Month: November 2010

 Kíváncsi vagyok az idei szezonra. A tegnap este leesett hó mennyiségétől megilletődtem. Mindenki a hótól és esőtől tart. Gáborék is visszavonultak, mindenki visszalép.  (kép: Gaja-szurdok)

 

Lowrider 7A+ (BHSK) from Izer Bálint on Vimeo.

Blitzkrieg Bop próbák (BHSK) from Izer Bálint on Vimeo.

Az utóbbi időben kicsit kivontam magam a forgalomból. Nemet kellett mondanom B. Barninak, Lacinak, számos jó mászásból maradtam ki, de ma úgy tűnik -ha mondhatok ilyet- megérte. Az elmúlt hetek, -és most magamat meghazudtolva nem lódítok- reggeltől estig tartó tanulással teltek. A mai érettségimen múlott a budapesti mászókarrierem, és egyetemi éveim. Bár ne rohanjunk ennyire előre. Reggel 7 Morning Show, kelek. Remélem egyszer egy szikla lábánál kezet foghatok Vadon Janival (műsorvezető), imádom a ClassFmet. Tükörtojás. 2záp egy ép, ahogy azt kell. 20 perc csúszás tűkön ülök. Egy barátom nyugtat; ne parázz Báint, sokat tanultál nem? -El sem tudod képzelni. -Bálint, jegyezz meg egy László féle mondást; “az élet a nagy küzdőket respektálja“

Amibe egyszer kellő energiát fektettél, az megtérül. “Az élet hosszútávon kiegyenlít…” Nah a nagy mondásokból mára legyen elég ennyi, ez nem az a blog. Kihúztam egy viszonylag könnyű tételt, azt hiszem holnap egy 5 érettségit fogok átvenni. Felhívom Nándit, majd Patkányt, de már úton vannak. A Nagy Ölelés ugrott, jöhet az árok. Szinte átöltözni sincs időm, ingben és nyakkendőben mászok, persze csak a feeling kedvéért. Futva de elérem, a naponta kb kétszer közlekedő járatot és két órával később (Veszprém-Bakonyoszlop 2óra!!!) leszállok a távolsági buszról. Futva rohanok be az árokba, Pisit azt mondta 4 kor indulnak vissza, nem lesz sok időm. Egy számomra teljesen új szektort találok, én nem tudom szavakban leírni. Számomra gyönyörűbb itt, mint eddig bárhol máshol az országban! (Békkállát vastagon űűűbereli!) Olyan a kőzet, olyan utakkal. Nem tudom, de szerintem megállja az az állítás a helyét, hogy Ördög-árok legszebb szektora ez. Balázs és Pisti bő három nap alatt vagy tíz utat nyitottak itt, 6A-7B nehézségig. (Egyenlőre.)
Nagyon nagyra értékelem Lui (Kovács Tamás) munkáját itt. Ezt a helyet elég egyszerű megtalálni, csak követni kell a piros fekete jeleket a hegyoldalon.

Nagyon nehezen melegedek be, talán 10°C ha van. Egy 6A -ba megyek bele, de vagy ötször hatszor kiesek. Nagy nehezen sikeredik, de nem egy 6A miatt jöttem ma ide. Pisti megmássza elsőként a Bodrit az etalon 7B -t. 🙂 Ránézésre nekem nem tűnik nehéznek, -bár jóformán beszállni se tudtam,- friss bőrrel, szerintem nem lesz gond. Telik az idő, de csak nem sikerül mást megmásznom. Elmennek a Riwersidehoz, 15 percem van itt, utána el kell indulni vissza a kocsihoz. Beállítom a kamerát, legyen valami bizonyíték ha lesittelnék valami 8B -t:D , bár ez a tánc most elmarad. Egy szép kis áthajlós ülőstartos utat nézek ki. Már elsőre a Topra nyúlásból estem ki, úgylátszik ez a kunszt, de csak nem sikerül egy 6C+ért. Azt hiszem 5. re sikerül kinyomni, nagyon nagyokat nyögök benne. Egyel odébb. Szintén egy ülőstartos. 7A+ harmadik-vagy negyedik próba, már nem emlékszem, ellenben a kunszt nekem nagyon feküdt, Tibi ezt még vagy 3 évig biztosan nem fogja kinyomni… 🙂 Ha mégis van egy kínai kis-menüd.

