Előszó:
Nincs mentségem arra, hogy miért nem jelent meg korábban a 2023-as Magyar Boulder Krónika. Az életem számos aspektusában kezdett új irányt vetni, a kerekítési hibánál jóval több új kihívás elé állítottam magam, és legalább ennyi új kihívás elé állított maga, az élet is. Több idei külföldi céges kiküldetésem volt, az olimpiát, az oqs-t és az azt megelőző időszakot már nem is említem. Egyszerűen sajnos a Krónika lekerült a low priós feladatok közé, és nem is tudta sajnos visszamászni magát a célegyenesbe, mostanáig. Néha a Benke Balázs (2023-as Sportmászó Krónika írója!) rám írt ilyen nagyon cuki, apai noszogatási célzattal, hogy „Hogy állok?” – és mindig pocsékul éreztem magam, hogy még mindig nem tudom azt mondani neki: Bélám, már csak napok kérdése! Tudtam, hogy csak 10-20 óra meló van vele hátra, de nem jött az az időszak, amikor fókuszáltan bele tudtam magam tenni – és, hogy őszinte legyek egy kicsit be is forogtam, amikor a petíciós balhé kirobbant. A közösség, miliő, amit annyira szeretek, papírral és tintával egymásnak esett és már-már azt kezdtem érezni – hogy egy klasszikust idézzek, – „mintha egy Trónok-harca epizódban lennék, ahol egymást falják fel a felebarátok”.
Át kellett kicsit formálnom magamban, hogy miről is szól a Krónika. Ha az egyén szintjén nem vagyunk proaktívak, akkor mitől várjuk, hogy egy rendszer működjön? Mi a példamutatás, és mi az én felelősségem ebben? Azok a mászások, amiket itt felsorolunk igenis joggal megérdemlik, hogy kirakjuk őket a kirakatba, mégha a lista bizonyosan hiányos is, illetve több mászó is az anonimitás homályába szeretett volna burkolódzni. Összesen 49 embert tartalmaz, ami tetemes mennyiség és ezt összeszedni is alsó hangon 100 plusz órát vett igénybe. Ez azt is jelenti, hogy fejlődik a hazai outdoor sport, és egyre többen jutnak ki, és szereznek tapasztalatot a nehezebb fokozatokban is. Úgyhogy, ehhez jövőre a belépési határ is szigorodni fog.
Fogadjátok szeretettel:
Magyar Boulder Krónika – 2023
(lektorálta Barcza Bónis)
A „módszertan”-ról:
A krónikába bekerülés módszertana teljes mértékben szubjektív, körülbelül annyira, mint a mászóutak értékelése általában: Ez a kategória a 2023-as év általam ismert női 7B nehézségi fokozat fölötti és a férfi 7C fokozat fölötti megmászásokat tartalmazza. Fontos még emitten megjegyezni, hogy a mászás öröme teljesen független a nehézségi fokozattól. Ahogy Alex Lowe mondta: “The best climber in the world is the one who’s having the most fun.” – és milyen igaza van. Ez az almanach pusztán a nehézségi fokozatok attribútuma mentén rangsorolja az embereket, akiknek innen is jár a vállveregetés és a köszönet a részemről, amiért vették a fáradtságot és megosztották a gondolataikat.
Bajusz Balázs: A miskolci kazánfűtő 18 8A vagy nehezebb megmászásával igen ígéretes ticklistet pakolt össze, ebben pedig a legnehezebb megmászása, szám szerint a Selyemút 8A+/B volt, (nyitotta Schmidt Tamás). Miskolc gyermeke nagy Fontainebleau fanatikus révén évek óta visszajár aprítani a Párizs melletti erdőbe. Én egy mászását szeretném itt kiemelni nektek, ami egy ikonikus klasszikus
Barabás „Bézöl” Gábor: Gabó nem csak az Eiger északi falán és a sportutakban tud pusztítani, az egyetlen tavalyi 7C+ boulderét egy nap alatt varrta le a svájci Magic Woodban. Azt mondja néhány óráig próbálgatták, amikor a hasára hallgatva úgy döntött, hogy hátrahagyva a tömböket lemegy a Pizza Fridaybe, de mire leért már kifogytak mindenből. Korgó gyomorral és zéró vércukorral érkezett meg a kempingbe, ahol főhősünk egy darabig állt, míg fejét tekergetve élelem keresésén morfondírozott. Miután jól lakott, gondolta visszamegy a többiekhez az erdőbe és ha már ott van dob egy próbát a reggeli boulderre. A hősünket ért napközbeni megpróbáltatások végül kifizetődtek és teli hassal, a megmászás mámoros érzésétől megrészegülten hajtotta álomra a fejét.
Bodrogi Zoltán: ‘Bobby’ hetedhétországszerte ismert szerénységénél csak a kedvessége szárnyal távolabbra. A miskolci mindig mosolygós pioneer idén is aprított az üveghegyen túli titokzatos barlangjaiban, ahol két 7C és egy 7C+ First Ascent is elesett. Fokozatok tekintetében Bobby nem igazán lő fölé és a fent említett első megmászások fokozatai is mások által konfirmáltak. De nem is szaporítanám itt a szót, amikor kértem, hogy esetleg osszon meg egy történetet az elmúlt egy évből olyan választ kaptam amire nem számítottam. Többször kirázott a hideg és talán számomra is újra értelmet nyert (a 2 év kihagyás után) miért is kell csinálni ezt a Krónikát! Közelebb hoz minket mászókat. Tanulunk egymás víziójából. Kinyílnak a határok. Megértjük mit jelent ugyanaz a mozdulat valaki másnak, mit jelent egy káromkodás, egy kiabálás, talán rálátunk az önmotiválás olyan szintjeire, melyről nem is gondoltuk, hogy létezhet. Ritkaság, hogy átérezhetjük: mit jelent mások számára egy teljesítmény vagy akárcsak egy rontott próba. Ezek azok a dolgok, amik nem derülnek ki abból, hogy valaki feltölti a megmászást és bezsebeli az érte járó x pontot. Köszi Mester – mind tanulunk tőled!
