bk from Izer Bálint on Vimeo.
Veszprémi Universitas Beszámoló
Gábortól, nem is olyan régen egy egészen platinás cikket olvashattunk; mily komoly edzésmunka, szerencse és a csillagok állása is kellett hozzá, hogy végül a fent említett ifjú “ledöngölje” az összes nagy ellenfelét, a Széll-tesókat is beleértve és a dobogó legfelső fokára felállhasson.
Eddig segédkeztem már -e versenysorozat korábbi fordulóján, és el is indultam egyszer már Győrben, de a versenyzéstől egy Bercsényi háziversenyen való kudarc megtörte kedvemet. Akkor szembesülhettem, hogy az a vonal amit az én mászásom próbál képviselni az mennyire más, mint ez a termes-versenyzős dolog. De egy dologban egyezik, ez pedig az on-sight. Nem tudok igazán jól os mászni és ez a sziklázásomban is egy hiba volt, mármint az hogy nem fektettem elég időt és energiát ezen terület fejlesztésére. Persze az ember mindig okosabb.
Szóval megfogadtam, hogy mindegyik Universitas versenyre el fogok menni ebben a szezonban, tapasztalat szerzés céljából, no meg a társaság és az utánuk való bulik is eléggé invitálóak. Megkérdezte anyukám a verseny előtt; mire számítasz Bálint? Én akkor azt mondtam eléggé nagyképűen: Nem tudnak enyhén áthajló falakon olyan utat építeni amit ne tudnék megmászni első kísérletre!
Anya csak azt mondta szálljak le a földre, de én komolyan azt gondolom, hogy nem egyujjas fogásokból kevés olyan verseny út lehet amiből kipottyannék a mostani felkészültségemmel, ezen a hazai pályán. (Szerintem mindenkinek megvan az a terület amiben sokkal jobb. Sziklán is így van ez. Valamiért a nagy áthajlásokat nem igen bírom, túl nagy a terhelés az ujjaimnak is, viszont a kb 10-30 fokban hajló falakat nagyon kellemesnek érzem.) Viszont reálisan látom a plafonban a gyengeségeim; nem tudom használni a sarkam, a lábfejem; és összességében is nagyon nehezen látom át egy plafonos útnak a bétáját, sajnos nagyon hiányzik a tapasztalat. Így tudtam, hogy ezen versenyen is minden a vízszintes plafonon fog eldőlni. Biztos ebben is jelentősen lehetne fejlődni, hogy az ember jól óeselje ezt a horizontális ágat, de azok a sziklák, amikről én álmodozom, vagy amiket szeretnék megmászni azok nem sok ilyet tartogatnak. (És már is kevesebb vagyok, és beskatulyázom magam.(-: )
Tomcsi születésnapi bulija után, hajnalban fél 7 körül indultunk el Pestről. Julcsi, Anett, Domi, Fecó és én. (Csak zárójelben esetleg mivel sokan nem olvassák a facebookot és bejegyzés sem lesz róla; Pozsi Anett megmászta az első 6c+, UIAA 8- nehézségű útját, Kotecniken. Jó előjel.)
Még a nevezés előtt sikerült leérni, Szegedi, Győri, Pesti,
Veszprémi egyetemisták, még a munkanap ellenére is elég szép számú tömeg gyűlt
össze. Felhangzott a harsona és kezdetét vehette a verseny. A legkissebb
sorszámot húztam a sorsolásban, így nekem kellett kezdenem a mászást. Sajnos
elég hideg volt a teremben, nagyon nehezen tudtam melegedni. Sokat ettem, hogy
legyen testhő és energia, de az ujjaim katasztrofálisan hidegek voltak, még a
beszálláskor is. Szerencsére nem peremes volt az első út, egy gyönyörű
reibungos utat építettek, szorítani kellett mint a barom! A plafon előtt volt
az első igazán jó fogás, mély zseb: hatalmas pihenő. Már amikor megfogtam
éreztem az alkaromban lévő hatalmas elpukkanást, láttam szomorú jövőmet mely
nem fog top-ig tartani. Mindent beleadtam Top minuszra sikerült mászni az első selejtező útját.
Veszprémi egyetemisták, még a munkanap ellenére is elég szép számú tömeg gyűlt
össze. Felhangzott a harsona és kezdetét vehette a verseny. A legkissebb
sorszámot húztam a sorsolásban, így nekem kellett kezdenem a mászást. Sajnos
elég hideg volt a teremben, nagyon nehezen tudtam melegedni. Sokat ettem, hogy
legyen testhő és energia, de az ujjaim katasztrofálisan hidegek voltak, még a
beszálláskor is. Szerencsére nem peremes volt az első út, egy gyönyörű
reibungos utat építettek, szorítani kellett mint a barom! A plafon előtt volt
az első igazán jó fogás, mély zseb: hatalmas pihenő. Már amikor megfogtam
éreztem az alkaromban lévő hatalmas elpukkanást, láttam szomorú jövőmet mely
nem fog top-ig tartani. Mindent beleadtam Top minuszra sikerült mászni az első selejtező útját.
Ezután nagy szünet következett, majd 3 körül sor került a második útra is. Egy hatalmas focimeccsel melegítettünk be előtte, s bár én 10 perc után kiálltam; fejberúgások, Fecó vérhólyagos talpa és sérült ujjakig tartott a játék. Számomra kiderült, hogy Agócs Tomiék és az ujjerős srácok focit is oktathatnának.
Kis peremek, jó letekerések. Plafonon mint disznó a jégen. Csak lépni tudtam a topot megérinteni nem, de szerencsére ez így is elég volt hogy első helyen jussak be a döntőbe. Anett második helyen jut be.
