, úgyhogy majdnem Sharmának érezhettük magunkat.
NoviPeti leküldte a Masters of Stone 7b/+, ezt Ábel leflashelte, meg kb majdnem minden mást is ettől balra. Míg a két Bálintok (Károly és Kozma) a mokkó 7a-ban üvöltöttek, addig Manu a 7b+-ban szintén.
Moty a Jägeri 7b+ mászta meg harmadikra, amikor felértem a fenti táblához, olyan kőzetet és fogáskészletet kaptam az arcomba ami párját ritkítja szerény kis hazánkban. Elképesztő ez az út. Moty fel is motiválódott egy nehezebb variánsra a Jägermeister néven 7c-ért, ami az utolsó nittnél balról mászik fel a standhoz. Össze kellett kaparni magam, de lement a Master of Gyönyör 7c második éles próbára. Huhh.
Az infláció és a benzin drágulása miatt tartani kell a tendenciát, hogy minden tripen kell legyen megmászás – nincs mese… Meg talán az is van, hogy fiatalabbak sem leszünk már és az idő az mindenképpen elmúlik. Így hát jogos a felvetés mire használjuk azt a keveset ami megadatott és kiknek a társaságában töltjük mindezt?!
………..Marico…
