Month: November 2025

Az őszintét megvallva most idő hiányában nem szeretnék itt hagyni körmönfont és dagályos gondolatokat a mászásomról. A trip abból a szempontból volt rendhagyó, hogy két padavanom is csatlakozott, mindegyiküknek az első külföldi köteles mászótúrája volt ez. Lizi az első 6a megmászását tudhatja a háta mögött, Márko pedig az első 7a-ját mászta meg a külhoni sziklán, amit elképesztően jó volt látni és mély büszkeséggel töltött el. Barabás Gáborral pedig igazából most is csak azt csináltuk, amit szoktunk, hangosan kiabáltunk és nevettünk a jurai erdőkben. A projektek simogatása mellett sikerült egy 8a+ -t is megmászni Gabóval. Képes beszámoló a 2025-ös tavaszi jura tripről:

Az első megmászás valami olyasmi amiből magától értetődően csak egy van. Nekem még soha nem volt ilyen, egészen november másodikáig. Mostanában leszoktam a gőgős és dagályos trip-leírásokról, de úgy gondoltam ennek azért szeretnék nyomot hagyni. Rachellel és Bencével az államalapítás ünnepén másztunk először együtt Csókakőn, és hamar kiderült, hogy egy húron pendülünk, már ha az ökörködésről és a lét értelmének firtatásáról van szó. Mindig úgy érzem ez talán a legfontosabb aspektusa annak, miként választ az ember általánosságban barátokat vagy mászótársakat maga mellé. Hiszen az, hogy valaki tud biztosítani csak egy dolog, de hogy milyen vibeokat visz be egy közösségbe – az meg egy másik. És milyen fontos is ez a szempont! Szóval azóta több közös mászós hétvégénk is volt (Bónissal karöltve), ahol a közös autóban éneklések közepette megalakúlt a Team Elfbar.

Egy héttel ezelőtt az egyik Thalhofergrati 8a (Support act) kifújjta az orromat, valahogy a bankkártya perem áthúzására még mindig nem elég erős a maxerőm – konstatáltam szomorúan és elkezdtem új project lehetőségek után nézni. Így sikerült három próbából megmászni a “Nimm ihn schlecht” 7c+ -os utat, és sikerült elérhetőséget szerezni a 8a.nu-n csak “Sid das faultier” nevű felhasználóhoz, aki még 2022-ben nyitott a Nordgraton két új utat: Plan C 8a, és “Plan 9 from outer space” 8b fokozatokkal. A 8a vonalvezetéséről, illetve a 8b-től jobbra lévő útról érdeklődtem nála. Utóbbi poros és pókhálós volt, első nittjében 2009-óta ott fityeg a kis kötélgyűrű, amellyel a megmászatlan projektet szokás jelezni, így nem illik belemászni.

A nitt, amit 2009-óta nézegettem ha elsétáltam a fal alatt, a vonalvezetés, ami valahogy igazán nehéznek soha nem tűnt és mindig furcsálltam miért nem mászhatok fel ezen a felületen.

Sebi, a fent említett utak nyitója, megadta a zöldkártyát, hogy az elfeledett projectet próbálhassam, így izgatottan vártam milyen lesz az első találkozás. Az aljáról a lazább kőzetréteget levertem, és az évek alatt összegyűlt porttól próbáltam, amennyire csak lehetett, megtisztítani az utat. Ami előbukkant nem volt más, mint egy 7A+/7B körüli boulder, ami szerintem kicsit magasságfüggő is, úgyhogy igazából 7b+ és a soft 7c+ közé bárhová be lehetne lőni a fokozatot. Második próbát meglepő módon siker koronázta, ezért úgy gondolom a 7c talán egy jó fokozat lehet érte. De majd az ismétlők úgyis megmondják. Nem volt még ilyen feelingem soha, hogy egy új útnál izgulni lehet az utóélete miatt.

Nagy megtiszteltetésnek éltem meg a Bobbyval való baráti beszélgetést, melyet nagyon vártam már, hogy megvalósuljon. Pár info röviden: 1992-ben kezdett el mászni; számos sportút és boulder első megmászása fűződik a nevéhez. Szárnyai alatt számos mászó cseperedett a Factory arénában másfél évtizeden keresztül, ám munkássága ennél sokkal messzebre nyúlik. Motivációjával és mentalitásával generációkat tanított, arról nem is beszélve, hogy megszámlálhatatlan Magyar Kupán volt útépítő és döntötte el az érmek sorrendjét a korabeli versenyzők között. A beszélgetés érint stratégiát, filozófiát, a mászást, mint életformát és, mint egyfajta spirituális beteljesülést is.