A döntő előtt pizza a vacsi, inkább másszak tele hassal mint éhezve. Egy kis plusz súly, na de ki tud ellenállni a csirkés kukoricásnak… gondoltuk Rogerrel. A döntő hermetikus izolációját nagyon régen élhettem át ilyen formában. Ez egy nagyon érdekes feeling, amiért megérte az egész versenyzés. Ugyan nem mondom, hogy ez egy nagyon jó érzés. Folyamatosan fogynak el mellőled az emberek, nem látsz semmit de a szurkolást és a tapsot igen. Ez nagyon idegölő tud lenni. Aztán kijössz és te is bemutathatod a gyakorlatod. A döntő út, jobb oldalon alul kezdődött egy áttravizással, majd az áthajló falon egyenesen fel, és a plafonon teljesen végig. Az elejét nagyon simán tudtam mászni, még az áthajló részeken sem volt semmi elgondolkodtató, mindent úgy sikerült megcsinálnom, ahogy az ki lett találva. Aztán jött a rémálmom; a plafon. El is voltam már fáradva egy kicsit, akasztottam egyet, ziáztam egyet és indulás. 4 mozdulat után fogyott el a kraft; jóízűen estem bele érezve hogy totálisan mindent kiadtam magamból. Ha ülhetnék a plafon előtt negyed órát a kötélben, akkor sem biztos hogy meg tudnám csinálni egyben végig, pláne nem elsőre!
“Kihozni magamból a legjobbat, ez a cél, majd meglátjuk, hogy mire elég.
A versenyzés eredményessége nem a kemény erőkifejtéstől bizonyult
függeni, hanem az addig összegyűjtött erő felszínre hozásának
képességétől.” Ezek voltak Gábor mottói az utolsó versenye előtt, és mily igazak. Nemsokára kiderült, hogy bizony lesz ok meginni este az ágyast, megnyertem a Top kategóriát! A felejthetetlen dajdajozás felejthetőre sikerült, másnap mindenki rakosgatja a hiányzó elemeket. November 17.-én címvédésre hajtok, remélem Borbély Gáborral az oldalamon! 🙂
Kriszta a döntőben
Rádai G. a Top férfi döntőben
A döntő kezdetén.
jöhet a kötelező rész
egy dinamikus kunszt
Rádai Gergő és Gyömrei Máté
képek Rogertől később!
Álom és valóság
Ahogyan Neo, úgy mi is bevettük a piros kapszulát hétvégére és célba vettük Hohe Wandot. Szombat hajnal 6 óra pity-pitykor, álom és ébrenlét határán hajtottunk ki az alsó-gallai Rapp birtok kapuján: R.és B. Gábor, a Zelena gyerekek és jómagam.
Egész hétvégére jó időt mondtak, de lent a parkolóban 11-kor még minden ködbe burkolózott, elfedve előlünk a falakat. A magas nyomású légtömegek az egész túra alatt a talaj közelében tartották a felhőket, ezzel megalapozva a szürreális hangulatot.
Gáborral nem terveztünk semmi durva mászást, így szombatra a “Traum und Wirklichkeit” 6+ és az “Espresso Doppio” 7 utak lettek kinézve. Az előbbi beszállójánál nagy volt a tumultus, ezért inkább a “Tristan Express” 6+/7- útra nyergeltünk át. Toponk nem volt, de pár osztrák arc megmutatta az elejét. Az első két egybemászott kulcshossz hideg izmainknak és ízületeinknek nem esett jól, onnan viszont már kiértünk a napsütésre. Egy-két helyen nem volt egyértelmű az irány, így kis útbaigazítással de kényelmesen felértünk a tetejére. A legszebb része a végén lévő 40 m-es tábla volt, ahol apró peremek sorozatán kellet feltáncolni.
Fent vajkaramellát majszoltunk és az alattunk elterülő tájtól épp finoman a nadrágunkba ejakuláltunk, amikor egy 60 év körüli osztrák fickó szólózott fel mellénk. Egy pillanatra visszanézett az útra amin feljött majd tovább is állt, miközben az oldalára kötve ide-oda himbálózott a papucsa.
 |
| Kabbe gyíkok leléptem! |
Második útnak a “Traum und Wirklichkeit”-ot választva elnapoltuk a “Dupla Kávét” és ismét a Draschgraton indultunk el. Az első 105 méter kompakt, konstans 5+ volt, amit hirtelen felindulásból szinkronban másztunk ki, nem kicsit belekerülve a FLOW élménybe.
17-ből még így is maradt 5 köztesem, de az út vonalvezetése és az enyhén áthajló első kunsztrész miatt inkább standoltam. Meglepetésemre egy sisak nélküli francia csávó bújt elő az egyik szikla mögül, mintha csak épp a kert végébe ment volna ki kötéllel. Majdnem olyan szakadtan volt felöltözve mint mi (ami nem kis szó).
A maradék négy kötélhosszt kettőből kimásztuk. A harmadik volt a kulcshossz., gyönyörű függőleges mászás egy átlépős kunszttal, ahol jókor tartott meg a cipő csőre. Kéjes nyögésekkel lefejtettük a cipőt megdagadt lábainkról, és egy utolsót gyönyörködtünk az őszi fényekben..
Lefelé a Skywalk-nál összefutottunk az éppen ereszkedő Zsomborral, aki invitált minket is. Enyhén gúnyos nevetéssel visszautasítottuk az ajánlatot, így a parkolóból néztük másfél órát fejlámpáik fényét az esti falon. Kellett nekik ereszkedni…
 |
| Mesélj még arról a kunsztról! 😉 |
A lenti kempingben Rapp uramék hozott pörköltjét kivégeztük, majd lassan
mindenki eltette magát. Az éjszaka furcsa álmokat hozott.
A karmának valahol mégiscsak működnie kell. Amikor nyáron Höllentalban a parkőrök lebontatták velünk a patak feletti highline-t, másnap a táborhoz közeli hídnál belebotlottunk két osztrák highline-osba. Pótolhattuk az előző napi hiányosságot és megtudtuk, hogy Hohe Wandon van potenciál. Na, azóta dédelgettük a tervet.
Vasárnap míg a többiek a mi tegnapi utunkat mászták, a kinézett helyen kifeszítettük a hevederünket a szakadék felett.
 |
| “Gatyába durranós, nem pite” |
 |
| A biztonság kedvéért |
Az 50 méteres mélység alattunk és a 24 méter hosszú line megtette a hatását. Zakózással kezdtünk be, szerezve néhány fincsi kis karcolást.
