Ravadits Kornéltól első kézből jött az infó, hogy ki lett nittelve a Jingjang – szóval kérdés nélkül fejest ugrottam az álmok birodalmába. De jó lenne ezt megmászni! Az ország első 7c+ -os útjaként van számon tartva, 1987-ből Babcsán G. neve fűződik hozzá.
Mindig is érdekelt de pár régi szögön kívül eddig nem volt benne túl sok minden. Az elmúlt években azonban Strázsa-hegy mellett Kétágú-hegy is hatalmas renoválási hullámon esett át, ami egy kevés emailezés után a JingJangot is elérte, ezer hálám érte! Kangyal Andrissal történő egyeztetés után világossá vált, hogy a Doktor-úr és a JingJang kunsztban lévő közös fogása (DÚ jobbos fogása amit a JJ-ben bal kézzel fogsz meg és a JJ itt jobbra feltraverzál) az évek alatt kitörött. A DÚ-t azóta újramászták már, viszont a JJ-nek nincsen tudtommal újkori reclimbed mászása a fogástörés óta. Tudtommal az utolsó megmászás az úton Bubb Feri volt 1999-ben.
Ábellel motiválódtunk ki munka után, mindketten azzal a kérdőjellel a fejünkben vajon fel fog-e kerülni az út a projectlistára, avagy maradjon a feledés homályában ez a vad fehér mészkőpocak, s a legkönnyebb út rajta, ami átvezet.
A fogáskitörés helyén maradt egy gyufáskatuja perem és egy éles kétujjas lyukacska ugyan, de mindegyikből nagyon emberes a mozdulat megérkezni a JingJang első önálló fogásához, mindehhez lehetetlen lépések az áthajlásban. Egy egymozdulatos 7B/+ körüli valaminek lőném én be így most azt a részt, ami akárhogy is nézem 8a/8a+ sportútnak lenne megfeleltethető.
A kb. 10 beleállásból talán csak egyszer sikerült beadni a kulcsmozdulatot, viszont sztem akkor is terhelt kötélből indítottam valamennyire, nem full saját súlyból – így egyelőre nem vált világossá, a short vagy a long-term project listára fog felkerülni ez az út, de kemény az hétszentség.
Viszont minden véres szájú mászónak felhívom a figyelmét, aki áhítozik a JingJang első újkori megmászására, az út mászható: saját standdal és nittsorral valahol 8a és 8a+ fokozat körül enged fel a Kétágú-hegy tetejére. Hajrá!
