Month: June 2015

— Izer —
Be the wheels not the track
Be the wanderer that’s coming back
Leave the past right where it’s at
Be more heart and less attack

A természet rendje, micsoda birtokos kapcsolat. