Innsbrucki világkupának több érdekessége is van, amiből párat szeretnék kiemelni. Kezdjük a legcsudálatosabbakkal: A 17éves Vályi Gergő elvileg az eddigi legjobb hazai szereplést hozta össze felnőttek között világkupa fordulón LEAD mászásban!!!
Az egyik edzője Farkas Tamástól volt már 2019-ben Meiringeni boulder világkupán egy 39. helyezés és persze Tóditól voltak gyorsmászásban világkupa sikerek, paramászásban Szíjártó András világbajnok, Vigh Melinda pedig jelenleg is rendszeres világkupa dobogósok egyike, de mászásnak a lead versenyszámában Gege most a 35. helyezésével hazai sporttörténeti sikert aratott – legjobb eredménynek mondanám az elmúlt két évtizedben. 26 ember jutott a középdöntőbe az azonos pontszámok miatt, igazából ha innen nézzük ez sem volt túl messze. Basszus! Egy pár évvel ezelőtt egyszerűen elképzelhetetlen lett volna akárcsak kacérkodni a gondolattal, hogy egy hazai versenyző középdöntőbe juthat a köteles mászásban – én úgy érzem ez most több volt mint egy reménysugár. 
Persze a többiek is nagyon kemények voltak, de ezt a sport-történelmi sikert nem nagyon említik más hazai sportmászó oldalak – sem egyesületek – e űrt is célzott betölteni ezen poszt. 
(Friss: Székely Gábornak 2007 és 2009 között volt tobb helyezése is 20 és 28. helyezések között, de véleményes firtatni egy zászlótól leszel-e magyar vagy sem, én nem véletlenül írtam hazai-t fent. De aki erről szeretne vitázni, annak ajánlom hívja fel Bubb Ferit és kérdezze meg tőle miért nem lett Gábor beletéve a régi krónikákba. Szívesen fogja Ferkó elmesélni. De azt is meg kell említeni volt Kovács Miklós 32. helyezett a Chamonix (FRA) világkupán 2001.-ben, illetve sokan nem tudják de Urbanics Áron egy 40. helyezést hozott haza Prágából 1997.okt.24.-én.)
De akkor szakmázzunk csak tovább egy kicsit. Talán a fanatikus rendszeresen világkupa versenyeket követő mászók közül többen emlékeztek amikor Adam Ondra diszkvalifikálta magát a 2019-es Japánban rendezett Hachioji világbajnokságon, ami azért is volt rettentően frusztráló számára, mert a világbajnokság döntősei azonnali kvótát kaptak az Olimpiára – ekkor erről maradt le Adam (később persze Toulouse-i olimpiai kvalifikációs versenyen sikerült összehozni a kvótát). A kizárás oka a bírák szerint, hogy “Adam rálépett a nittre és ez a továbbjutásban segítette”. Később számos videó kritizálta ezt a bírói döntést, de akárhogy is A SPORT FIASKÓITÓL FEJLŐDIK A SPORTÁG. Adam esete több mint elgondolkodtatta az útépítőket – hogyan is lehetne kiküszöbölni ezt a kellemetlen szituációt. Az Innsbrucki világkupafutam megmutatta, hogyan is lehet ezt elkerülni és csúszós felületű műanyag borítással látták el a nitteket – amihez ha sportoló érne – hát a tovább haladásban segíteni biztosan nem fogja. Az alábbi képen Futaba Ito középdöntős útja mellett látható a borítás narancssárga színben pompázva. Apró fejlődések ezek de sokat jelentenek!
Van még hova fejlődni?Van! Szeretnék felfesteni egy képet a palettára. Úgy gondolom a versenymászás egyre több és sikeresebb utat tör magának a médiában, szöget üt az emberek fejében, látványosság, erő-koordináció, mentális harcok és drámák látványos tetthelye – de az egyenlő feltételek mentén történő versenyzéstől – szerintem még kicsit odébb vagyunk, erre szeretnék most példákat hozni.
A tollaslabda az a sport ahol nem áramolhat a levegő a csarnokban, ahol ha huzat vagy egy kis szellő lenne – már a sportolókon kívüli tényező is befolyásolná a teljesítményt. A 2008-as Pekingi Olimpiai tollaslabda csarnokban a labdának a csarnok tetejétől leejtve egy 15cm átmérőjű körbe kellett esnie, egy deka huzat – kósza szél sem kaphatott a labda szoknyájába. Egy több ezer fős csarnok szellőztetésekor (és az emberek járnak kellnek!) ez több mint mérnöki feladat. A szellőztetést a nézők lábai között vezették ki az ülések alatt, így is csökkentve a pályára áramló levegő mennyiségét és segítve annak eloszlását.
Ma a sportmászásban még ott tartunk, hogy van akit hátszélben engednek neki a 100m síkfutásnak, van akit szembe-szélben. So-so hát-hát alapon egyellőre annak is örülünk, hogy meg vannak tartva a versenyek és nincs még meg a sportág mögött az a történelmi háttér (vagy botrány sorozat) ami indokolná ezen fejlesztéseket.
Maradva a futás és hátszél analógiájánál, tudjuk jól hogy egyes sportágaknál a külső tényezők: szél, napsütés, páratartalom, eső nagyban befolyásokják a végkifejlettet. Már nem egy versenynél panaszkodtak a versenyzők, hogy aki reggel 9-kor indult a selejtezőben 20fokot kapott és árnyékot, aki 11órára sorsolódott az 28 fok és magasabb páratartalom mellett kapta meg a selejtező boulderét a slab-falon. Fair play?
Az Innsbrucki világkupafutamban az utolsó bouldernek nem tudtak nekimenni a csajok, mert az esőtől beázott a boulder. A köteles mászás döntőjében amikor a hölgyek kezdtek versenyezni még csak gyűltek az esőfelhők és 2 órával később amikor Ondra utolsóként jött ki a Finaléban akkor már negyed órája ömlött az eső és végtelen volt a páratartalom – nem teljesen azok a feltételek amikkel mondjuk Ghisolfi kezdte a döntőt. Fair Play?
A mászás bármelyik ágában, a friction vagyis a súrlódás a versenyző bőre és a műanyag között döntő jelentőségű. A páratartalom döntő jelentőségű. Szerintem hosszútávon a FAIR PLAY versenymászás csak zárt térben lesz elképzelhető, szabályzott páratartalom és világítás mentén.
Más egy maraton, ahol egyszerre indulnak a versenyzők és mindenkinek egyformán van hőség, de egy selejtezőnél néha 3 óra eltérés van a versenyzők között. De ettől persze még az arcoi, chamonix-i, innsbrucki falak világhírűen szépek és legendásak, ha jól tudom a Tokioi Olimpia is nyitott téren lesz.
Viszont az egy fontos tényező, hogy ezt a sportot külső hatások jócskán befolyásolják, az induláskori feltételek pedig jelenleg nem azonosak a versenyzők között. Ma még a szerencse dönt, hogy ki fut szembeszélben és kinek fú hátulról…
