Month: March 2017

Posted on

Rest In Peace…szállj messzire fater!

Egy fehérvári mászó versével búcsúznék én tőled el, Kavics. És az emlékével annak, hogy te vittél el először az Isztriára mászni 2011-ben amit sosem felejtek el. 

“Miért lobog örökkön életünk lángja?
Nem érti ki a földön áll, bilincsbe zárva.
A sorsot kísértik – mondja – de ugyan mivégre?
Miért hajtja az embert nyughatatlan vére?
Várjuk talán merengve, míg leszáll az alkonyat?
Nem nyerünk egyebet, csak elveszett álmokat.”

Kavics, Limski kanal 2011
:'(

szállj messzire papa

Posted on

Pozsonyi Adidas Boulder Pohár


adidas boulder cup 2017 from Climbing Bus on Vimeo.
pohár=kupa…de sok év után is vicces nekem. 🙂
Ismét a facebooknak hála elmentettem egy képet a fejembe valahová nagyon hátra tavalyról. Láttam a pozsonyi Adidas boulder versenyről pár fotót és megfogadtam, hogy egyszer ebben a szép életben én is elindulok rajta. A képek alapján is iszonyatosan flash helynek tűnt: egy Mammut vagy WestEnd méretű hatalmas plázának a földszintjére húzták fel a boulder falakat. Ahogy közelgett a hétvége egyre bizonytalanabb volt ez az esemény is, de végül találtam fuvart Székesfehérvárról Forgács Eszter és családja jóvoltából. Eszti kint az U16 korcsoportban indult, így végül hosszas dilemmázás után leszerveződött hogy ők is szombaton mennek, a korábban tervezett vasárnap helyett.
Esztit anyukája és nagyszülei (!) kísérték el Pozsonyba, nagyon szeretem az ilyen motivált családi megmeneteleket.

Selejtező szabályokról egy mondatban: 10db bouldert kell megmászni két óra alatt. Bemelegítő fal nincs, izoláció nincs, versenybírók vannak. Részemről a parkolóban melegítek, a tavaszi bőrpörkölő napsütésnél most nem sok kedvesebbet tudok elképzelni. Kávézásról már lejöttem a versenynapokon… túl remegős lesz tőle a mászásom. Így marad az ásványvíz. 

Számos újítás van viszont! Először is már számos helyen olvastam, hogy a verseny nap előtt is szoktak átmozgató mászást csinálni és trippeken is észrevettem már, hogy a testem egyszerűen jobban működik a második nap mint az elsőn. Lehet hogy csak hangolódás, de lehet hogy valóban jót tesz az átmozgatás. Ez nekem egy péntek délbeni két órás mászást jelentett az ujjerőben. Mióta az Antihydral beírta magát a mászótörténelembe, szerencsére nem kell ilyen bőrkímélésekre figyelnem. A másik érdekesség, az hogy a legutóbbi hetekben elkezdtem motiváltabban rámenni a vega étrendre, persze ez segítség nélkül nem menne az tuti, de minél több motiváló személy van az ember környezetében annál könnyebb a ráhangolódás. Szóval valahol szerdán kezdődött a vega motiváltság, amikor már a munkahelyen is úgy válogattam össze a menüt, persze a hatalmas ételt osztogató séfúr kedve szerint gyakran megjegyzi.. az ő szemében lassan elfogyok. 🙂 De a lényeg, hogy 5 napon keresztül figyelősbe de nagyon lehozható volt ez és egyáltalán nem éreztem erőbeli hiányosságokat. (testsúly versenysúlyéknál: 74.5kg..hmm) Most az Ondra bétára fogok rácsúszni szerintem, hogy heti 2 – max 3 húsos nap, a többi vegás. De vissza a versenyhez.
Bakurecz Ádám, az egyik legtehetségesebb fiatal
csajok veretik a döntőt
technicski
Ádám a selejtezőben
Adél repül

Selejtező: közepes bemelegedettség érzésével fogok a kunsztokba bele, nagyon jól tudom hogy minden a próbákon fog múlni – így egyes boulderekben utolsó vérig harcolok a leesés előtt. Nyált prüszkölve, kancsalító szemekkel küzdök az életemért, a fent maradásért. 

Szépen gyűlnek is a flashek, jól elkapom a fonalat. Soma kb. fél óra után szól hogy kimászta mind a 10-et, azt hiszem ő kábé bemelegített a 10 boulderrel. Én 45 perc alatt mászok meg 9 bouldert (7 flash, 2 harmadikra) de az utolsó sehogy sem akaródzik összejönni. Érzem hogy nem fogja megadni magát, ennek ellenére vagy 10 különböző bétára próbálok rámenni, de egyszerűen nem jön össze. Kicsit azt érzem a magasságom most megszivatott, vagy persze csak sokkal erősebbnek kellene lenni…
kicsit elkönyvelem szomorúan magamban, hogy ez a döntő elúszott. 10 perccel a vége előtt be is fejezem a versenyzést, van egy kis keserűség a számban, de próbálom pozitívan felfogni – elég jó flashek összejöttek..nyugtatgatom magam. Elmegyek átöltözni, alternatív programnak sétálni szeretnék egyet a napsütéses Pozsony belvároskájában. Amikor az átöltözésből visszaérek az eredmények épp akkor kerülnek fel a kivetítőre: utolsóként 10. helyen 9 boulderrel is sikerült épp bekerülnöm a döntőbe. OMG!!! Párszor átszámolom mielőtt korai lenne az öröm, hátha elszámoltak valamit de nem. Én is döntős vagyok!

az egyetlen selejtező út ami kifogott sajnos + zolisegg
Ervin – ezt a képet csak neked!
elemeken vergődések
sikertelen toppolás
Ádámot ez az egy mozdulat választotta el a döntőtől

Mivel az izoláció zárásáig van még 2 óránk, elmegyek és eszegetek egy kicsit illetve rászikkadok a már régóta tervezett videóvágások befejezésére.

