A szeszélyes időjárás az ember idegzetét is szeszélyessé teszi. Nem lehet 100% biztosra tervezni egy mászást vagy egy tripet, mert naponta változik az előrejelzés, az alacsony légtömegek itt-, 3-4km magasságig emelkedő felhőpamacsok ott, jégzápor és pár kidőlt fa. De miért ilyen szeszélyes az idő?
A válasz erre egyszerű. #régenmindenjobbvolt – … őőő nem.
Ahogy télből átrempelünk a tavaszba majd a nyárba a földre érkező napsugarak beesési szöge erőteljesen megváltozik és elkezd melegedni a levegő. Május-június környékére Európa feletti légkörben meglehetősen nagy hőmérsékleti kontraszt alakul ki. Míg az Európa északi területeit még a sarkkör közelébe meghúzódó hideg levegő uralja, addig Európa déli része felett már elkezd felhalmozódni egy melegebb légréteg. A természete (és Newton-törvényei) miatt a nagy tömegű hideg levegő dél felé veszi útját, folyva a könnyebb ellenállás irányába – a csereüzemmódban pedig a déli meleg levegő is megindul északnak.
Egészen addig amíg a hőkiegyenlítődés meg nem történik, ezek a különböző légtömegek csatasorba rendeződnek, drasztikus jégesők, hirtelen lezúduló csapadékmennyiségek formájában küzdenek a fejünk felett, ugyanis a Kárpát-medence elhelyezkedése (és középeurópa) pont a két légtömeg egyfajta válaszvonala – a tökéletes ‘ütközőzóna’ egy kis légtéri csatához.
A helyi reggelitől mindenkinek fülig ér a szája 
A Szent Puffancsok
Kiszámíthatatlan idő ellenére – innsbruckból hazalátogató Szíj Petitől tudtam meg hogy valami hétvégi hazárdozás készül, ígérkezett egy kocsi ami épp Kotecnikre tartott, úgyhogy gyorsan felvettem a kontaktot Lakatos Zolival. Még nem volt közös tripünk, csak annyi rémlett hogy elég sokszor random összefutottunk már sziklán és motivált emberek közé mindig szívesen csatlakozik az ember. Közös a perspektíva és jó az amikor valakinek a mászás ugyanazt a tüzet jelenti mint neked. Gyorsan bemotiváltam a kocsiba Novoszádek Petit, akit kb másfél éve ismertem meg hajnali 5 magasságában egy goa buliban – de azóta sem sikerült mászótripet összehozni – ezidáig.
Kotecnikre is eljutott a változás szele, beépítették az eddig nyitott terű fenti helységet, kihasználva hogy a covid alatt nem volt túrista özön. Váltópapuccsal lehet majd bemenni, végtelen konektor, kettéosztott fenti alvóhelység. Kemény váltás ez, 2011-ben ugyanitt vicc nélkül szalma között aludtunk. Szállásadónk arcán is ugyanaz a mosoly mint a miénken. Jó házasság ez, ők is örülnek az újrainduló turizmusnak, mi örülünk a külföldi szikla közelségének.
Kint vannak még Peti és Móni a hátsó Kaca szektort lényegében elfoglalták a magyarok.
Disneyland – 7c
Én nem tudtam eddig hazai megmászóról, igazából az egyik legkevesebbet ismételt 7c Kotecniken. Már két napot igazából szenteltem az útra, jobban mondva kétszer 10 percet, kb. 3 és 4 éve – mindkét próbámnál a második nittből menekültem ki – teljes értetlenség és mozdulatprobléma okán. Számban éreztem az elmúlt évek keseredéseit, de valahogy bíztam benne majd most újult erővel, pihent testtel és egy szélesebb mentállal át fogom látni a crux részt. Kitalálódott és aznapi másodikra le is ment. Ez volt a márciusi másfél hónapos kihagyás utáni első kilences, ezért azért beírtam egy fél pirospontot magamnak. A gyors visszatérés sérülés nélkül mindig quest.
Roletta -7b+
Zoli ajánlotta nekünk a Roletta nevű 7b+ -t, igazi moonboard jellegű rettenet, térdékpihenő, áthajlás, kis fogás, dinamikus mozdulat, lyuk, holtpontos mozdulat, sloper, homokóra. Ebben a tizenrövid méteres útban mindent bezsúfolt az útépítő, atletikus mozgás és szép puhákat lehet esni a levegőbe anélkül hogy az ember akár a falhoz hozzáérjen. A flash próbám egészen motivált volt és a kunszt utolsó mozdulatából, a megmentő homokórára nyúlásból estem le. A második próbánál szintén, el is engedtem aznapra – inkább felmentünk szurkolni Zolinak a Mea Culpa-hoz, első 7c+ on the way… egy egy limitáttörést mindig nagyon jó látni.
Ajándék grízespuding a vacsora mellé, pár ujjbegyet lenyugtató sör. Az esti megkészülést mindig úgy időzítem, ha lehet essek össze a csillagok alatt, ritka ajándék a kotecniki égbolt a budapesti szemnek. Másnap valahogy nem jelentkeznek reggel a beígért esőfelhők – ez nem túl jó hír Zoli függőleges projojához a hőség és napsütés miatt, de hogy őszinte legyek a másnapi mászást elkezdeni agyrém. Nyáron sokszor érzem, hogy Kotecnik némelyik útja Adlitzhoz hasonlóan képes az irha réteget gyulladásra kényszeríteni ha motiváltan lett küldve az első nap, és a Roletta megmászása után igazából már nincs túl sok vágyam megfogni a sziklát, ég a kezem és az ujjbegyeim.
Dehát nem kell mindig minden projectet megmászni, a nyarat szerintem amúgy is érdemes inkább valamiféle alapozás szerűségként felfogni, aki most motivált, annak ősszel tele lesz a tank…
Peti és egy 7a/+