“Az egyik egy sikertelen megmászás. A Fekete Mágiát próbáltam. Azt hiszem, hogy 11szer estem ki a Melanie 2. mozdulatából. Ez már embert próbáló mennyiség volt számomra. A másik egy FA highball kapcsán, melyet Rigó Áronnal meg Lévai Petivel nyitottunk ősszel a Bükkben. (Peti ezt végül nem adta be) A megmászás üvöltözős lett. Érdemes tudni, hogy üvöltés nem csak a legnehezebb mozdulat okán van jelen. Elkergeti a negatív gondolatokat, kitisztítja a fejet. Ez szerintem legalább annyira fontos. Nekem a felvételen két nagy üvöltésem is van. Az egyik, miután az alsó kulcshelyet beadtam. Ott az üvöltés annak szól, hogy eljött a pillanat, menni lehet, és kell felfelé. Be kell vállalni a tetejét és ehhez tiszta fej szükséges. A másodikat a felső kulcsmozdulatban hallattam. Segített a félelem elhessegetésében, megerősített küzdeni akarásomban. Hitet adott. Segítségével elhittem, szellemem, lelkem is hitte, amit tudatommal tudok, hogy egyébként ezt meg tudom mászni, csak nem szabad hibáznom. Még valami: ez aznap a harmadik highball volt. Mindegyiket aznap nyitottuk, mindegyiket egyesével letakarítottam, bemásztam, majd bemásztam a többiekkel együtt és aztán megmásztuk. A legnehezebb maradt utoljára. A megmászás aznap a nap utolsó mászása volt. A nap már lement, fényereje határozottan csökkent. Gyorsan kellett dönteni, hogy menjen egybe próba vagy sem. Aznap már volt félelmetes mászás, több is. De a végére maradt a legnehezebb kihívás, és onnan már nem akarsz úgy hazamenni, hogy nincs meg. Nem tudod, mikor, hogyan jutsz oda legközelebb, mikor lesz megint ennyi pad, annyi ember veled, körülötted. Mikor leszel megint ilyen formában, mikor lesznek megint ilyen kondíciók, mikor leszel megint ennyire eltökélt, összeszedett. Viszont érzed, már fáradsz mentálisan, és fizikálisan is. Érzed, hogy már csak egy próba maradt, és azt szeretnéd, annál a próbánál ott legyen minden a helyén, itt esést nem akarsz megkockáztatni. Így a mászás közbeni üvöltésben ezek mind jelen vannak. Mindezzel együttesen birkózol meg, nem csak a mozdulattal. Ez nagyon fontos! Itt nyer értelmet a sportunk. Itt teljesedik ki igazán. Ez a valódi sziklamászás, mely a bőröd alá mászik, nem hagy nyugodni és a siker érdekében komoly dolgokat kell mérlegelned és akár kockáztatnod. Így a mászás végén az öröm, “a harmadik üvöltés” annak szól, hogy túlélted. Szembenéztél önmagaddal, és legyőzted a félelmet tudatosan. Mert tudtad, hogy meg lehet csinálni, csak szembe kell nézni mindazzal, ami benned dolgozik. Felül kell tudnod emelkedni önmagadon. Ez a mászás lényege számomra. A végén azért üvöltesz, mert megcselekedted a legnehezebbet. Legyőzted önmagad. Megtettél valamit, ami túlmutatott rajtad, ami nagyobb, mint te, és egy pillanatra a végtelenben több lehettél, mint aki vagy. Több, mint a gyarló, hitetlen. Mertél hinni. Összeért benned ég és föld. Ez pedig nagyszerű érzés. Szóval, hogy hol van a nehéz mozdulat, az csak egy dolog. Hogy tudatod és lelked számára miben teljesedik ki a nehézség, az meg egy másik…”
Borsody Peti: 23-ban másztam Silvrettán a Crimpy slut nevezetű bouldert, amit elvileg 7C-re gradelnek, én kicsit könnyebbnek érzetem, mert harmadik próbára meg is volt a megmászás. Szerencsére egészen stílusom volt az út; az elején pár nagyobb mozdulat majd két perem, ami a crux és onnan már jönnek a megmentő fogások, első alkalommal jártunk akkor Silvrettán és az eredeti cél az ugyanabból a startból induló British Airways 7C+\8a volt. Összetalálkoztunk Karival és ő próbálta épp a bouldert így én is rá motiváltam magam, hogy British Airways előtt még bele nézek ebbe is. Ami egészen kifizetődő döntés volt, mert a trip első napján összejött egy 7c…
Csorba Péter: Bár Petykó sziklán leginkább a köteles diszciplínában töltötte a legtöbb időt a falon, azért nem csak állóképesség van ott a skillek között. Ha kiment boulderezni az ujjai a mindenféle kusza egyiptomi írásjeleken is piszkosul tartottak, legalábbis a (budapesti vonzáskörzete ellenére is) kevés megmászóval rendelkező Hieroglifák sd 7C+ és a Szikkadtságmérő stand 8A erről árulkodik…
Demeter Márk: Márkusnak sem a legtermékenyebb éve volt ez annyi szent, de azért ex-grazi lakosként Peggauer Höhle-ből idén is dukált két 7C. Bár a legtermékenyebb évében nem készült krónika, neki is 8A áll a neve mellett a Rücsökmátrix megmászásával, amely szintén egy, a kevés ismétlőt felengedő tömbök listáján. Ezt az évet a felfedezésre szánta, és a Pázmándi Yoshua-tömb így kapott számos szép „új” útvonalat, melyről egy patikán elkészített kalauz is hirdeti az igét. Végre!
Farkas Tamás „Tomika”: Már-már megszokás, hogy a két gyermekes családapa, vegyészmérnök és gyerekedző aprít valami keményebbet. Az elmúlt években az utánpótlásnevelés mellett két 8B+ boulder is áll Tamáska neve mellett nevezetesen a Non Plus Ultra low és a Maximál Bézöl. Azért 9 darab 8A fölötti megmászásra idén is futotta, amiből szerintem igazán kiemelkedő, hogy Tamáska milyen gyorsasággal képes leszüretelni a nehéz baldöreket – azért az évek meg a rutin az ő “tarsolylemeze” mögött is ott lapulnak. Egy óra alatt mászta meg a Klímaváltozás 8A+ -t, az osztrák Spitzen a 8A+ -os Hocus Pocus-t mászta 30perc alatt, halottak napján pedig gyertya gyújtás helyett inkább leküldte a Barry White 8B-t az előbb emlegetett helyen egy sessionből. Hosszú évek óta töprengek álmatlan éjszakáimon, hogy Tamáska szálkássági határértéke vajon a Kőbányai-csapvíz, a Patkánnyal eltöltött közös éjszakák vagy a bélproblémáinak a mellékterméke-e, de talán ez most mindegy is.
Fidy Marci: Marci is egy elég all-rounder arc, ha a mászóstílusokról van szó és emellé még bejött a siklóernyőzés is a képbe, deanpotter mode bekapcsolva. A természet békés buddhájaként számára tényleg nem létezik rossz idő: ha esik, majd száraz lesz a barlang, ha fúj akkor jó lesz az erdő, ha hideg van, majd jöhetnek a Maltathal-i lejtőkön a napsütötte boulderek. Így már január első hetében bemászta magát a krónikába a Schizoline 7C+ bouldival.
Fodor Máté: Az egyik legsokoldalúbb hazai routesetterünk idén sem tétlenkedett, itthon megmászta a 7C+ -os Hook Kapitány-t, ehhez társított még egy rakat 7C-t és 7C+ -t a svájci varázs erdőből, de az i-re a pontot a ’Never Ending Story 2’ 8A tette fel neki. Az első Session során meglett minden mozdulat, viszont innen még jó 5-6 session kellett, hogy az út megadja magát, ami ömlő esőben történt meg Bakurecz Úr supportjával. Azért, ha Mátéra gondolunk jusson eszünkbe, hogy ő hétről hétre szolgáltatja a fővárosi lakosságnak a prémium „pályákat”, nem csak kommersz szinten – de a Magyar Kupa fordulóin is állandó szetter, amiért külön jár a taps! Én meg merném kockáztatni azt a kijelentést, hogy Máté az egyik legtehetségesebb hazai útépítők egyike.
Gyarmati Ádám: Az amerikában élő szoftverfejlesztő egy nagyon kerek történetet küldött nekem, ami nem kevés motivációról árulkodik. Jöjjön is vágatlanul:
„A tavalyi legemlékezetesebb mászásom az első 8A+ boulderem (Authentic Battle Damage) megmászásához kapcsolódik, ami a kolorádói Boulder kanyonban található. A megközelítéséhez át kell kelni egy patakon, ami szerencsére télen befagy, tavasszal viszont kiolvad és elég veszélyessé válik a sodrás miatt.
A megmászás napján nem voltak túl ideálisak a körülmények: kicsit meg voltam fázva, rosszul is aludtam, és mindössze egy 40 perces sessionre volt időm aznap, szinte nem is volt értelme kimenni. Ráadásul a kunsztot még egyszer sem sikerült megcsinálnom, szóval elég távolinak tűnt, hogy ki tudjam mászni. Viszont tudtam, hogy aznap lesz az utolsó alkalom, hogy még biztonságosan megközelíthető a boulder, úgyhogy gondoltam próba szerencse…
A patakon épphogy, de át tudtam kelni, a mászás maga viszont pocsékul ment: a kunsztig el sem jutottam, az addigra viszonylag jól begyakorolt kezdő mozdulatokat sem tudtam megcsinálni. Ekkor fel is adtam magamban, hogy kimásszam abban a szezonban, de gondoltam, ha már itt vagyok és van még kb. 10 percem, mászogatok rajta kicsit még.