A szemem jelzi a testem fáradtságát. A szemműtétem óta érzékeny bizonyos helyzetekben, egyáltalán nem kellemetlenül, inkább mint egy figyelmeztető apostol lebeg a fejem fölött. Aludnom kell. Érzem, ha kicsit is – de a testem most kiabál érte. Felmegyek az izoláció előtti párnázott padokra elfekszem és szinte azonnal elalszom. Míg álmodom mesélek nektek valamit. 
Nemrég elkezdtem figyelni mennyit románozok és mennyit cigányoztam régen és ez mennyire kurvára elkezdett zavarni. fucking cliche!! Mostanában egyre inkább zavar az ilyesmi más szájából is, és pontosan ilyen a szlovákozás is. Nekünk Magyaroknak mintha törvénybe lenne vésve hogy gyűlölni kell a Szlovákokat, csak mert ott is ez az általános nézet. Az a mondás, hogy “cigányútra ment” – náluk magyarral van helyettesítve, mesélik a felvidéki ismerőseim. 
Szóval zavar ez az oda-vissza sárdobálás és ha egy embert el tudok gondolkodtatni, akkor már megérte lefirkantani ezt ide. A szlováckikat mindig lehúzzuk. Tanyasi sárban dagonyázó népségnek festik le sokan, száz éves kocsikkal, történelem nélkül, sanyarú életszínvonalban élő társadalmi képek jutnak eszembe. Csakhogy ez a kép szerintem teljességgel hamis. Ezt láttam vidéken és most ezt tapasztaltam Pozsonyban is. Basszus ez a hatalmas pláza szebb volt mint bármelyik Budapesten, az emberek végtelen kedvesek voltak velem, atom nyitottak, a WC szűkülő folyosója annyira tiszta, hogy enni lehetne róla. A leülős padoknál mindenhol USB spot és konnektor, végtelen virág és növény valahogy rendben volt az egész. A verseny előtt egy fizioterápiát tanuló sráccal kezdtünk el beszélgetni (kezdett el ő velem) arról, mennyire a csillagok állása is kell ahhoz, hogy a sportban valaki ilyen magas szintre eljusson. Ő nagyon sokat foglalkozott annak tanulmányozásával, hogy hány mászót egyszerűen a genetikája nem tesz alkalmassá, – mesélt egy barátjáról akinek egy ritka betegségtől egy kockává ugrott össze a hasizma. Hogy a srácot jött el megnézni, és mennyire szomorú, hogy ő nem fog tudni felfejlődni olyan magasra mint szeretne, mert a teste visszahúzza. 
Erre a gondolatra ébredek és mélyen gondolkodom azon: Te mennyire hálálod meg a testednek azt az egészséget amit ad?  Egy alapos bemelegítés mellett döntök visszazuhanva az izolációba terébe, ekkor már a többi döntős versenyző is itt van. Hét Szlovák és három Magyar. Megy persze egy kis faszméregetés is amibe Soma beszáll, egykezes betartás, mellső érlegek képében… úgy látszik ez a le nem mosható emberi tulajdonság minden mászóközösségbe mélyen beleszőtte magát. 🙂
(képek még később)
Lemegyünk és egyesével bemutatnak minket a porondon. Mivel utolsóként jutottam döntőbe én kezdem a mászást. Érzem, hogy forr a vérem… bár amikor meglátom az első bouldert a függőleges falakon elemeken varázslást, azért morfondírozok kicsit. De kikapcsolom a monkeymind-ot és bekapcsolom a “tamáskamind”-ot. “Kész, eldöntöttem, hogy ezt most megmászom.” 


Az első próbám kutya, a leesés után kicsit jobban átgondolom mit kéne. Nem értem némelyik elem mért van úgy ott ahogy, de a rutin mégis azt mondatja jó lesz az majd nekem, úgyhogy biztosan használni kell. Ritkán tesznek csalóka “figyelemelterelő” fogásokat egy döntő útba. A második próbát elbalfaszkodom lecsúszok a beszállóban, röhögök is egy jót. Hopp egy próba=hopp egy helyezés 🙂
De harmadikra valami csíziót megérzek, okosabban tudom megfogni a elemeket mint korábban, a lépkedésem sem végtelen kutya úgyhogy sikerül felkepesztenem a TOP-ig. Amikor leduplázom a nagy reibungot kitőr belőlem egy végtelen üvöltés. Ős üvöltés, torokból, melyről hosszú életek felgyülemlett hörgése. Sosem másztam nemzetközi verseny döntőjében TOP-ot, nagyon jó kezdet. 
Első döntő út

Második boulder álmaim döntő bouldere. Kis peremek amikből dinamikus peremre ugrást kell lezavarni, majd még egy elemre ugrást a végén. 4 perc van egy útra a döntőben de nem sajnálom az időt, tudom ha most jó a fókusz és összekapom a pucukámat akkor ezt flash meg tudom mászni. És meg is akad. Ekkor már hallom a fenti vason a hátam mögötti tömeg ovációját is, van kiintegetés fischhuberbe – kicsit élvezem a reflektorfényt. Most több pihenőidőm marad, és háttal a többi útnak az egyik szlovák sráccal elegyedünk beszélgetésbe. Csakhamar kiderül, Ő azért van a döntőben mert megtalálta az Istenét aki segít neki eljutni ide. Mindig csípem a poén arcoktól az ilyen “nem megtérítelek” beszélgetéseket, főleg pár száz ember előtt a szivacson. 🙂

Soma épp Toppol az elsőn, a szlovák kiskölök meg a másodikon mindjárt
swing megtartása után jöhet a gyors lábszettelés
‘Top is the material.’ ‘Material?’ ‘Metal?’ ‘Yes, metal material!’ 😀

Harmadik boulder: álmaim bouldere második felvonásban, elemes trükkös beszálló végén nagy dínó – az első gondolatom hogy muszáj flashelnem!!! De aztán jön a második és harmadik majd negyedik próba és nem jutok közelebb a zónafogáshoz. A trükkös elemből továbbnyúlásra nem sikerül rájönnöm. Hümmögve csücsülök le, ez a boulder sem lehet nehezebb egy 7A-nál, mégis most felvetette velem a szo*óálarcot. 