Az elején nem sok mindent lehetett látni a köd/felhő miatt, de tudtuk hogy semmi sincs a seggünk alatt. A mezítelen talpunkra kicsapódó vízcseppek miatt pedig pláne olyan volt, mintha a fellegekben járnánk.
Igazi látványosság voltunk a turistáknak és mászóknak, akik közül most senki se hívta ki ránk a szerveket 🙂 Zebráék már az útból hallottak, láttak minket. Idővel ők is felértek.
Az idegre rágyúrtunk csokival, vajkaramellával és egy magyar teával (vörös, fehér és zöld tea egybe). Bár Gábor az esés után nem volt biztos a további próbákban az ujjai miatt, egy kis bandázs, kesztyű, hangulatmódosító csoki/tea és a ráhangolódás megtette a hatását. VIDEÓ!!!
Én is dobtam még pár próbát, de az a fajta fizikai és idegi terhelés amit ez a tevékenység okoz (főleg az egyik oldalon csak combvastagságú mozgó fával)teljesen leszívja az embert. Sajnos nem sok alkalmunk van gyakorolni ilyen helyeken.
A magasság, a viszonyítási pontok hiánya, és semmiben lebegés érzete nem gyakorolható a parkban. Több százezer év evolúciós beidegződés ellen kell harcolni, hogy egyáltalán fel merjen állni az ember Hihetetlen intenzív, szex-vivalens érzés… Nem is. Inkább JOBB!
 |
| Ezt kő’csiná’ni e?! |
 |
| A szembe lévő fa long-time project |
Este 6 óra pity-pitykor ismét csapódott a kocsi ajtaja és véget ért az álom?/valóság? Nehéz volt eldönteni, mivel hazafelé 100km-en át ködben jöttünk, néhol !egy! csíkot se látva a sávelválasztóból.
Vajon a tényleg a piros kapszulát vettük be a kék helyett? Már egyáltalán nem vagyok benne biztos.
A képeket Rapp Gábor Nikon D80 tükörreflexes és Borbély Gábor Casio kompakt gépével csináltuk. (Rapp, Borbély, Tóth)
Almát eszem ropog a fogam alatt…
Egész hét tanulással telt, még csak nem is fingereztem, kíváncsi voltam, milyen lehet a Remete ha kihagyok két napot teljesen. Ilyenkor a bicóm helyén mindig levegőt érzek, most olyan is volt. A petőfi hídon átsétálva összetalálkozok Klembala Zsomborral, és szót szót követve 4 mondat után le is szerveződik az utam a szombati Ördög-árok tripre. Na ezt már szeretem!
Remetében a Fantom-ot próbljuk Árpival. Plafonban hatalmas reibungok nyitottra fogva, elfáradok. Átértékelem magamban az elmúlt hónapban itt eltöltött időt, és szerintem kihoztam amit ki kellett. Nem szabad leragadni egy helyen. Jöhetnek a Tündéres kunsztok, Ezüst-hegy, vagy Leány-ka. Az egyetlen út a Testcsel lenne amire látok némi sanszot, hogy idővel meglehet, de ez hogy a térdemet a letekeréssel ennyire gajra vágja, ez már zavaró. Mindenesetre egy Fortissimo megmászás régebbről.
Fortissimo megmászás from Izer Bálint on Vimeo.
dilicsapat 🙂
Zsombor lábatlankodik
Reggel gázosan indult, elaludtam. Nem nagyon szokott olyan lenni, hogy Izer Bálint nem ér oda egy megbeszélt találkozás időpontjára, ezt a bunkóságot a “pesti” mászók hozták be a divatba, elfogadottá is vált már náluk. Sajnáltam hogy így esett, kárpótoltam a srácokat három pad-el. Mivel mindenki most akart haza- és vagy üdülni menni oltári nagy fogalom volt Veszprémig. Aztán irány Ördög-árok. Sajnos amikor kiérek érzem hogy az idő nem a legjobb, olyan 17-18 fok lehet az árokban, és maximális páratartalom. Bár a projektek a felejtő fiókba csúsztak, azért egész szép kis mászást hoztunk össze. A régebbi mászásaim közül újramásztam a Susogós mackókat 6C+, majd számos új utat és lehetőséget megnéztem, megvizsgáltam, van pár ígéretes új boulder.
Susogós mackók 6C+
top-on érzem magam
Nézz le rám, ó Istenem, nézz le rám segíts nekem!
Nagyom rá vagyok most kattanva egyre, melynek szeretném az Elöl deszka hátul léc nevet adni. Ez a kis általános iskolai lányokra való káromlás megállja a helyét erre az útra, tökéletesen sima falak. Egyensúlyozós technika és bazi nagy ujjerő biztosan kell, no meg egy hegyes orrú cipő. Egy oltári reibungos fal, a devils masquarede 3mm perkóival teletöltve. Lépésnek is, fogásnak is. Mindegyik mozdulata határos, no meg szkindipendet is egy picit.. 🙂
kunszt egy- háttérben Zsombor a beszállásnál
fellépni
segítő
segítő kettő- álmaim boulderében (bal láb 5mm lépésen)
A végső legkönnyebb béta még nem kristályosodott le bennem teljes mértékben, de mint a képek mutatják, statikus betartások a szörnyű kis peremeken, és nagy dinamikus mozdulatok homály lépésekből atom reibungokra. Ördög-árok talán bencsmárk útja lesz. Kb. 10 mozdulat után 10 fok alatt majd minden kiderül. 🙂
őszi sanzon
-Utánozós majom!
