Month: September 2008

Ezen szavak jutottak először eszembe amikor, az új fogásokról akartam írni. Nemrég Gáborral ugyanis több mint 30 fogást vettünk, a bolti ár kevesebb mint feléért. Nagyon jó üzlet volt. A fogásokat feltettük, s már meg is volt a próbamászás… Íme:

1	Kámvás Bálint	1990	KLÉBI
2	Gál Bence	1990	TRATUTRA
3	Burucs Bálint	1988	RLSE
4	Schmid Tamás	1988	RLSE
5	Szél Csaba A	1991	DSZDSE
6	Gedeon Péter	1986	FACTORY
7	Balázs Péter	1982	RLSE
8	Bodrogi Zoltán	1975	FACTORY
9	Sikter Farkas	1989	METEÓRA
10	Vincze Márton	1987
11	Bubb Ferenc	1969	Gerecse SE
12	Szél Dömör A	1991	DSZDSE
13	Izer Bálint A	1991	VESE, BHSK
14	Király András A	1995	KLÉBI
15	Borbély Gábor	1989	VESE, BHSK
16	Molnár Gergely	1984	VESE
17	Abonyi Károly	1977	HANNIBÁL SE
18	Vörös Tamás	1978
19	Nagy Ferdinánd	1993	Mahoe
20	Kerényi Barna A	1991
21	Molnár Attila	1989	RISZI DSE
22	Erdei Áron A	1991
23	Domján Iván	1986	EXERZIOR
24	Gál Máté	1992	TRATUTRA
25	Palotás Péter	1993	Mahoe
26	Kakasi Balázs	1985	VEFK
27	Molnár Dávid	1986	VEFK
28	Barbai Kristóf	1990	VESE
29	Tóth Róbert	1988	BHSK
30	Gilián Andor	1984
31	Györe István	1986	VESE
32	Béni László	1976

Elfogadjuk a szikla.hu bocsánat kérését a késésért. Végülis mikor ha nem a veszprémi versenyen. Mindegy. Az utcazene boulder verseny megkésve bár de törve nem, teljes egészében itt, a nyílt kategória.

Hihetetlen eseménnyel telnek el a napok-hetek, kellett egy kis idő mire mindent fel tudtam dolgozni. Mikor sikerült a G-pont úgy új boulder úttal kezdtem el szemezni, ami pont a G vel szembe van. Nagyon nem ment ezért sokat gyakoroltam, de még nem volt itt az ideje. Teltek a napok, hetek. Az Aggteleki Kupa után nekem már csak ez járt a fejemben. Egy délután le is mentünk Gáborral és egy Nóémi alkotta csapat fogadott minket. Gábor pár próba alatt összerakta a boulder utat, talán a topra nyúlás nehezebb volt mint maga az út, de sebaj. 🙂 Kis félelemmel de nekem is sikerült az út, s mivel a beszálló után lehet egy sarokakasztást csinálni, ezért, B-Hook lett a neve. Később rájöttünk Gáborral, hogy ez egy nagyon szar név, ami nem fedi le a valóságot. Valami Találót kerestünk, így lett a neve Béláim. Rögtön utána kitaláltunk egy még nehezebbet, amiben szerintem mindketten elég szépen mozogtunk. Ezt az utat is felírhatom az, Még idén megmászandó listára, a Tehéncsöcs, a Sündisznó mellé. Gáborral van egy szabad szombati napunk, amit így a tanévnyitó előtt mindenképpen ki kellene használni, ugyanis van még egy lerendezetlen ügyünk Csókakőn. Gyors Telefon, senki se ér rá, a lányok is dolgoznak.