Próbálom még a travit, szintén egy 7A+. Hétfői edzésen Ági elmagyarázza a mozdulatokat, és már alig vártam hogy találkozhassak ezzel a fantasztikummal. Valóban repedsz benne, szinte érzed hogy szakít szét a boulder. Gyönyörű. Jah és olyan fogáskészlettel rendelkezik, hogy ég és föld a többi sziklához képest. Életed reibungját szorítod, mintha a kezed alatt lévő kő a kialakulásakor azt mondta volna; – Hé tesók, kezdjünk el kioldódni, mert akkor pont jó lesz a szemcsenagyság kétezer év múlva egy IX esre. Kifelé lejtő peremek, enyhén borsókövesek, hogy mégis meg tudd valahogy tartani. (Borsókő , (pizolit), valamely idegen test, rendszerint homokszemcse köré rakódott gömbhéjakból álló mészgolyócska. Ha a bugyogó melegforrásba homokszem kerül s a kicsapódó kalciumkarbonát bekérgezi, a borsókő anyaga aragonit lesz. Ha a fenéken felhalmozódott borsókövek összetapadnak s hézagaikat is kitölti a mész, tömött mészkő keletkezik, melynek megcsiszolt felületén jól látszanak a borsókövek körkörös vonalai. )
A közet nem egészen a borsókőhöz hasonlít, mint hívta fel figyelmemet Lui, talán itt már pontosabb és megbízható információk vannak. (csesznek kulcsszó alatt)

A travit már nincs időm összerakni, de minden mozdulat megvan. A szivacsomat kint hagytam egy áthajlás alatt. Mielőtt bárkinek felcsillanna a szeme, ezen a szivacson törölgették a popsimat amikor kicsi voltam. Aki kimegy nyugodtan használja azért van ott. Bízom a mászókban. Hamarosan látható lesz a kis videóm is, melyet a BHSK vegyeskarának első számú tenor hangja fog ezúttal kísérni. <–Ez sajnos nem jött össze, rosszul mutatott a videó alatt, de egy másik alá ígérem hamarosan odavágom. (az Érik a Grigri nótát hallhatják majd)

Ördög-árok Boulder (BHSK) from Izer Bálint on Vimeo.

De addigis, egy 2009 es ténykedés:

Szentbékkálla (ahogy még sohasem) BHSK from Izer Bálint on Vimeo.

Először is szögezzük le, attól mert valaki nehezebb utakat mászik meg, semmiképp sem lesz se több, se jobb ember. Csak más. Szögezzük le azt is, hogy attól mert valaki a keményebb utakat lefokozza, leszámozza semmiképp sem lesz nagyobb mások szemében, nem tartjuk jobb mászónak, mivel ebben a sport ágban nem létezik a “jobb” fogalom. Véleményem szerint legalábbis kamu dolog ezt használni. Jelzők szerint beszélhetünk keményebb, nehezebb, technikásabb, illetőleg könnyebb, lazább mászásról. De ez csupán a befektetett erőtől függ és ez is relatív. Épp ezért nem is akarok a habokba írni, a lényeg.
Úgy tűnik mostanában divatba jött a nehezebb utakat lefokozni, ahogy 8a-n is olvasni. Mielőtt valaki felháborodna, leszögezem ez nem BŰN! Ádit se kövezték meg, csak mert úgy gondolta, hogy a már vagy negyven ember által (2 magyar is! K.B. és Z.M.) megmászott 8b+ os The Black Bean-t lefokozza 8b -re. De attól mert valaki klasszis, etalonnak kell lennie, na ez itt a kérdés? Higgyünk-e az ő profizmusának és több mint 150 háta mögött lévő 8b-nek? Vagy ő is csak egy ember véleménye és megérzései tabu, de nem foglalkozzunk vele. Átírják e a Ceüsei kallerban, ha keddve szotyanna egy 8b+ lefokozni 8a+ ra?
Ő lenne az etalon? – Nem hinném. Párhuzamot vonok Ondra és Nándi között. Pistike készíti az Ördög-árok kallert. Most mit tegyen szegény -kérdem én- ha a Down by the riwerside 7B+ ra értékelt útja most 7A -t kapott Nánditól, aki most az ország egyik legjobbja, ha nem a legjobbja boudlerben. (ha csak a mászásai közül nézzük a dobogósokat: két 8A és egy 8A/A+). Legyen ő az etalon? Mihez mérjen az ember, csak ezen akartunk elgondolkodni. Tibivel egy kicsit meg hánytuk vetettük a dolgot, és nem értjük mire jó ez a nagy lefokozósdi, most nem magyar, hanem világ viszonylatban értem. A régi 8B ket lefokozzák A+ra és így tovább.
Szóval mindenesetre én ezt nem nézem jó szemmel, és ezt nem a Nándi macerálása miatt mondom, léci ne magadra vedd. Azt értem, hogy Barna az Antigonét 6C-re adta, Pistike három éve, egy sokkal keményebb bétával nyomta, így ez érthető. De egy Up from the graw-t? Gyakorlatilag Nándi egy alkalom alatt az összes általa megmászott utat lefokozta itt. Nem beszéltünk, és nagyon ritkán találkozunk, így itt teszem fel a kérdést, hogy valóban annyival könnyebbnek érezted az utakat? Ebben az esetben ajánlom Merkenstein-t mert lehet hogy az ottani 7B két egy sittelés után 6B ként fogod feltüntetni. Kijár már egy igazi értékelő szegény osztrákoknak is. 😀 Pacsit haver!

