Month: May 2013

Posted on

“Vidd el a küldés városába!”

Pázmándi Tavasz from Izer Bálint on Vimeo.

A csütörtöki sikeres vizsgám után, mindenképpen akartam
valamit mozogni. Fejemben pezsegtek a Boy-Mariotte és Gay-Lussac  törvények, ideális gázok állapotegyenletei és
az elektrosztatika képletei. Harc volt ez, a testem és az elmém között. Bár
Márk invitált a szokásos tengerészgyalogos edzésükre, melyek mostmár
rendszeressé váltak, sajnos erre nemeket mondok, egyszerűen hiányzik az érzés
hogy a szűk mászócipőt húzhassam a lábamra. Plasztik sem vonz túlságosan,
úgyhogy némi logisztikázás után Kecske-hegyre esett a választásunk. Boulder
-Árpi miatt- természetesen.
Olvastam a Magyar kallerben, hogy megy itt TR egy út, a
Popocateptl X-. Árpival mivel, mindketten magunkon viseljük a diszlexia halvány
jeleit; csak Pocaktelep-nek emlegetjük az utat. Ez az elvileg mexikói vulkán nevét
viselő út, kb 6 méter hosszú ahol egy nagy karélyban ér véget. Rövid s a
fogások mennyiségét és helyzetét ítélve sem lesz az a piaci
lealkudós-fajta. Ezt a tényt csak erősíti amikor Lám Benya azt mondja,
hogy ez egy Kocsis Ricsi út (Áhhá ezek szerint műremek), és elvileg csak az
Áron ismételte.

 Természetesen Highball szeretném teljesíteni a bouldert,
5-10 szivacs megfelelő lesz az esetleges és valószínű fentről való érkezésekre.
Két kocsinyi motivált hájbóllista elég arra hogy feltámasszon porosodó múltjából
egy műremeket. De felakarjuk? Felakarjuk!

Szóval ez volt az első ok amiért nagyon ki akartam menni
Kecskére, felmérni a terepet, és persze a totál baloldalt, a vörös kövön futó
boulderek is igen szépnek tűnnek lentről, szintén magasak. Talán a
vizsgaidőszak után, vagy majd ősszel, de szeretném ezen utakat idén teljesíteni.
Ez volt eddig a vágy része, most jön a napló. 🙂
Gyurca bá és Benke Bali fogadnak, nagy mosoly a fiúk
bouldereznek! Egyből rákattanunk Gyurca 10-15 éves travijaira, örömömre mind
kemények. Ez a nap igencsak a megszokásról és kiismerésről szólt, de sikerült
még a teljes sötétesés előtt, fejlámpával megmászni a Heineken nevű travit.
Nagyon örültem, és fogok örülni, mindig is ha mászhatom majd ezt. Nézegetünk
még lehetőségeket, Árpinak megmászása miatt biztos hogy hamarosan visszatérünk,
no meg hát a projó! Az este egy Márkos, Buddhás, Medvekutyás örömködésbe
torkollik, zokniban, ingben esek az ágyamba és már a kettőt is elütötte az óra.
az esti örömök
Árpi mocorgására ébredek reggel 8-kor, de a türelmetlenség
miatt nem tudok visszaaludni. Egy kis elmeösszerántás után, ebédelve Szilvivel
hármasban indulunk el az eddig még ismeretlen hely felé.
Pázmánd
Elhagyjuk Sukorót, és beérünk a faluba még meg is kérdezzük,
hogy merre vannak a Pázmándi sziklák, de nem vágják a helyi segítőkész arcok.
Patkánnyal való rövid és velős telefonbeszélgetésünk (-Baszod a sziklák az út
mellett vannak öt méterre, ha az útról nem látjátok akkor szerintem induljatok
el hazafelé…!) alkalmával rájövök a bézülre. Háde hole vagyunk ducsákesz?!
Nézem a térképet és mintha a szemem előtt is halvány köd lenne, hirtelen
tisztán olvasom a feliratot Pákozd.

az alsó hátizmot ajánlom – 68%-os szálkássági ráta
Hogy hogy jutottunk ide, nem is értjük még örültünk is a
falutáblánál, mindenki Pázmándra emlékszik, mintha titokban átcserélték volna.
Nem kerülök beljebb ehhez a rejtélyhez, elindulunk visszafelé. Van paraság a
hellyel annyi szent!
Pázmándon sem legegyszerűbb a felmenet, de a szokásos
ráhagyásunkkal -eltévedés- felérünk. Hamar konstatálni kell, igen masszív és komoly
problémák vesznek minket körül, nagyon sok önálló szép, könnyű, és nehéz
boulder is van itt egy rakáson. Melegítések gyönyörű fogáskészletű áthajlásokon,
gránit tömbök kimászással. Ez a szókombináció önmagában megérne egy misét.

 Árpi a Egg downtension 7A megmászása előtt
” That’s the money right there!”
 ooo or not?
Valamiért rámentem hogy hogy tudnék valami állati nehéz, igen lélekvesztő
bouldekunsztot kitalálni, így született meg az English Languigeschool. A 6-7
mozdulatos szörnyetegben hamar kiderült, hogy az eddigi egyik legkeményebb
mozdulatomat tartalmazza. Fejhátrahajtás, ordítás, totálisan határon! Egy mozdulat komplett ki is maradt, sehogy sem tudtam
megcsinálni. Ez jó jel, mármint hogy újra töltődik a motivation tank! A
Komjátiprofilkép tömb mikro fogásai a telet várják, mint ahogy a mellette futó
üregi sem lett ma kipróbálva. Mindkettőnk elméjében csak egy szó zengett: a
TOJÁS! Kisded tömböcske a maga kb 3 méterével a helyi óriások között, Tamáska
szájából hallottuk először a tojástömb kifejezést. A motiváció ismét az egekbe
szökött. Két érdemi mászás lett itt végül, ülőstartból enyhén balra fel (a nagy
oldalhúzót balra már nem használva) és enyhén jobbra fel. Jó volt hogy Árpival
mindketten megmásztuk az aznapi adagot, nulla bőr, és fáradtsággal sikerült
beszállni a Suzukiba. Amikor anyának este ecsetelem a mászást – meg hogy közel
van, meg hogy nagyon fasza a hely, szép is-, csak annyit kérdezett, miért most
voltatok először ha ennyire jó? Sajnos erre nem tudtam felelni. De azért
hozzátettem, olyan ez mint a szüzesség; vannak dolgok amiket nem szabad
elkapkodni… 😉
Posted on

