Avagy IX+/X- ahogy a régi Magyarország szikláin-ban szerepelt volna. Egyeztettem az órarendekkel, édesanyámmal, a Jóistennel és a fix álláspont a kedd-csütörtök hétvége mászás lett részemről, persze néha edzésekkel fűszerezve majd év közben. Árpival 7 körül értünk ki a Remete-barlangba, Nándi fél órával később. Kazah barátom fényképezőgépét sikerült kölcsönkérnem, így bár nem a világ legjobb gépbe, mégis a zsebkameránknál végre jobb képek is készülhetnek.
Bemelegítettünk a függőleges kunsztokon, majd Nándi mutatott egy nagyon kis király technikás bouldert. Hamar rájöttem, hogy full butába vagyok, felkészülésem azonnali egyest érdemel. A kaja téren elég rossz. Egész napi étkezésem nem állt többől mint 4 db virsli reggelire parival, zsemlével és délben 2 palacsinta mézzel és kakaóval. A nagy tanulásban elfeletkeztem az evésről és kábé a kocsibaüléskor tudatosult hogy semmi energiám, rejtett tartalékom NINCS! A benzinkúton vettem egy Snickerst, Árpi adott némi banánt, egy mini sportszeletet, ettem egy zsemlét, egy paprikát Sörsonkával.
Ez egy nagy nulla!
Nem is ez a helyes táplálkozás, pláne nem ez lesz a megfelelő üzemanyag majd az izmaimnak. Olyan mintha a Titanic gőzösét a tüzelők alul nem faszénnel akarnál fűteni hanem 5-6 száraz falevelet dobnának a “kohóba”. Remete-barlang pont ilyen. Kevés kajával egyszerűen nem lehet mit csinálni, az izmok bedobják a törölközőt. Éreztem, hogy a vércukrom alacsony és fáradt is vagyok, ami mondjuk nem csoda a tegnapi több mint 15 kötéllétra után.
Szóval ilyesmit éreztem a bemelegítő után, de nagyon el akartam hinni hogy “fejben tényleg ottvagyok”. Az első próbám nem volt jó, bemelegítésnek bele-bele álogattam a mozdulatokba, hmm.
És eljött az első éles try. Magam is meglepődtem, de nagyon simán beakadt az első mozdulat és a második is!
Most koncentráltam és ugrottam; Megvan a lyuk, de őrületesen folyok ki belőlük. Először sikerült egyben az első három mozdulat, mely a legnehezebb; kell a lélekjelentlét: Gyerünk! Meg tudom csinálni, nem adom fel!!!
Ez aaaaz! Bent van a sarok, már kezdi levenni a súlyt a szétdurrant alkaromról. Gyorsan beteszem a jobb kezem is a lábam és a szikla közé, a kéj bugyraiban úszkálva átfordulok olyan gyönyörű ez a rész! És eljött az utolsó mozdulat, nagy dinamó fentre. Szinte érzem ahogy az agyamban lévő hajszálerek is elsavasodnak az agyalástól, és meghozzák a rossz döntést. Just do it! A következő pillanatokban minden összetörik. A center leomlik, a nagyfalon átkelnek a hsziungnúk, a hajó elsüllyed. Én pedig zuhanok és becsapódok. Kicsit ideges vagyok, letépem a trikót magamról, az agyamban megkattant valami.
Fela ruhákat pihenés következik. Árpi a Börjentő mozdulatait próbálgatja, néha vitatgatjuk a fokozatokat, Nándi pedig a Testcselt nyomja. Sikerül neki a beszálló, kétszer egymás után is, és megy a színjáték. Én rendezem át a színpadot, pad-eket leteszem Árpi pedig adja a maximálspotot. Elég veszélyes boulder ez, mert ahogy forgolódsz hátrafelé hagyatt vagy mögötted a talaj egyre messzebb és oltári nagy hátasokat (vagy rosszabbat) lehet dobni. Mindenesetre Nándi megmássza a Testcselt, első ismétlés!!! 7C+/8A amin gondolkodik, valószínűleg nehezebb c+nál egyébként, nem CSAK Nándi erejére alapozva, hanem a többiekhez hasonlítva is.
Mesélek Nándinak még a projektemről, a Börjentő eleje a Remete Style ex-ig. Ez is 11-12 mozdulat a plafonban, a vége kicsit keményebb mint a Remete Style-nak, az eleje pedig jócskán nehezebb! Nándinak sikerül megmászni ezt is, neve Fortissimo nehézsége 7C+ lett. Fortissimo egy olasz szó, jelentése nagyon erősen, nagyon hangosan. A képek magukért beszélnek.