Geofizikusok között…
Szülinapi ajándék
Szakadó esőben érkeztünk meg a Kaiserbrunn-i “kemping”-be, kicsit csalódott voltam hiszen az előrejelzés jó időt mondott egész hétvégére, de szombat reggel a száraz falaka láttán elszállt minden kétségem. Kényelmes készülődés után Fecóval úgy döntöttünk, hogy a stílszerűen a Gelber Oktober(375m, 7+) nevű utat választjuk a Belchmauer falon. Először a Mászóka blogon olvastam erről az útról, ahol Gabóék a hőség, a kiszáradás, a fal és önmaguk ellen folytatott heroikus küzdelemről számoltak be. Ekkor tetszett meg ez az út, de igyekeztem a többiek hibáiból tanulni, ezért vártunk őszig a mászással. Nagyon jól döntöttünk, csodás napot töltöttünk a falon. Kellemesen eldumáltunk, élveztük a mozgást, az őszi táj ezer szinét. Érdemes mászni ezt a utat a 7+os hosszok is csak mérsékelten nehezek, jól van biztosítva, stabil a kőzet és van benne néhány különösen szép rész. A hatodik kötélhosszban van egy traverz, ahol végig egy alsós repedést fogva lehet óvatosan oldalazni, miközben végig egy reibungtáblát lépsz, vagy a nyolcadik hosszban lévő piazrepedés is tud pár kellemes percet szerezni.Kb 4 és fél óra alatt másztuk meg az utat, végig váltva mászva. Nekem sikerült OS, illetve flash teljesíteni mindent hosszt és Fecó is csak két helyen csúszott meg némi figyelmetlenség miatt. Eközben Győrffy Ákos és Miskó Robi a Vordere Klobenwand-on lévő Zwidawruzn(200m, 😎 nevű utat küzdötték le.
 |
| Gelber Oktober |
 |
| Ezerszínű ősz |
 |
| Magány a völgyben |
 |
| A Höllental madártávlatból |
Vasárnap a létező legszebb őszi idő köszöntöt minket már a reggeli órákban is. Ezt kihasználva felsétáltunk a Stadelwand legelejéhez, ahol számos nehéz út kanyarog a meredek, kompakt mészkőtáblákon. Pár éve már másztuk itt a Schwarze Bruder-t, de akkor a nyári hőség kikészített minket, alig ment a mászás, a Holly Headwall-on lévő utolsó három hosszt akkor ki is hagytuk. A mostani terv a Nebula Frost(200m, 8) + Schwarze Bruder vége kombináció volt. Kellemes melegben, minimál felszereléssel indultunk neki a tábláknak. Az első 5 métert leszámítva, nem volt könnyű a mászás, odafigyelős, táblás kunsztokat kellett végig megoldani. Kívánni se lehetne szebb kőzetet, csodás oldott formák, minden rész tartogatott valami meglepetést. Egyik ámulatból, a másikba estünk, folyamatosan rangsoroltuk a hosszokat szépség alapján,de majd minden rész után felül kellett bírálni az addig kialakított rangsort. A második kötélhosszban egy áthajló hasat kellett leküzdeni, szar lépésekkel és láthatatlan fogásokkal, nem is sikerült elsőre, mert félrevezettek az oldott lyukak, de egy kis pihenés után meglett a jó irány és béta is. A has után egy reibung táblán topogva szorítottam egy apró peremet, mely éreztem, hogy megroppant a terhelés hatására, de még kitartott. Szegény Fecó már nem volt ilyen szerencsén neki pont az óvatoskodós felállás közben tört ki. Az út kulcshelye a negyedik hossz eleje, ahol egy valószerűtlen táblás kunsztot kell megoldani. Sokáig nézegettem, próbálgattam, szidtam szegény Thomas Behm-t, de pozitív értelemeben, mert irigykedtem a mászótudására. Végül egy teljesen badarságnak tűnő ötlet vezetett eredményre, sikerül OS-t mászni. Biztosan az általam mászott legnehezebb reibungok közé tartozik ez a rész. Fecót is felszurkoltam rajta, majd megnyugodva, hogy a nehezén már túl vagyunk felmásztunk a Schwarze Bruder legtetejéig, begyűjtve a múltkor kihagyott headwall-t. Ez a rész is fantasztikus, sokszor fogás nélkül, a táblákra tapadva lehet csak felállni. Végül kevesebb, mint egy óra alatt leereszkedtünk a fal tövéig, ismét bebizonyosodott, hogy a dupla 60as kötéllel lehet csak igazán haladni. Érdemes mászni ezt a kombinációt, de magabiztosa mászótudásra van szükség a nyolcas fokozatban, mert néhol nagyok a nittek közötti távolságok. Szuper hétvégét töltöttünk a völgyben, nem is kaphattam volna szebb ajándékot a 27. szülinapomra. Újra visszanyertem kissé megtépázott motivációmat a Höllentallal kapcsolatban, jövőre lesz itt még mit csinálni.
 |
| Van ennél szebb időszaka az évnek? |
 |
| A Nebula Frost a fal közepén halad |
“I think I just did that!”
Fájó szívvel bár, de engedtem a kísértésnek: lemondtam egy
Remete-barlangot egy Tündérszikláért. Sokakban (bennem is) ez érdekes
gondolatokat ébreszt, Nándi hangjában is hallottam egy kis keserűséget amikor
letettem a telefont. De tudtam, de éreztem, nekem ma Oda kell kimennem.
Lenyomtam a koradélutáni Közgáz1-et, majd fél 4 körül el is indultunk
barátnőmmel és Árpival. A délutáni csúcsidőt telibekaptuk, a Moszkva térig
szötymörgés volt az út. Amikor kiszálltunk a szuzóból, érezhető volt a levegő
hidegsége és szárazsága. Budapesten már jó pár napja nem esett az eső, az égiek
is velem vannak. Barátnőm fényképezget, a nyúl legelészik; teljesen idilli a
hangulat. 5 óra múlott, nem szabad szöszmötölni mert fél 7-re már teljes
sötétséget mondanak. Árpival belevetettük magunkat a melegítés tavába, újra
érezhető volt a hidegsége. Minden ősszel a legelső hidegebb sziklázásnál
megkapjuk a változást. Sokkal jobb hidegebben boulderezni, de a bemelegítés az
valami förtelem. Vigyázni is kell a sérülések miatt, meg egy részt fáj is.
Oda-vissza traverzek, húzódzkodások. Kitaláltam már régebben egy kunsztot,
melynek az Olimpián Berki Krisztián selejtezőiben meg is fogalmazódott a neve:
Kápa. Őrület ez a szó, és mennyit nevettünk rajta. A szertornában a ló nevű
szernek van két fogantyúja, ezeket hívják kápának.
Remete-barlangot egy Tündérszikláért. Sokakban (bennem is) ez érdekes
gondolatokat ébreszt, Nándi hangjában is hallottam egy kis keserűséget amikor
letettem a telefont. De tudtam, de éreztem, nekem ma Oda kell kimennem.