A Brid Klina átka

Harmadszorra indultunk már el úgy Flaska Petivel Paklenicába, hogy na most aztán megmásszuk a Brid Klina-t az Anicán, és hát most se jött össze. Tavaly novemberben az eső áztatott el mindent, de nagyon durván, idén márciusban Érdig jutottunk a havazásban, most pedig az autó szívatott meg minket. Miskó Robi hozta a kocsit, direkt olajat cseréltetett a túra előtt, hogy ne legyen gond, és persze ebből lett a gond. A szervizben a a felesleges olajat elvezető kartercsövet nem rakták rendesen vissza. Menet közben meglazult és lecsúszott a helyéről, a motor teret pedig telenyomta olajjal. Persze ez elsőre nem volt ennyire világos, annyit érzékeltünk az egészből, hogy amikor Balatonfűzfőn megálltunk füst szállt fel a motortérből. Minden olajos volt, azt se láttuk honnan folyik. Szerencsére Soma szabadidejében hobbi autó építő, így gyorsan rájött, hogy mi a gond, de így is este 10 lett mire elkészültünk. Későn, vagy inkább baromi korán értünk volna le, így a szombat mászás szempontjából bukó. Nem érdemes kialvatlanul, fáradtan egy ilyen nehéz útba beszállni. Vasárnapra nem mondtak stabil időt, a hétfői napot meg rövidnek ítéltük. Szóval elment a kedvünk az egésztől, helyette kitaláltuk, hogy menjünk ki a szeretett Höllentalba. 
Minden télen a kalauzokat és a netet bújom potenciális utak után kutatva, így bárhol kiraknának Európán belül, tuti tudnék mondani pár utat, ami rajta van a kívánságlistámon. Szombaton az Emperor(7a, 220m) került sorra a Stadelwand-on. Tiszteletet parancsoló kötélvezetés és nehézség, és néhol kétségeket és félszet ébresztő nitt távok. Thomas Behm első útja a falon, kézjegyének minden jellegzetességét magán viseli: baromi nehéz, trükkös reibungos tábla kunsztok, függőleges betétek és ügyes travik kötik össze a mászható részeket. A nittelés kicsit ritkásabb a szokottnál, pár közepes méretű friend jó szolgálatot tud tenni és bátorságból is kicsit többel kell készülni. Évek óta nézegettem már az utat, de még sose mertem megpróbálni, de a tavaszi sportmászó sikerek után elérkezettnek láttam az időt. Szerencsére nem kellett csalódnom, már ez első kötélhosszban elkapott a flow és elmaradt a kellemetlen bénázás. Egymás után szeltük a métereket, míg végül már az út végét jelentő fenyőre dobtam a standhevedert. Onsight, ha lehet ilyet mondani, váltott mászásnál, nem tudom erre mit mond a 8a.nu etika 🙂 Örömittas ereszkedés, még öröm ittasabb sörözés, majd főzős volt a program. Éjjel a jól megérdemelt bivak, a csillagos ég alatt.
Vasárnap még magasabbra tettük a lécet és a Gosses Höllental völgy egyik eldugott falát kerestük fel: Klobenwand. Egy út vezet a falon a Neue Generation(7b+, 190m), amit több éves Csipkerózsika álmából ébresztettek pár éve, amikor is újra nittelték az utat. Látszik, hogy a kutya se mássza, ugyanis ösvény sem vezetett a falhoz, az erdőn és morénán direktbe kellett átvágni. A beszállónál fölénk tornyosul a közel 200 méteres fal, már-már zinne feelinget kölcsönözve neki.Talán a  piszkosul, mocskosul kemény a megfelelő jelző az út nehézségére. A kezdés alattomosan, enyhén áthajlik, aztán fogástalan táblák következnek, ahol minden fogás lefele lejt, majd karos piazok jönnek, és ez még csak az út felel volt, a könnyebbik fele. Na itt toltam be egy energia gélt, éreztem, hogy mindent be kell dobni. Aztán gyerünk tovább függőleges tábla, legalább 7a boulder kunszttal, majd 6m runout, tovább a kis fogásokon, már nem is olyan nehéz, de durransz kegyetlenül és persze majdnem minden stand függőstand, szóval esélyed sincs kipihenni magadat. Az utolsó előtti hossz után úgy voltunk, hogy leereszkedünk szép volt, de köszönjük nekünk elég. Aztán eszembe jutott, hogy nem fogom még egyszer felszenvedni magam, csak, hogy befejezzem az utat, már pedig ebbe a falkönyvbe be akartam vésni a nevem. Megmakacsoltam magam és nyomtam tovább és jött az utolsó akasztás és egy hatalmas pofon. Milyen az már, hogy mászol egy végig nehéz és hosszú utat, ahol a legnehezebb kötélhossz az utolsó és abban is a kunszt az utolsó nittnél van, amikor a standot már majdnem eléred. Pár próbát dobtam rá, de kevés voltam, így végül A0-lal fejeztem be a végső két métert. A fal könyv sajnos nem volt sehol, de így is büszkén, bamba vigyorral biztosítottam fel Petit. Nem sokat örömködtünk, csak lefele vágytunk, ahol a lábunkon állhatunk, le lehet ülni, és a hideg sör kezeli  a testedet kívül, belül. Azt kell mondjam, hogy eddigi legkeményebb mászásom a völgyben, végül az utolsó métereket leszámítva végig szabadon, max 10 üléssel sikerült feljutni. Kemény srácok lehettek osztrák barátaink, hogy azt anno 1988/89-ben kiépítették és megmászták. Minden tiszteletem, jó, hogy vannak ilyen emberek, köszönet az útért, az élményért. Aztán jöttek sörök a Weichtal Haus-ban, majd az elmaradhatatlan spagetti. 
Hétfőn általános fáradtság, izomláz bujkált minden porcikámban. De nem akartunk puhányok lenni, ezért a Blechmauer fal jobb oldalán néztünk ki egy tavaly nyitott utat Blechmauerenpopgo(250m, 7). A kalauz dicséri, mi az első 4 kth. láttuk belőle, ami tényleg szép volt, mert onnan eső miatt leereszkedtünk, de nem is bántam, így is tökéletes hétvégét zártunk. A Brid Klina meg elmehet a búsba, egyszer úgy is kijutok és megpróbálom.
Posted on

Gasztropuccs három szögből

Ahogyan Bálint megjósolta előző bejegyzésében, ebből tényleg lett valami.

Lássuk most a történteket az én szemszögemből:
—————————————————
Az én Kotečnikem
Borbély Gábor

Másra sem vágytam. Péntek este nem volt más célom, csak hogy beüljek Fidi kocsijába. Ha ez sikerül, akkor már meg vagyok mentve. Nem számított semmi, csak hogy beüljek abba a kocsiba, ami arra a mászóhelyre ment, azokkal az emberekkel. Semmi másra nem vágytam.

De ha már ott volt egykét sör a kocsiban, hát megnéztem. Márkék nem különben, de ők egy egészen más akciót nyomtak.

úrba üvegpohárba, pont mint régen

Amikor megérkeztünk (Fidi, Márk, Tóta, Bálint és én), a másik kocsi már ott volt (Ádám, Orsi, Józsi és Dóra). Bálint konstatálta, hogy nincsen szalma, mivel lebetonozták a padlást. Ez mindenki számára sajnálatos volt, de így sem rossz. Amikor megérkeztünk Bacho fogadott minket.

a kicsi Bacho megnőtt 

Reggel korán keltem. Mint mindig, most is készen voltam már a reggelivel, mire a többiek felkeltek. Őrületes nyújtások, reggelizések, kávézások, jógázások mentek.

“Mindig vagy valahol”
Csak egészség legyen, meg térerő!
kutyázások

Szóval délután 1 körül elindultunk mászni. A Nos szektorban kezdtünk melegíteni, majd a kis áthajlásra mentünk rá, ahol közel két éve másztam a Zlata Streha-t. Józsival és Dórával másztam. A bemelegítés után Józsival a Srebrna Streha-t másztuk, Dóra pedig a Djihad-ot.

Az ezüst tető nagyon jó volt, rámentem flash-re, de nem lett meg. A pihenő utáni boulderes rész szerintem nehezen adható be elsőre, nem az az onsight-olhatós fajta. De másodikra meglett mindkettőnknek.