Mondanom sem kell, a következő próbán nemhogy a kezdő mozdulatokat, de a kunsztot is megcsináltam és hirtelen ott találtam magam a boulder tetején. Annyira random volt, hogy szinte sikerélményem sem volt elsőre. Azóta sem tudom, miért pont az a próba volt “a próba”…”
Gyergyák Balázs: Lehet, hogy az első kismarosi 7C esett el a Kalahári-delight képében, ahol a kijárásból és a beletett energiából nem volt hiány. „Majd két év alatt, 13 session, mentál fight, abszolút határon mászás. A megmászás után, lefelé menet a barlanglakó homeless bácsi tartott alternatív földrajz órát, aki a folyamatos alapzaj volt a projektelés alatt. Megtudtam honnan ered a Duna, a Himalája itt van a szomszédban és még Erőss Zsolt is ide járt edzeni.” 😀
Hámori Péter: Az utóbbi időben napbarnítottan hazatérő Pítör az éves Magic tripjén mászta meg a SuperSuper Nova 8A-t. Szintén versenyben van a ’leánykollégiumok örökös posztertémája’ kihívásban, annyi kommentet elárult a rajongóknak: „Vegtelen sztori nincs rola, de uccso napos megmaszas volt”.
Huszár Andris: Kalahári-traverz 8A volt a 2023 fő projektje, de számos részét már mászta korábban a budajenői erőgép. Specifikus edzés nem volt előtte, de a kijárogatás során a béta sokat csiszolódott, és ez mindig a ráerősödést és ráalakulást is magában rejti. „A megmászáshoz hozzájárult, hogy számomra tökéletes kondíciók voltak (3-4 fok, esti sötét, kis szél, kevés ember). A mászást 2010-ben kezdtem, a hazai boulder sziklákat 2014 óta ütöm motiváltabban. Az edzésem főleg otthoni hangboard húzódzkodásból áll (heti 2x), plusz kis moonboard a gravityben, bicikli és a heti ~1 szikla.”
Ipach Marci: Marci sajnos egy tavaszi bleau trip során megsérült és meg kellett műteni a lábát. Eddig is tudtam, hogy kemény fából faragták és hogy motivációért neki se kell átugrania a szomszédba. Az egész nyarat a barlangban töltve megnyitotta az „Importáru Bal láb only” 8A+/B utat, ahogy a neve is mondja: végig három végtagot használsz. A megmászáshoz vezető úton sokat járt ki Csosztival „mikrobétázni”, de erről még lesz szó a későbbiekben.
Incze Ábel: “Év elején másztam a ‘Jóvanazúgy’ 7C-t Pázmándon, ahol a falu aljában lévő szomszéd kutyája annyira ugatott minket, hogy a gazdája meg akart lincselni. Ezért négykézláb kellett kefélni a fogásokat, hogy ne vegyenek észre és a megmászás közben is kaptam az ívet. Nyáron beköltöztem a battai terembe, felgyúrtam magam az Importra, ahonnan a Szűzhártya pereme után a térdék berakásból estem.” – hát csak szurkolni tudok Bélabá, hogy beérjen a téli edzésmunka és mielőtt akadjék a projó! 😊
Izer Bálint: Számomra ez a szezon ismét sok regenerálódással telt, ezért zömmel a köteles mászásé volt a főszerep. Még márciusban voltam Zsigmond Árpi barátomnál, Graz melletti házikójuk alapjainak lebetonozásában szakmunkáskodni és az egyik nap belefért egy fél napos kis boulderezés a helyi puttó barlangban. Itt sikerült leküldeni a Tutto Gas 7C -t.
Kalamár Ábel: A leginkább beülővel látható fanatikus is átlépett a 8A fokozat kapuján; a Kalahári-traverz megmászásával Ezüst-hegyen. Ábel igazi véresszájú, ha a szikláról és az elköteleződésről van szó, de a boulder számára abszolút csak kiegészítő tevékenység a sportutak és nagyfalas célokhoz vezető útvesztőben.
Kerényi Laura: Jelenleg a svájci magyarok táborát erősítő Laura az Enter Moria 7B highball bouldert küldte le, ami jócskán sorolható a „magas kihívások” közé. Bár szerénysége miatt a rivaldafényt igencsak kerülni szeretné, azért ezek a megmászások nem maradhatnak az íróasztalfiókban dude! Muszáj megemlítenem, hogy 2022-ben „talán” első magyar nőként mászta meg a Flatlander 7a+ highball-t(!), ami egy döbbenetes megmászás. Én megelőlegezném neki, hogy a legkeményebb női highballjaink egyike. (Már ha megengedhetem a királyi többesszámot…, de hát olyan büszke vagyok rá!) Aki nem ismeri az keressen róla videót, scary as f*ck!
Kerényi Barna „Barnuska”: Nemcsak az egyik legnépszerűbb edző hírében áll, de Barnuska – bár szerénysége ezt a kijelentést nem tűrné meg nyomtatott formában- igazi pioneer is. A svájci Magic Wood kalauzban több száz boudler mellett áll az ő neve, mint első megmászóé és ezt a hosszú listát 2023-ban is sikerült növelni Crecianoban, a Grazie Judit (per avermi blocato)-ként elnevezett 8A-val. De névjegyét még olyan tömbökön is sikerült otthagyni, mint Chironicoban Anchors punch 8A/+, Brionében a 21 power 8A+, Spoonerism 8A+ 2nd go(!!!), a többi 8A-t már nem is említem.
Ebben a szezonban is járt a b osztályba, a varázserdei Maverick 8B-vel került a tablóra. Ezt a bouldit Dave von Allmen nyitotta és nagyjából 10-12 méter magas highballról beszélünk, melyet ugyan követ a talaj egy darabig, de a landing finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után – nagyjából 8 méterre a padek felett mászol ki a tömb tetejére. Pár szóval úgy jellemezte: „Fizikailag nagyjából 8A-t érhet, egy 7C intro vezet bele az út felénél egy dinamikus nyúlásba, ahol eljön a láb (magában ez az egy mozdulat 7B+), majd innen még 5-6 méter mászás nyitott éleken 7A-B körül valahol…”
Kerry Ella: Az Enter Moria 7B highball kevés hölgy megmászójának egyike. Ezen kívül akadt még az Exclusive 7B is és bár ekkor is leginkább a tanulmányaival foglalkozott azért belefért egy kevés a hazai versenyszezonból is. Bár nem sziklázás, itt szeretném kiemelni Flow Magyar Kupa megnyerését is Ellától, az egyetlen hölgy lett, aki mind a 4 bouldert ki tudta topolni a döntőben, és ilyet nagyon ritkán látunk. Az éves összesített bajnokságban a harmadik lett.
Király András: Bandi számára a 2023-as szezonban nem igazán a mászásé volt a főszerep, de azért egy osztrák bouldertrip összejött Maltatalban. A déli fekvésű gránittömbökön nem adják ingyen a fokozatokat, cserébe sikerült olyat választani, ahol a landing is hagy némi kívánnivalót maga után, de akárhogyis: a Marmelade auf der schulter var. Moser fb. 8A Bandinak nem project többé!
Király Norci: Norcit remélem senkinek nem kell bemutatni, a legnehezebb magyar női megmászás az ő neve mellett van datálva. “2023 áprilisában Albarracínban voltunk, az biztos hogy másztam a Robotics Jr. 7B-t, meg a Santo Quinto stand 7C-t. Másztam még 7B-ből többet is de sajnos nem emlékszem rájuk név szerint. 