Lenyomtam a koradélutáni Közgáz1-et, majd fél 4 körül el is indultunk
barátnőmmel és Árpival. A délutáni csúcsidőt telibekaptuk, a Moszkva térig
szötymörgés volt az út. Amikor kiszálltunk a szuzóból, érezhető volt a levegő
hidegsége és szárazsága. Budapesten már jó pár napja nem esett az eső, az égiek
is velem vannak. Barátnőm fényképezget, a nyúl legelészik; teljesen idilli a
hangulat. 5 óra múlott, nem szabad szöszmötölni mert fél 7-re már teljes
sötétséget mondanak. Árpival belevetettük magunkat a melegítés tavába, újra
érezhető volt a hidegsége. Minden ősszel a legelső hidegebb sziklázásnál
megkapjuk a változást. Sokkal jobb hidegebben boulderezni, de a bemelegítés az
valami förtelem. Vigyázni is kell a sérülések miatt, meg egy részt fáj is.
Oda-vissza traverzek, húzódzkodások. Kitaláltam már régebben egy kunsztot,
melynek az Olimpián Berki Krisztián selejtezőiben meg is fogalmazódott a neve:
Kápa. Őrület ez a szó, és mennyit nevettünk rajta. A szertornában a ló nevű
szernek van két fogantyúja, ezeket hívják kápának.
Kápa kunszt
és az élmény…
A Kaszáspók beszállójából indul, majd be a Rettenet
alsósába, és fel. Ez nagyon jó volt melegítőnek, ráhangolódás gyanánt. Hát
lássuk a medvét! A Nagy durranás nevű projektem volt a fő ok a péntek délután
mitikusabbá tételére. Korábban olvashattatok már erről az útról, de akkor újra!
15 mozdulatot kell megtenni a fenti Tündér tömbön, egy jobbról balra traverzálás
az eleje, majd egy nehéz felállás és fent egészen jobbra, a Kaszáspók végével
pedig kiszállás. Pont a születésem évében mászta meg Áron elsőnek 1991-es
évjárat, zamatos. Az első ismétlésre egészen sokat kellett várni, de Dede Laci
leverette 2004. március 18.-án. Márk és Kocsis Ricsi voltak még kameni-ben. Szóval a szikla.hu –ma már nyugvó
vulkánnak számító- szuperprodukciós oldalon vettem tudomást elsőnek erről a
boulderről. Aztán kérdezgettem másokat, hogy ki ismeri vagy ilyesmi, de végül a
legegyszerűbb és legtisztább dolgot csináltuk, kihívtuk Áront hogy mutassa meg
mi hogy van-volt. Mindez áprilisban történt, és egyből el is kezdődött a kirakó
összerakása. A 15 mozdulat mindegyike pontosságot igényel, de nem úgy mint
ahogy a Robival való heti kávézgatásainknál szoktam a cukrot adagolni, áhh jó
lesz. Nem is úgy mint ahogy Manolo lépeget a legújjabb függőleges 9a/+
videójában, (-Múlt héten ideléptem aszem, de ez most lehet hogy jobb.) Pontosság
kell, mérnöki precízség Tamáska gondolatmenetével fűszerezve. Nyilván kinézheted a legjobb bétát az os-nél,
de a legkönnyebb, a leggyorsabban kivitelezhető és a legbiztosabb az sokszor
nem fedik le egymást. A lényeg, hogy ne ess ki az út hullámából, folyjék az,
mint egy folyó. Kerülj bele az áramlásba, ami visz felfelé. (az élet minden területén igaz) Sokszor gondoltam erre mostanában. Féltem a Nagy durranás
végétől, ezért megcsináltam egyszer a Kaszáspók kiszállását. A Testcsel-ben
összeszedett térdsérülés nem gyógyult még meg, ezért nagyon finoman és lassan
tekerem le a térdem, hagyom hogy a szalagok lassan addig nyúljanak ameddig
szeretném és persze ameddig ők engedik. És ha ez megvan, akkor jöhet az elnyúlás olyan messzire amennyire
csak tudsz! Meg van a kétujjas lyuk, és a Top, hopp, kopp. A rányúlás
pillanatában pattan ki a kezem a kétujjasból, de sikerül megtartani a nagy
zsebet fent. Elgondolkodom. Tudom, hogy itt mennyire fáradt leszek –nem
véletlen az út neve-, és ebből a kétujjasból még itt a felállás, huhh. Megkérem
Árpit, hogy ha eljutok eddig az éles kísérletnél, akkor tegyen egy pad-et a
jobboldali nagy tömbre, ha itt kipattanok semmi sem segít hogy ne essek neki.
Lecsücsülök, és tisztává teszem az elmém.
alsósába, és fel. Ez nagyon jó volt melegítőnek, ráhangolódás gyanánt. Hát
lássuk a medvét! A Nagy durranás nevű projektem volt a fő ok a péntek délután
mitikusabbá tételére. Korábban olvashattatok már erről az útról, de akkor újra!