Mellettünk egy fiatal párocska lenyomott 2ndGo egy 7c-t: Črno beli blues. Mindkettőjük rontotta az első próbát, így csak másodikra lett meg neki. Mily tragédia.

Konkrétan 5-ször kötöttem be a kötelet a beülőmbe. Ez ugyan nem egy nagy szám, de aznapra elég volt. Jöhetett a kaja.

Amikor leértünk gyűjtöttünk egy kis tűzifát és Józsi elkezdte készíteni a lakomát…

Ádámnak szülinapjára a “torta” közepesen átsült marha bélszín volt.

Márknak csak egy pisztráng jutott:

Volt lepény, sült kolbász és borok és minden mi szemnek, szájnak ingere. Mondhatni ettünk halat, vadat, s mi jó falat. Az este folyamán átélt gasztronómiai élményeket kár is lenne taglalni, mert nincs a szavaknak, emlékeknek vagy a zenének olyan keveréke, amely megközelítené azt az érzést. Meg egyébként is vétek ez a lakoma a mi paraszt belünkbe, úgyhogy a többieknek maradt a rántotta.

 másnap én is ennyire tele voltam
A vasárnap reggel ha lehet még jobban indult, mint az előző. Megint 7-kor keltem, de most sikerült 11-re a falhoz vakarni magunkat. Józsi és Dóra 6-kor bekéredzkedtek a konyhába és saját croissant sütöttek nekünk, amit az ottaniaktól lestek el.
kuktáéknál
a fény gyermeke

Megint a kis áthajlásos szektorba mentünk Jociékkal. Most felszívtuk magunkat a Črno beli blues-ra.

Mondanom sem kell, nem lett meg sem OS, sem flash, sem 2ndGO, sem 3rdGO, de még négy-téhá-gó sem.
Egy szemkiugrós boulder kunszttal indul, majd további boulderes mozdulatok egy közepesen szar pihenőig, ahonnan pedig már csak egy boulderes rész van a toppig. Az út mozgásvilága a gyönyörű jelzőt érdemli, bár ezt mászás közben kevéssé érzed (inkább csak a gatyádba csinálsz).

Ekkor kóstoltam meg Józsi nitróját. Ketten nyomtunk egy fél adagot, több részletben, de így is érezted ahogyan összetódul a karodban meg a fejedben a vér. És ezennel szeretnék pár szót szólni a doppingszerek szerepéről a magyar sportmászásban (legális doppingszerekre gondolok).

Talán Bálint írt erről először, legalábbis nekem ez hívta fel a figyelmemet. Szóval azóta többektől (pl Márk) hallom az alábbi szavakat: aminósav, fehérje, kreatin. Én egyiket sem próbáltam (leszámítva hogy belekortyoltam Józsi nitrójába), ezért nem tudok ezek hatásáról szólni, de azt állíthatom, hogy a mászásnak egy fejlődést jelent ezen szerek használata. Nem tudom, hogy hol tart a nemzetközi mezőny, de lassan már magyar babér sem terem annak, aki lemegy hetente háromszor terembe meg egyszer hétvégén sziklára és mást ezen kívül nem csinál. Sajnos (vagy pont hogy végre) ez már nem elég. Edzeni többet jelent, mint a mászás tevékenységet rendszeresen űzni. Edzésterv, célok, erőnlét, technika, állóképesség és ezek specializált edzése, étrend, életforma. Mi sem ésszerűbb, mint átvenni a más sportokból már ismert technikákat.

Szóval nekem tetszett a nitró, nem tudom hogy mennyit segített az útban, de valamennyit biztosan. Végül is aznap nem másztuk meg a boulderes 7c-t, de összeraktuk.

Estére bejött egy kis eső, meg hatalmas kajálások: hamburger és pizza, na meg snaps.

A Joci féle burger csoda
ennyit láttam 
 nagy haverkodások

A hétfő kétségekkel indult, mert nem éreztem sok bőrt a kezemen, az pedig kell a Crno beli-hez.

 nitró előtt, nitró után
Reggel bemelegítettünk, beszereltük a projektet és nekem aznapi első próbára meglett.
 öröm

Kicsit furcsálltam, hogy meglett, mert nem éreztem reggel. Nem is akartam először belemenni, de Józsi rámotivált, meg hát ha nem is akad be, edzésnek mindig jó. Erre azt mondta Dóra, hogy valószínűleg ott volt az fejben, csak nem mondtam ki. Hát valahol ott kellett lennie, mert kijött. Ebből a kis lelki etűdből én arra következtettem, hogy fejben kevésbé vagyok ott, mint erőben (nem mintha abban nagyon toppon lennék, csak fejben még kevésbe). Ez persze lehet, hogy csak hipochondria, de való igaz, hogy egészen más dolgok vannak mostanában a fejemben, mint 4 éve (ha-ha). Reméljük még pár ilyen kotečniki kúra segíteni fog.

Józsinak végül nem lett meg. Bálinték meg feljöttek és Bálint is megpróbálta a Srebrna Streha-t. Flashra neki sem sikerült, azt mondta, hogy majd következő túrán lenyomja 2ndGO.

 eldurranáséknál
egy ilyen túra mindenkit közelebb hoz
levezető tábla 
 harmadik nap, elkeseredések…
…és örömök
A hazaút viszonylag eseménytelenül és kellemesen telt. Nem is értünk haza későn. 
Fidi szeme előtt csak a következő túra lebeg, motiváltba

—————————————————

Egy Buddha összefoglalója

 Nitro
 kunszt Sveta Eva 8+
akasztás barcikai módra
Az indulásról:
Az indulás este 9re volt megbeszélve. Én 7 kor már Márknál voltam, mivel az
izzóim ki voltak égve a kocsiba, így indulás előtt célszerű volt kicserélni
őket. Bíztam benne, hogy építőmérnöki végzettségével sikerül abszolválni a
problémát, ha már én kevés vagyok ehhez. Sikerült is.
Gyors pakolás… kocsiból ki…kocsiba be. Elég zsúfoltan, de sikerül bepakolni… De
hol van Bálint?! Ahelyett hogy itt lenne, még valahol meditál… Végül 10 kor
sikerül elindulni a Bercsényi kolitól, úgy, hogy a késő emberünk cuccai már
csak az ölében férnek el… A Bahnál még egy 30 perces „vesztegzár”…aztán már
robogunk is a szeretett Kotechnikünk felé.
Hajnal 3 körül érkezünk meg… elfoglaljuk a helyünket a padláson, ahol tudtomon
kívül még négy magyar is aludt…

Az estékről:
Egy estét emelnék ki… Az utolsót, mivel akkor egy kicsit elengedtük magunkat,
hiszen mindenki pozitív napokat zárt.
A mászást követően egyből pattintottunk egy-két sört, valamint két snapsz is
legurult, amit a házigazda árult. Újdonsült osztrák barátaink is megjelentek.
Sajnos csak egyiknek tudom a nevét… Ő Martin, akivel megbeszéltük, hogy
felvesszük a kapcsolatot és keresni fogjuk egymást. Mentek a sztorik három
nyelven három üveg bor társaságában… mindenki jól érezte magát. Majd az
elfáradást követően elfeküdtünk aludni J.

A mászásaimról:
Első nap Márkkal felmentünk az Oltar nevű szektorhoz, ahol a Super zajeda 6c
nevű utat másztuk (flash). Aztán a Kraftweket próbáltam (7b+), de sajnos az
éles(szerű) próbák már nagyon halványra sikerültek… elfáradtam.
A második napon a Sveta Eva (7a+) és a Hanta Yo (7b) utak voltak porondon.
Elsőt nem sikerült aznap megmásznom, de a nehezebbnél sikerült standot
akasztanom.