Zoli alakul a jó béta felé
Harmadik boulder megszivatós kezdőstartja

 Negyedik boulder: a tipikus Magyar fiú esete az elemes ugrándozásokkal. Nincs ilyen az országban, gyakorlatilag a külföldi verseny a legjobb gyakorlás ezekre. Előnyöm a magasság, saját bétával sikerül is beadni harmadik próbára ezt is, a Top előtt pedig már csak kis fókusz kell, hogy meglegyen. 

statikusan is meg lehetett oldani alacsonyaknak is,
mégis szinte mindenki a dinamikát erőltette
3 pont technika Agócs? 😀 A pillanat amikor csak egy
ponton érsz a falhoz
Fotók: Urban Apes climbing team

Amikor leugrom nem is hiszem el, teljesen értetlenül állok a saját teljesítményem előtt. (biztos a vega kaja:) A döntőben 4 boulderből 3 TOP – teljes csúcsforma és sikerült is kihozni a maxot. Most érzem, hogy a téli mokkó edzéseknek volt valami jelentős beépülése.

Közben eufóriában ücsörögve nézem Somát és Zolit is. Zoli megmássza az első három bouldert, kettőt flash – és biztos vagyok benne hogy megnyeri a versenyt, megkapja a kupát, a 150 eurot, jönnek a kurvák meg G-unit, konfetti és torta. Merthogy a negyedik boulder amit én is letoltam harmadikra sztem max 6C és nem foghat ki rajta. És de bazdmeg! Sajnálom nagyon a szituációt, Zolin látszik hogy kicsit fejben teljesen szétesik és nem jön rá a magasak csízi bétájára. Szóval végül mindhárman 3 megmászással zárunk, csupán a próbák száma dönti el a sorrendet. Így elhoztuk a 4., 5. és 6. helyeket, Soma, Zoli, én sorrendben. Jó érzés hogy lassan a fejükre növök ezeknek a két éve még csillagászati távolságban versenyző mászóknak.

A kemény szlovák srácok
U20-as kategória, vagy mi vagy te somesz?

Soma megnyeri a kategóriáját természetesen, lassan indulás is van. Kicsit ki kell lépnie Eszter papájának, hogy én elérjem az utolsó Székesfehérvárról Budapestre tartó vonatot, de nem csúszom le semmiről. Gabóék hazajövős bulijába is sikerült még beleszaladni, így a hajnalig dajdajozás ismét megvan. Hányadszorra is az elmúlt hetekben? have a nice life!!! 

Reggel sikerül végre az egész heti megaprojót, a sokáig alvást is beiktatni, majd Tomikrafttal chillelünk kicsit a gangon. Új lakótárs, új időszak. Poén mennyi minden változik az életemben csak a mászást látom az egyetlen fix origónak. Mintha egy ringlisspiel lenne körülöttem, futnak el az emberek és a képek és én ott állok az indítókar mellett, kezembe fogva mindenemet…egy maréknyi szikladarabot.
(kép)
Posted on

Csehovizált Tündérszikla

Egy nedvesség miatt elmaradt szokásos szerdai Öreg-lyuk session tevődött át a Budai kis hegyekbe. Kisebb motivált csapat, fejlámpás veretéssel. Háger Balázs a helyi betyár szerencsére szintén tiszteletét tette, ez egyfajta szimbiózis. Balázst felmotiváljuk mi is, ő pedig megmutogatja mindig az elmúlt idők beteg kunsztjait. A régi kunsztok nagy része a feledés homályába merült, Soós Tomi és Lackó, Áron kunsztjait már nem merevlemezek őrzik, hanem Balázs kobakja. Újramásztam a videó kedvéért az Aladdin és a skodalámpa 7B+, illetve sikerült megmászni egy már évekkel ezelőtt projektelt utat, a Teaszünetet. A 2003-as_Hegymászó magazinban Soós Tomi IX-/IX -re adta a kunsztot mint a kilencvenes évek útjainak nagy részét. Én for me 7B-t mondanék, de a két méteres fesztávomat beleszámítva másoknak valószínűleg nehezebb így most én egy 7B+ mondok. De ez mindig bizonytalan az ilyen két mozdulatos bouldereknél… mert hogy ez konkrétan két mozdulat. Úgy rémlett volt Tominak egy ülőstartos projektje, amit én régen NaCl néven emlegettem – de mint kiderült (hála Balázs infóinak) elvileg ez nem Tomi projója. Long time célnak jó lesz, a “hófehérke peremének” mellényúlása nélkül felnyúlni a fenti reibungra ülőstartból a rosszabbik alsós peremből. 
Íme az elmúlt hetek elmaradt videói. 
A tündérezés után Tamáska legénybúcsújára voltam hivatott elmenni. Ifjú Tomikánknak szombaton kötötték be a fejét, úgyhogy utoljára még megitatta a krém. Nem mondom… zajlanak mostanában az események… (képek később)
Posted on

Tripla élvezet – 8A Nánditól

Március 5.
Nánditól jött a hír, hogy itthon kóborol Magyarországon. Vasárnap reggel ébredek, vakarom ki a csippát a még szűk szemekből, az előző este részletein tűnődöm. Benne van a hogy jöttem haza biciklivel kérdés is, de inkább elterelem figyelmemet a kinti időjárásra. Szürke világos égbolt, de még nem esik. Kicsit megnyugodtam, hívom Nándit “Na csuhhákááány!! Mi a fijász lesz máma?!!”

Nade máma?

én és a moháim
Egy órával később nagyjából repesztünk a titkos Geri spot felé. Szintén egy Patkány által felfedezett hely, kis zug, számos projekt hazája. Minimál trekk, gyönyörű táj, tele gondterhelt csupasz fákkal. Elkezd csöpögni az eső. A falaknál béke és nyugalom, minden száraz. Sajnos az eső egyre jobban lógatja a lábát, így a gyors bemelegítésre és a Tripla élvezet átmozgására adjuk fejünket. Egy 35 mozdulatos 8A traverz, ami kb. három 7A-7B szekcióból tevődik össze.
mosolyog a kis hamis

Teljes ámulatban vagyok. A fal fogáskészleteinek tanulmányozása is maga a gyönyör, mozogni rajta pedig szavakkal nem írható le. A boulder összes mozdulata gyönyörű, nem lemászott.. kompakt mészkő. Az áttörés eljött, Nándi le is csűreti a “minimegát” majd a videó kedvéért megmássza még egyszer. Kikottulásiba?

