Arco Rock Marster World Cup mérce – csapongásom szemszögéből

Már korábban is gondoltam, hogy írok erről valamit – de ezt csak tetézte az hogy a 7C+ fb page – posztolta az éves seggnyalás győztesét Larsen-t. Igazából sajnálom A.O.-t abból a szempontból, hogy sokan azért kezdik el kevésbé szeretni, mert… túl sokan nyalják a seggét – lévén ő a legjobb mászó a világon. Ki akarná ezt megkérdőjelezni? Ő a boulder és köteles mászás legutóbbi világbajnoka, a legtöbb 8C+ bouldert mászott mászó (igen mostnában többen is csatlakoztak csak 2016ban a V16 crewhoz- Daniel Woods másodszor(?)-The Process, Rustam Gelmanov-Hypnotizer Minds, Pirmin Bertl – Drop a line ,;ne is beszéljünk a pehelysúlyú japánokról, akiket én úgy várok tárt karokkal és tág pupillával hogy berobbanjanak a köztudatba azáltal, hogy egyszer az életükben kiszabadulnak egy eurotripre a szigetországról, ugyanis a kivénhedt, kiöregedett, beporosodott Nalle bandának már szüksége lenne az ázsiai erő vérfrissítésére, akik segítenek a konfirmálásban és esetleg leverik azt az álmennyezetet amit Nalle a szűklátókörűségével és makacsságával épített a feje fölé. Azáltal hogy gyakorlatilag ténynek állította a 8C+ -os fokozat nemlétezését, illetve azt, ha létezik is ő még nem érte el. A spekulációnk további bástyáit képezi a tény, hogy ha Ondra tud flashelni egy Jade 8B+ miért ne mászhatna két fokozattal nehezebbet, illetve Jimmy, a japánok és számos arc tud mászni egy nap alatt  8C bouldert. Ashima 15 éves tinilányként mászik 8C boudert, ami a teteje lenne a sportágnak? Szerintem az a tény, hogy MÁR létezik ez a fokozat még a napnál is világosabb, csak nalle és barátságos bandája(jimmy) nem képes ezt belátni. De ezért is gondolom, hogy betöltötte 8 éves tisztségét, nem választjuk újra – mehet nyugdíjba két Redbull-os itallal, a szőke haját oldalra dobálva, gyönyörködni a tükörben, jöhetnek a múltat idéző LaSportive Legends videók és mélyinterjúk, hogyan juthatott volna Észak-Európából a csúcsra, (avagy hogy vágta el a maga útját a csúcstól) – és lett “csak egy” a sok közül, aki beáll a sorba a mászóvilág legnagyobb ribancának Sasha DiGiuliannek a kúrópajtijaként Thaiföldön. (húúh ez tényleg csúnya volt!) Sasha sem csinálja rosszul, minden nagyfalas tripjén “hódít” pár világsztárral előbb Edu Marinnal Európában, ahol a standból küldi a csókolózós selfiet, ha kicsit távolabb akar menni Nallevel Thaiföldön, s hogy világot lásson  Filipe Camargo-val Dél Amerikában. Ilyen az élet, megy a 9a, aztán elmész egyetemre, felszedsz pár kilót, már “csak” a 8b nagyfal megy, és a standokban a combnyitogatás. De a globális méretű fertő és műbulvár után térjünk vissza oda ahonnan elindultunk, hogy Nalle megépítette a feje felett tornyosuló falakat, amit én bízom benne, az ázsiaiak szorgalommal majd szépen lebontanak, illetve feljebb építenek, de back to Ádi) legtöbb 9b+ mászó, 9a OS-el rendelkező személy, akinek hát ahogy kell számos bidé akad az életben, köztük Larsen a 8a.nu vezetője. De ettől még nem szabad hogy az oldalt, vagy egy nagyszerű sportolót ferde szemmel nézzünk. Szerintem nem szabad. 
Ugyan nem lett meg a 9000 euro-s összdíjazás a három első helyért… de bőven nagyon durva, hogy az idei első világkupa futamán Ádi nyerni tudott boulderben, illetve a Duel-ben is, ami egy 7c-8a nehézségi út elölmászással történő gyorsmászása. ELKÉPESZTŐ. És ezek mellett a kötelesben az 5. hely sem rossz.
DE!
Telefonon azt mondja Fidy Marci úgysem találom ki ki nyert. Először, Domen Skofic-ra gondoltam, aztán szomorúan Jakob Schubertre, de nem. 
Romain Desgranges győzött. 
Húha mondom magamban az Istenek végre felé fordultak. Nem mondom, hogy két agysejtje van mint Ramon Juliannak, de azért őt sem az eszéért szeretjük. Mégis az a küzdés, düh, indulat amit kieséskor szokott produkálni, illetve a fanatikussága az amit én nagyon nagyon becsülök ebben az emberben. 12 éve vesz részt világkupákon folyamatosan, de a több mint száz (100!) általa résztvett világkupa futamból…mindössze háromszor állhatott fel a dobogóra, 2013-ban Chamonix-ban, tavaly Imstben és most. Ez egy motivált karrier. 