 Élővilág, Gáborosodjuk… 🙂
7a-ban Ádám

A harmadik napon a Thaiföldről jól ismert bemelegítő projekt szellemében
megmásztam a Sveta Evat, majd a Herkulesre (7a+) dobtam egy gyenge OS próbát.
Így a végére teljesen elkészültem, többet nem is tudtam már mászni.
Összességében egy nagyon jó túrát zártam/zártunk. Nekem benne van a top 3
ban.  Remélem lesz még ilyen!!

—————————————
Sickface Kotecniken – Bálint

A megőrülések határán voltam már a zárthelyikkel, random
minden invitálásra nemet mondok az utóbbi időben, így esett hogy majdnem be
ctrl+V –tem a szokásos választ: Nem! De aztán eszembe jutott, hogy héé hiszen
véget ért a szorgalmi időszak, most már csak a vizsgák vannak hátra, bár sokat
kell tanulni, de tágasabbak az időhatárok, nincs órákra bejárogatás, magam
oszthatom be az időmet. Hát akkor mi a fene tartana vissza ettől, és ekkor
láttam meg a neveket. A facebook csoportunkban, hamar mindenki igent mondott,
hogy Gábort idézzem: -Ennyi álló fasz csak megy már valahová. Végül csakhamar
megalakult a fb-csoport is az öt szerencséssel: Buddha, Márk, Borbély Gabi,
Tota és én. Válogatott – világsztár önjelölt arcok, csakhamar kiderült ha a
túra fele olyan jó lesz mint a facebook-csoportban szállingózó poénok, akkor is
ez lesz minden idők legjobb Kotecnike. Erre a tényre még az is rátett egy
lapáttal amikor reggel megláttam Duksa Jocit, bátran mondhatom életemben látott
legjobb szakácsot- de ne rohanjunk ennyire előre. Péntek este, zuhogó eső,
rohanok már késésben vagyok. A srácok kérdésekkel fogadnak, ijesztően soknak
tűnik a cuccom, de hamarosan robogunk Gabika (Buddha becenevet is használom
később) kocsijával. Az első benzinkúzon még pestet sem elhagyva Tóta és Márk ihletet
kapnak az 1-et fizet 2-őt kap”-ra, csakhamar eltűnnek mint szürke szamár a
ködben. Ezaaaz kezdődik a túra. J
Hogy a whisky mámorától, vagy mert alföldi srácokról van valójában szó, de nem
jönnek üres kézzel. (Hűek az általános csapatszellemhez!) Szóval meggysört
kóstolgatunk nemsokára, majd jönnek a szimpla sörök is szépen. (Úrba,
üvegpohárba!!!)
 kóma
Kotecnik mit sem változott 2011-óta, miiiicsoda olyan vizes
blokk épült hogy még én is elgondolkodtam egyszer a fürdésen, nemhogy a
többiek. 400km, hajnali 3.kor érkezünk. Szállásunk a mostmár szokásosnak
mondható padláson van.
Reggel még 4 motiválttal egészül ki a Magyar válogatott,
Scharniczky Ádám és barátnője, Joci és kedvese. 
 Izer-póz [bal kéz, jobb láb érinti a bal fület]
A mászópárok összeállnak Gábor-Joci, Márk-Buddha, Tóta-Izer
a felállás. Ez nagyjából a hétvégén tartotta is magát, néha azonban összeértek
a szálak. Ádámmal első napon egy KŐ-kemény 6a+ toltunk bemelegítőnek, ha tudom
hogy ilyen bele se megyek. Utána a 6c+ On-sight már könnyedségnek tűnt. Bár
volt egy kis eső Kotecniken, az utak nagy része teljesen száraz, dőzsölés van.
Ádámmal a B-szektorba megyünk, ahol Ádám a Herkules 7a+ nehézségű utat
próbálja, én mellette a Brid Klana 7b-t. Dobok egy os próbát, de kiesek a
dinamikus kunsztmozdulatból, kicsit mérges vagyok, bár utána jönnek számomra
csak az igazi gondok. Kiszerelek az útból Ádám leereszt. Egy „gyors” könnyítés
után lentről egyszerűen megvilágosodnak számomra a fogások, béták rengetege
árasztja el elmém. Jólvan, jó lesz az Second Go-ra is. Csak motiváltan.
Kő, papír, olló- hogy ki küldje először. Tota kő, én olló
szóval most csorbulva fogom meg a grigrit. Hallom Ádám ordítását, de a keze
tart mint a satu, és csakhamar bizony megakasztja a 8+ standját. Ez a történet
csak jól végződhet…
Bár a kunszban a segítő jobbosról lepattan a kezem, (az
előző fogás vizes volt) mégis megtartom a kilendülést és higgadtan átmászom a
folytatást. Happy End-el végződik a nap, mindketten boldogok vagyunk, hogy
abszolváltuk a projekteket. Gabikával és Márkkal megyünk le, CSN 8a+ azért
egészen jó szerintem. Márk mászik egy új variánst a Ortok beszállástól a
Kolomon pihijén át, a Katarzán fel útiránnyal. A megmászás a 7b+ kapja és talán
a Divij Orto nevet. 
 Sütőnk, az étekeket nem kommentálom… (Gábor meg valahogy idekerült..)

