A címet Robi karácsonyi sms-éből kölcsönöztem, nagyon megtetszett az eredetisége. A nyári túrák óta nem is írtam a blogra, pedig nem telt eseménytelenül az ősz. Idén a téli hónapok egyértelműen csak fokozták a motivációmat, ez valószínüleg köszönhető az idei sikeres mászásoknak és a jövőre kiszemelt nagyfalas utaknak is. Rendszeresen járok boulderezni, küldöm az utakat, amíg erőmből telik, ha meg már nem megy akkor “büntetés” képpen húzódzkodásra kárhoztatom magam.
Sziklára csak kétszer sikerült november óta kijutnom, de mindig maximális élvezetet nyújtott. Rájöttem, hogy engem egyáltalán nem zavar a hideg mászás közben, 0 fok felett kényelmesen elmozgok a falon. Még november közepén Bulcsúval kilátogattunk Róka-hegyre. Nekem ez volt itt a második alkalom és őszintén bevallom teljesen meglepett, hogy mennyi út készült a bányában az utóbbi időben. A hideg ellenére sokan voltak kint, de majdnem mindenki a napos falat választotta. Mi is itt kezdtük a bemelegítést, balról- jobbra haladva végigmásztuk a szebb utakat. Nagyon tetszettek a reibungok, ahol lényegében egy kalcit kristályokkal telehintett falon lehet mászni, mindenképpen egyedi élmény, még sehol máshol nem láttam hasonlót se. Később átmentünk az árnyékban lévő oldalra, ahol már a sapka, kesztyű is elkellett a biztosításhoz. Gyorsan lenyomtuk a 7es áthajlásokat, de én már közben az ettől jobbra lévő Veterán nevű úttal szemeztem. Elmondások alapján tudtam, hogy kisfogásos, technikás kunsztra lehet számítani. Az aznapi időjárást mintha direkt ehhez igazították volna, hűvös, csípős hőmérséklet, 0% körüli pára tartalom. Az alsó piazos részt sikerült magabiztosan megoldanom, majd dinamikusan kinyúltam egy jobbra lévő apró peremre és itt egy kicsit megállt a tudomány, hosszasan töprengtem, hogy vajon most hogyan tovább. Éreztem, hogy a végtelenségig nem tudom tartani magam, ezért erőm vége fele elszántam magam és óvatosan áthúztam magam jobb oldalra egy besarakazott lépésre és szabad kezem hüvelykujjával alulról kezdtem tolni egy peremet. Rövid helyezkedés után sikerült egy pihenő pozíciót felvenni és kicsit fújni. Mikor tovább indultam, az addig a jobb lábamat és a test súlyom jelentős részét tartó lépés megszűnt létezni, csilingelve hullott alá a tenyérnyi mészkő darab, Bulcsút is majdnem eltalálta. Érdekes hely ez a bánya, biztos lehetsz benne, hogy egy utat kétszer nem tudsz ugyanúgy megmászni, még ha nagyon is szeretnél, hiszen közben átalakul, fogások lépések jönnek mennek. Az út végén minden mozdulatra koncentráltam, feszülten figyeltem nem akartam elcseszni az onsight próbát és sikerült, pár perccel később boldogan akasztottam a standot. Utána lenyomtuk még a Naplevente nevű utat, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, biztos, hogy a bánya legszebb útjai közé tartozik. Zárásként átmentünk még a Bacharhoz, gondoltam csak meg kéne próbálni. A nittelése elgondolkodtató…nem is próbáltam meg előre, gondoltam felmászok mellette és majd felsővel megpróbálom. A közvetlenül tőle jobbra lévő úttal próbálkoztam, az én kalauzomban ott még egy 6os út szerepelt, hát eléggé megizzasztott, a táblás részen estem is egyet és csak sokadik próbálkozásra sikerült kimászni. Otthon utánanéztem kicsit részletesebben és kiderült, hogy a Bachar direkt variánsát próbáltam a tábla tetejéig, de ott az eredetileg kiszemelt könnyebb útban mentem tovább. Bulcsú átszerelt nekem a Bacharba és felsővel dobtam rá két próbát. Mindkétszer egy-egy esést követtem el, elsőre a táblás részen sikerült megcsúsznom, másodszor az áthajlásból való kiállást rontottam el. Trükkös, technikás útnak tartom, a direkt variáns megmászásáért még visszatérek, de az eredetiben nem igazán tetszik, hogy a kövek közé eshetek. A Veteránt nehezebbnek éreztem mint egy 8as, inkább 8+, viszont a két út között nem igazán éreztem jelentős különbséget.
