Petzl RocTrip 2014, on the road

Az indulás napjáig nem volt biztos a dolog ki is megyen
Romániába?! Történt ugyanis hogy a 7 személyes vito – amivel a Petzl RocTrip-re
Herkulesfürdőre mentünk volna… összetört. 6-an maradtunk így a Dusterra, ami ugyebár öt
személyes. Csütörtök esti telefonbeszélgetések, izzik a vonal de még semmi
biztosat nem tudok mondani. Bár Tomika volt az utolsó aki a kocsinkba bekerült,
semmiképp sem akartam hogy Ő essen ki a team-ből, nemcsak mert sikerült
elintéznie a pénteki laborgyakorlatról való hiányzást, hanem tudom mennyire
fontos számára egy ilyen mászó fesztivál, milyen motiváló a szponzorált profi
sziklásokkal egy szektorban való csapatás. 

Szóval péntek reggel úgy volt lehet én dobom be a túrát,
vagy Márkkal kő/papír/ollóval döntjük el ki menjen, de végül én ülhettem be a kocsiba.

A Tesco-s bevásárlást sem tudtuk egy óra alá behozni,
illetve kis dugó Pesten, no meg a 470km távolság Baile Herculane-ig. Elég hamar
elkezdődött a megőrülés a Call me maybe (kolbi maybe) című számmal, s ezt csak
tetézte a határ átlépése. Nem tudom hogy lehet etikusan megfogalmazni bizonyos
dolgokat, de ez a Románia maga az Advanced Bézöl!!! Az autópálya (nemcsak
néhol) egy sávos és max 100-al lehet rajta menni, tele szerpentinnel, félig
lelógó traktort szállító transzporterrel, vagy az esőben az ablaktörlőt saját
kezével működtető sofőrökkel.

A feelinget csak tetézte amikor megérkeztünk és hajnali 2
környékén elkezdtük felállítani a sátrainkat a Flora kempingben. Már majdnem
kész vagyunk a három sátorral, amikor a mellettünk lévő sátor ajtaja – melyet
szépen közrezártunk- kinyílik és egy kerek fej kérdezi: Was machen Sie?

Rövid beszélgetésünk alatt nem jutottunk megértésre, Ő nem
értette miért verjük fel ilyen későn a sátrat, miért pont mellé, miért pont
most. A másik magyar csapat (Pulinka Lilla, Harsányi Andris, Edina, Adél)
ponyvája alatt kezdtük el az esti lehozó chill-ezést, amikor a megsértődött
Németek a legnagyobb szakadó eső közepette lebontották a sátrukat és eltolták a
biciklit. Ekkor már teljesen tisztában voltam vele, hogy Romániában más szelek
fújnak. Egy ország az ezer világ építészeti jellegzetességeivel, kicsit mediterrán, kicsit romantikus, kicsit klasszicista, kicsit ómodern.

Reggeli müzli zöldség vagy májkrém, kinek mi. A kávét a
helyiek török módra főzik… -az ingerig sem jutottunk el. Délelőtt Rolival
becsekkoltunk a Roctrip-re (mint kiderült euro helyett Lei-t kellett volna
váltani [66lei]), ami egy karkötőt, bakancs impregnáló sprét, vizet, Roctrip pólót és
egy vacsorát borral tartalmazott.

A regisztráció tájékán már mozgolódott egy két sztár, de
valahogy nem volt az az iszonyatos tömeg mint amire számítottam.

Pénteken a herkulesfürdői legnagyobb szektort látogattuk
meg, mellyel reklámozzák is a fesztivált. Számomra iszonyú 40 perc-es trekkel
kezdődött, ami sokkal keményebb volt mint ceüse-i felgyalogolás. Lehet idő
közben én lettem wellness mászó, de amikor egy domb mögül szemünk elé tárult a
hatalmas fal… az minden sétát és verítéket megért. A falaknál Johanna Ernst,
Nina Caprez, Cedric Lachat, Gérôme Pouvreau, Enzo Oddo, Klemen Becan – hogy
csak pár nevet soroljak. De persze a szokásos poénmágnás  Philippe RIBIERE és
végig a kamerák környékén forgolódott.

Zupan Izidor már a kempingben is előre köszön Tamáskának, nagy gengszterek ezek a szlovénok.

Marci egy 35m 7a+ OS-ben

Nekem az utak hosszúsága miatt nem adta ki annyira a
szektor. Én jobban szeretem a rövid, velős jurás dolgokat. Volt egy 35 méteres
6b amit 27 percig másztam, ami azért lássuk be semmiképp sem gyors. Így másnap
én új szektort szerettem volna megnézni, de a srácok nyomatták fent továbbra
is, nem is akárhogy! Marci harmadikra mászott egy szintén 35 méteres 7c-t,
Tomika 7c és 7c+ on-sight-ok, 8a+ másodikra és egy olyan 8b flash megmászás
mely útnak a második akasztásából még Nina Caprez is lemenekült…

A székely humorral megáldott Luzan Matyi eközben a 8b+
projektjét csűri, megy a mokkóság fent.

Este nem kis ünneplést tartottunk, s az esti zuhogó eső
ellenére igazán kiadtuk a maximumot a koncerten is a félmeztelenül pogózó
franciák között.

atom lézershow

Tomikával csapatjuk

Tomika rámozdul Johannára!!!! (L)

Igazából egyik nap sem feküdtem le hajnali 3-4 nél korábban,
ez most valóban inkább fesztivál volt nekem, mint kemény mászás. Utolsó nap kicsit
esett, de azért így is lehetett próbálkozni 7a, 7b, 7c.

Én mindenkinek szívből ajánlom Baile Herculane-t, a kemping
még Kotecniknél is olcsóbb (guggolós budi de inkább a folyópartra), rengeteg szektor van 5-10km körzetében a fürdőnek, esőbiztos,
cseppköves, áthajlós, végtelen hosszú vagy maxerős rövid.

A csapat Luzan Matyival és barátnőjével kiegészülve

Fokus, 7c esés előtt.. 🙁

riadtan figyelünk amikor Tamáska már nyögdös a 7c OS-ben…

 Az igaz hogy max 100-al lehet menni az autópályának nevezett
egysávos valamin, de cserében látsz világot rendesen!

Amikor Ausztriából hazaérkezem és folyamatosan fogynak el a
hegyek, egyre síkabb lesz minden, az utak pedig hirtelen eszméletlen szarok lesznek
és a rázkódásban megérzed országoddal való törődést, a határ elhagyatott
épületei nélkül is pontosan meg tudnád mondani a kátyúkból hogy mikor érkeztünk
Magyarországra. Ez a fura „hazaérkezős feeling” mely minden egyes –nyugati-
túrát jellemezni szokott, most inverzben jött elő. Csak pilákoltunk sokszor
tátott szájjal egymásra nézve, hümmögve és amikor átértünk a határon hazafelé
tényleg azt éreztem Nyugaton vagyunk. Balkáni trip volt ez, annyi szent!
BHSK Official Petzl RocTrip Video from Izer Bálint on Vimeo.

gatyába parasztba