 Reggeli kávékba
 Ha a Mennyországnak van íze, … akkor ez lesz az!
 heee – nekem szóltál kicsi táska? Meg a befőtt elteszi a nagymamát?
 csajosan
 Joci a kőkemény kilencesben
Lent sütés, forgás, tűzrakás, parázscsinálás. Joci őrületes
dolgokat művel, néhány izzó fadarab, és pár alapanyag segítségével. Argentin és
brazil bélszín, vagy a citrommal töltött pisztráng, hogy ne kelljen tovább
mondanom. Természetesen Úrba vannak és mindig megkínálnak minket is, amit
legtöbbször a folytatás hiánya miatti keserűség követ. Ádámmal is tolatunk
marhahúst, bár nem ér Jocié nyomába azért eléggé megkedveltem ezt a számomra
ismeretlen íz világot.
2. nap lassuban indul, valamiért senki se éhes?! A
szikláknál is folytatódik a bézöl, Ádámmal egy 6a-n vagyunk rajta, egészen
érzem a második napra a kötelezést. Érzem ahogy tart a cipő, tart a kezem,
higgadtba vagyok. Gabika tökéletes bétákat mond nekem a Sveta Eva-ra, amit rég
óta meg akartam mászni első kísérletre. A mostanában való kevés mászást nagyon
érzem az alkaromban, úgyhogy inkább hagyom az os-t. Lesz még alkalom,
bizakodom. 
 Megköszörültem a torkom, úgyhogy mindenki figyelősbe van.
 Éva kunsztja
 Évával közel vagyunka  csúcshoz
Ádám is tökéletesíti a Gabi által elmondottakat, és
összeszedem magam. Sikerül kicsit kapkodva, de stabilan felmászni a pihenőig,
ahol mintha elvágtak volna egyszerűen haldoklom. Begörcsöl a kezem, a kancsó pihenőkön
eldurranok, zilálás nem is értem mi történik velem. Másfél méterre a standtól
küzdök az életemért a fenébe is! Nagyon sokára de végül megakad az a stand,
örülök a Flash-nek. Ádámnak ajánlok pár 7a-t, közben Gabinak szurkolunk.
Valamiért a szerencse nem áll a mi oldalunkra, és bármi amibe belemegyünk
valami bézölséggel végződik. Ádám hagyja a 7a-t és megnéz egy 6c-t, ami végül
teljesen kedvét szegi, nem tudom nagyon bíztatni, hisz én is az imént
menekültem ki a csuromvizes Evropa 92 –ből. Első nittes menekülések, szégyenbe,
kutyába. Elhatározzuk hogy bár csöpög pár szemet az eső, ennek a napnak is jól
kell végződnie! Hátramegyünk a Kaca szektroba, ahol gyorsan bele is nézek egy
7c-be. Bár a neve Disneyland, nem tartogat olyan túl sok szépséget, ilyen
gyorsan még nem főztem át kötelet az első nitten, kudarc, kudarc hátán,
menekülés s most már nem is kutyának, hanem valami kutyán lévő bolhának érzem
magam. Hagyjuk ezt a mászást, ma valami nem ok. Belemegyünk két 6b-be amik
hosszúak is és álom szépek. Nagyon jól érezzük magunkat, a sziklát is, és
valami harmónia lepi el az egész szektort. A nap újra sütkérezik! Nézegetem az
utakat és meglátok egy gyönyörű szép oldott kövű sima, szürke falat. A szemem
csemegézik a fogásokon, de az izzadó ujjak mérgesen rárivallnak: nekünk miért
nem?! Aztán elgondolkodom ez lenne az, mi is ez valójában? Fekete betűkkel (a
sok piros betűs útnév közt ordít) Kalimero, 7b. Mintha csak azért lenne ott
hogy megonsightolják. Ádámnak azt mondom belemegyek, jó sokat nézem és agyalok a
bétán. Van lentről egy elképzelésem, de az nehéznek tűni a tetejére sebaj majd
improvizálok valamit. Nagyon küzdök az alján, eljutok egy hatalmas kancsós
pihenőig. RP mászom, nagyon nehezen érem el a nitteket de sikerül a pihi utáni
kritikus akasztás. Nagyon el vagyok durranva és valamiért nem tudok lehiggadni,
nagyon nagyot ordítok. Aztán látok egy nagy gumis pacát, egyből meg is lépem és
adja is magát a térdék. Nagyon fáj, de sokszori helyezgetés és varrógépezés
után, megtalálom a legjobb pozíciót. Hasba lélegzek, arra gondolok hogy ezt
most megmászom és milyen csuda jó lesz átélni ezt. Eszembe jut a gyrosozás
amikor régen Márktól megkérdeztem: Te fata mi kell ahhoz hogy egy 7b-t meg
tudjak onsightolni? –„Amikor először igazán elhiszed hogy fel tudsz menni,
akkor fel fogsz menni!”
Nagyon motivált vagyok, hiszek magamban ki akarom hozni a
maximumot. Nem azt akarom, hogy áhh gyávaságból eldobtam, vagy beleültem, vagy
befostam. Nem itt most kőkemény veretés lesz.
Azért leszólok Ádámnak hogy figyljen (gyávába) és az általam
kitalált bétára megyek. Hatalmas mozdulatok rossz fogásokon, ergya lépésekkel.
Minden erőmre szükség van, nem nyögök hanem tudatosan és folyamatosan mélyre
lélegzem. Egyik kézzel köztest berak, másikkal továbbfog és akaszt a
derekamhoz. Innentől minden mozdulat határon van, vagy 2 métert mászom teljesen
rommá pukkanva, reibis oldalhúzókon csapkodva, mintha csak át akarnám ölelni
ezt az utat. Látom a térdemnél a nittfület, de nincs erőm elengedni a sziklát
és akasztani, csapkodok tovább már úgyis magasan vagyok! A stand mellett egy
hatalmas kancsót kis alig bírok megtartani, de beakad az a kötél és belőlem
feltörik a hatalmas üvöltés orkán. Teljes totális határon mászás, életem első
7b –je első kísérletre. Az eufória felejthetetlen, Ádám lent gratulál. 
 RP stílus, 13 méter, 6 akasztás, 7b. De, az enyém… 🙂
 nőtt az alkarom egy számot
 Kalimero= egy szlovén rajzfigura
 
 
Este
megérdemelten kerülnek elő a borok, Gabika is kitett magáért: Hanta yo, 7b. A
fiú készen áll, hogy belépjen a kilencesek világába.
Joci megmutatja hogy amit eddig a Hamburgerről gondoltam az
téves, és mi is az igazi. A maradék tészta-liszt és alapanyag kombóból
Borbély-Zengő vezénylés alatt készül el a Pizza! Őrület hogy mit kapnak az
ízlelő bimbóink. Graz-i barátainkkal viccelődve töltjük az estét, ők a Chilei
Rosé-t, mi a Tokaji Hárslevelűt mutatjuk meg. Nekem angol, Gabikának komplett
német nyelvlecke.
Reggel korán felpattan a szemem, meditálok kicsit és nyújtani
kezdek a napon. Gábor, Márk majd végül mindenki csatlakozik, nem is beszélve a
ház őrzőjéről, a hatalmas Bernáthegyi pásztorkutyáról.
Ádámmal a harmadik napra egy új szektort szavazunk meg, 6a+
a bemelegítő majd felmegyünk a Nos-ba ahol Gábor éppen hatalmas üvöltések
közepette leküldi a hétvégi  7c
projektjét!!! Kameni!
Joci is igen motiváltba van, de talán legközelebb.
Én dobok egy flash próbát a Strebrna streha 7b-re, a fenti
részen esek ki, sebaj ez egy ilyen nap.
Ádámmal megmászunk itt több könnyebb utat(6b,6c,6a+),
részünkről így végződik ez a túra. A kocsiban már csak azon kell agyalnunk,
akkor mikor is legközelebb?
Posted on

Ebből még lesz valami

Program a hétvégére: 3 összezárt nap Gabikával= mindenki megvilágosodik…avagy;

Az én Kotecnikem 🙂

Az én Kotecnikem egy olyan hely, ahol
nem könnyű os-mászni
pláne hogyha pár Laskoval
a hasadban szeretnéd ezt
 Kotecniken.
Ó, az én Kotecnikem.

Az én Kotecnikem egy olyan hely, ahol
átölel hét nagy szektor,
csobban szép köztesekben
s táncot lejt fent felhők közt
Kotecniken.
Ő az én Kotecnikem.

Mert nekem nem kell más,
csak a Kotecnikem, az én Kotecnikem.
Csuuuhapattás,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem.
Feltöltöm  8a-ra,
Kotecniken, az én Kotecnikem.
Épp eséshatár:
de így jó nekem, de így szép nekem
ez a stand.