15 mozdulatot kell megtenni a fenti Tündér tömbön, egy jobbról balra traverzálás
az eleje, majd egy nehéz felállás és fent egészen jobbra, a Kaszáspók végével
pedig kiszállás. Pont a születésem évében mászta meg Áron elsőnek 1991-es
évjárat, zamatos. Az első ismétlésre egészen sokat kellett várni, de Dede Laci
leverette 2004. március 18.-án. Márk és Kocsis Ricsi voltak még kameni-ben. Szóval a szikla.hu –ma már nyugvó
vulkánnak számító- szuperprodukciós oldalon vettem tudomást elsőnek erről a
boulderről. Aztán kérdezgettem másokat, hogy ki ismeri vagy ilyesmi, de végül a
legegyszerűbb és legtisztább dolgot csináltuk, kihívtuk Áront hogy mutassa meg
mi hogy van-volt. Mindez áprilisban történt, és egyből el is kezdődött a kirakó
összerakása. A 15 mozdulat mindegyike pontosságot igényel, de nem úgy mint
ahogy a Robival való heti kávézgatásainknál szoktam a cukrot adagolni, áhh jó
lesz. Nem is úgy mint ahogy Manolo lépeget a legújjabb függőleges 9a/+
videójában, (-Múlt héten ideléptem aszem, de ez most lehet hogy jobb.) Pontosság
kell, mérnöki precízség Tamáska gondolatmenetével fűszerezve. Nyilván kinézheted a legjobb bétát az os-nél,
de a legkönnyebb, a leggyorsabban kivitelezhető és a legbiztosabb az sokszor
nem fedik le egymást. A lényeg, hogy ne ess ki az út hullámából, folyjék az,
mint egy folyó. Kerülj bele az áramlásba, ami visz felfelé. (az élet minden területén igaz) Sokszor gondoltam erre mostanában. Féltem a Nagy durranás
végétől, ezért megcsináltam egyszer a Kaszáspók kiszállását. A Testcsel-ben
összeszedett térdsérülés nem gyógyult még meg, ezért nagyon finoman és lassan
tekerem le a térdem, hagyom hogy a szalagok lassan addig nyúljanak ameddig
szeretném és persze ameddig ők engedik. És ha ez megvan, akkor jöhet az elnyúlás olyan messzire amennyire
csak tudsz! Meg van a kétujjas lyuk, és a Top, hopp, kopp. A rányúlás
pillanatában pattan ki a kezem a kétujjasból, de sikerül megtartani a nagy
zsebet fent. Elgondolkodom. Tudom, hogy itt mennyire fáradt leszek –nem
véletlen az út neve-, és ebből a kétujjasból még itt a felállás, huhh. Megkérem
Árpit, hogy ha eljutok eddig az éles kísérletnél, akkor tegyen egy pad-et a
jobboldali nagy tömbre, ha itt kipattanok semmi sem segít hogy ne essek neki.
Lecsücsülök, és tisztává teszem az elmém.
mámoros kimászás
a gondok nem kicsinyek
Köszönet a V12-nek!
Kirázom belőle az egész heti
siklócsapággyal való éjszakai számításokat, a Feritől való bicikli kölcsönzést,
és a nyúl csámcsogását amint eszi a füvet. Csak én vagyok, csak én. Kell ez az
egoizmus a sportban azt hiszem. Hát eldördül a
rajtpisztoly. Az alján sikerül fejben beleúsznom abba a folyóba melyről
Tamáska beszélt, nem tökéletes a lépéstechnika, és némelyik fogást sem úgy
fogom ahogy a legeslegjobb lenne, de elvisz a fordulópontig. Még ziázni is van
időm egyet jobb kézre, mielőtt belemennék abba a rettenetes kétujjasba. Megvan
a felállás, huhh megint jön a sokk; meg lehet. Hasba-légzés, lenyugtatás.
Imádom ezt az érzést, hallom Árpi biztatását, de csak nagyon bessziről. Mintha
egy gumiszobában lennék, és csak tompán hallanám a hangokat, szavakat szinte
nem is, csak hogy valaki duruzsol a háttérben. Remeg a kezem a kétujjasban,
teljesen eldurranva, csak egy kis hit az ami még fent tart. Látom alattam a
pad-et, hát elküldöm. Tart a topp, felmászom a szikla tetejére. Őrületesen jó most
kimászni oda. Kiabálok kicsit, érzem hogy megindulnak az érzelmek. 3 éve másztam itt ki utoljára, a kaszás után. 3 év! Mennyi minden van a két út között, mennyi minden történt velem, mennyi minden!
siklócsapággyal való éjszakai számításokat, a Feritől való bicikli kölcsönzést,
és a nyúl csámcsogását amint eszi a füvet. Csak én vagyok, csak én. Kell ez az
egoizmus a sportban azt hiszem. Hát eldördül a
rajtpisztoly. Az alján sikerül fejben beleúsznom abba a folyóba melyről
Tamáska beszélt, nem tökéletes a lépéstechnika, és némelyik fogást sem úgy
fogom ahogy a legeslegjobb lenne, de elvisz a fordulópontig. Még ziázni is van
időm egyet jobb kézre, mielőtt belemennék abba a rettenetes kétujjasba. Megvan
a felállás, huhh megint jön a sokk; meg lehet. Hasba-légzés, lenyugtatás.
Imádom ezt az érzést, hallom Árpi biztatását, de csak nagyon bessziről. Mintha
egy gumiszobában lennék, és csak tompán hallanám a hangokat, szavakat szinte
nem is, csak hogy valaki duruzsol a háttérben. Remeg a kezem a kétujjasban,
teljesen eldurranva, csak egy kis hit az ami még fent tart. Látom alattam a
pad-et, hát elküldöm. Tart a topp, felmászom a szikla tetejére. Őrületesen jó most
kimászni oda. Kiabálok kicsit, érzem hogy megindulnak az érzelmek. 3 éve másztam itt ki utoljára, a kaszás után. 3 év! Mennyi minden van a két út között, mennyi minden történt velem, mennyi minden!
8 nap van ebben a boulderban. Még semmivel nem foglalkoztam ennyi
időt. Nagyon sokat agyaltam rajta hogy milyen nehéz lehet, mert nehezebb mint az
eddigi 7C-k. Talán 7C+? Nem tudom. Lehet nem is akarom tudni, őrületesen jó
érzés volt felmenni ezen a 21 éves boulderen.
időt. Nagyon sokat agyaltam rajta hogy milyen nehéz lehet, mert nehezebb mint az
eddigi 7C-k. Talán 7C+? Nem tudom. Lehet nem is akarom tudni, őrületesen jó
érzés volt felmenni ezen a 21 éves boulderen.
Árpi megmássza a Matematikusok és közlekedésmérnökök gondjai 7A-t, a Kis lyuk variáns SD-t, 6C+/7A és a Kápát. Mindketten a Tündérkertet próbálgatjuk, én úgy érzem december előtt nincs értelme kijönni érte, egyértelműen hideg kérdése, no meg ujjerőé.🙂
Barátnőm képei!
BHSK+7C+ , avagy a középmagyarországi regionális blogtalálkozó
Számos osztrák megmászásunk előtti utolsó előkészületek.