Air-bitch Gergő debütál

…debütált nálam péntek este. Erbits Gerit karcosan de alsó hangon úgy 10 éve ismerem, már egy 2006-os Everest Gym versenyen fogtuk együtt a gyeplőt. A sors fintora néha összehozott bennünket egy egy verseny alkalmával, illetve párszor történt szóváltás, de legtöbbször úgy ért véget hogy majd másszunk valami jót és ez ennyiben is maradt. Mostanáig.
Importáru from Izer Bálint on Vimeo.

Az Epöl-i barlang lett a helyszín, ahol utoljára két éve voltam a Hook kapitány megmászásakor. Sok minden megváltozott, de például a Hook is, azóta sok minden morzsolódott a kürtőből az elején, szerintem most nehezebbért lehet mászni, mint mikor én mozogtam benne.
A mostani falatnak eredetileg az Importáru-t választottuk, Gerinek már több napja volt benne, nekem pedig a megismerkedés volt a cél. Mivel vagy fél éve nem bouldereztem sziklán, igazán boldogságos volt minden elvárás nélkül csak pakolni a mozdulatokat a plafonban. Amikor pénteken a munkából hazaértem, tudtam hogy sietni kell, de a Csanádi Bence Importáru videóját még csakazért is megnézem… gondoltam. Tipikus csé, tipikus utólag visszafokozással, ami szerintem butaság. Csé kitalált egy ugrós bétát az út végére, ami talán valaki rossz nyelve szerint kikönnyíti az utat, de ez falsh. Az a dyno mozdulat még nekem is egy nagy ugrás, ráadásul amire érkezel egy három ujjas perem. Nem hinném hogy bármiben is változik a 8A fokozat, ez csupán a magyar “keményfaszúság kishitűsége”, amikor “valami nehezet projektelni követ az, áhh lefokozom.” Jóóvanazúgy helyett; nemúúúúgyvanaz. Nem húzom fel magam jobban, csak az ilyen évekre visszamenő lefokozást nem csippázom, mert utólag már mire emlékszik az ember, milyen erőlködésre. Szerintem idővel kikopik ez, és maximum a kimenetek és próbák darabszámából lehetne megítélni, de ezt sem érdemes mivel egy úton lehet 10 nap alatt erősödsz csak fel a megmászásig és egy ugyanolyan nehezet pedig lehet egy nap alatt megmászol. És ebben nincs is benne hogy melyik fekszik. Merő spekuláció. Érdekes hogy ez a fokozósdi általában fordítva nem történik meg, pedig megtörténhetne.. lásd később. (Elég volt!8a ->8a+)
Gergő szépen hangolódik a mozdulatokra és elkezdi a direkt kimászást feleleveníteni. Régebben elképzelhetetlennek tartottam ezt az utat, s két éve valaki talán a “valami 7B körüli vagy nehezebb nemtom” – fokozatot adta neki, de igazából sem a névről, sem a fokozatról nem derült ki pontosabb – a barlang bejáratánál lévő áthajlásból kimenő bouldert illetően. Régebben kicsit mindig ódzkodtam ettől a bouldertől, de most valahogy végtelen felmotivált. Váltott sessionben küldés, míg Geri az importot, én ezt csiszolom. 4-5 barlangban töltött óra után hajnali 2körül már mennek is az éles kísérletek, s sikerül is befejezni a proj-t. Én megadom neki a magam 7C-jét. De még mindig hüledezek azon, hogy Geri Importáru verziójának ezt a véget szeretné adni. Tetszik is ez a lazaság, kimászik ott, ahol neki kihívás, ahol ő szeretne. 
Valamikor hajnali 4 környékén érünk vissza z Ujjerő-höz, s hajtjuk álomra fejünket. 
Tüzijáték, nemzeti ünnep, de a másnap már nem pihenő.
felhőbe
ráült a felhő a hegyre
Vasárnap reggel késve ébredek, a telefonban Fidy Marci hangja. Lilivel hármasban csapatjuk ki, s a geriparkolóban, mintha csak összebeszéltünk volna megérkezik Áron – aki kijött.. mert gondolta majdcsak kint lesz valaki. Tény ami tény Lili volt ma magasan a legkeményebb, ugyanis megmászta eddigi legnehezebb útját: Tardosi fiúk 7b-t. 
Számomra a kezdeti Küklopszot követően a Legyintgető titánokba belekacsintgatás jött. Még mindig fönnáll a ‘milegyen az őszi nagyprojo’ kérdés, de egyre kevesebb a szóba kerülő variáció, s ez még mindig talonban. Próbálok nem is gondolni annyira előre, próbálok a következő lépcsőfokra fókuszálni, ami nekem most az Elég volt! 8a, vagy inkább +. Áron szerint is karcos ezért a szingli ‘a’ betű, nyilván az Ős gerecsések begyakorolt karjainak az ötszázadik fölmenet nehezen belőhető, de én alapból az alján lévő boulder miatt, és mert onnan kapod az erő-állót meg merném kockáztatni, hogy ez nehezebb, s ebben Áron is osztja az álláspontot.
A Fenevad aljának, majd a Sarli tetejének megy az összegyúrása, majd az állóképesség eldönti mikor leszen megmászás, de remélem nem kell több két kimenetnél hozzá.
“Addig jár a korsó a kútra…míg nitt nem lesz belőle.”