 

Posted on

The ‘bigprojket’ absolvieren

Üdv mindenkinek ezen a szép májusi reggelen. Fél napot fetrengtem az ágyban/járkáltam ki a WC-re, mert a tegnapi Madárfészek kínai mégsem lett olyan jó választás mint Feriék KFC-s -újratöltheted a Cola-t- megamenüje. Vagy mégis, nem tudom? Mindenesetre a kínaira Gabika hívott meg és így a hasmenés fájdalmai is elviselhetőbbek…

 A Fazekas Gimiben jártam, Tamáska ballagási énekeit gyakoroltuk az osztálytársaival, a videó is ütni fog majd, egy BHSK nyári videó alatt…
Háttérben országház meg ilyenek…

Szóval fél napot agyaltam szülessen-e bejegyzés erről a “mászás”-ról, Márk a hitéből is kitért amikor hallotta hová mentünk, még Tóta is húzta a száját – ekkor határoztam el hogy poén kedvéért, mindenképpen írok valamit. 🙂
Szóval kimentünk Francia-bányára. Őrült egy nap volt, reggel zárthelyik, aztán kávé, varázs Spiegelei und dann kommt die Day’s Beste Moment. Meine Handy klingt: Wtf- denkte ich? Wer ist es? -Fidi 1.0- Heeeeyyyy!! -Lecsóvan papa nincs csajozás mehetünk mászni! -Ihhá Ich freue mich sehr, noch eine Stunde und wir sind in Ford, wir fliegen auf Szépvölgyi út. Diese weiße Ford, die alte grüne Schuhe, in diesem Auto steht die Zeit. Als ich noch die Mittelschule besuchte, fuhren wir oft mit diesem Auto, immer, überall.

 dugulások meg ilyenek
 mohóban
(falról nem volt érdemes fényképes emléket készíteni)

Leider die Strasses in Óbuda sind basszódva, gibt’s schon 5 Uhr, als wir ersten mal die Felsen blicken. Von Leichte bis Schwehrer- es ist meine Sträußchen. Ich kann nicht so viele interessante Sache sagen, alle Leute wissen, dass diese Felse =Scheiße gibt. Ersten mal kletter wir “Létra” und “Inkvizíció”, eine 6a und 6a+. Dann Gabika sah Ypszilon, am schmutzigsten Route, ich schon einmal gesehen habe!!! Sooo rutschig ist!!! 6b+ in Topo, hmm. Sehr große Kampf, aber ich habe viel Glück und ich konnte Flash absolvieren. Wooow!! Dann ersten Try kann ich die Rinó (This is the big projekt?) durchklettern, und habe gute Theorie auf Ende bekommt, dann kann ich es zweiten mal machen. Herr Borbély gesagt; vielleicht 7b oder 7a+, ich glaube auch, dass es sicher ein 7a/+ gibt. 
Warum Deutsch? Mann muss etwas Motivation für Gabika geben, wenn er diese Sprache lernen will. 

Az este egy jó nagy Lágymányosi Egyetemi Napokba fulladt, Tamáskával előbb a Petőfi hídon való villamos tujázásra, majdan a nőprojektre mentünk rá, ki több ki kevesebb sikerrel zárva a napot. Remélem Robi bejegyzése is hamar utolér, és nem időzik soká elöl ez a kis piszok… 😉

 Édesanyám salátatálja, nem hiába van már igen közel az a három egykezes…! (!!!)
Posted on

Budai Kesergő

Szeretem mikor az irodában ülve, kellemes izomlázat érzek a hátamban és általános fáradtságot a testemben. A jól végzett munka öröme tölt el ilyenkor, de most különösen édes ez az érzés, hiszen egy sikeres projekt van a hátam mögött. Tegnap este végre hosszú idő után letudtam Tardoson a Budai Kesergőt. Még tavaly tavasszal kezdtem el dolgozni az úton, voltak egészen jó próbák, felsővel ment is egyben, előre mászva volt, hogy a második kunszt után estem le. Végül nem lett meg, bejött a nyári meleg, a motivációm elolvadt a hőségben, ősszel meg nem jutottam ki, és vissza is gyengültem a tavaszi formámhoz képest. Az idei téli felkészülés elég jól ment, vártam már a napot, hogy újra próbálkozhassak. Tegnap végre kijutottam, gyors melegítés a bal repedésen és a  Zergevadászon utána egyből felsővel próbálgattam is az utat. Szép lassan visszajöttek az emlékek, lepucoltam a fogásokat, bejelöltem a szar, láthatatlan lépéseket. Az alsó kunsztra sikerült egy teljesen más bétát kitalálnom, ami nagyon stabilan ment, nem is értem tavaly miért nem így csináltam, és a felső kunsztnál is más kézsorrendet alkalmaztam. Nem húztam sokat az időt, a vizsgadrukk szerű érzést nem szeretem, ezért képtelen vagyok türelmesen a földön várni, hogy rendesen lepihenjem magam. Az első éles próba nagyon stabil volt, több helyen tudtam rendesen pihenni, kezet rázogatni, de lecsúszott a lábam egy lépésről. Másodikra tökéletes összpontosítás, éreztem, hogy erőből már kevesebb van, de minden ment rendben és pár perc után örömittasan akasztottam a standot. Jó ez az érzés, szeretem, ha valami sok-sok próba, készülés, várakozás után végre sikerül. 
A Budai Kesergőt nagyon kevesen másszák, mert talán kicsit erőltetett útnak tűnik, ugyanis szorosan be van ékelődve a méltán népszerű Zergevadász és Napfekete Eső direkt változata közé. Remélem, hogy mások is kedvet kapnak majd az úthoz, ezért szeretném tisztázni, hogy szerintem merre megy az út. Nekem anno Borbély Gábor mondta el, neki meg nem tudom, hogy ki. Szóval ott indul, ahol a Napfekete direkt, majd az első nitt után balra kell tartani. Itt egy darabig szépen elkülönül, majd a Napfekete kunsztja környékén figyelni kell, hogy ne használjuk a másik út fogásait, egy kivételével, a Napfekete kunsztja alatti nagyobb pihenő fogást használtam lépésnek. Feljebb balra kell átnyúlni egy oldalhúzóba, de nem használtam a Zergevadász fogásait. Innen egyenesen fel egészen a Zergevadász kunsztja alá, itt a két út találkozik és van egy-két közös fogás. Tovább nem a Zergevadász kunsztja felé tartottam, sőt egyáltalán nem használtam Zergevadász lépéseit, fogásait, hanem ettől jobbra kicsit van egy függőleges sekély repedés, arra kell menni, utána pedig egy élen mászva érjük el a Zergevadász standját.
Jó projektelést!
Posted on

Fairy Tale

Régóta dédelgetett álmom volt végre kijutni Tündér-sziklára és megismételni Soos Tomi “Fairy Tale” nevű highline-ját. Május első hétvégéjét pénz és idő szűke miatt belföldön töltve, adott is volt a szombat.
A januári izomszakadás miatt, több mint 3 hónapja nem slackline-oztam rendesen, ezért csütörtökön kimentünk a Margit-szigetre kifeszíteni egy 70 m-es távot, ahol elvert a vihar, bár minket ez nem zavart nagyon.

(Erről bővebben az új blogon lehet olvasni, amit azért csináltam, hogy a slackline/longline/highline bejegyzések idővel ne lepjék el a BHSK-t (ide csak a lényegesebbek kerülnek majd fel) és úgy éreztem megérdemel a téma egy külön felületet.)

Szombat elég lassan indult. Ébredés 10-kor, cuccokat gyorsan kiválogatva indulás 11-kor. Úgy mozgunk, mint a zombik. Kaját nem raktunk, sebaj majd a Móriczon. Gábor egy sört és egy sütit, én egy kiló almát veszek. Bőven utazunk a 61-esen, mikor eszünkbe jut, hogy nem hoztunk szigszalagot a biztonsági és fő heveder összekötözéséhez. Bejárjuk a Déli-pályaudvar  majd a Moszkva tér és Mammut környékét is mire végre másfél órás bolyongás után, mint két fing a ködben, sikerül a Media Marktban találni. Furcsa módon nem  vagyunk idegesek, inkább örülünk a menő szalagunknak, ami megy a kék hevederünkhöz. Szép piros, pont ez kell nekünk! 
 