A mászásnál még érdekesebb volt a Nándi családjánál töltött este. Valamit visszaad ami már nincs meg az életemben. A meleg kandalló, a nagy tál lasagne, a rohangáló német vizsla, egy dán lány hesszelései a világról, egy kamasz srác elzárkózása, egy csaj hazaköltözése. Egy végtelen pingpong a füstös sufniban, valami elgondolkodtatás arról mi a barátság és hogy kik azok akikre számíthatsz. Akikre számíthatsz igazán.
Nándiban meg van valami ami nagyon kevés emberben van. Szívesen ad. Elvárások nélkül, bármiből és bármikor. Ez egy nagyon ritka és értékes emberi tulajdonság, amit sajnos a skatulyában gondolkodó emberektől elvesz az élet, sőt ha meghajlasz a napjaid súlya alatt – akkor idővel ez a tulajdonság csak kopni fog. 
micsoda plafon váááááááááá
Nándi tiéd a világ!
elmaradhatatlan selfie
kompaktperkó
beszálló 7A+
jobbra fent a pihenő jug
A legnehezebb boulderrész a traviban ~7B

Egy másik színfolt. Március 12.
Varga Dani hazatért Magyarországra. Árpi grazi edzőtársa a legény, motivált boulderes egy jó sziklázásra mindig kapható és én nagyon szeretem az ilyen embereket. 🙂 Bennem még élénken élt az egy héttel korábbi Geri-spot élménye – így egyértelműen ide invitáltam Danit. Most nincs csöpögős, esős, fotyok idő – majdnem teljesen száraz falak fogadnak. Szívdobogással pásztázom végig a Tripla Élvezet fogásait, de a legvégén csak lehervad az orrom. Az utolsó 2-3 fogáson folyik le a víz. Bauushit. Sebaj – akkor is mászunk egy jót.

valamilyenbohnen
Borbélyék nászlakosztályos matraca innentől a Tripla élvezet hazájához tartozik!

Melegítés gyanánt az Patkány által pucolt falra is rámegyünk de hamar kiderül, hogy valami komolyabb mokkóság megy itt iszonyatosan szép reibungos formakiccsel. Két tippemre 7A környéki utat mozgok és mászok itt, az egyik a Mohák földjén és a Pókok erdeje – mindegyik kb. 7A körül. Danin is látom, hogy hajtja a traverz-fal, úgyhogy lassan átorientálódunk ide. 

a fal
Mohák földjén 7A  jobbról balra travi
Dani a Pókok erdeje 7A beszállójánál

A fal felétől kezdődő variáns a mai kiszemelt (míg fel nem erősödök a teljes 35 mozdulatos tranyóra), erre talán azt mondanám két 7A+ / 7B boulder rész tevődik össze, talán valami könnyebb 7C+ besorolást érdemelhet. Szépen átmozgom a mozdulatokat és sikerül kitalálni a számomra legkényelmesebb pihenő pozíciót.A héten sokkalta kevesebbet aludtam mint kellett volna, s hiába voltam végtelenül felvillanyozva a péntek estétől – azért éreztem hogy gyorsabban fáradok mint kellene. Sikerült kétszer kiesni az utolsó mozdulatok egyikéből, amikor már egy jó fogásra nyúl az ember. Egyszerűen külön volt erő megcsinálni a vizes fogásokkal is a mozdulatokat, de fáradtan már nincs esélyem.

Két ordításom közt nesz hallatszik az ösvény irányából. 50-100 közötti létszámú őzike team elvonulásra leszünk figyelmesek. Sosem láttam élőben ennyire szép természetes jelenséget. De a fejlődés jelentős, a Daniboyyal való mászás pedig élvezetes. Verető zene, sztorizások. Ezek a magányos egy két haverral erdőben veretések teljesen az életem részévé váltak. Imádom ezeket a napokat, úgy feltöltenek. Nem is tudom elképzelni már magam a négy fal között vagy a városban. Ha nem töltök heti egy-két napot a természetben teljesen megbolondulok és nem bánom ha ez hétköznapi éjszakai fejlámpás mászással kötődik össze, még akkor se ha emiatt csak egy pár órás alvás fog beleférni a másnapi munkába menet előtt. It’s a lifestyle…

Posted on

Rotátor-köpeny, Szent Péter esernyője és a Zuboly közötti összefüggések

…és fizetni pár színes szóvirággal. Decemberben jutott el a fanatizmusom a csúcsra -e út tekintetében. Akkor Marcival volt egy elég jó napunk Kő-árokban, ami bár megmászás nélkül de hatalmas sikerrel záródott. Két részletben ment az út és ez bőven elég volt ahhoz, hogy az elkövetkező három hónapomat meghatározza. Egyszerűen a Szent Péter esernyője bekúszott a halántékomba, valahova befészkelte magát és nap mint nap hosszú gondolatok között – mint egy backflash villant fel elém. Jöttek a tüneti jegyei is: izzadó ujjbegyek és néha sétálás közben a járdán lépkedve csinálom a kezemmel a mozdulatokat. Aztán ha valaki nagyon néz hirtelen eszembe jut és szégyenkezve dugom kabátzsebembe a kezeim és azon tűnődöm ebben a mutogatós állapotban mi az ami engem és egy őrültnek hitt hajléktalant megkülönböztet? Nem tudom miért váltam ennyire függővé tőle, de ezt a tényt már csak elfogadni lehetett. Lopva kerestem az alkalmat, hogy lejuthassak Kő-árokba és 1000 fokon éghessek abban a vágyban amit az út közben érzek. És eljött Március 4.-e.