Miért nem tudjátok használni a 8a.nu-t? Pontosan erre való! Nektek és nekünk is egyszerűbb látni a tényeket…
Válaszolnék a feltett kérdésre, bár vártam, hogy Gábor fog rá reagálni,”jólneveltebb” mint én, és több esze is van -úgy gondolom.
Figyelj, én egy Január 27. -i napon egyszer csak azon kaptam magam, hogy hótaposóban indulok a Betekints-völgy felé. Nem kutyát sétáltattam, vagy kirándultam egyet, mászni mentem. A hőmérő nálunk -7°C volt, de a völgyben elképzelhető hogy hidegebb. Nekem bárki elmesélheti mennyire szereti ezt, nem igazán fogok egyetérteni vele. BIZONY a mászás minusz hét fokban már nem a kellemes kategóriába tartozik, pláne nem a szeretem-élvezem kategóriába. /Ha valakinek mégis, az már fakír hajlamokra utal 🙂 / Annyira hideg volt aznap, hogy Pistike már haza akart menni, mert nem tudta felhúzni a papucscipőjét. Vittem egy pokrócot és arra terítettük a szivacsot, hogy ne legyen havas. (Vissza lehet olvasni a bejegyzést!) Persze a küzdés hevében, az embernek más lesz a  véleménye, de utólag mindig tisztábban látunk. A lényeg: Én nem azért mentem ki aznap hogy “élménymásszak”, keményen küzdöttünk az elemekkel. Arra a pontra jutottam, ahol most szerintem, sok magyar és más mászó is van a világon, – azért mentem ki, hogy ezt a (nekem sokat érő) 7A+ os bouldert végre felírhassam 8a.nu-ra. Kimásztam, felraktam, majd elkezdtem gondolkodni egy szem agysejtemmel.

Ma már nem vagyok tagja a 8a azon oldalának, ahol a mászásaidért, útjaidért, pontokat kapsz. Pont azért nem amiket te kérdeztél, és amit írtál: Nektek és nekünk is egyszerűbb látni a tényeket! – számomra a tény az hogy mászok, nem az hogy mit. Gábor úgy érzem ugyanígy van vele. Nem akarom, kiforgatni a szavaidat, bár máshogy értelmezem őket.Engem is motivál hogy minnél nehezebbet másszak, de ez nem is baj. A baj az amikor valakit már a 8a.nu oldal motivál, a pontok, az utak. Én beleestem ebbe a csapdába, de nagyon örülök, hogy kilábaltam belőle egy egyszerű NO-Log-book-ra kattintással. (Tibi aszem törléssel oldotta meg egy Yoda megmászás után.)
Érdekes pont most mondani ezeket, lassan egy év telt el azóta, és ennyi idő alatt is mennyt változik az ember. Akkoriban sokkalta más gondolatok foglalkoztattak. Ma már mindent másképp látok.

Én a fentiek miatt nem pontozom, magam 8a-n, ennek ellenére regisztrált tagja vagyok annak a rendszernek, melynek tagjai még Florian Muring (példaképeim egyike, szerintem ti sosem halottatok róla!?), médiasztár: Paul Robinson, vagy Martin Cermak- csakhogy párat említsek. 
 Azt mászod amit megérdemelsz, azt amiért megdolgoztál.- de te nem attól függesz amit megmásztál, nem attól amiért megdolgoztál. 
Aranyosnak találom a Jég veled! című filmet. Van benne egy nagyon fontos mondat, ami azoknak szól akik elfelejtették a sport szépségét. Az aranyérem csodálatos dolog, de ha nélküle nem érsz eleget, akkor vele sem. – mondja Blitzer-Úr.
Legyen tanulság mindenki számára. Hisz a te boldogságod ne attól tedd függővé hogy miket mászol meg, ha így látod megkeseredsz. Légy boldog, hogy miben találod meg a békéd, az csak rajtad áll. Lehetsz te egy trombitás egy skót zenekarban, vagy hegedülhetsz David Guetta mellett, vagy taníthatsz matematikát az egyetemen. 