Normafáról szeretnénk átgyalogolni, mert úgy csak lefelé kell menni, tehát 21-es a busz szám. Kapunk bétát az állomás helyére. Nem mintha nagyon el lenne dugva, de most kellett. A busz még a Déli előtt fékez egy hatalmasat. Ahogy tehetetlenül előre lendülök, egy hatalmas nevetés szakad ki belőlem konstatálva, hogy az összes nittet, csavart otthon hagytuk. A fogót meg át se hoztam a Bercsényiből… Akkor haza. Ezen a ponton fontolgatunk egy Margit-sziget longline-t, de erősek vagyunk és maradunk a tervnél.
13:28-kor lépünk be ismét a lakásba. Gábor ebédel, én a fogóért megyek el, majd én is bekapok pár falatot. Sötétedésig leszünk, fejlámpát ne felejtsem el!
14:28-kor hagyjuk el másodjára az albit, természetesen fejlámpa nélkül. Innentől kezdve megállíthatatlanok vagyunk. Sikerül csont nélkül elvillamosozni a Déliig és már hegynek felfelé tartani a 21A-n. A sofőr szórakoztatja az utasokat, jó a hangulatunk. A tündérre vezető utat ismerem, simán áttalálunk.
Először vagyunk itt a felszereléssel. A 2,5 centis, 120 m-es heveder két végét használjuk fő és biztosító szárnak; új rendszer új helyen. Eddig a 3 centis, 30 m-essel toltuk, plusz kötél biztosításnak. A felszerelés többi része erős és biztonságos, de elég szedett-vedett. Pluszba leejtem az avarba az acélrudat, ami a heveder befogásához kell. Fél óra keresés után sincs meg, mással pótoljuk.
A sok kirakózás után 19:18-kor áll készen a line. Gábor kezd. Már reggel sem érezte az erőt, így inkább pisszenti a sörét. Átöltözök és hangolódok. A fák miatt kb. 4 méterrel beljebb ülőstarttal kezdek, nincs kedvem felnyársalni magam. Folyamatosan figyelek a lassú légzésre, igyekszem mindent kizárni, csak az adott mozdulatra koncentrálni. Emlékeim nincsenek arról mi történt a testemmel, csak arról a néhány gondolatról aminek sikerült betolakodnia a tudatomba. Ez mindössze pár tized-századmásodperc, de bőven elég ahhoz hogy emiatt kibillenhessek. Hamar elnyomom/elengedem ezeket és ismét az alkonyzónában vagyok. Vagyis nem “vagyok”, mivel ott nem létezik az “ÉN”. Tökéletes FLOW. Légzésem lassú ritmusát érzékelem pusztán, azt is homályosan.Meglepődve szemlélem ahogy hirtelen hatalmas üvöltés szakad fel belőlem. Vége. Átértem! SIKERÜLT!
 

Kezd visszaszivárogni az “ÉN” és vele együtt a növekvő boldogság, megkönnyebbülés és értetlenség, hogy újra stabil sziklán állok. On-sight Fairy Tale. De most akkor nem is estem bele? Legyőztem egy kis időre a genetikailag belém plántált félelmeket? Lehetséges ez? Még napokig nem fogom felfogni igazán.
Most látom, hogy lentről futók figyelték a “produkciót” és fogadom a gratulációt. A túloldalon sörrel és mate teával nyugtatom az idegeimet. 
Valamivel később a második próbám is sikeres. Muszáj legalább egyszer belesnem, nem úszhatom meg ilyeen olcsón! Ezért visszafelé sétálva kb. 8-10 m-nél úgy döntök “szörfözöm”, annak úgyis csak egy vége lehet. Ami a csövön kifér, jól belengetem és már zuhanok is, esélyem nincs elkapni a hevedert. A rendszer erős, megtart. Egy turista pár aki felvette az egészet, megígéri elküldi e-mailen a videót. (Sajnos még nem küldték el). Legközelebb feltöltött kamerával megyünk, a videó jobban visszaadja.
Sötétedik, bontjuk a linet. Egy fél almát még elmajszolunk a város fényeit nézve és hazaindulunk. Valahogy minden embert olyan szépnek látok a villamoson. Szombat este vagy bennem változott meg valami? Valószínűleg utóbbi.
Fantasztikus nap volt! Sajnos a töredékét sem lehet visszadni, szóban, képen, videón annak amit ott kap az ember. Ki kell próbálni!
Köszönet Soos Tomiéknak a csavarokért!

