Month: January 2020

• 

Fecóról annyit kell elöljáróban tudni, hogy az évezredforduló környékén kezdett el mászni, két gyermekes családapa, többszörös ironman, a Győri Egyetemi Mászócsapat lelke és motorja hosszú évek óta, a Magyar Kupa sorozatokon a „Veterán” kategória dobogó-várományosai közt van, sok mászó iperedett a kezei alatt – rengeteg egyetemista ismerte meg általa a mászást Győrött, minket pedig hatalmas vendégszeretettel hív meg évről évre egy bejglik előtti maxerő-felmérésre. Első találkozásunk 2007-ben a veszprémi szikláknál történt, ahol akkoriban egy határozott Csókolommal indítva tartottam észosztást a Tehéncsöcs nevű útról és arról miért lett a hét mínuszból nyolc mínusz. Azóta is nevetség tárgyát képezi kapcsolatunk hajnala, de mára már számos közös verseny, mászótúra és élmény színesítette palettánkat.

Hagyománnyá vált a karácsony előtti összejövetel, ahol a BHSK tagok összegyűlnek és megkóstolják a kis-alföld leghíresebb paradicsomlevesét, de a menü mellé évről évre egyre motiváltabb kunsztokat is kapunk. Olyan 6B ami a moonboardon 7A lenne és társai. Az idei évben Tóth Lóbelt is segített a boulderek kitalálásában, aminek a következménye egy 44 bouldert tartalmazó lista lett.

• 

• 

• 

• 

• 

Fecó motivációjáról annyit érdemes tudni, hogy azt leszámítva, hogy két fingerboard is van a nappaliban, készült felszerelhető campusboard, a legdajesdebb önkínzó-eszközök mind megtalálhatóak. Fecó lépést tartva az IFSC fogáskészletével nekiállt „dual-texture” fogásokat és elemeket gyártani – de olyan minőségben, hogy finoman szólva is – eldobtuk az agyunkat.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

A teljes BHSK crew összeverődött, mégis az idei legnagyobb meglepetésember számomra Tóth István Zoltán azaz „Tíz” volt. Szeretnék pár mondatot írni róla. Ő az a srác aki a Magyar Kupákon laptoppal szokott szaladgálni, problémát elhárít, a bírói kezekbe került tableteket élesít, online eredménylistát kivetít, mely nem csak a helyszínen de otthonról is real-time nyomon követhető. Ő gyúrta a programot és az egész szoftvert ami ezt kezeli. Nem nehéz felismerni mert minden versenyen ott van. Értsd: minden versenyen legyen az nyílt, gyerek, amatőr. Ez nagyon sok hétvége egy évben ha elkezded összeadogatni…

Félreértés ne essék nem vastag borítékokért csinálja, azért csinálja hogy Nektek és Nekünk jó legyen! Élvezhető és minőségi, színvonalas versenyeink legyenek – mely utoléri a Nyugat-Európai színvonalat. Őszintén mondom leesett állal hallgattam a sztorijait. Neki így a hétvége nem pihenés, hanem kőkemény meló kihívásokkal, amiről a legtöbb ember vagy nem tud vagy annyit se mond fapapucs. Kár lenne számolgatni az óramennyiségeket amiket az elmúlt években belepakolt a versenyek támogatásába a szabadidejéből.

Én ennél önzetlenebb dolgot a Magyar Sportmászással kapcsolatban még nem hallottam és nem is hallgatok arról hogy léteznek ilyen emberek. Respekt!

„Ha túlfeszíted a húrt elpattan, ha nem feszíted meg kellőképpen a hangszer nem fog szólni.” – tartja a régi buddhista már-már közhely. De mégis igaz és igazságtartalma ellenére talán azt tenném hozzá hosszú távon fontos, hogy ez igaz legyen. Néha bizony szanaszét kell feszülni beleadva mindent és ha a keményen megnyomott időszakot nem követi pihenő akkor tényleg szakad a húr. Egy sportoló esetében ez túledzettséget, sérülést vagy kiégést jelenthet. Őszintén, egyik szarabb mint a másik! De talán utolsó a legrosszabb, amikor nem akarod felhúzni a három számmal kisebb cipőt vagy nem szeretnéd hogy újra fehér legyen a tenyered. Egy edzőnek a legfontosabb feladata, hogy a tanítvány soha ne jusson el ebbe az állapotba, ha magadat edzed te vagy ezért a felelős.