Érdekesség, hogy a trip utolsó napján megálltunk megnézni Valenciában a tengert, és míg ott voltunk kipakolták a bérautót. Mindenünket elvitték, papucsban strandcuccban jöttünk haza, Bandi beszálló padjét hagyták csak ott a kocsiban. Aztán még nyáron másztam Fontainebleauban a Symbiose 7C-t. Ezt már évek óta nézegettem, de sosem próbáltam rá, mert azt hittem túl fesztávos, aztán tavaly nyáron nem bírtam tovább és beültem alá, kiderült egészen fekszik nekem.”
Klotz Zsófi: Zsófi motivációja engem évek óta lenyűgöz, elképesztő szikkadtsággal küldi sziklán a bouldereket, legyen hideg vagy nem tökéletes a kondi, számára ez nem kifogás. Külföldön, és itthon is lerakta már a névjegyét, hát jöjjön egy kis ízelítő az általam beharangozott motivációról. „Nem sokkal a Magicbe tervezett kirándulásunk előtt sikerült megmásznom itthon a Szimpla élvezetet (fb.7A+ Geri-spot), amely számomra meghatározó és fontos út volt, mert úgy érzem végtelen sokat dobott a mentálomon a nyárra.” Ilyen szezon kezdés után nem meglepő, hogy Zsófi magic woodi kiruccanása is termékeny volt. Az Exclusive (fb. 7B) hamar elesett, egy heriokus utolsó próbával. Ezután főhősünk merészebb célok után nézett: „A Conanban (fb.7C+) az első sessionömön kb. 1 óráig nem bírtam elemelni a fenekem a chraspadről és majdnem ott is hagytam az utat. Szerencsére megnéztem a többi mozdulatot, amelyek sikerültek is, így hát muszáj volt megszikkadni. A tömbhöz sokszor egyedül mentem fel vagy Laurával. Volt pár keserves napsütötte sessionöm rajta, amikor azt éreztem ez soha nem lesz meg. Aztán egy jó hideg frontnak köszönhetően végre minden a helyén volt és becsízült az út. A rákövetkező napon meg gondoltam megnézem a Kristallo-t (fb.7C), ha már ilyen jó a kondi. Egyáltalán nem álltam közel a megmászáshoz, jó pár mozdulat hiányzott még, de valamiért úgy gondoltam megnézem elölről. Két spanyol mászó hangos biztatása közepette valahogy még is sikerült feljutnom. Mindezt szemerkélő esőben…”
Klinghammer Zoltán:
„A Crimpy Slut-al 2022-ben ismerkedtem meg, amikor Éles Soma haveromat kísértem el az úthoz, mondván, hogy ez egy jó kis peremes út. Ha jól emlékszem az első projektelős napon összeraktuk a mozdulatokat, de megmászni csak a következő napon sikerült Somának. Nekem megmaradt projektnek, ami nem volt nagy meglepetés, hiszen 7C fokozatot eddig még egyszer sem másztam. A 2023-as felkészülésemet egy jó féle izombecsípődéssel (vagy valami hasonlóval) fejeztem be, aminek köszönhetően a szokásos éves Zupi féle boulder trip-re reggel az ágyból még segítséggel tudtam csak kikelni és Silvrettába érkezve este, csak fájdalomcsillapító mellett tudtam elaludni. Ilyen állapotban az egyetlen reális célom a 9-10 napos trippen az volt, hogy talán majd tudom spot-olni a többieket. Ezzel ellentétben azért csak elzarándokoltam a Crimopy Slut-hoz a trip első napján, de egyrészt nagy volt a tömeg, az ordibálás, másrészt azért fájt is még kicsit a mászásnál minden mozdulat és nem is voltam benne biztos, hogy ezt most van értelme erőltetni. Talán egy bíztató próbám volt, úgyhogy azzal a tudattal hagytam ott már második alkalommal a tömböt, hogy na majd jövőre. De az időjárásnak és talán kicsit a véletlennek is köszönhetően 5 nappal később Chironico-ból visszaautóztunk Silvrettába. Ha jól emlékszem éjfél körül érkeztünk meg és az autóból már úgy szálltam ki, hogy éreztem nekem most fel kell mennem megmászni a lassan már mumusnak számító utat. Zupi és Soma egy fél pillanatot se gondolkozva csatlakozott hozzám és segítettek felcipelni pár pad-et. Számomra egyedülálló élmény volt, ahogy a kb. 30-40 perces séta közben, valamint a maximum 10 perces bemelegítés alatt gyakorlatilag egyikünk se szólalt meg. A többiek lehet, hogy csak álmosak voltak, de nekem sokat segített, hogy közel egy órán keresztül csak magamra és a projektre tudtam koncentrálni. Az 5 nappal ezelőtti próbához képest egyrészt nem volt ott rajtunk kívül senki, csönd volt és ami talán a legnagyobb szerencse, hogy az izomproblémák is teljesen elmúltak az előző napokban. Ilyen körülmények között egyetlen próbára volt szükségem a sikeres megmászáshoz. Még mindig emlékszem, hogy amikor átmásztam a kulcs mozdulatot, az jutott eszembe, hogy most komolyan 1 perc mászásért rángattam fel a többieket éjfélkor? Nagyon nagy a kontraszt a 7C mászás és a között, amikor fekvő helyzetben, a fájdalom miatt, a saját kezeddel kell megemelned a fejed, ha jobb oldalról a balra akarsz fordulni. Úgyhogy azt hiszem érthető, hogy egy nagyon emlékezetes megmászás marad ez nekem…”
Komjáti Zoli: Zoli évek óta tanyázik a legerősebb hazai boulderesek között. Mászott tavaly 4 8A+ -t, összesen 18 8A-t vagy nehezebbet, és emellé még becsúszott 24db 7C vagy 7C+, amiből kettő flash is akad. Az ígéretesre sikerült ticklist mellé pedig jöjjön egy kis történet is a hazai erőgéptől:
„Amikor megérkeztem Albarracínba, ami az elvonulós hosszú tripem fő állomása volt, azonnal bevetettem magam az erdőbe egy séta erejéig, hogy körbe nézzek a legnagyobb es legnépszerűbb szektorban: az Arrastraderoban. Terveim közt szerepelt, hogy megnézem a legnagyobb klasszikusokat, melyeket névről, videokból mar régóta ismertem és erősen rajta voltak a ticklistemen. Azonban a sétálgatásom közben figyelmes lettem egy 9 méter magas hajóorr szerű áthajló tömbre, amelynek szépségétől elakadt a lélegzetem. Mindig is szerettem a highball bouldereket, mert számomra nagyon sokat ad hozzá egy boulder komplexitásához, ha fejben ugyanúgy ott kell lenni a megmászashoz, mint fizikálisan. Ezért nem volt kérdés, hogy ezt meg kell másznom, függetlenül a fokozatától, de az látszott, hogy nem könnyű. Meg is kerestem a kalauzban, mert azelőtt sosem hallottam róla és szinte teljesen érintetlennek tűnt. Nem csoda hiszen a fokozata 8A+, mint kiderült, és habár a nehéz rész az első 4-5 métere, amely egy brutál fej fölé sarkazás, utána pedig folyamatosan könnyül ki az út, de gyakorlatilag a landing és a magasság miatt a második fele szinte szóló. Nem volt kérdés, hogy a tetejét át kell nézni kötéllel ugyanis pergett róla a homok és az abszolút no fall zone. Mivel egyedül indultam útnak és alapvetően boulderezni jöttem, igy sajnos nem hoztam se beülőt, se kötelet, se grigrit. Próbáltam a helyi erőktől kölcsön kérni cuccokat, de valahogy ez nem akart összejönni. Ettől függetlenül, ha át is nézem a tetejét, legalább 3-4 spotterre 7-8 crash padre lett volna szükségem a próbához. Minden abba az irányba mutatott, hogy sajnos erre a tripre ezt el kell engednem.
