“Akár itthon is lehetne” – mondta egyszer Patkány, de itt az erdők mélyén mindenhol szikla lapul…
Elérkezett az éves jurai trip. Bevallom pár héttel a trip indulás előtt volt pár hiszti rohamom és kiborulásom. Amikor én már a 3 évvel ezelőtt papírra vetett bétákat kezdtem újból visszaolvasni/memorizálni (jó jó azért még nem kezdtem el háton csúszni a földön), próbáltam fejben felkészülni minden opcióra és minden lehetőségre, ekkor kicsit úgy éreztem széthullott a csapat. Áron nem kapott full hét szabit a munkahelyén, így a céges audi amivel mentünk volna ki, 5 nap után haza kellett jöjjön. Robi kitalálta, hogy megnyújtja a tripet és Frankenjura után Marciékkal tovább megy a Cseh Labák mászóparadicsomba. Ha valamit nem szeretek egy tripen az a hárman mászás, Fatih pedig nem tudta ekkor még biztosra mondani a túrát. Gaboéknak sem volt még 100% hogy tudnak-e maradni egész hétre, mi pedig ha Áron hazamegy az audival – eléggé megleszünk lőve közlekedés szempontjából.
bármilyen bizarr ez a kávés-narancsos lötty korszakalkotóra sikerült
Az a kártyavár amit a fejemben elterveztem összedőlt. Az elme úgy van összerakva, hogy mindig biztonságot nyújtson nekünk bármennyire is nehéz legyen egy szituáció. Az én fejem eltervezte mi kell ahhoz, hogy ez a project menjen, milyen hőmérsékletnél lehet érdemes megpróbálni ezt, mekkora páratartalom felett felejtő az a szektor, érdemes e pihenni egy napot ha ezt az utat próbálom, mikor menjünk ide vagy oda, stb. Számos logisztikai kérdés volt bennem amit fontos is volt megtervezni, ha az ember nem “túristáskodni”, hanem a határán teljesíteni szeretne.
Viszont már kezdett túl ingoványos lenni a talaj, annyi sebből vérzett a sztori – Robi nyugalomra intett. Persze legyél nyugodt amikor tudod, hogy 21 nap szabid van egy évre – a kevés időt szeretnéd a legjobban kimaxolni – és ez az egész trip meg szétfolyni látszik. Pedig a kesergés ha valami, na az nem old meg semmit!
A kesergésemet csak szerencsés fordulatok követték, Fatih igent mondott a tripre, az időjárás tökéletesnek tűnt, Barabásék rugalmasak voltak közlekedés és fuvarozás szempontjából, a vadkemping helyeket kinéztük. Minden fontos kérdésen túlvoltunk hát!
A szállásunk végül is vegyes lett, használtuk a régi tökéletes megbújós vadkemping spotot a Klagemauer szektorban – ami egy hosszú boulderfal tele Güllich egynittes utakkal a 80-as évekből – illetve kedvelt boulderhely, én juraban eddig csak itt láttam zsíros fogást. Aludtunk két éjszakát a Fidy Motelben – egyik este megtartottuk a Krisztaszülinapot, illetve volt két éjszakánk az Emma Eichler kampingben. Szerencsések voltunk, ugyanis a Holzgauerwand alatti völgyet lezárták egy útépítés miatt, így ide könnyű szerrel lehetett vadkempingezni több napot, mondhatni bevettük a völgyet. Senki sem háborgatott minket, néha egy az útlezárásról nem tudó autó oda-vissza menetele volt az egyetlen kapocs a külvilággal.
Sajnos Áron szerdán hazament, Robi pénteken tovább, Fatih akit a leginkább győzködni kellett hogy jöjjön végül Labákra is továbbment, mi négyesben Krisztával és Gabóval és a babával pedig ütöttük vasárnapig. Én akkor este felszálltam Nürnbergben egy Flixbusra, hétfő hajnalban pedig le Budapesten és egy fürdés után ismét bevetettem magam a felnőttlét mókuskerekébe.
Tartalmas egy hét volt, Güllich menüvel, Kriszta szülinappal, baba felügyelettel, project megmászásokkal, új project találásokkal, hangulatékkal, rottyéknál.
Egy trip ami közelebb hozza az amúgy más országban élő barátokat, a tapasztalatok és bétamegosztás szakmai szemszögből visz előre. Egy egy fél elcsípett mondat a másik ötletéből, táplálkozásából, regenerációjából vagy csak a „külső szemek véleménye” rengeteget formálnak mászásunkon.