• 

• 

• 

• 

Ősszel a Sarlatán projectelésekor a húr bőven ki volt feszítve, amit kellett is, hogy egy relaxáltabb időszak kövessen. Hogy ez most mennyire bizonyítvány magyarázás azon morfondírozom, mindenesetre minden hobbista mászó magának mászik, csak a saját fejben lévő kérdőjelek kiegyenesítése a fontos. Ha nincsenek benned kérdőjelek az sem feltétlenül jó, csak a bolond nem kérdőjelezi meg önmagát vagy az utat amin halad – sohasem.

• 

Két 7c, két 7b+ utat másztam és egy 7C bouldert az alatt a közel két hét alatt amit Frankenjurában töltöttem Fidy Marciéknál. Ez darabszámra (8db út 7a felett), teljesítményre minden téren a leggyengébb túrámnak mondanám jurából 2015 óta. Mégse mondanám “rossz” tripnek, sőt inkább úgy fogalmaznék sokat megtanultam a saját hozzáállásomról is, arról hogy én hogyan ne égjek ki, arról mi van a sok „kellene” mögött, hogy mi van a számok mögött.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

A formám csúcsforma közeli volt, fejben mégis irtózatosan fáradt voltam. A kiutazás előtti hetek a munkahelyemen számos kihívás elé állítottak, néha azt éreztem döntés meghozatalaimban többet értem egy hónap alatt mint máskor egy év alatt. Mármint nem egy meghozatalban, hanem az abba való bele állást illetően – mikhez tartod magad, milyen képet mutatsz magadról, hogy állsz ki magadért vagy más mellett ha érezhető a nyomás. A gyenge pillanataidban mennyire vagy erős és kiszámítható döntéshozó, mennyit és hogyan tudsz adni amikor úgy érzed már neked is mindened kevés: szerintem az ilyen pillanatokban mutatkozik meg az igazi emberi nagyság. És amúgy is ott az a faszság, hogy teher alatt nő  pálma.

Szóval nem siránkozok én, de el kellett fogadnom, hogy attól mert a naptár szerint jön pár piros betű hét közben és ki tudok jutni a természetbe, attól még nem feltétlenül fog „jól” menni a sziklamászás. Sokszor érzem azt, hogy ehhez a sporthoz a csillagok helyes együttállása is szükséges – de ez egy ilyen bicikli. Aki tekerni akarja így kell tekerni. És leginkább kifelé.

• 

• 

Az megint más kérdés, hogy kint létem alatt sarkköri hideg szállt le közép-európára, így 3-5 fokokban ment a csapatás Marcival. Marci hozzáállásában szerencsére megvan az a fél autista vonás, hogy nem számít az idő – „ki kell menni oszt jáú lesz!”

Nagyon sok szektorban jártunk, sok 8a – 8a+ környéki utat nézegettünk, én inkább csak nézegettem 😀 Marci oldaláról megmászás is történt.

Trip vége felé kimentünk egy kis jurai boulder barlangba, ahol a melegítés után kb. 20 perc alatt lenyomtam a Catwalk-ot, ami a megmászások alapján az egyik legkedveltebb 7C Frankenjuraban.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Az utolsó esős napon sikerült rávenni Marci-t hogy a félfotyok párás időből elmenjünk a Bambergi mászó terembe. Ilyenkor csap arcon a valóság, én is gymrat vagyok – szívesebben töltöttem a meleg beltéri poros helységben az időt, szaladgálva a színek között. Húú defaszaa ez is én vagyok? Aztaa!! : )

2017.-es elfeledett videó Dvigradról, mely valamiért sosem akart felkerülni a netre. Leginkább az én hanyagságomból – az is három évbe telt hogy az elforgatott verziót letöltsem – így már ennek a vágatlannak is örülök. 🙂