Ennek ellenére szinte minden pihenőnapomon kisétáltam megcsodálni ezt a gyönyörű monstrumot, ami kétségtelenül Albarracín kingline-ja. A trip során azonban kiderül, hogy végül Csosztiék kijönnek pár napra a tripem vége felé és Juci is becsatlakozik, akit megkértem; hozza magával a felszerelést, hogy át tudjam nézni. A sors fintora, hogy amikor Juci es a srácok megérkeztek kiderült, hogy Juci mindent elhozott csak a beülőt nem. Én hiszek abban, hogy a dolgok nem véletlenül történnek, valamiért ennek az útnak az átmozgása nem biztos, hogy ezen a tripen meg fog történni. Ennek valamiért igy kell lennie. Aztán a kocka megint fordult. Kiderült, hogy Brumbauer Kinga is csatlakozik pár napra a triphez, akivel mellesleg 12 évé nem találkoztam, mert azóta Spanyolországban él. Így végül Juci megkérte hozzon magával egy beülőt. Lett cucc, nincs más hátra, át kell mozogni és meg kell próbálni. Beereszkedtem, elkezdtem lepucolni, a tetején levő összes fogást. Rengeteg por és homok pergett le az ember keze alatt, ami lássuk be 8-9 méter magasan nem lesz egy kellemes érzés. A második fele körülbelül 6C amit sikerült elsőre átmozognom. Ezt többször letisztogatva a fogásokat kb. 4-5-ször átmásztam, ekkor úgy döntöttem indulhat az elölről próba. A kunsztrészt nem értem el a kötélből igy azt ground up próbáltam. Okosan betartott pihenőkkel végül 4. próbára sikerült abszolválnom a nehéz részt, ami után már nem estem (hozza teszem nem is opció). Srácok több kamera állvánnyal hatalmas motivált spottal támogattak, melyért utólag is hatalmas köszönet.
Életem egyik legkomplexebb, legnehezebb magas bouldere, melynek megmászása közbeni flow élmény leírhatatlan volt.”
Kovács Balázs: A veszprémi gyenge és erős áramú buherátor Csosztival baszatott egy osztrák tripet, ahol Balázs megmászta a Joes boulder 7C-t. 52 évesen nem csak a Senior kategóriában csillagos ötös a teljesítmény! Érdemes lehet tanulni abból a fegyvertényből; hogyan ne égjen ki az ember és tartsa mindig legalább takaréklángon a motivációját – közel 40év mászás után is!!!
Kovács Titusz: A 18 éves győri Titusz a bakonyi Biutiful 7C bouldert ismételte meg Dudaron. Az elmúlt években elkezdtek megszaporodni a Bakonyban a győri megmászások, amit lehet csak a szentimentalista honvágyam helyez ékes ragyogásba, de kicsit mégis jó érezni, hogy talán ezek a helyek sem felejtődtek még el teljesen. Pedig a legtöbb legálisan mászható hazai boudlerhelyet rejti a karsztos röghegység, az Ördög-árok, Dudar és a Cuha-völgy képében.
Lévai Péter: A miskolci műhelyben számos kemény mászó főzi az erőt. Bobi, a helyi mágus, számos boulder felfedezője és megálmodója, olyan köztiszteletnek örvend melyet nem képes megállítani holmi vármegye tábla. Ha valaki csak egy rövid utazásra, vagy pár perces beszélgetésre mellé szegődik, garantálom, hogy érezni fogja az energiáját, amellyel mindenkit tol előre az életben. Alább Péter története olvasható, aki nem kis fejlődésen ment keresztül, az erő műhelyében!
„Én is meglepődve tapasztalom, hogy mikre képes a testem. Az év csúcspontja mindenképpen az volt mikor a Felső-forrási-barlanghoz mentünk fel, ahol van egy Travolta nevű (6b vagy 6b+) boulder. Ezt még 2022-ben próbálgattam sokat, de nem nagyon sikerült, ez alkalommal meg elsőre és elég könnyen. Utána szerettem volna fentebb menni egy hasonló nehézségű utat próbálgatni, de mondta Bobi, hogy inkább nézzek meg vele egy 7C-t, amit Patkány vagy Nándi talált ki. Egy kis rábeszélés után beadtam a derekam és már az első próbára egész csinálhatónak is tűnt. Harmadik vagy negyedik próbára pedig sikerült is megmászni. Le is esett az állam, hogy ez lehetséges, mikor egy évvel ezelőtt meg a 6c is kifogtak rajtam rendesen. (Persze, ha az ember Bobival mászik-, és muszáj a lépést tartani, úgy elég könnyű fejlődni).
2019-ben kezdtem el mászogatni, egy kis testsúly csökkentési céllal, de kizárólag teremben. Aztán mikor 2020-ban jött a covid és a lezárások, de addigra már megkedveltem annyira ezt a sportot, hogy nem tudtam vele leállni. Ekkor elkezdtem egyedül is kijárni csak, hogy travizhassak egyet Hámorban. Bobitól kaptam egy padet kölcsön, hogy ne csak a könnyűeken próbálkozhassak.
A Miskolc melletti Mexikóvölgyben, van egy 38-40 mozdulatos 8A körüli boulder amit Bobi álmodott a sziklára. Mikor elkezdtem nézegetni, két olyan szakasz is volt benne, ami lehetetlennek tűnt. Miután az egyik fő edzőhelyemmé vált, az év végére egy esést követően kb. egy perc pihivel visszaszállva sikerült megmászni. Persze ez még kevés, de ahhoz képest, hogy lehetetlennek tűnt az egyik legnagyobb sikeremnek érzem. A boulder könnyebb változatát sikerült beadni. Ebben a talapzatot is lehet lépni, és néhány mozdulattal rövidebb.. Ezt még csak Bobi és én másztuk, de állítása szerint ez a verzió se lehet könnyebb 7C-nél.”
Nagy Ferdinánd „Nándi”: Nándi mindenképpen az egyik legtöbb magic woodi bouldert megmászó hazai mászónk. Számos új boulder, variáns, kunszt, elmebeteg lekötés vagy kveszt fűződik a nevéhez. Volt tőle itt U boat egy kézzel, Blown away megkampuszolása vagy Unendliche Geschichte 2 (fb.8A+ cipő nélkül) zokniban történő mászás!!! Nándi híres a frappáns víziókról és jó példája annak, hogyan kell a mozgás öröméért mászni.
Módrián Kristóf: Talán a legtöbb Moonboard alatt eltöltött órát az ő számlájára írjuk fel, ezen órák hatása látszik is. Kristóf első 8A-ként a Traktort mászta meg, de ez igazából csak a belépő fokozat volt számára a keményebb utakhoz, határ a csillagos ég. Hajrá! (Ne aggódj Kritya ezt most rövidre fogtam, de a jövő éviben egy motivált oldalt szentelek neked, azt már most tudjuk, hogy úgy is vastagra sikerült! 😉 )
Pálmai Gergely: Geri egyazon évben lépett be köteles és boulder fokozatokban is a 8-assal kezdődő nehézségek világába. “The Pocket Left” ötödik megmászását tudhatja a magáénak. A 24-es szezonra, pedig ki is szemelte a 8A+ -os fokozatot, amelyről azt gondolja “egy kihívásokkal teli, de reális cél lehet.” Ennyi. Hajrá!
Palotás Peti: Peti számára a tavalyi év legnehezebb és talán legemlékezetesebb mászásainak az egyike a Rythmo névre hallgató 7C+ Magic Woodban. Nem csak az első volt neki a fokozatban, de speciális supportot is kapott Kerényi Barnától a megmászáshoz. Amíg projektelte az utat, addig Barna közben párszor megmászta utcai cipőben, ezt a peremen pakolós, élen sarkazós utat.