Talán nem kellene pár általános mondattal befejezni ezt a bejegyzést, részemről lezárult egy hatalmas régi project ami azért megérdemel egy két szót. A trip első teljes napján Obere Schlossbergwände szektorban megmásztam a Body Counts 7c+/8a utat három próbából, ami egyik célja volt a tripnek, mármint az egy nap alatt történő megmászás.
body counts menekülő mozdulat 
Robi és egy 7a+ 
Térdrögzítők, csuklórögzítők… öregedésünk első jelei? 
bemelegítő 6b 
fókusz 
bhsk pornhub
Body Counts 7c+/8a
Bézöl már a következő 8b gyúrja be…
Másnap leflasheltem a Problemzone 7c-t Klinge-n, aztán majdnem még a Chicken modul 7b+ -t is, másodikra vele sem volt különösebb probléma. E két mászásból is jól érződött, hogy jobban tartanak az ujjak mint reméltem.
Chicken modul 7b+ 
fejfölé sarkazós boulder a standnál?!! 
örömködés a 7c flash után 
10év után nyugdíjba vonult az ALOHA-s trikó, 1 perc néma csend!
látásmódok, perspektívák
Mennyiségi métermászás volt az alkaromba pakolva már tavasztól, a jura trip előtti utolsó 5 hetes ciklusban építettem a maxerőt vissza. Nah ez a mérések alapján jó, de közel sem csúcsforma szinten volt, így azért a Bastard-ot illetően maradtak kérdőjelek. Tavaly ősszel az eddigi leghosszabb ujjsérülésemet szedtem össze a Legyintgető titánokban, jobb gyűrűs ujj A2-es gyűrűjének 9 teljes hónap kellett a gyógyuláshoz, gyakorlatilag májusban tudtam elkezdeni tape nélkül mászni – nagyon óvatosban maximum félzártban fogva, az áthajlásban jobb kézzel csak “nagyobb” fogásokat. Hányszor kérdezte meg bazdmeg a Rádai: kell egy jó boulder? Hányszor voltam azonnal elutasító, bocsi most senkiét nem mászom.!
Tudod ha rámész valaki útjára, le akarod esetleg flashelni, – keményfaszúságú vonalzót elővenni – azzal jönni fog a lesérülés/rásérülés kockázata is, pláne ha nem vagy makk egészséges. Így néha veszélyes a közösségi mászás (social butterfly in the gym) ami jó húzóerő és ha egészséges vagy valószínűsíthetőleg a legjobb fejlődési módszer amikor mások útjait is mászod, de…
Szóval volt bő egy hónapom adaptálódni a kis fogásokra, ezt némi moonboard és a meló előtti reggeli campus edzések hozták meg.
Boulderes 7c, ahol emberünk épp a standot akasztja a csalóbottal 😀
#stylefirst vagy mi…
Ez a Fischsuppe nem is értem, de olyan hogy a hazai halászlé elbújhat mögötte 
Vögeln verboten 7c+/8a 
“Fatih vagyok, diák vagyok” 
mindent elmond 
beszettelési határhajlandóság magas 
Kriszta szülinap (Áron feje!) 
hipszteréknél nyakigzokni #megosvagyok 
Szóval a Bastard.
Évek óta nagyon nagy mumusom volt, 2015-ben próbáltam először és azóta szinte minden évben legalább egy napot rámentem, hogy lássuk mégis milyen a forma. Általában mindig leszűrtem a következtetéseket, még erősödni kell ehhez egy kicsit! Már a legelső napomon is a kulcsmozdulatból estem, de hogy a talajról indulva be tudjam adni ehhez még évek kellettek. Az Udo Neumann: Klettertraining című könyvében volt egy mondás ami már nem is emlékszem kitől származik, de nagyon megtetszett és szerintem nagyon jól tükrözi a valóságot: “A 7c és a 8c nehézséget mászó között az a különbség, hogy a 8c mászó tudja, mi az a legnehezebb mozdulat bétakitaláláskor – amit majd az út végén megengedhet magának.” Nagy cél volt az is, hogy okosan erősödjek fel az útra és ne legyen 8 tape az ujjaimon. Vannak mászók akiket sosem érint ez a probléma, de a hosszú ujjakkal rendelkező mászókat ritkán látsz sokáig tape nélkül… Sok kisebb célt tűztem ki, de ez volt a húzóerő amiért állandóan utaztam ide a 800km-et, ez a megmászás lett a vége, az első jura korszakom lezárult.
Nade nem kell ezt túlmisztifikálni a Bastard is csak egy lépcsőfok melyet most sikerült meglépni. Nagyon sok jó emlék kötődik hozzá és valószínűleg ez, ha nem mászom meg is így lenne. Hány project van a környező országokban, melyeket talán egy nap befejezek és mennyi lesz amit sosem fogok majd befejezni?! Sem több sem kevesebb nem vagy egyik megmászással sem – ez az amit a legkeményebb itthoni mászók (legnagyobb meglepetésemre) sem nagyon tudnak hová tenni, itthon nagyon divatja van a teljesítmény alapú önértékelésnek. Ami mindig csalóka, mindig változik és számos meghasonuláshoz, avagy sportban is létező egzisztenciális krízishez vezet(het).