Zárásnak ajánlom az alábbi gondolatokat. Üdv: Izer Bálint


Egy brazil írót az égiek megáldottak egy fantasztikus tehetséggel, s ezt ő is tudja és papírra veti gondolatait. Legyen tanulság mindazok számára kik kételkednek, hisz a sport sem tart örökké!!!(7. sor)

Az embernek kétféle attitűdje lehet az életben:
az Építés vagy az Ültetés.
Az építők munkája évekig is eltarthat,
de egy napon véget ér.
Akkor megállnak,
és az általuk emelt falak szabják meg a határaikat.
Az élet elveszíti értelmét, amint véget ért az építés.
Ezzel szemben vannak az ültetők.
Ők folyton küzdenek a viharokkal,
az évszakokkal, és csak ritkán pihennek.
Az épülettel ellentétben a kert fejlődése soha nem ér véget.
És miközben állandó figyelmet követel a kertésztől,
azt is lehetővé teszi,
hogy az élet egy nagy kaland legyen számára.

Ma várgesztesen voltunk Ádámmal, Helene-el, Zebrával és Lacival. Nagyon jó idő volt, csuda egy napsütéssel.

Nincs sok kedvem írni a túráról. Csak más szavakkal és bővebben mondanám el ugyanezt. Már egy ideje van egy másik blog, amit vezetünk (vezetek). Bálint még nem írt rá sok mindent, de elvileg majd fog, Robi meg nem is akart. Itt elolvashatjátok a túráink profitorientált vetületét (legalábbis az én szemszögemből).

Nem lenne kedve valakinek egy péntek esti exhez. Véletlenül a főváros felé van dolgom és sajnos csak a péntek jó, az is 6 után. Ez eléggé leszűkült, továbbá a pénztárcámhoz igazodó helyet keresve, (és egyéb 8000ftos fingerboardokat nem is említve) gondoltam, hogy elmennék és jó lenne, ha nem lennék egyedül. Csak annyira emlékszem, hogy büdös az öltöző és flexeltek a lépések. Nah megjött a kedv? 🙂

Továbbá, bár én ezeket nem figyelem túl gyakran, és bár valószínű hogy a sarli megmászós videó dobta fel, – de elértük a több mint 200 oldalmegnyitás/ napot. Ez jelent valamit? :O

Idén egy jó kb. 15-16 nap geri után, számomra véget ért ott a szezon. Volt még egy kis dolgom, a Tikos-falon. Dobpergés: (prrrrrr) lehull a lepel. Jövőre kinittelésre kerül a “Generation P“. A út neve egy Viktor Pelevin által írt könyv címe. Első mondat: “Egyszer tényleg volt Oroszországban egy gondtalan ifjú nemzedék, a nyár, a tenger, a nap szerelmesei, és ez a nemzedék a Pepsit választotta.” Noshát ez a Pepsi generáció. Nem szeretném túlragozni a dolgot, elég az hozzá, hogy minden a Dáridó hajnalig levelezéskor kezdődött. Oszi így fogalmazott: “Volt egy próbálkozás az Efa és a Dáridó közötti részen, jó nehéz, de senki nem foglalkozik vele… Ezt meg lehetne próbálni!”- nekem nem is kellett több, s már mikor a DH-t taknyoltuk szembesültem: ez a jövő. Egy teljesen sima fal, milliméteres fogásokkal. Teljesen az én stílusom; rövid és megkéri amit megakar. Nos az alja teljesen megegyezik a Dáridóéval, de nem az alján lévő kis nyúlás lesz a kunszt, hanem a második köztes után elkanyarodunk balra, és a szürke táblán egyenesen fel. Nos már ki is néztem az Alpintrade-s kétpontos standot és a nitteket. Bár akadtak kételyek, amikkel még nem vagyok tisztában. Semmi kép sem akarom, hogy a későbbi próbálkozók, esetleg ki tudjanak menekülni az EFA standjába. Bendi mondta, hogy ő például nem rakna be egy új standot, akkor már szinte 70cm erenként lennének, egy olyan helyen ahol egy szezonban megfordul 10 mászó. Szóval az EFA kizárva, maradt az új stand lehetősége, ami esetleg teljesen direktben tolná le az utat. A második eset hogy a legvégén használjuk a dáridó oldalhúzóit és úgy menne bele a dáridó stanjába. Nos utóbbi, amilyen ütemben most fejlődök, talán két-három év lenne még, direktben… hát nem tudom. Pucoltam drótkefével amit csak lehetett, de nem bukkant fel a moha alól semmien perem. Még csak egy rosszabb reibung se. Küldtem a szürke táblát, szerintem az jövőre beakadhat egyben. De lentről egészén és ha direkt menne a kiszállás… hát. Majd a jövő eldönti.