Ponkházi Máté: Ez az év nem igazán a mászással, mind inkább munkával telt Máténak, de azért két 8A+-t így is sikerült lerakni az asztalra. Tavasszal esett el az Importáru direkt 8A+, ősszel pedig a Selyemhártya, amely lényegében a Selyemút lenne, de sajnos az eredeti 7B+ -os vége le volt ázva így maradt a 7A végű változat. “Jópár szessönt megkövetelt és néha frusztráló volt, hogy csak 2-3 értelmes próbát tudok produkálni, de élveztem a folyamatot, hogy minden mikrobétával közelebb kerülök a célhoz. Ennyit tudok megemlíteni tavalyról, remélem jövőre ennél több mindennel szolgálhatok.”
Radics Attila: Amikor Atit kérdeztem így fogalmazott, szó szerint idézem: „Sajna nekem a tavalyi év nem volt túlságosan mászásban gazdag, szóval most nem tudok semmi izgalmasat felhozni…” Kifejezetten sajnálom, hogy az általa mászott spitzi Barry White (fb.8B) az nem ütötte meg az ingerküszöbét az izgalmasnak titulálásra, biztos sok mászó odaadná a fél életét egy ilyen mászásért. De hát ahogy a mondás is tartja: „Mindenki a saját szintjén nyomorog.” Remélem ezek szerint ez a szint Atinál magasan van, és jövőre már végre boldogan írhatom, hogy a második magyar, aki 8C-t mászott! Egyébként annyira nem is a Krónikába, inkább csak úgy Atinak emlékeztetőül itt hagyom, hogy ezen a berriwájtos 4-5 napos tripen másztál még négy 8A-t és egy 8A+ is, de ez a szutyok teljesítmény igazából szóra sem érdemes… 😀 Egyébként csak húzkodom az oroszlán bajszát, igazából Atiban is sok teljesítmény van még bent, ami a fizikai síkra történő manifesztálásra vár.
Rácz Berni: Berni 2018-ban nővére hatására kezdett el mászni. Eleinte kötéllel és beülővel, majd crash padekkel felszerelkezve látogatta a sziklatömböket. Másfél éve pedig Simon Bencével Németországban él, közel a svájci határhoz. Nemrég pedig megmászta az első fb.7B boulderét is, mely a Boatrunner névre hallgat.
„A legemlékezetesebb mászásom Magic Woodban a Boatrunner volt, mely egyben az első 7B boulderem. Első session alatt összeraktam az összes mozdulatot, és egy hét múlva ismét visszatértünk a tömbhöz. Bence nagyon hősiesen rakta a padeket és motivált, így rámentem elölről, hogy lássam, meddig jutok el. A plafont végig másztam, de flash pumpot kaptam a vizes kimászásnál (ami egy 6A boulder), szóval leestem és aznapra el is engedtem. Szerencsére egy héttel később csodás szép nap volt, átnéztem a mozdulatokat, majd simán megmásztam. Nagyon jó volt, hogy a barátaim is ott voltak akik szurkoltak, és borzasztóan hálás vagyok Bencének, hogy mind a három alkalommal elvitt Magicbe úgy, hogy ő nem tudott mászni, és csak a padet hozta nekem, szurkolt, motivált és vezetett 4 órát mindig, hogy én mászni tudjam az utat. Talán azért is volt emlékezetes még, mert először projekteltem valamit, igaz hogy hamar megvolt, de nagyon motivált voltam. Néztem béta videót mindennap, eljátszottam a fejemben az összes mozdulatot és több sessiont is raktam bele. Ebben nagyon gyenge vagyok, nem szoktam projektelni, ha nem megy egy nehéz út egy két óra alatt akkor ott is hagyom. Szeretek flesselni és minél több különböző utat hamar megmászni. Erre jobban rá kellene edzeni, és akkor több nehezebb út is beakadna.
Én itt kint használtam először MoonBoardot, amibe rögtön szerelmes lettem. Sokat segít, főleg olyan bouldereknél, ami nagy nyúlásos, szekrénypakolós vagy ugrós boulder. Nem a stílusom, de sokat fejlődök rajta. A MoonBoardon elég nehéz könnyű utat mászni, 6B-6B+-ok (benchmark) nagyon nem mennek, de 6C-től már elég jók. Néhányat tudtam flesselni ezek közül, és másztam már pár 7a (benchmark) utat is. Ezekre nagyon büszke vagyok mert sok időt töltöttem velük. Persze van, amit egy éve próbálok és valahogy nem sikerült még megmászni.
Nyár végén összeszedtem az első igazi sérülésemet is. Chironicoban másztunk, amikor egy sarkazásban elszakadt egy izmom, hátul a combomban. Ezzel havonta járok fizioterapeutához és csak mostanra kezdett el javulni, így nem igazán tudtam nehezet mászni az év második felében és a MoonBoard is elmaradt. A jövőben szeretnék több és nehezebb utat mászni, projektelni és többet boulderezni.”
Simon Bence: A jó öreg Szájmonnak se kellett soha kétszer mondani, hogy álljon neki lógni a peremen vagy csinálni a végeláthatatlan bróker tempós sorozatokat a campus boardon. Több sérüléssel is bajlódott a 23-as szezon alatt. Azért 6db 7C és egy 7C+ így is bekerült a tarsolyba, a 7C-k közül több 10-20perc erőbefektetést igényelt, a Piranha 7C+ -ról pedig csak így kommentelt: “Nehéznek lehet nehéz, de kb. annyira különleges, mint a Teri gerecsében”. 😊
Somogyi Bendegúz: A mindenki által csak Bende néven ismert 22 éves huligán, szélhámos, csirkefogó tavasszal kezdte az aprítást, amikor is lebüntette Patkány ikonikus útját; “A szikkadtság fokát” 8B-ért. Az édestölcsér csak később járt neki igazán, amikor megmászta a ’Maximál Bézöl’ 8B+ -os bouldert. Bende elmondása szerint elindult a Remete-barlang felé egy kirándulás céllal, amikor támadt egy mennyei ötlete az utolsó körforgalomnál: “Fa**omat, azért vettem ki ennyi szabadnapot, hogy tudjak mászni, menjünk ki Öregbe jó lesz!” Kérdőjeles volt erősen, hogy száraz lesz-e, vagy meg lehet-e szárítani, hiszen két napja esett már az eső. A Makita ’ventilátor’ ereje szerencsére lehozta a szettet és Bende elkezdhette próbálgatni a mozdulatokat. A felfele úton becsúszott a fák közé kocsival, ahonnan kiránduló nyugdíjas nénik tolták ki, mentál széthullva, a kulcsfogást rosszul kapta el, de valahogy fentmaradt, a térdékben már ment a remegés – ahol egyébként vizes volt hozzá a lépés, (mert azt nem tudta megszárítani…) és majd a végén egy 7B+ …
3 session kellett mindössze a sikerhez, de elmondása szerint már a másodikon is beakadhatott volna. What?! A Maximál Bézöl 8B+ fokozatú bouldert egyébként Farkas Tamás mászta meg elsőként 2018-ban, és Zupán Tamás ismételte egy évvel később. Több megmászás nincs rajta. Azért ez több, mint megsüvegelendő…