Égtem a tűztől, de az egész valahogy instabil maradt. Egyszer kőbe vésődött hogy megyünk, máskor sehol nem találtam-e köveket. Ez az indulás reggeléig nem változott meg. Próbálom pedig elengedni a ragaszkodást és inkább a spontaneitásban bízni, így ér a legkevesebb stressz – bár céltalan hajósnak meg nem kedvez a szél ugye, így mégis valami aranyközépút lenne a legjobb megoldás rendezem magamban a sorokat. De mégis annyira nagyon ki szeretnék most menni…ahjjjjúúó
maroknyi természet éledése
Fényképeket Miklós Éva készítette

Volt úgy, hogy négyen megyünk, aztán lett ebből három, majd újra négy és végül öt. Az indulás reggelén jön az sms Gabikától belázasodott, kiesett a sofőrünk a kocsiból, de Zsófi hősbe azonnal magára vállalta hogy kihúz minket a csávából. Ám fél órával később egyszer csak jön a telefon, hogy nem indult a kocsi és éppen tömegközlekedik Marikához. Ekkor elkezdtem érezni a számban azt az enyhe savanyodást, amit a megkeseredett trippek szoktak előidézni, de minden rugalmatlanságom hátrahagyva (bónusz!) inkább célba vettem a BAH csomópontot. 

Mostanában furcsa dolgokat fedezek fel a 17-es villamoson. Az embereket. Nagyon érdekesek. Némelyik egészen durván bele tud süppedni a saját valóságába. Egy ötvenes fickón akad meg a szemem, nagy zakó aminek korpa van a vállán – a kevés még ki nem hullott haja zsíros kerítésoszlopokként őrzik koopaszodó fejét, bamba tekintete pedig csak néha vetül a mellette utazó nőre. A hölgy szeme az utcákat lesi, ahogy remeg a szembogara látok benne valamit. Életet. Ő még nem húzta le a rolót. Vagy 10 perc utazás után szól a pocakos oda gorombán, nem is szól, inkább odahajít pár szófoszlányt. A nő úgy csap le rá mint kiéhezett kutya az odavetett csontokra, de a teste mégis összerezzen mint a nyárfalevél. Keresem köztük a kapcsolatokat, mert nem hiszem el, hogy ez a szép hosszú ősz hajú nő ezzel a torrentét megszégyenítő pacákkal van. Ekkor látom meg a fazon ujján a jegygyűrűt. Az aranykarika egészen a húsába váj, lefelé tartott kezén be van lilulva az ujja a gyűrűtől lefelé. Azon tűnődöm, nincs az a vegyszer ami segítene azt a gyűrűt onnan lejuttatni, ezt talán csak levágni lehetne már. Vagy lefogyni hogy lejöjjön persze.. de hát tenni sokkal nehezebb a dolgokért, menjen a gyűrű úgyis jöhet másik. Másik gyűrű mindig kapható.  Sokáig nem tudom kiverni a fejemből ezt a képet, a belilult gyűrűsujjat – ami utolsó ékes bizonyítéka lehet egy hajdani szerelemnek, ami most feszíti viselőjét. Vagy az is lehet, hogy csak egy jele annak, hogy magunkon hordunk dolgokat megszokásból amiket nem merünk levenni. Tulajdonságokat, melyek vastag álarcok, amik mögé el lehet bújni – így nem sérül a viselő. Ha nem tudják ki vagy, nem tudnak megbántani.  
a tízezer 7c+ felső kunsztjában Gabo

BAH-ról az Etelére, Dodoó és TíRobi itt szállnak be a Volvoba. A témák szép átvezetés nekem, egy jó akklimatizáció a mászónapra. A völgy bejáratánál Gaboék kocsija pihen, szépen slattyogunk a falakhoz.

Azt érzem nap erős meleg sugarai csiklandozzák a téltől megfakult arcomat. Rövid gatyás, félmezkós idő van, eléggé vad látvány ez; a még kopár fák közt lengén öltözött emberáradat. Kicsit chilles mászás szelleme is hívogat, kicsit a véres szájú projektelés is. Próbálok valami jó keveréke lenni a mai rendszernek, valahogy jól beleilleszkedni az er(d)őbe.

fény, fa, szikla, élet..köszi Dodo
Soma in da háuz!
visszaverődési
Mindennapi alpinizmus 6a+
Vágási Feri beszáll az internetbe 7b+
jöhet a 7B boulder betét
Mirage 7a+ – trobertino
cuuki
Robi teszteli az ujjerejét
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.

A hét viszontagságai rám nyomták a bélyeget, de szerdától egy dolog lebegett a szemem előtt…: egy 8 órás alvás. Nagyon sok mindent megadtam volna azért, hogy ez összejöhessen – enélkül ugyanis a szervezetem teljesítőképessége jelentősen csökken (alapéletfunkciók óó). Ahogy néztem az időjárás előrejelzést, úgy egyre világosabbá vált, hogy most tökéletesek lehetnek a körülmények az SZPE-hez és nem szerettem volna, hogy az én kajaflashemen vagy nemalvások miatt szalajtódjon el ez a lehetőség. Talán az utolsó lehetőség tavasszal. Nincs közel, végtelen specifikus út, amihez végtelen speckó kondik kellenek. Végtelen jó minőségű bőr az icipici fogásai miatt, végtelen kicsi mászócipő az icipici lépései miatt. Mindenféle végtelenekből kell egy icipici.