Amikor te vagy a török,

avagy a XV. Egri Várfalmászó verseny.

Számos edzésről bicikliztem Vikivel úgy haza, hogy Bodó Máté valahogy becsatlakozott. Szó mindig szót követett és valahogy mindig visszakanyarodtunk az Egri Várfalmászó versenyre, melynek Máté teljes mellszélességgel nyomja a supportálását. Mesélte tavalyi élményeit, komolyan azt láttam ez a srác nem tört meg a versenyszervezésben, hanem szívvel meg lélekkel… de most tényleg, várja az augusztusi első hétvégét.
Szóval ezerszer elterveztük hogy mindenképpen részt veszünk, de a sors úgy hozta hogy ekkorra esik a nem mászós “családi” nyaralás. Aztán a sors vagy a fintora mégis úgy húzták, hogy ne induljunk el a hétvégén sehová. Kb. csütörtök este realizálódott bennünk, hogy ha a hétvége szabad, akkor csapassuk mi is az Egri Várbevételt.
Motivált vagyok az új helyekre mindig, s Egerben nem is tudom mikor voltam utoljára. Az emlékek kitörlődtek, valahol pár kopott fénykép lehet a bizonyíték, hogy valóban jártam itt, eljött hát az idő a felelevenítésre.
Mátéék már több nappal korábban sodorták Egerben a sodornivalót, lógatták a molinót, fúrták a standot, nyomatták a logisztikát. Az évek óta egyre nívósabbnak mondott rendezvénynek terjedt a jó híre, vonzza az embereket – akik megpróbálják “bevenni” a várat. A facebook eseménynél lévő 200 résztvevőt nem akartam elhinni… egy egész Ujjerős Team-et sorakoztattak fel, s mivel vagy 8 selejtező út volt, kellett is a sok segítő kéz. 
szabadtüdős merülésből az első levegővétel Krisz papától
Nóri
Air-bitch Gergő
Mach Andris
készülnek a sztárfotók