Már péntek este felmentem Gabohoz Székesfehérvárra. A fogadtatás egész szívélyes volt, a bejáratban nekem esett egy rottweiler, hanyatt estem és a hasamtól így is pár centire koppant össze a fogsor. Reggel Gabo megfőzte a Segafredot, Quimbit hallgattunk, és Ondra videót néztem. Bárcsak minden nap így indulna. Diszkont-drótkefe, piac-péksüti. Irány Geri! Fehérvárról öten mentünk, csatlakozott még Fidi (gondolkodunk a Gabikácskából levált kácska bencenéven) és a csajok. Dunaújvárosból egy Bölénycsorda, Szegedről pedig a kukorica gyermeke, Bendi és barátnője érkeztek.

Ezer ágra süt a nap, igazi megmászós idő. Elég erősnek érzem magam és sokat gondolkodom belemenjek-e a Sarlatánba, végül attól teszem függővé, hogy meg tudom-e mászni a Portland, Dorsetet elsőre. A zombi falon melegítek, majd belemegyek. Egész jól adja, gyönyörködök micsoda formakincse van a sziklának itt, ám az utolsó akasztás felett lévő peremnél elfogy az amit mászós-berkekben csak úgy hívnak állóképesség. (avagy az izer fóbia) Sikerült egy nagyot zakózni, háttal érkezve fejjel lefelé. Elég amatőr hiba volt.
Lehúzzuk a kötelet. Gabo a mellette lévő Jancsi útját mássza. Kácskáék a 23 karátos udvarban. Időközben megjön a komáromi brigád Pali vezetésével (A tekintet alázatossá szelidül).
Bendi letudja a bemelegítést, jöhet a Sarli! Az első három próba nagyon brutál. Láb Sharmasan ki, majd vissza. Nagyon lazán beszél az útról. – Bálint ha meg tudom fogni azt a peremet, és visszateszem a lábam, akkor megmászom az utat, csak ezen múlik.
Beakad a perem és vissza a láb. Behúzom a kötelet.Minden megy statikba az alján. Majd nyúl le a harmadiknál, de egyből szólok hogy pihenjen a “nagy” peremben, amit nekem is meg kellett volna tennem az esés előtt. Minden oké, a fenti pihenő is kipipálva. Oldalhúzó, lyuk, zseb. Már a repiben van. Én már lent ugrálok örömömben és mondom Gabónak- s i k e r ü l t !
Nemsokára felér, nekem is nem kis kő esik le a szívemről. Tudom, mi, munka és mi áldozat van ebben. (Egy nap geri oda vissza 500kilcsi másról ne beszéljünk)
Kukorica gyermeke, az alföld szülötte megmászta a Sarlatán 8b -t.

A youtube kicsit gecizik velem, így regisztráltam a vimeora, itt talán minden ok lesz.

Hátramegyünk. Kácska a Banán és sört, én a projektet. Már korom sötét mire kiszerelek. Gyönyörű csillagos az ég, még egy műholdat is kiszúrunk. Visszaúton leügyezzük a 8000 fingerboardot, úgy néz ki a srácok is rákattannak a peremre.
Részemről pedig. Hát itthon keresgéltem 8a-n. A portlandet csak oda felírták vagy 20, hogy megmászták, de szerintem ennyi vagy kétszer ennyien vannak akik valójában megmászták csak nem tudok róla. Nem éreztem, nem ez így hülyeség,- nem láttam túl sok értelmét belemenni a Sarlatánba. Igazából kicsit kicseszett velem a sors. Az Ákossal lévő svájci tripre vagy egy hónapja készültem, de most kiderült végül hiába. A maxerőm egekben van most, de az állóképességem, egy VIII+ ra nem elég. Akkor megkérdezném miért akarnék én Sarlatánt mászni??? Na ezért nem másztam a Sarlit. Elég erős vagyok, és már a mérleg mutatja hogy jön fel az izom. A minden este 100 pullupok és a betartások nagyon adják. Úgy érzem elég jó ösvényen haladok most, és ha májusig meg tudom tanítani ennek az izomtömegnek, hogy mi is a mászás… nos akkor talán “balról-jobbra”… 🙂