Dodóval egy 5c-vel kezdünk a Mikrokozmosztól jobbra, egy két éve épültek ezek az új utak ha jól tudom… rozsdás az első mászásom így érzetre. Átmelegít a nap, hűt a szellő – néha semmi néha pehelykabát. Imádom az ilyen időjárásosokat.
Aztán keveredik a csapat és mindenki mászik mindenkivel, egy jó Edit Piaf, ami mindig kötelező nekem és egy kis duma a fehérvári csapattal. Gabo, Évi és Soma a motiváltabbak, de pár veszprémit is kicsalogat a szép idő. Néha felnézek a projektre, de tűzi telibe a nap, úgyhogy inkább visszasüppedek a szombat tétlenségébe, biztosítok… csak úgy élvezem hogy vagyok. Ott, kint és velük.
Gabo a Ha lenne tízezer Forintomat próbálja, a csajok chillelnek a napon, szegény Zsófi pihenget a dereka miatt. Délután 3 körül átbukik a nap a fák fölött és érezhetően lassú de tartós hőmérséklet csökkenés következik be. Felkerül a mackó és a sapka, s lassan elkezdek felmotiválódni. Gabo fogja az átmozgós próbát, próbálok nem túl sokat keseredni a kunsztban, legutóbb decemberben már minden részletét kitaláltam. Otthon leírtam az egész utat centiről centire, mozdulatról mozdulatra, nehogy a nüansznyi béták elfelejtődjenek mire legközelebb kijutok és én újrakezdhessem az egész tanulási folyamatot. Egy elfelejtődött lábellógatás, osztott fogás, vagy egy szösszenetnyi lépés nem kihasználása elég könnyen a vesztemet okozhatja. Átmozgás elég biztatóan sikerül, de a fenti reibungtábla megakaszt kissé. van rajta két perem amit le tudsz tolni, de meg kell tudni lépni a reibungos púpokat, nem lehet csak karból (butaerőből) megoldani. Toprope gyakorolgatok amíg le nem tisztul a vége.
Átmozgás 1. balos lépés az ultimate kritikus
jöhet a 7B boulder
2mm mikroperem és bal kezes leejtés
after the crux
kár hogy nem zöldebb a háttér

Hosszú szünet. Lassan jönnek a célzások az indulásra, úgyhogy én is komolyabban melegíteni kezdek. Sétálok egy nagyot a hegyoldalban, hogy kicsit visszamelegedjek, majd futok is egy keveset és sorra átgondolom az egész utat, összes mozdulatát, a bétámat.

Ezután betalálom Robit akinek elmondom, hogy fosok a kunszt végén való kieséstől amiből traverz és inga jellege miatt elég nagyot lehet perecelni. Robi a statisztika egyszerű törvényeihez visszanyúlva próbálja megértetni velem, hogy jók az esélyek és a félelmeim alaptalanok. hmm…
No, de azért én mégsem akarom hogy szétloccsanjon a fejem, (élesen él bennem az egyik szerencsétlen decemberi kiesés emléke) úgyhogy Dodó sisakjára támaszkodom mint mentális segítségre. Persze Ferkó biztos azt mondaná, hasznos a sisak.. a személygépkocsiban is nagyobb eséllyel maradsz vele életben. 🙂 De.
Megpróbálom kiüríteni a fejem, és végiggondolni az összes lehetőséget és végkimenetelt, hogy ha odajutnék és bevillanna, elhessegethessem mondván.. ezzel már foglalkoztam eleget. Egy kósza gondolat sem férhet be, ha a kunszt traverznál vagyok.
Az első próba kutya persze, de érzem is hogy ez amolyan melegítőnek és megnyugtatásnak jó volt. Amolyan tessék-lássék próba lett ez, bár az erőbedobás ugyanannyi.

A másodiknál éles trynál azonban minden összeáll. Beleállok a pikkelybe, gyors akasztás, lábcsere és felcsapás a balos reibungra. Csak úgy puffan akkorát leosztok neki, de márt megszoktam, hogy szeretem pofozni azt a fogást. Innen jön a kritikus rész, jobb lábat kivetni egy nagyon messzi nagyon kicsi mazsola nagyságú lépésre, amit nagyon precízen kell meglépni, nincs idő és lehetőség a testpozíció miatt további igazításra és a következő két mozdulatnál is ott kell, hogy maradjon a cipő orra. (Ehhez kellett a 6 számmal kisebb cipő..) Itt már véget ér a Halászok kunsztja és jöhet az igazi Szent Petya betét. Két reibungos lépés, mikrofogások, majd kilendülés a lépés nélküli akasztófogásba – amitől mindig tartottam, hogy akasztás közben is kieshetek. Ezen a ponton, hallom valahonnan távolról Zsófi biztató kiabálását, én pedig már prüszkölök az If standjánál. Visszanézek és nem is értem mit keresek itt és miért nem csücsülök a kötélben lejjebb. Fortuna akarata, a Szent lélek vagy Szent Péter akarata, vagy csak az alkarom akarata… nem is értem. Szétsavasodva valahogy elvergődök a traverz maradék kb. 6c részén ki a no handig. Torkom kiszáradva, lábaim remegnek… és jöhet a reibungtábla. Nem örülhetsz, hogy megvan – hiszen könnyen el lehet rontani még a végén a reibung kunsztot. Ahhj de rohadtul idegölő ez az állapot. Az indulás a legnehezebb. Maradj még vagy menj már. Amíg nem döntöttél minden lehetséges. 
Felállok a reibung púpora, próbálom bicepszből tépni a kötelet, de annyira törik…, szorítom az egy centis peremet ahogy csak bírom és bár pozitívon állok közepes lépésekkel, azt érzem ezzel a kötéltépéssel csak lerángatom magam. Az utolsó mindent leosztó mozdulat és a standnál vagyok. Szent Péter esernyője – 8a.
Beakasztom a kötelet, rólam leesik a teher..könnyebb vagyok. Óbégatok is kicsit, de most belül bontok pezsgőt. Hosszú utazás végére értem. És persze jön az elöntő eufória minden mennyiségben. Ha nem is a legnehezebb… mindenképpen a legkörülményesebb nehéz utam volt ez, annyi rajtam kívüli tényező kellett e gyümölcs beéréséhez.
És most ez a szőlő édesebb mint valaha. 
gang
nagyjából látni a befűzött kötéllel a vonalvezetést(csak az
elején nem stimmel..:)
a pöttyös az igazi