Szombat korán reggel indulunk el Veszprémből, majd A Csókakői busszal 9 óra körül már a templomnál vagyunk. A buszon teltház. Gyanús. Ahogy felérünk a vár alatti parkolóba, meglátjuk a hatalmas emberáradatot. Kicsit olyan volt, mintha mi is visszarepültünk volna az időben a 10. század környékére. Mindenhol jurták, kecskebőr dobok, kardok, íjak, ágyú, szalonnasütés. És persze elengedhetetlen kellék volt a sörsátor, ahol egy Barkó Csabira emlékeztető úr mondta az áldást. Így nézett ki a tizedik Csókakői várnapok. Magunk mögött hagyva a turistákat, az északkeleti sziklák felé vettük az irányt, – ahol a csak egy-egy halk ágyúlövés zavarta meg a csendet. Mindketten beereszkedtünk a falba. Gábor a Csontbrigádba szerelte be a kötelet, én pedig a Krokodilba. Gondosan elhelyeztem a közteseket az elöl mászáshoz. Fejben nagyon nem voltam ott. Nem mertem beszállni az útba. Gábor kezdte a mászást, és szépen lassan eljutott a kunsztig ahol ugyan beleesett, de miután utána kimászta az utat és leeresztés közben láttam egy kaján mosolyt az arcán, – tudtam itt nem lesz probléma. Lelki erőt adott, s már alig vártam, hogy mászhassak. Szerintem ezúttal elég jól bemelegítettem, még egy kis white Stripest is kaptam. Gábor bevett a biztosításba és elindultam. Tudtam ha elsőre nem csinálom meg akkor már nem fog most sikerülni. Pedig ezt a napot nagyon kár lett volna kihagyni. A hőmérséklet tökéletes volt, olyan se nem meleg se nem hideg. 17°C lehetett. Megvan az első 3 akasztás, majd visszamászok a no hand rest pihenőhöz, és felkészülök. Előttem van akaraterőm s tudásom 10 méteres lexikonja. Ez egy olyan gát, amit ha elég sokszor olvastál, csak akkor érthetsz meg. – Gyerünk meg tudom csinálni! Elindultam, majd ahogy a derekam alatt volt a köztes, kicsit parázni kezdtem. Utoljára lenézek, hogy hová is fogok esni, majd egy hatalmas nyúlás egy akasztófogásra. Nem is fogás, hanem egy repedés. Megvan éppenhogy, de tart. Azonnal akasztok, s mikor már a kötél benn van a köztesben tudom: Sikerülni fog! Pihenek egy kicsit majd a következő kunsztmozdulatot is megcsinálom. Már majdnem bele akarok fogni a köztesbe amikor érzem; ez a fogás tart. Akasztok, majd hatalmas ordítások. Még a kínai szavakat is elfelejtem örömömben. Hatalmas eufória kerít hatalmába amikor beakasztom a standba a kötelet. Gábort megölelem, nagyon boldog vagyok. Mostmár csak azért izgulok neki sikerüljön egyben. Azonnal elkezd mászni. Pihen majd elindul. Kunszt. Egy mozdulat, akasztás, másik mozdulat. Még ordítani sem mert. Amikor felér a tetejére csak akkor tör ki örömujjongásba: SIKERÜLT! A projekt amit már a nyár elején tűztünk ki feladatnak, meglett. Most már akár haza is mehetnénk. Mindketten megpróbáljuk a Csontbrigádot, de hát nagyon nehéznek bizonyul. Gábor egész szépen mozog benne. Gábor elölben kimássza a Kulcsost egyben (!), majd én is megmászom az első megmászók tiszteletére, dorgóban, zia nélkül. Egész új (vagy régi?) dimenziója ez a mászásnak. Gáb eközben kicsit belekóstol a felsőbiztosítás rejtelmeibe. Ezután átmegyünk az ovoda falhoz ahol egy kis reibungot mászunk. Ekkor pont arra fut Csutorás Gergő, s egy két információt ad nekünk a Csontbrigádról. Elmeséli, hogy 2 éve kitört egy fogást a kunsztból, szóval nem csoda hogy nincs megmászó. Nekem is sikerült kitörnöm egy kis reibungot belőle. Az út mászása mindenesetre megnyugtatott, még nem vagyunk ezen a szinten. Mászok még egykét könnyebbet majd elindulunk haza. Jobban mondva elindultunk volna haza ha nem lett volna egy kis verekedés a Csókakői buszon. Egy apuka mindössze le akarta ültetni a gyermekeit egy székre, mire a (hungaristák) kicsit nekiestek. A szerencse az volt, hogy a sofőr sem volt kis darab, és felvette a harcot a három kopaszfejűvel. A végén a rendőrség is kijött. Mi inkább azon izgultunk, hogy elérjük-e a veszprémi járatot. Nagy szerencsénk volt és pont elcsíptük. Azt hiszem méltó mászás volt nyárbúcsúztatónak. Azért nem írtam most nehézségi fokokat mert rájöttem, hogy az csak egy darab szám, sokkal többet ér ha a nehézségétől függetlenül kitalálsz egy célt, s meg is valósítod azt.