Strommer Soma: Soma évek óta igen magas szinten műveli a boulderezést, csak a 2023-as szezont tizenegy 8A feletti megmászással zárta, és ebben volt négy darab 8A+ is! Nézem az ókulám alól a naplójában a jegyeket, keresgélek valami érdekeset és említésre méltót. „Ugyan csak” 7C+, de Soma a harmadik megmászását ejtette el a bakonyi Hüvelyk Matyinak, melyet Ágh István nyitott 2011-ben és az első ismétlésre Radics Atiig kellett várni 9 évet. Stroma technikai tudásáról tesz tanubizonyságot, hogy megmászta Ezüst-hegyen a „Farokcsiszoló” 8A+ -t, jöjjön erről egy kis megemlékezés: „Nagyon csíptem is a bouldert, de egy idő után jól fel is tudott baszni 🙂 . Az állóstart első mozdulata nagy stopper-move volt számomra, nagyon kevésszer tudtam átjutni rajta előről, és nagyon sokat kivett belőlem, talán a magasságom is pont a határán volt. Cserébe a múltkori session végén láttam, ahogy Baki a balra távoli spicc helyett a balos beszállót lépi meg ehhez a mozdulathoz. Akkor már nem próbáltam rá úgy, és ma a session kétharmadánál jutott eszembe. Mint kiderült, így sokkal lazább lett a mozdulat (magamtól valószínűleg soha nem próbáltam volna ki). A következő próba már a megmászás volt. A többi része már relatíve becsízült, és így könnyebnek is érzem, de meg kellett küzdeni vele ígyis-úgyis. Búék tűzrakós session, gratula Nimród a Vibration-höz!:)”
Szakács Ádám: A „Varánusz Setting” oszlopos tagjaként számos videót láthatunk Ádámról a közösségi média felületein, de a zsebeken átugrásnál sokkal több van a pajszerban, mint gondolná(nk). Nem is szaporítom a szót, íme az összefoglaló:
„Igazából nem tudok feltétlenül kiemelni egy mászást az évből, mivel nem volt olyan boulder ami sikerült, és nem ment le 1-2 sesh alatt és így kiemelkedő katarzissal járt volna. Minden megmászásnak nagyon örültem, és főleg a fejlődésem és az év konzisztenciája adott örömöt. Persze vannak pillanatok, amikre emlékszik az ember. Kiemelek kettőt. Júliusban kimentünk a Babás szerkövekre egy rövid turnéra, ahol megmásztam az első 7C-met (POTE), ami elég nagy lendületet adott az év további részében. Ez igazából teljesen váratlan volt, nem volt semmi elvárásom a triptől, lementünk, kipróbáltam a mozdulatokat, kaptam segítséget a bétával (!itt ki kell emelni a ‘Varánusz Setting’ támogatásának fontosságát!), és egy éjszakai session eredményeképp kiment a bouldi. Ebből máris látszik, hogy „a siker titka” a teljes felkészületlenség, mert a másik különlegesebb megmászás-emlékem is a véletlenből született. Augusztusban lementünk Magic Woodba a Varánusz Setting tagjaival, ami az év fénypontja volt. Ehhez részben hozzájárult, hogy 1db 7C megmászással érkeztem, és 6-tal sikerült távozni. Ezek közé tartozott az ‘Intermezzo’ (7C) – “Flash” is. Ez inkább egy vicces story, mert nem is akartuk próbálni a bouldert, egyszer elsétáltunk mellette, megnéztük, nehéznek nézett ki és tovább is sétáltunk… Aztán egyik reggel sikerült kimászni a Piranja (7C/+)-t és igazából én úgy voltam vele, hogy elégedett vagyok a mai nappal, én ma ezt akartam mászni, innentől mehetünk bárhova ahova a többiek akarnak, szívesen mászok bármit. Ez valahogyan egy idő után az Intermezzo lett, elég sokan ültek alatta és próbálgatták, de gondoltam, ha már itt vagyunk megnézem én is. Beültem a boulder alá, és valahogy az utolsó zseben találtam magam az első próba végén. Nem feltétlenül hittem el, hogy én most 7C-t flesseltem, még akkor is, ha a grade-hez képest elég könnyűnek tűnt. Ez elég sok magabiztosságot adott, hogy később bele merjek próbálni nehezebb utakba, és így valamilyen módon további sikerélményekhez nyitott ajtót.”
Szász Krisztián: Minisex 7C+ az első volt Krisznek a fokozatban, íme a megemlékezős iromány:
„Vicces, de az igazság az, hogy valahol “cél” volt a megmászás, valahol pedig nem. Még tavaly lattam Bende trip videójában és akkor úgy voltam vele, hogy oh, ez egy nice boulder, meglesem hátha. Az egész Magic trip célja teljesen más volt, de sajnos kondi és mentál tényezők miatt már a trip elején elvetettem, hogy valami picit szikkadtabb bouldert projekteljek. Talán a második este lehetett, mikor először elmentünk a spotra. Alapjáraton nem vagyok nagy éjszakai mászó, így az esti sessionre kicsit húztam a számat, de a kis csapatom bele vitt a buliba. Rajtam kívül volt még egy ember, aki motiváltan projektelte a boulder álló verzióját, a többiek pedig az ülőjét. Ezen az estén született is 2 low start send, majd mind boldogan és jó kedvűen távoztunk az objektumtól. Ez után a 3 hetes trip közben történt sok szép és jó, de nem igazán közelítettük a helyszínt. A trip vége felé ismerkedtünk meg kint 2 coloradói mászó emberkével, akik amellett, hogy mérhetetlenül jó fejek voltak, kiderült, hogy szintén érdeklődnek a Minisex után, igy le is beszéltük, hogy utolsó napunkon reggel találkozunk a tömbnél. Alapvetően a boulder maga, igen egyértelmű volt számomra. Egy jobbos térdkulccsal két viszonylag jó kezdő fogásról indulsz. (..) A két perem után újabb sarok spicc csere következik és a bal láb ellógtatása, hogy a bal kéz menjen az élre, ez volt számomra a második kunszt. Ismét egy sarok-spicc csere majd jobb kézzel is kikerülsz az élre es mehet a bal sarok vagy lepő. Egy igen érdekes mantle zárja a bouldert, mivel a teteje a tömbnek nagyon fura dőlésszögű. Kicsit para, kicsit mentál, de lépővel egyszerűbb, mint sarokkal. Ennek fényében sikerült is sarokkal indítani, ami kisebb szenvedéssel kísérte a kimászást. Mókás élmény volt és örömteli, remek emberekkel karöltve, akik béta tippekkel és óriási supportal kísértek. A megmászás élménye mindig felülmúlhatatlan, bármilyen nehéz is legyen a boulder. Ez mindenkinek más és azt hiszem nem igazán mond egy grade bármit, mivel a saját hatarainkat feszegetjük, mindig. Csak ajánlani tudom amúgy a bouldert mindenkinek, aki gondolt mar rá, keres projot, élménymászást, vagy csak egy kis funky jó öreg plafont.”
Tóth Mihály: A pécsi 18 éves Misi gyakorlatilag idén robbant be a hazai boulder mászás palettájára, nem is akármilyen megmászásokkal. Ő lett az első ismétlője Zsigmond Árpi
Tóth Róbert: Az Importáru 7C+ lett az első ilyen nehéz boulder Robinak a fokozatban, CS bétával mászva azt.
Tusnády Nimród: Hmm. Hogyan is kezdjem a megfogalmazását? A 19 éves Nimród a legeredményesebb boulderes volt 2023-ban! Az utolsó ifi kategóriás nemzetközi versenyek mellé olyan aprítást pakolt le sziklán, amivel előtte talán csak Zupán Tomi rendelkezett hazánkban.
Ez 25 8A vagy afelletti bouldert jelent, 13db 8A, 7db 8A+ és 5db 8B formájában. Megismételte a manapság ritkán mászott Kávéfőzőt, flashelt 8A boulder, a magic woodi ‘Jack’s broken heart’ 8A+ -t második kísérletre mászta meg. Nimród az év utolsó napján sem a bólét főzte a szilveszteri elhajláshoz, hanem kiment Ezüst-hegyre Somával, és a harmadik megmászását könyvelhette el (Patkány és Radics Ati után) a Positive Vibration kunsztnak, amiben talán több a lekötés, mint a nem lekötés, viszont a legnehezebb ezüst hegyi kunszt hírében áll, 8B/+ ajánlottak rá a srácok. A Corvinus Egyetem másodéves hallgatója ezekkel az eredményekkel az első helyet szerezte meg a 8a.nu rankingjában. Innen is meleg kézfogással gratulálunk, a virágokat az öltözőbe küldöm!