Blowjob 8a megmászás 
(életemben nem hallottam úgy üvölteni Gábort mint itt ebben) 
Bastard, Pretty Girl – dőlésszögek 
Gábor a megmászás után, amikor meséli hogy a kétujjas elkapása inkább egy ujjal sikerült… 😀
Mostanában egyre inkább azt gondolom, ha a mászás által (vagy azáltal amit szeretsz csinálni) nem tudsz emberileg fejlődni, nem tudod élvezni a természetben létet mert már nem látsz a fokozatoktól, akkor elrontottál valamit. Persze nehéz élvezni ha a campus miatt kelsz 6-kor, és az sem könnyű, hogy a kollégák előttem és mögöttem mindig tesznek még palacsintát vagy desszertet a tálcára a kantinban, te meg kikéred a diétás menüt, mert koplalás van, mert cél van – mert kell a versenysúly. Amikor a befektetett energia megtérül az mindig eufórikus érzés, mindegy is milyen fizikai vagy mentális kapukat döntöttél le. Jelentéktelenné is vált a Bastard 8a+/b fokozata. Főleg ha belegondolok milyen tripen mászódott meg, milyen crew vett körül – mennyi energiát adnak ezek a srácok a puszta hétköznapi életben is!
Néha gondolkodom azon szerencsés vagyok-e amiatt hogy ilyen arcok vesznek körül, de aztán mindig arra jutok ez választás kérdése. A közeledben lévő emberek mindig a te cselekedeteidre reflektálnak és a legjobb energiakör valami olyasmi ami a barátokon keresztül körbeér és visszajön. Ez a kör körülötted sosem lesz állandó, ha Dorian Grayek vesznek körül a te arcod is torzulni fog, ha nem veszed észre, ki nem visz a jó irányba és te kit nem viszel a jó irányba. Egyáltalán mi a jó irány? Erre úgy sincs általánosítás, de amit belül hallasz azt érdemes jobban szem előtt tartani, mint bárki más tanácsát vagy véleményét.
Zárásnak még van egy említésre méltó dolog az energiakör kapcsán.
Kriszta és Gabo a 11 hónapos babóval jöttek ki mászni. Egy ilyen baráti társaságban pedig mindig le lehet beszélni, hogy valaki vigyázzon a babóra, én ennél boldogabb babát még nem láttam. Nagyon tetszik az a hozzáállás ahogy Gabóék viszonyulnak az ifjú trónörököshöz.
Látod a hármas energiakört, ahol az idő fogalma nem létezik. Nincs percre pontosan működtetés, volt hogy éjfélkor jöttünk ki az erdőből – a baba pedig aludt ha már elfáradt és ébren volt ha még nem. Egész nap mosolygott. Kint a természetben a fogaskerekes óramű nélkül, nem így nőttek fel az elmúlt tízezer években a babák? Ajándék volt belelátni ennek a kispupáknak a magánéletébe, ahogy felfedezi a világot, a földet, a követ, a tobozt, az egyujjas lyukat – cserébe minket folyamatos mosollyal ajándékozott meg. Ha frankenjurai közegben vagy, igazából ez lesz a természetes. Már hogy ‘természetben lenni’. Össze se tudnám számolni, hány gyerekes családot láttunk itt a napok alatt, számos szektorban vannak befelé dőlő falak 70 centis nitt-távolságokkal, ahol a pár éves gyerekek már tanulják a csomókötést és elölmászást!
szektorcsekkolás fater-módra 
reggeli ébresztő 
egykezes fater-módra 
Kalauzból meseolvasás 
ajjajjj 
hehe ezt most kitépem… 😀 
Megközelítés fater-módra 
Eső-védelem-minijátszóház 
trekk az éjszaka közepén 
kirázzuk a rosszaságot 
kell némi extra logisztika, babakocsi, csalóbot
fater start csomag
“ezzel mászik apa” 
hétvégi családi délután
Hazafelé a románokkal teli Flixbus 10órás útján ráértem pár gondolatot rendezni. Több nap alatt, a különböző országokban élő emberek, akár más nemzetiségűek – akarva-akaratlanul egy tapasztalatcserén mennek keresztül és ez nem csak a mászás és edzéselmélet témakörét érinti általában, hanem érdekes látásmódokat az életre vonatkozóan, egy folyamatos tapasztalat-transfer. Végül mindig rájössz az élet alapvető értékei egy haladó gondolkodású ember felfogásában, mindenhol ugyanazok. Ugyanaz a bánat, vágy, eltökéltség és tűz csillog Fatih török szembogarában is mint a miénkben, mindegy hol nőttél fel és az se számít, hogy valaki Svájcban vagy Jurában lakjon, tőlünk messzire. Ha azok az értékek és a csapásvonal deep inside ugyanaz, az irány is hasonló lesz a társaságban – a vonatra pedig bárki felszállhat aki nem fél akár többet adni, mint amennyit kapott! Talán ennyi a titka.