Vannak dolgok amiket nem tudunk megmagyarázni, ilyen az is hogy mi okoz neked katarzist és örömöt. Mert ez annyira csodálatosan más mindenkinek. Egy új recept, egy gitárszóló, egy repjegy, két családi program közé beszorított félórás fingerboard edzés az ajtófélfa fölött, egy nagy projekt befejezése, vagy csak egy erdei sétálás. Kapcsolat másokkal vagy éppen egyedül, nem is inkább a kapcsolat önmagaddal. Mi az only thing that exists? Ez a bejegyzés egy dologra nem ad választ. Mi köze a rotátor-köpenynek és a zubolynak egymáshoz, vagy inkább a szent péter esernyőjéhez? Meddig vonhatom be az embereket a világomba? Sokszor aggasztó kérdés. Az utóbbi időben teljesen “eltényesedtem”, kicsit mintha kihűlt volna az írásokból a szikra. A szent péter lett az első út régóta ami verbálisan is megindít. És ez sokkal többet ér nekem, mint bármi más. Rágondolok és szikrázik az ujjvégem, és nem csak a mászásra, szikrázik hogy a képzeletbeli éterbe vessem a szavakat.  Kicsit persze van szomorúság is. Emlékszem decemberben azt mondtam Marcinak… “Huuuh Fatteeeeeeeeer, ha ez a projo egyszer befejeződik biztos elmorzsolok majd egy könnycseppet érte”, de hogy az egész videóban egyébként a lényeget az esszenciát összefoglaló Sharma papa szavait idézzem: Its kind of interesting, you have these big projects and they occupy your life so extremly. You’re in your own world just being totally obsessed. It seems like thats the only thing that exists. Climbing is this ever evolving thing and although it really is about the goal and succeeding and getting to the top, at the same time it’s a never ending cycle of finding something  that you are really motivated on, obsessing over it, and then once you get to the top celebrating for a little while and then moving on to  the next thing.

Ami kint az bent, ami bent az kint,
Ami lent az fent, ami fent az lent.
Posted on

Monkey UV-JAM

Egy megabuli mindig. A tavalyi embermennyiség előnye lett az idei hátránya is egyben, nagyon gyorsan kapkodták el a jegyeket, mivel 100 főben korlátozták a terem befogadóképességét. Ami (jolisan) azért lássuk be, jó döntés. A sötétben para tud lenni a leesés, (csak parább) de az ember mégis kevésbé látja a többieket, szóval azért jó is ez az létszámlimitálós dolog. Szokásos arcfestés és megmenetel.

gombákok
Nyúl, kutya, cica, madár, gombák, kígyók, pillangók 

24 boulder a feladat, világító fogások- vagy nagyon ötletesen körberajzolt útvonalak. a 24. kunsz egy üveg sör húzóra megivása, matrica a hűtőn is, szóval tényleg laza a hangulat.
Pár képet belopkodtam ami átadja a hangulatot, a székesfehérvári Korcz Soma gyerekkel mentünk sorba, a két nehéz boulder azért kérte a próbák számát rendesen. 24/24 meg lett mászódva, 25-ös kunszt beadva, a lantunkon is szólt egy kis múzsa, hajnali lefekvés. Beszéljenek az összelopkodott képek inkább… én most a szavakat másra tartogatom.

Posted on

XII. Ujjerő Magyar Kupa/Pannon Bouldering Series 3. ford

Február harmadik hétvégéjén, igen fontos esemény elé nézett az itthoni Mászótársadalom. A versenyeken rendszeresen résztvevő mászók, félretették magukat-e hétvégére, sokan ehhez igazítottak túrákat, edzést. Az első idei boulder Magyar Kupa fordulóhoz érkeztünk, általában ez a fő erőpróba arra, kinek hogy sikerült a téli alapozási időszak és mivel a fővárosban rendezték meg – indulók is akadnak mindig szép számban.

Az idei verseny azonban kicsit más volt mint a többi. A januári Temesvári Pannon Kupa után, próbáltunk mindent megtenni, hogy budapesti forduló is létrejöhessen és ebben végül Vörös Tomiban találtunk partnert. Persze Tabitól megkaptuk a dorgáló szavakat amiért a Magyar Kupát nemzetközi versennyé szerettük volna emelni (mi a büdös **** *****-ának?!), de szerencsére nem volt más akadálya; a versenyzők legalábbis inkább kihívásnak fogták fel a szerbekkel és románokkal bővülő mezőnyt, az Ujjerő terem pedig frankón meg tudott birkózni az embermennyiséggel, annak ellenére is, hogy egyre kevesebb a hazai önkéntes kéz az ilyen versenyek során. Külföldi mászókkal összemérni a magyar marok erejét mindig jó dolog és
sajnos nem fognak hozzánk jönni túl gyakran – ha soha nem teremtünk rá
alkalmat. 

Úgy voltam vele, segíteni kell így a csütörtöki fogásleszedésből én is kivettem a részem, gondoltam jó lesz valami átmozgató jellegű edzésnek. A Markó Petyával 8 és fél órán keresztüli csavarozás végül teljesen megvitt, hulla fáradtságokkal estem be az ágyba pénteken délelőtt.
A verseny lebegett a szemem előtt már vagy másfél hónapja és az erre való tudatos felkészülés. Így a verseny hetében többször is álmodtam az Ujjerő teremmel, a mászással és versenyzéssel, rémálmaimban lesérültem, vágyálmaimban dobogóra álltam, verítékben kelltem, egy szó mint száz – a verseny rányomta a lelkiállapotomra a bélyegét. A verseny reggele szintén zenész; stressz és frusztráció. S ez az ami általában az első fogás megfogásakor szokott azonnal szertefoszlani.
Az indulási
rajtcsomagunk versenyzői pólót, kockaziát és Csúcscsokit tartalmazott, ami még
mindig őrületesen fini. 
4 csoportba osztották a versenyzőket, az elsőbe kötelezően csak csajok (no meg persze Luzán Matyi jelentkezett 🙂 ) a másik háromba csak fiúk. Regisztrációnál szigorú sportorvosi ellenőrzések, kis áttekintő. Szabályok: 22 boulder megmászására kapunk 2 órát csoportonként, az utaknál bírók állnak, akik vezetik az úton tett próbák számát. Maximál korrektbe. A 22 utat a már lassan szokásosnak mondható útépítő brigád rakta fel kibővülve a Róka-farmi huligánnal: Bodrogi Zoltán Bobival.
Strommer Soma – döntő
Balogh Zsolti az utolsó döntő útban
Vörös Tomi jól elkapott képe, kár hogy erről
a pöcs Travisról készült ilyen jó fotó. Egye kukac megosztom.