Posted on

Menny és pokol

Egyre nehezebb összehozni egy rendes, közös túrát a haverokkal. Mindenkinek változik az élete, elfoglaltságok inkább jönnek, mint mennek, változnak a céljaink, álmaink, motivációnk. Ez lehet az oka, és persze a hosszúra nyúlt tél, hogy tavaly nyár óta most hétvégén jött össze újra a csapat. Ez is kicsit felemásra sikerült, ki ekkor, ki akkor ért rá, de legalább láttam mindenkit, tudtunk dumálni, megittunk egy jó sört a mászónap után, miközben heverésztünk a napon. Hohe Wand-on voltunk, többet tud nyújtani ez a hely, mint sokan gondolják, nem csak a kezdőket érdemes ide elhozni, akár egy teljes mászó életet le lehetne itt élni. Mi szerintem felismertük a hely varázsát és persze sok emlék is köt már ide, talán ezért járunk minden évben vissza. Hál istennek a szorgos osztrákok megállíthatatlanul nittelnek, így mindig lesznek új utak, új kihívások.
Péntek reggel érkeztünk a celldömölki különítménnyel, a győri csapat már kint volt két napja. Végül Anettel és Fecóval indultunk mászni, a Tristan-express-t szemeltük ki célul. A legjobb alpesi mászó idő volt, amit adhat az ég. Bárány felhők vonultak ez égen, a távolban néhol egy-egy záport láttunk lehullni. Szuper kis utacska volt ez a Tristan. Oda kell figyelni az útkeresésnél, mert több verzió is létezik, és más utakba is könnyen bele lehet keveredni. Nekem is sikerült a végén félre vinni a csapatot, a végén a Hoch Empor Kantéból másztunk két hosszt, ezzel 7+/8-ig emelve a nehézséget. Éreztem én, hogy valami nem stimmel a topo szerinti hatos nehézségű hosszal, de nem szeretek visszafordulni, meg nem kicsit élveztem az élen való mászást. Végül a többiek se panaszkodtak, bár nagyokat nyögtek. Örömünkben nem is másztunk többet, inkább pár sörrel és főzőcskézéssel ünnepeltük a tavaszt és a viszontlátást. 
Este a győri csapattól részben elbúcsúztunk, de péntek reggel Domi személyében friss hús érkezett a kempingbe. Évekig Domival közösen másztunk, sajnos a tavalyi év egy baleset miatt teljesen kimaradt, de végre felépült és újra erőre kapott, így gondoltam belerángatom valami őrültségbe. Felsoroltam az összes nehéz utat a Sonnenuhrwand-on, hogy na akkor ezekből választhatsz, hogy mit másszunk és nem kellett csalódnom, persze Domi a legnehezebbre szavazott: Conan Zünzler 9,140m. A jó öreg Conan, évek óta piszkálta a csőrömet, hogy milyen út lehet, ami direktbe végig szeli a falat, összekötve ezzel a legnehezebb pocakokat, reibungokat, áthajlásokat. Hát…keményen odavert nekünk, erősnek kell lenni hozzá, mint a barbár! Egy kellemes hetes hosszal indít, ami rögtön fel is ébreszt, mert a vége törős, alólam lépés esett le, Domi egy fogást tépett ki. Utána az áthajlás bal szélén egy repedésen kell átvergődni ratyi fogásokon, annál is ratyibb lépésekkel, mind ez egy kis vizesedéssel fűszerezve. Végül Domi A0-lal én egy üléssel abszolváltam ezt a részt. Ekkor jött a kulcshossz. Ferdén futó, beforrt repedés, a függőleges falon néhány apró lyukkal és semmi lépés. Nem túlzok, tényleg semmi. Tipikus “splittrig”, ahogy az osztrák mondja, vagyis a fagy hatására, apró pikkelyekben, szilánkokban válik le a fal felső rétege, ezzel egy simára vakolt falat visszahagyva. Nittről, nittre haladtam, próbáltam kitalálni és összerakni a mozdulatokat, lényegében bouldereztem egy kicsit. Végül sikerült felküzdenem magam, de még föld közelben se vagyok benne biztos, hogy pár próbából össze tudnám kötni a részeket. A további részek már jobban feküdtek, reibungok, pocakok, tiszta gesztesi Tojás fal csak kicsit nagyobban. Az útban egyébként mászásnak semmi nyomát nem láttuk, egy ziás fogást nem találtam, viszont volt fű bőven a repedésekben, néhol tisztogattam is, hogy biztonságosan meg tudjam lépni. Még két nehéz 8+ és 8as hossz volt vissza, ezek egy-két pihenővel kimentek. Teljesen más a mászás és az Onsight, ha nincsenek zia foltok a falon, annyira baromi nehéz volt néhol észrevenni a fogásokat, kitalálni a jó bétát. Keményen durrantam és közben agyalni kellett, hogy akkor egyáltalán mit lehet itt megfogni, nem lehetett kapkodni, határos mozdulatokat tenni. Kidögölve értük el a Skywalk-ot, de egy überkirály mászással a tarsolyunkban. Nem szeretek nagyfalas utakat ismételni, hiszen annyi van belőlük, de ezt tuti mászni fogom még. Ismerve az út ereszkedőpályáját, két csúszással lent voltunk a földön, szükség volt a 60as kötél nyúlására, mert először 61, majd 63 métert kellett ereszkedni. Délután még felmentünk a Hochkogel Haus alatti áthajló mászóiskolába, hogy visszafordíthatatlanul ledurrantsuk magunkat. Érdemes megnézni a helyet, mert sok útban bent vannak a köztesek, ez indokolt is, mert 7b-nél nincs könnyebb út. Este kaptunk egy kis esőt és szelet, így a mosdó elő teteje alá beszorulva élveztük a sörök és Bulcsú kiváló málna pálinkájának jótékony hatását.
Vasárnap reggel baromi nagy szél volt, ez elvette a kedvünket a több kötélhosszas utaktól, meg egyébként is egy nagy csomóban állt az összes hátizmom. Danit rávettük, hogy jó lesz Adlitz is, hitegettük, hogy vannak ott könnyebb utak is. Persze ez igaz, csak kérette magát. Az eső miatt Adlitz is csúnyán elázott, de a Lari Fari szektorban találtunk száraz utakat. Itt melegítettünk, épp Domit biztosítottam, mikor egy közeli sikítást hallottam. Önkéntelenül oda kaptam a fejem és egy zuhanó testet láttam, ami gellert kapott egy párkányon és magatehetetlenül a földbe csapódott. Megállt az idő, látom, ahogy a srác teste nyaklik egy nagyot, a csendet egy égtelen üvöltés, jajveszékelés töri meg. Hirtelen teljesen leblokkoltam, azonnal elfordultam nem mertem odanézni, féltem, hogy valami nagyon rosszat láthatok. Nem hallottam semmi mást csak a fájdalomtól eltorzult üvöltést és közben egyre csak azt mondogattam magamban, hogy egy egészséges láb nem áll így.  Emberek rohantak oda én meg csak álltam és görcsösen szorítottam a kötelet, hogy legalább Domit, aki épp a kötélben pihent ne ejtsem le. Pár perc múlva néztem csak oda. Láttam, hogy nincs vér, nem esett kövekre, de a teste eltorzult. Rengeteg ember segített, polifomra fektették, izolációs fóliával betakarták, mentést hívtak Gyorsan kb. 20 perc alatt kiért a mentő, rendőrség, hegyimentők. Infúzió, érzéstelenítő, nyakgallér, vákumágy. Egy  törött térd, egy törött felkar, talán bordák, esetleg csípő, vagy csigolyák ez a mérleg. Szerencséje volt még így is, kb. 10 méterről esett le, nem sokon múlt, hogy nem egy nagyobb kövön landolt. Az okot nem tudom biztosan, találgatok. Talán egy cseh, 15 év körüli srác volt, kezdő lehetett a mozgásából ítélve, mert korábban figyeltem, hiszen pár méterre tőlünk másztak. Felsővel mászott egy utat, szerintem  bele akart pihenni a kötélbe, de a csomó nem volt rendesen megkötve és ezért eshetett le. Mikor felnéztem a kötél vége 10 méter magasan lengedezett, szép egyenesen, nem volt rajta szakadás, vagy csomónak bármi nyoma. A rendőrségi jegyzőkönyv felvétele közben is Bulint köttettek a rendőrök a partnerével és a partner check-ről kérdezték. Nagyon megrázott a dolog, nem is maradtam a helyszínen, sétáltam egyet, úgy ítéltem meg, hogy nincs még extra segítségre szükség, hiszen így is többen vették körbe a kelleténél. Csak később a mentés közben mentem vissza. Most leginkább sajnálatot és dühöt vált ki belőlem ez az ostoba baleset. Annyira egyszerűen elkerülhetőek lennének az ilyen esetek, odafigyeléssel és a partner check komolyan vételével és alkalmazásával. A legtöbb baleset, amiről mostanában hallottam megelőzhető lett volna. Nem akarok konklúziót levonni, szerintem mindenki meg tudja tenni önmaga, remélem soha egy ismerősömet se fogom ilyen miatt elveszteni. 
Visszagondolva baromi furcsán reagáltam, megijedtem attól ami történt. Korábban, amikor engem ért baj, pl. mikor a Gesäuse-ben belestem egy hóhasadékba és felszakadt a fejem, vagy mikor a cigányoknak hála kifejeltem egy kirakat üvegét, és szúrt sebek voltak a nyaki artériám környékén, sokkal tudatosabban viselkedtem. A kirakatos ügynél “nem voltam szomjas”, mégis hirtelen tiszta fejjel, tudatosan tudtam gondolkozni. Felmértem, hogy nagy baj van, szorító kötés kell és azonnal mentő. A mentőben is rögtön kérdeztem, hogy sérült-e az artériám, de a fiúk megnyugtattak, hogy ne izguljak, ha sérült volna, akkor már nem kérdezősködnék. Persze ez akkor nem volt ilyen vicces.
A mostani esetnél meg csak az járt a fejemben, hogy nem  akarom látni meghalni ezt a srácot és ez leblokkolt, talán, ha nem biztosítok, akkor se rohantam volna egyből segíteni. Talán, de ki tudja…