Pár telefon lezsírozzuk a Mindenszenteket. A cél Várgesztes. Én szívesen ajánlanám pár geriben megedződött barátom figyelmébe ezt a helyet, megnézném hány OS születne akár csak egy 8- ban is. Ez a hely megkéri a technikádat, de nagyon keményen. Reibungos peremek, peremek, lyukak, áthajló és függőleges sima falak. Olyan különös a völgy két oldalán lévő kőzet, ha tavasszal jól fog menni a suli, akkor szinte minden hétvégét itt szeretnék tölteni, és lebüntetni balról jobbra mindent. És akkor majd talán én sem csak ugatni fogom a mászást. De erről majd picit később. Gabó és Bölény kollégával és kedves családjával megyünk ki. (De jó is végre gyermekzsivajban mászni, és nem suttogva a falak alatt.) Amikor felérünk a Kristály falhoz, Lajkó Bendegúz és a mosolygós szegediek fogadnak.

Gabo felrongyol a Szürkebarátban (reálisnak találom a 8a.nu-n mások által írt 6c-t.) Rábeszélnek, hogy bemelegítésnek menjek bele, mentegetőzöm s már előre keresem a kifogásokat, de nincs menekvés lehúzzák a kötelet. A kunsztot sikerül átmászni ám a végére, nem találok meg egy kulcsfontosságú lyukat. Gyönyörű út, legközelebb jobban összebarátkozunk. Hátra megyünk, a Cassinhoz. Találkozok Csutorás Gerivel is, ezer éve már- ezer éve!!! Bölényék is itt másznak. Szeretem ezt a falat. Gabo nyomja a Cassint összepakolja a dolgokat benne, bár látszik hogy megviselte egy háromnapos Bükkitrip, de keményebb mint a… és még egy negyedik napra is kijött csapatni gesztesre, nem kevés leukót igénybe véve! Nice!
Ellesem tőle a dolgokat, és rárongyolok a Cassinra. Sikerül megmászni elsőre, ez ad egy kis önbizalmat a Bőrerőhöz. Újra Gabó majd én. “Sajnos” süt a nap, így napszemüvegben kell másznom. Úgy megfogom a második akasztófogást, hogy attól félek kitépem. Nem tudom, talán max 7a mondanék rá, nehezebbet semmiképp. Gabo még felrongyol a Matematikán, majd részlegesen elköszönünk, Bendivel átmegyünk megcsodálni a Tojás-falat. Előkerül egy jó nagy teleobjektív, majd az én kis kamerám is. FA mászott itt Bendi egy utat, mely egy sokak számára ajánlatos nevet kapott: Csak ugatjuk a mászást. Természetesen CL útról van szó. Meg kell említenem, hogy szeptemberben trad stílusban nyomta le a Harangozó Terit, és meglehet már nem sok kell egy Kyberiádának sem. Szóval e stílusnak jelenleg hazánk egy elég komoly képviselőjével állunk szemben. Csapó indul! A kunsztban csak egy nyögést hallhatunk, lentről mindenki tátott szájjal kapkod levegő után. Bő 7 perc alatt ér fel a 6c re adott kb 20 méteres úton, melynek kunsztját egy kis áthajló plafon jelenti. Topropeban utána mászok, de nem sikerül megcsinálni a kunsztot. Vagy ötször beleesek. Eszméletlen technikát igényel az út. Amikor felértem, csak egy kézfogásra futotta. Meg- és le-fagytam. Személy szerint mondjuk egy 6c+ os fokozatot érzek reálisabbnak, de ezt majd az első ismétlő megmondja. Odébb megyünk. Bendi első próbára megmássza a Mayát! Én alulról csak passogni tudok. IX- ! Több bétám is van a Fátylas Mayára, még nem tudom melyik lesz a nyerő. Hihetetlenül szép ez az út! Órákig tudnám nézni a naplementét, ha órákig tartana…

Hazafelé a nap hőse megvendégel bennünket, amit utólag is köszönök. Nincs jobb egy fárasztó mászónap után beülni egy pub-ba és sztorizgatni…és tanulni azoktól, kik nem csak ugatják a mászást!

nem ezt a zenét terveztem alá, de a másikat nem fogata el a tube… :S