Czégel família
Nagyjából úgy nézett ki a dolog, hogy a háromezer forintos nevezési díjért, kapsz egy nevezési csomagot; pólót, marcipánt, világlegfinomabb csokiját. Két selejtező út van, ahol nem csak az elért magasság számít, számít az idő is eléggé – ki milyen gyorsan jut fel a Topig. A leggyorsabbak juthatnak be a másnapi döntőbe, ahol szintén két utat kellett teljesíteni -de hogy hogyan, ez ekkor még ködbe burkolózott
.
Ahogy figyelgettem, azt gondoltam a verseny előtt, hogy ha két top-ot mászik az ember az elég lehet a döntőre, de mint utóbb kiderült a férfiaknál vagy 20 ember mászta ki mindkét utat… ezt benéztem. Mindenesetre rámentem a biztonsági mászásra, ami egy lassú figyelős felkúszást jelent. Totálisan antistyle volt nekem ez a mászás, függőleges inkább enyhén befelé dőlő falon, kis peremeken. Oldott kis lyukak, peremek – prémium mészkő.
Viki miatt is aggódtam picit, mivel neki teljesen új a versenykörnyezet, de mivel pont egymás mellett másztunk, szemmel tartottam a leányzót, az első TOP-ját pedig már lentről ünnepeltem. Második utamban már ment a vicsorgás, simán adnám egy 6b+ -ra azt, amin volt aki (…) 3 perc alatt felkúszott, én pedig örültem a kb. 6 perces időmnek. Végül kiderült, hogy egyáltalán nem elég a két Top mászás, nagyon is számít az idő.
ekkor már harapom a levegőt

concentration
nyakigláb – nyakigtalp
Kávéd
reggelid
r’n’roll 2000
alvási
if you are a climber…
Szépasszonyvölgyi mulatási
kupaktanács
Pincészeti mulatási
Később bekuksiztunk ebbe a pincébe, ami több száz méter hosszú
a szervezőÚr kidől… 🙂
A (már már sokadik) kábulatot azonban az esti ünneplés hozta meg, meg a szituáció – amikor Vörös Tomi a lakókocsiban megmutatta a másnapi versenyen a döntő pálya útvonalát. Először azt gondoltam, a srácok illuminált állapotának köszönhető, hogy félrebeszélnek, de a falrajz, és másnap a falon jelzett számok nem hazudtak. 30-40 méter… -ki tudja mennyi ez?

Hatalmas körök, kuflikat, oda-vissza, fel le mászásokat tartogatott a döntő, ahol az órával is jócskán kellett versenyezni. A döntőben meg kellett érinteni az egyes számokat, ez jelezte, hogy elért addig a versenyző. A török jurta (igazából Pasa sátra) szolgált izoláció gyanánt, ahol egyébként az egész verseny alatt végtelen chill hangulatban foglaltuk a helyet, ki bent ki kint mókázott, literszám fogyasztva a homokban főzött török kávét.

Melinda & Kriszta
bemelegítés
izgalmak a gyerekeknél
női döntősök
Férfi döntősök
néptánc
akiknek jár a hála

Fecó barátomnak sikerült legyorsulnia engem a kis peremeken, szerintem tartogatja neked az idei év a megmászásokat papa! 😉 Kábulatban tértem haza. Rég éreztem ennyire jól magam egy versenyen, Mátéék apait-anyait beleadtak a szervezés gördülékenyebbé tételébe, amit szerintem hálásan bizonyít a rekord mennyiségű látogató és versenyző. 140 induló..?! Atya világ, sokszorosa egy magyar kupa sorozatnak. Air-bitch Gergő kocsijában vakultunk hazafelé tartva a lenyugvó naptól, minden narancsba változott körülöttünk. Aztán egy kis vonat, majd egy kis mol bubi. Teljesen topa bőrrel, fáradtan – nagyon szép emlékekkel felvértezve estem ágyba. Csak egy kötelező strigula lehet ez, a jövő évi tervek között, amit mindenkinek csak ajánlani tudok.