Varga Levente: Farkas Tomika tanítványa, a 16 éves budapesti Levi két alkalomból mászta meg a RATrak SD 7C+ -os boulder Pázmándon, ami azért nem gyenge teljesítmény, de mászott Levi 7B flasht is Varazze-ből. A Tomika féle motiváció úgy látszik generációkon át húz ívet, ebben Levinek heti 3-4 mászás fér bele, futással és otthoni maxerős edzéssel fűszerezve.
Vályi Gergő „Gege”: Gege egy flash 7C mászással jelentkezett be Magic Woodból, de mint tudjuk ő inkább a köteles mászára van rákattanva, úgyhogy ajánlom a sportmászás krónikában az idevágó fejezetet…
Vellai Zoltán “Csoszti”: Csoszti története egyedülálló és igazán megtisztelő, hogy írhatok róla pár sort! Dióhéjban összefoglalva Csoszti az 52. szülinapja előtt egy hónappal, megmászta élete első 8A boulderét! Több évtizedes mászótapasztalata mellett generációk nőttek fel, számos hazai tömb megtalálója és első megmászója – a függőleges világ igazi szerelmese. Története egy nagyon jó kép azok számára, akiket a mászótermekben rinyálni szoktunk hallani, hogy „csak 27 évesen kezdte el a mászást és mi lett volna, ha…” A siker titka a folyamatos és lelkiismeretes tanulásban rejlik – mondta egy tanárunk folyton a középsuliban. Mindig a tantárgyra gondoltam, de az utóbbi években úgy érzem, nem, ez igazából az életről szólt.
Hálás köszönet azoknak, akik hosszabb terjedelemben is írtak. Nagyon szeretem ezt, mert ilyenkor az egyénekről az irományokon keresztül látszik, hogy ugyanaz a tűz lobog mindenkiben, és a végtelenül különböző emberekben mégis csak ott lapul az azonosság. Letagadhatatlanul, egészen a zsigerekig. Két történetet is olvashattok Csosztitól:
„Áprilisban kint voltunk Albarracínban, ahol a klasszik, szoft 7c Zarzamora-t masszíroztuk négyen felváltva. Az egyik sikertelen próba után, a napon félmeztelenül sütkérező Komjáti “mester” kelet európai biztatása így hangzott: Srácok, ha ezt nem másszátok meg, nincs keresnivalótok ebben a fokozatban… ezen felbuzdulva Laci és én is beadtuk a bouldert.
A második történet, ez az Importáruhoz kötődik… A megmászás előtti alkalomkor, úgy éreztem, ha sikerül túljutni a plafon részen és a pihenő pozícióig elmászom onnan már az utolsó 7 mozdulatot jó eséllyel beadom. A kondi eső utáni párás volt és ránk is sötétedett. A pihenő előtt lévő vállas mozdulatig négyszer eljutottam, de a kicsit nyirkos fogások és nagyon akarás miatti ráfeszülés eredményeként nem sikerült a pihenő pozícióig eljutni. Arra gondoltam, még van bennem egy valid próba. Közben besötétedett. Elindultam, éreztem, hogy most jó lesz. Végigmásztam a bétám 15 plafon mozdulatát és sikerült eljutni a pihenő fogásokig. Akkor biztos voltam magamban, aztán tovább mászva a második mozdultban az oldalhúzó fogáson egy idegen, érthetetlen érzés jelent meg az ujjaim alatt és között. Ráigazítottam, de csak rosszabb lett. Mint utólag kiderült egy meztelen csiga a sötétben éppen oda keveredett. Mindez persze teljesen kidobott a megmászás flow érzéséből, és bár tovább mozdultam az utolsó előtti fogásról leestem. Hát így indultam neki a következő alkalomnak, amikor is sikerült megmásznom életem első fb. 8A-ját, az 52.szülinapom előtt egy hónappal. Megj.: Külön köszönet Dórának, Bobinak és Marcinak!”
Vizi Karolina „Kari”: Kari az egyik legmotiváltabb hazai női boulderesünk effelől semmi kétségem. Nem sokan építenek otthon campus boardot, továbbá aktívan kiveszi a részét közösségformáló tevékenységekből is, például ilyen a “Women’s Circle”, ami egy elképesztően jó kezdeményezés hölgyeknek, infókért keressétek bátran Karit! Sziklán pedig 3 7C-t pakolt le az asztalra, ezek közül a Fortuna 7C Ausztriából egy session alatt ment le!
Zsigmond Árpi: Legemlékezetesebb mászását így írta le: „Hát papi, szóval a legjobb élmény?! Volt egy olyan nap, nem volt amúgy a tavalyi évben olyan elképesztően nehéz megmászás, talán egy 7C+ volt a legnehezebb. Egy igazán emlékezetes volt, amikor az egész családdal elmentünk a Köflachi-barlangba, és az egyik bouldert full egyedül elkezdtem kiprojektelni. Persze, topo az nincs, csak ilyen legendák meg leírások, hogy mehet, ilyen Chris Rauch kommentek a 8a.nu-ról és azt sikerült egy nap alatt megmászni a gyerkőcök társaságában. Ez nagyon király volt…”
Zupán Tamás:
„A 2023-as évem mászás szempontjából teljesen az év végi Hueco tripnek volt alárendelve. Kevés mászótrip fért bele, viszont annál több edzés. Ennek meg is lett az eredménye, csak épp nem az USA trippen 🙂
A mászás jól ment, de sok edzős célt is kitűztem magamnak, aminek többsége sikerült is. Ilyen volt pl. a 10 és 12 milis campuson az 1-5-8, valamint, hogy le tudjak nyomni 100 fekvőtámaszt egyben. Ez nem egy különösebben nagy teljesítmény, de nekem jó kihívás volt. 8mm-es peremen tudtam 1 perc 47 másodpercet lógni, amit azért erőltettem, hogy az Esperanza boulder peremeit minél tovább tudjam szorítani. (Spoiler: mint kiderült az Esperanzában nem sok értelmes akadós perem van, így a flash próbámat eltettem egy későbbi időpontra 🙂 )
Az egykezes húzódzkodásra szerettem volna ismét ráfeküdni, de sajnos a vállam nem örült neki. Hasonló kudarc volt a súlymellényes mászás, amit fél évig csináltam volna, de 2 hónap után inkább abbahagytam, mert nagynak éreztem a sérülés veszélyét. Sok dolgot át kellett szerveznem az edzéstervemben, aminek az alapja a 20 év alatt összegyűjtött tapasztalatom volt, csak éppen hiányzott belőle az a tényező, hogy máshogy reagál az edzésre a szervezetem 18 és 36 éves koromban. De most már benne van ez is, úgyhogy ennyivel is okosabb lettem 🙂 A viszonylag szerény lista ellenére sikeresnek gondolom a tavalyi évemet, tudtam fejlődni, és maradtak céljaim idénre/jövőre is.”
És akkor a száraz számok: Februárban Zupi leküldte a Szedermotor 7C és a Positive Vibration 8B/B+ bouldert Ezüst-hegyen. A nyáron Silvrettából elhozta az En Minor 7C+/8A flasht, Gringo ist sauer 8A-t, Slip n Slide 8A flash-t, The pinch 8A+/B.
Ősszel pedig Chironico-ban sült el a keze: Salidú 8A, Blochx addiction 8A, Boogalagga 8B, Deliverance 8A/A+. Ezenkívül Brione-ben megmászta a The kingdom 8B+/C -t, ami akárhogyis nézzük a 4. leghardcoreabb út amit hazai játékos teljesített valaha…, (az első 3 mellett is Zupi neve van!)