Leszögeznék valamit! Jó képeket és atom leírásokat itt fogtok találni, alább csak a naplószerűség mostan.
Leszögeznék valamit! Jó képeket és atom leírásokat itt fogtok találni, alább csak a naplószerűség mostan.
Érdekesen indult a hét. Ausztriát akartunk Árpival, de a jelentkezők száma nagyon a nullához közelített a szokásos csapatból. Egyértelművé vált számunkra, hogy nagyon gyorsan össze kell rántani egy csapatot, különben itthon csücsülés lesz a vége. Zh-k és kemény időszak előtt, ez az utolsó aránylag jó hétvége. Hála a Facebookos mászó csoportnak, Farkas Tomika, Nagy Ferdinánd, Palotás Péter találtak meg minket. Vagyis mi őket. A susuki mérnökei azért terveztek kicsi kocsit, mert a japók és az öreg Dai Koyamada nem kommunikáltak, nem esett szó a padek méreteiről. Így Nándiék kocsijával verettük, egy hatalmas Petro-hardot látott utánfutóval. Pénteken egész sokáig főztünk, mert a tapasztalatok szerint általában mindig melléfogunk a kajamennyiségnek, most az egyszer úgy akartam nekimenni a túrának, hogy tele legyen a táskánk. Szombat reggeli indulás. Néha eltévedünk az odaúton, de végül csak elkezdődik a mászás. Atom nagy meleg. (erős 25 fok!)
Amikor megláttam a B-szektor szárazságát, egész melegség töltötte el a szívemet. Elkezdjük a melegítést és a csapatást. A melegítés után, gyakorlatilag az első éles próbára Árpi, Tomika és én is megmásszuk a Die Schöne 7C -t. Nagy az öröm, Árpival ezt a projektet nagyon akartuk. A srácok a Der Hüpfer 7A-t másszák, majd felmennek az A szektorba, mi Árpival a B-ben maradunk. Árpi a Down Rodeo 7A+ projekteli, én a Muggenmanic 7B+ bouldert próbálom.
Videó! hamarosan!
Felmegyünk a srácokhoz, ahol egy bécsi tag enyhén szólva átformálja az itteni boulderekről alkotott véleményünket, képünket. Nándi egy 8A-t veret, én egy 7C-nek esek az utolsó mozdulatából. Siker nincs, second go, second home. Míg a fiatalság elmegy vacsizni, a C szektort látogatjuk meg. Cél a korábban oly sokszor lehetetlennek tűnő Flatline 7B, kaller csak annyit ír: (morpho 7C).
Nekem ez a magasság már kicsit High Ballnak számít, koromsötét van. Nagyon nagy érzés amikor az ember kiesik, lenéz de csak a sötétséget látja maga alatt ahogy zuhan lefelé. Vagy három top minuszolás -és vagy húsz sikertelen try után sikerül ledupláznom, irtóra megjön a boldogság; 2009-ben próbáltam először ezt a bouldert.
röppentyűű a C szektorban
Ismeretlen megmászó, a Top duplázása előtt.
Lemegyünk vacsizni, srácok már nyugiban népzenésbe tolják, de csakhamar mi is megkóstoljuk az Egri bikavért, amit még elbírt a táska. Reggel Königshölébe megyünk, Nándi nagyon rápörgött a helyre, aminek nagyon örülök. Megjött a hidegfront, bár csak picit csöpörög az eső, amikor megyünk felfelé. Bemelegítés után szinte mindenbe belenézünk a könnyebbek közül. Nemsoká le is teszem a pad-et egy névtelen 7B+ alá, amikor Barni múltkor letolta, láttam hogy “szkindipendent” boulderrel van dolgunk… úgyhogy most minél hamarabb akarom megnézni, amíg még van elég ujjerő és elegendő bőr.
Egy két-három mozdulatos boulderről van szó, szerintem elég nagy maxerőt kívánva. Mindegyikünk nekiesik, mint Tóth az anyjának, végül ez a boulder lett a hétvége egyetlene, amit tényleg mind az ötünk meg is mászott. Hatalmas esők jönnek, orkános széllökésekkel, sajna sok minden elázik. Eztán még jött ugrós 7A, peremes 7B, technikás 7B, 7A+ traverz Tamáskának.
Egy két-három mozdulatos boulderről van szó, szerintem elég nagy maxerőt kívánva. Mindegyikünk nekiesik, mint Tóth az anyjának, végül ez a boulder lett a hétvége egyetlene, amit tényleg mind az ötünk meg is mászott. Hatalmas esők jönnek, orkános széllökésekkel, sajna sok minden elázik. Eztán még jött ugrós 7A, peremes 7B, technikás 7B, 7A+ traverz Tamáskának.
Nagyon későre sikeredett a hazaérkezés, részemről kétségek közt ülve de nagyon jókat beszélgetve értünk Budapestre éjfél után. Számomra a legsikeresebb osztrák túra volt a 35 V pont szerint, Árpika pedig rendesen odavágott beelőzve 37-re, 5 7A feletti megmászásával, melyből egy 7B második kísérletre. A legjobb osztrák bouldertúrámnak mondhatom, s bár Barnival sem volt kutya, a csapat is, a forma is… minden belefért most a flow-mba. Soha rosszabbat faterpapszlik!
Üvöltő Sámson
Üvöltő Sámson from Izer Bálint on Vimeo.
“Lassító tenyeres”
Kicsiny Scarpa megadta magát, 3 év mászás után végleg bedobta a törölközőt. Az elkophatatlan vibramok vadászmezejére vándorolt. Mindenkinek ajánlom ezt az olasz márkát akinek van lehetősége hozzájutni, nekem a legjobb mászócipőm volt amivel találkoztam.
Kedd. Délután 4 óra. Árpi megérkezik az albiba, azt mondja agyilag halott, testileg topa. Itt ma nem lesz keménykedés. Míg én csapágyat tervezek, az időjárás makacskodik elkezd csöpögni, majd zuhogni az eső. Nagyon örülök ennek mindig, mert az eső elmossa a szmogot, a piszkot, szó szerint elmossa a mocskot a pesti utcákról. (Láttál már cigányt az esőben? Én nem sokat :-)) Sajnos Árpi derűje fölé is gomolyfelhők gyűltek, nem hiszi el hogy mi ma mászni fogunk. Nem lepődök meg amikor este 10 órakor megpillantom a totál száraz plafont. Hamarosan megérkezik Patkány és Nándi is, így összesen már 10 padünk van!