Persze volt egy kis olimpia is, no meg a helyi jellegzetesség: fagylalt a kürtöskalácsból.
Bolyki bor és az ajicsomag

(képeket Vörös Tomi, Juhász Matyi, Vasadi Szabi lőtték)

Höllental – “no stressz”

Szóval Igaz.
Farkas -Tamáska, Tompos, Tuhamás, Tuhamér, Tihamér- Tamás megmászta a Blut und Honig-ot. 8 próbából, több nap alatt, amíg Fidy Marcival kint “hesszeltek” Höllentalban. Ez egy történelmi jelentőségű siker a magyar sportmászásban, bármi is legyen a pontos fokozata – eredetileg Berni Fiedler nyitotta 2007-ben 9a fokozatot adva a 45 méter hosszú rettenetnek. 

Hogy időközben bármi megváltozott volna-é, vagy hogy Tamáska mire adja, ebbe én nem kívánok belefolyni, majd úgyis megteszi Ő, ha szeretné, talán pont itt a bhsk blogon. Én mindenesetre úgy tekintek erre, mint valami olyanra, ami eddig még nem volt. Itthonról biztosan nem. Többé kevésbé végignézve és végigkísérve Tamáska elmúlt 4-5 évét, esti éjszakába nyúló boulderezéseket barlangokban, a fingerboard edzéseket- amin mikor részt vettem mindig sokkolódtam, a végtelen őrület erő-álló edzéseit Geriben, és a teljes idei évi alapozását és készülését erre az útra, többek között rájőve arra is, hogy a jó sziklákig és a 9a-ig sem muszáj okvetlen Franciaországig utazni., hanem találhatunk 9a-ig utakat a fővárostól 300km-re is, ami (azért lássuk be), sok szempontból kedvezőbb ha itthon élsz, mint nyugat Európa. Szóval őszinte gratulációmat tudom csak átadni, ha valaki – Te igazán megérdemelted, beletéve duplán az időt és motivációt, kompenzálva a hazai lehetőségeket.

bétasági
Schattenreich, vagyis az árnyékok földje
Tamáska boldog, mert megtalálta a következő 9a projót 🙂
7b flash után

Lilivel mentem ki csütörtök este a hétvégére Höllentalba, ahol Tamáska, Marci és Mano már egy hete ütötték a vasat, a dárokat. Este Tamáska hátának megveregetése, gratulálások. 

Másnap végtelen pörögni akarok, mert tudom hogy a saját tempóm inkább a szektorban szokott lazább lenni, sokszor kidobott időnek érzem a reggeli délig hesszelést – pláne ha két napos a mászólehetőségem. Amikor Mano kijelenti, hogy szinte még egyik nap sem jutottak fel délelőtt a falakhoz, kicsit odakoppintok – jó lenne ha most másképp lenne ezen dolog. “no stressz, no stressz”
Végtelen szettelés a reggel, majd fürdőzés a patakban. Hideg vízek, erős napsugarak. Niemandsland az első uticél, le is méri a fejem. Bemelegítő 30m 6c+ OS legvégén utolsó nittnél kimenekülés a mellette menő hetesbe, Félelem és Reszketés Niemandson. Meg durranás.
Pappenschlöcherbe belemenés, de vizes több fogása is, majd a Quasimodo méri le az arcom. Délután átmenetel a Schattenreich szeltorba, Tamáskával és Marcival – Mano ekkor már a camping chilljét hivatott élvezni. 
Nem tudom túl lazán venni a Take it easy 7b, de Tomika on-sightja után sikerül flashelnem, végtelen határon, varrógépezve, remegve és szétpukkanva. Szám szerint ugyan nem, de stílusjegyeit illetően mindenképpen az egyik legnehezebb elsőre mászásom, ráadásul egy szép és közel 20 méter hosszú úton. 
Estére gombamód szétszaporodnak a sátrak, a magyar delegáció is kér, szerintem vagy 50 magyar van kint legalább a hétvégére. Tamáska vállát mindenki megveregeti, az ő sikere kicsit mindenkié, kicsit a miénk is – hiszen megdőlt egy magyar rekord.
“nehéz az élet”
Lili és Samu
Második nap ijesztgetett, kopogó esőre ébredés – ami váratlanul egyik pillanatról a másikra átváltozik kék éggé és tűző napsugarakká. A forgatókönyv ugyanaz, a lassú reggellel és fürdőzéssel karöltve. Bajusszal közösek a célok, így ketten a Rangi szektort tűzzük ki célul, ami nem volt rossz választás. A Weichtalhaus-tól egy negyed óra hegymenetben érjük el a Skiwandl szektort, ami első pillantásra is egy remek választásnak bizonyult. Egy 30 méteres teljesen sima enyhén átjhajló fal fogad, csupasz falát, középen oldott nagy reibungos lyukak tarkítják, itt megy a Rangi 7c+. Fidy Marci videója óta vágytam megtekinteni a falat, ami a videón is gyönyörűnek és futurisztikusnak tűnik egyben.
chillchakra
Mano táplálkozik
motivált ételék
Patkány
BHSK törcsi
Skiwandl – Rangi 7c+