Amikor a mi csoportunk is belépett a kis arénába, ahol Vörös Tomi pár tájékoztató mondatot tartott az úgynevezett alapszabályokról – gyorsan rohangáltam körbe mint egy kisgyerek a vidámparkban, próbáltam szemre felmérni minél hamarabb a nehéz sokpróbás, a lehetetlen, a könnyű bemelegítő és a figyelős de még flashelhető bouldereket. Nagyon sok esetben ez dönti el a sorrendet – iszonyatosan sok múlik a próbák számán. Nagyáthajlás, függőleges kis fogásos, lyukas, elemes boulderek. Változatosság sok maxerőt igényelve. Persze megy ilyenkor a leskelődés is. Kinek van jó bétája erre, kinek van jó bétája arra. Mi az ami jó lehet nekem, a spanoknak átpasszolom az én koreográfiám. Vinni kell egy kis testvériességet, ebbe az amúgy “véresen komoly” versenysorozatba. 🙂

A két óra gyorsan lepereg, részemről nagy elégedettséggel hagyom el a színpadot. A tavalyi rontott szezonkezdés előtt végre egy verseny, ahol nem szúrom el a selejtezőt – ha nem is kiemelkedően, de tudtam hozni azt a formát, amit az edzések alapján elvártam magamtól. 22 boulderből 19 megmászás, ebből 16 első próbára, a maradék három pedig második kísérletre. A selejtező eredménye alapján ez a harmadik helyen jelenti a döntőt, ami igazán nagy öröm számomra. A kemény munka kifizetődik.
Úristen, utoljára 2009-ben sikerült az Ujjerőben Magyar Kupán döntőbe jutnom.
Luzán Mátyás

Előre is sejteni lehetett, hogy nagyon izgalmas döntőnek nézünk majd elébe. A verseny reggelén ment a találgatás, vajon kik fognak majd beférni, ugyanis szerintem vagy 15 ember joggal pályázhatott volna a legjobb 8 közé jutásra. A verseny alatt masszázst biztosítottak a szervezők, akik egész nap dolgozták le a fáradt mászótesteket.

A döntő izgalmai a a csajokkal kezdődtek. (általában minden izgalom csajokkal kezdődik..:) – remélem nem voltam túl közönséges) 
Ez azt jelenti, hogy a hölgyek ugyanazokat az utakat másszák mint a férfiak, csak plusz könnyítő fogásokat helyeznek fel az útépítők. A döntősök a verseny előtt izolációba vonulnak, nem nézhetik egymást. A döntő 4 boulderből áll, mindegyikre 5 perc áll a rendelkezésre. Utána 5 perc szünet majd újra mászás. Mivel én a csajok mászásánál éppen az izolációban gubbasztottam sokat mindent nem tudok róla mesélni, néha ováció és nagyon ritkán tapsolás (Top megmászás) már suggalta, hogy nem lettek könnyűek a boulderek, hát még ha kiszedik a fogások felét. A lány boulderdöntőt végül Király Norci nyerte, őt követte Kucsera Lenke és Klincsek Krisztina. Krisztinek nagyon jár a high five!!!
8A+ ujjerő
8a+ ujjerő

A férfi döntő utak egytől egyik nagyon jól néztek ki, nem sok Top-ot könyvelhettek el a srácok. Az első döntő boulder volt mondható a legkönnyebbnek, ezen három megmászás is született. Ezután jött egy nagyon technikás elemes reibungos út, egy alulhúzókon kislépésekkel mozgó és a legvégére a legtrohárabb: egy nagyon kisperemes “Zupi féle” őrület. Ez a szókombináció már önmagában is veszélyes. Ha jól tudom ezen az utolsó peremes boulderen csupán ketten tudtak zónát mászni, mi többiek a második-harmadik mozdulatban elvéreztünk. 

Az első lett volna esélyem megmászni, de az utolsó elemnél nem jöttem rá a számomra legjobb bétára. De hát ez ilyen – 5 perc alatt kell tudni kihozni a legjobbat. Két nappal később edzésen első próbára sikerült megmászni ezt. 
A Versenyt, a döntőt 2 Top és 4 zónával Strommer Soma nyerte. Kiegyensúlyozott teljesítményét elnézve igazán meg is érdemelte, nagyon össze kell szednie magát annak aki Somától el akarja venni az idei Bajnoki címet. Már a tavalyi szezonban is elég stabil volt a rendszeres dobogó, az első kupafordulóból pedig arra kívánok következtetni ez ezután sem lesz másképp. Második helyen Balogh Zsolti (Drusza) lett, harmadik pedig Komjáti Zozó. A negyedik helyezett Kucsera Bálint volt , az utolsó aki Top-ot tudott mászni a döntőben, a maradék négy versenyző a zónák bezsebeléséig jutott.
Összefoglalva egy nagyon izgalmas és rangos versenyre sikeredett az első, tökéletes időzítések, semmi csúszás, megfelelő izolációs melegítési lehetőségek, tökéletes-szép-ötletes selejtező és döntő boulderek. Egy kritika akkor jó, ha megfogalmaz negatív fejlesztendő dolgokat is, de én bármennyire próbálok visszaemlékezni – nem tudnék most negatívat megfogalmazni a verseny kapcsán. Lehet hogy csak elfogult vagyok, de valahogy számomra ilyesmi most nem volt.
Végül a legfontosabb: Tabi is megnyugodhat. Egy külföldi sem indult a döntősök között (najó a Szabadkai Bognár Nóra kivétel lehet) – így talán nem fog belezavarni a Magyar Kupa pontszámításába sem az, hogy nemzetközi versennyé tették az idei Kupát. És ha Tabi boldog, mindenki boldog.

Soma átveszi a Buday Lili által készített ajándéktortát