A másik sziklás esemény december közepén következett. Nagyon el akartam menni mászni valahova, figyeltem az időjárás előrejelzést és tudtam, hogy Misjára vállalható időt jósoltak. Elhatároztam, hogy mindenképpen kiderítem, hogy kihez lehetne esetleg csatlakozni. Szerencsére nem kellett sokáig keresgélni, mert Kismarczi Geriék személyében gyorsan ráakadtam az ideális partnerre. Két napunk volt mászni, így elhatároztam, hogy nem takarékoskodok az erővel, nyomom ahogy a csövön kifér. Tavaszról még maradt itt egy- két projekt először ezeket akartam próbálni. Főként az áthajló utakra akartam koncentrálni, mert ilyeneket ritkán mászok és kicsit gyengébben is mennek. A Tortuga nevű 7b-t már másztam egyszer korábban, kellemes kis út, nekem nagyon fekszik nincs benne különösebb kunszt, vagy lehetetlen mozdulat. Elsőre átmozogtam, majd a második próbára szépen be is akadt. Lazán, magabiztosan másztam, azért annak a rengeteg húzódzkodásnak megvan az eredménye. A Tortuga közben megtetszett a tőle nem messze lévő Kindergarten 7a+ is. Szép nagy fogásokon, cseppkőzászlókon vezet az út az áthajlásban, majd egy alulfogásos kis kunszttal kerülsz ki a függőleges táblára. Már az onsight próba is nagyon jól ment, csak a kunsztra elfogyott az erőm, a második próbát ismét az alulfogás hiúsította meg, de talán kicsit ki is hűltem. Harmadikra nem hagytam kétséget, hogy meg akarom mászni az utat és pár perc után már a standban himbálóztam. Még a Figa-t 7b+ terveztem első napra, ez is egy tavaszról maradt projekt, bár akkor még a kunsztot se tudtam egybe megcsinálni. Szerintem az egyik legszebb út az arénában. Karfiol nagyságú cseppköveken, több méteres cseppkőzászlókon vezet egy elég komoly áthajlásban 22 méter hosszan, a standban pedig egy füge fa telepedett meg érthetetlen módon. A kunsztig egyben elmentem, majd rövid pihenés után rápróbáltam és sikerült megcsinálni a dinamikus keresztbe nyúlást. Örömujjongás, felcsillant a remény… Aznap még egyet próbáltam rá de már nem ment a fáradtság miatt, de elégedetten és vidáman ereszkedtem le az erősödő szürkületben, miközben a fű illata belengte a környéket. Az estét Zazidban töltöttük egy nagyon frankó szálláson, bár bevallom furcsa volt, hogy nem bivakolunk, de azért hozzá tudnék szokni a kandallóban lobogó tűz melegéhez, a rendes főtt étel izéhez, de túl fiatal vagyok még az elpuhuláshoz, amikor lehet marad a bivak továbbra is. Másnap újabb gyöngyszem következett, a Nido-t 7b próbáltam. Három bouldert kell megcsinálni és tiéd az út. Na azért ez nem ilyen egyszerű, az alsó kettő nagy távoli nyúlás, főként a másodikat alig értem át, először egy szar reibungra csaptam és csak utána a rendes fogásra. A harmadik kunszt pedig szorítós fogásokból áll, de ekkor már a kezed nem tart úgy, ahogy szeretnéd. A második próba olyan jól ment hogy elhittem, hogy meglesz de az utolsó kunsztnál elcsesztem az egyensúlyi pozíciót, kicsit megbillentem és már csúszott is le a kezem a szorítóról. Rövid pihenés után ismét nekivágtam, tanulva az előző hibából, mindent figyelmesen csináltam és gond nélkül le is tudtam az utat. Aznap adtam még egy két próbát a Figa-nak. Voltak egész jó próbák is (egy pihenéssel kiment) de a siker még várat magára, lehet, hogy hagyni kéne kicsit és később visszatérni rá.
Két nap múlva ünnepi Misja a Mászókörrel, már teljesen rá vagyok hangolódva, időjárás tökéletesnek ígérkezik, kemény csapatást gyanítok, valami bizsergést érzek a levegőben….