A szektor a hard övezetbe tartozik, ugyanis ezenkívül még két 8a és egy 8b van a szektorban, illetve egy bevágásos, repedéses 6c+ is akad, nagyfalas jelleggel és nitt távokkal, amiből a Rangit be lehet szerelni. Balázs nem szarozik, másodikra meg is mássza a 7c+-t – de én inkább úgy döntök, még visszajövök majd ide, nem is dobok rá éles próbát most. Egyszerűen nem akarok foggal körömmel ragaszkodni valamibe.

Délután a Niemandslandé. Tamáska elkészíti a Blut und honig csicskító videókat, leragasztott mellbimbóval, sörözve a kisujjas fogásban, éket eltéve…stb. 
Egy régi projonak veselkedek neki, amit még Pistikével próbáltunk 2010 környékén. A Short cut egy áthajlásból való kimászás, lábfejakasztás, ujjék, perem, lyuk, csipi és wasserillek összeszorítása, csakhogy pár dolgot mondjak a repertoárból. Szóval abszolút stílusbavágó szépség, amihez Marci sok ötletet ad, az akasztások lecsűréséhez. Sokat lógok a kötélben, mire kitalálódik a legkönnyebb megoldás, de szerintem így is össze kell szorítani a fogakat. Harmadikra sikerül lecsűrni, nagyon erőlködős üzemmódban.

Niemandsland
a Blut und Honig földje

Harmadik nap a legfotykosabb mindközül. Schattenreich again, egy 7a belemenés -kimenés, 7c belemenés – kimenés, 7c belemenés – kimenés. Nem jutottam fel standláncba, ez para… végtelen nem adja a szektor, összefutottunk Kubistaval, aki az itteni 9a meg 9a+ nyitotta, megnyugtató volt hogy a 7a-n ő is vergődött…igaz 50éves 😀

Lackó lapkával fogja Tamáska 9a átmozgását… órákon át 🙂
a következő kiszemelt 9a

A hétvége sok szempontból mérte le az arcom, és számos területen okozott csalódást. Az elmúlt éveim legpocsékabb mászótúráján vagyok túl, amit semennyire nem fényesít egy 7c+ megmászás, mivel nem ez az, ami számít. Egy finomított Konklúziót jegyzek le, csakis csak Kimmel Zsófi miatt. Nem is konklúzió, inkább a saját játékom szabályai ezek.

Konklúzió: 
1, szar szektorba nem menni többet, nem kell gecizni a csapatszellemmel, ha keveset tudsz külföldre kijutni menj oda mászni ahová te a stílusodhoz megfelelően szeretnél
2, fix mászóparti. Nem feltétlen jó az embereket váltogatni, utálok páratlanul mászni. Ez így szopacski tud lenni eléggé, mármint hogy napközben sincs meg a fix parti, és a pszichémnek sem tesz jót a biztosítóember váltogatása… 
3. nem csinálni többet ilyen kocsiból átugrálást ide oda másik kocsiba. Ennyike.