Coca Cola- hogy étteremben érezd magad!
Nes delight – Nándi melegít
Cseh Laci hátulról 200 pillangón. A szikla csak photoshop.
Őrületes célok, projektek mindenkinek. Patkányt érdekes vádak kezdik körüllengni. Egyes eposzok és kutatások szerint a srácra nem hat a földi gravitáció. Tátott szájjal kamerázom végig a megmászását. Sámson->Nes delight egybe mászva! Respekt. Nagyon hosszú és komoly erő-állóképességet igénylő boulder, valahol talán a 8A+ környékét pedzegetve. Üvöltő Sámson! Videót később…
Nándi Sámsonozik, Árpi gyakorlatilag bemelegít és megmássza a Börjentőt. Fortissimo-t rakja össze, legközelebb ez is pipa lehet. Hogy éne? Huuh.
“First repeat on this amazing line.
Props to
my friend for all these crazy FAs. Grade: somewhere between 7C+ and 8A –
hard to tell but hopefully other climbers will help.” Már százezerszer olvastam el ezt a kommentet Nánditól, fejemben pedig hozzátársítom a megmászását. Láttam az FA-t Patkánytól, Nándi első ismétlését, majd amikor Papír megmászta. Látni akarom a boulder negyedik megmászását is, persze most a saját perspektívámból, az én szemgödrömből. De komolyan! Érezni akarom ahogy a Petzl fejlámpámban az újratölthető elemek által kibocsátott fény a szikláról visszaverődve átjut a szaruhártyán, a szemlencsén majd egy pontban, az éleslátás
helyén egyesül a látóhártyán. Az ott elhelyezkedő idegsejtek
receptorai -csapok és pálcikák- lefordítják a bejövő jeleket elektromos impulzusokká és
továbbítják azokat az agyba a látóidegen keresztül. Az agy lefordítja
ezeket az impulzusokat képekre, amiket mi éles látásként értelmezünk. Az biztos hogy a saját megmászásomról sem fogok lemaradni – nyugtázom boldogan. 🙂 De mikor lesz ez? Kicsi célok. Ezt tanította Pistike.
Innen jön a rész amiért az út a Testcsel nevet kapta…
Lábakat feszíteni, és jöhet a forgolódás…
Jobbra fent a nyílnál a Top!
Az volt a célom, hogy a végét át tudjam mozogni, és a közepén lévő hiányzó két mozdulat is meglegyen. Patkány ismét mondott egy jobb sarkazós ötletet, nehezen akarom elhinni, de mindig igaza van. Patkány szeme úgy olvassa a sziklát, mint egy vak a Braille írást. Egy hozzá nem értőnek mindegyik érthetetlen, de aki szakértő… Ezek szerint kicsit diszlexiás vagyok a szikla olvasás terén. 🙂 A végét egész kezdem megérezni, otthon is sokat agyalok rajta. A beszálló ami érdekes lehet- lesz még. Nagyon motiválatlan vagyok, ha összehasonlítom magam a srácokkal, azt mondják mindenkinek több tíz próba volt az első mozdulat, én meg nyafogok pedig szinte alig van benne kísérletem. Gyengének érzem magam. Az úton való felerősödés jó politika, de sajnos nincs a suli mellett annyi időm kijárni, szóval most inkább más felé terelem a fókuszt más boulderek, edzések, egy kis terem újra. Vásárhelyi megnyitotta kapuját. 🙂 Októbar 3. Egy teljes hónapnak kellett eltellnie, mire rájöttünk Árpival hogy ez így nem fog menni. Már rég agyaltam Dave Macleod gondolatain miszerint; nem érdemes olyan házban lakni, ahol nem tudsz felszerelni egy fingerboardot. Hát felfúrtuk! Finger stregth, where are you?! I’m here boys, above the door!
Babás Szivel
Vasárnap reggel fél10-kor Szilvi telefonjára ébredtem. Amikor felébredtem még éreztem az előző esti osztálytalálkozó mellékhatásait..:) Gyors kocsi szerzés fatertól, pakolás és irány Bátaszék.
A bátaszéki mászólegenda: Szilvi
A célpont a kővágószőlősi Babás szerkövek. Bálint valamelyik keményebb boulderét szerettem volna leaprítani. Nem éreztem magam 100%-os formában és mostanában a kis peremekkel sem kerültem nagy barátságba. A plafon boulderezésnek nem ez a fő ismérve. A sziklákhoz való normál esetben kb fél óra gyalog út is elhúzódott, mert felcipeltünk két régi ágymatracot, pad gyanánt..
Szivacs cipelő technológiák.
Ezeket motivációval és a gondolattal, hogy ketten kijöttünk és jól érezzük magunkat próbáltam ellensúlyozni.
Kis bemelegítés után Rocky nevű 6C utat másztam meg a nagy tukkó használata nélkül, mert az valószínű ki fog törni és lábfejakasztáshoz (én használtam a hosszabb Rocky Balboanál: http://vimeo.com/26003700) még szükség lehet rá a megaprojektnél is..
Ez után kis pihi és elkezdtem projektelni a West Side Muthafucka nevű 7B bouldert.
Az út két nehéz mozdulatból áll, az első a beszálló után egy segítőre nyúlás ami nem is olyan nehéz, utána onnan tovább atom nagy dinamo egy egész jó reibungos fogásra. A dinamó után egy kb 6+-os élmény kimászás következik 5-6 méter magasra, ami hatalmas feeling.
A mozdulatok sorrendben.
Kb. 4 óra projektelés után lett meg, a megmászásnál a balos beszálló fogás fel is vágta az ujjamat, úgyh nem is tudtam volna többet próbálni és már Szi is kezdte megunni a tanulgatást. Pont látta a megmászást, ugyh nagyon jó érzés volt.
A balos beszállófogás enyhén szólva vágós…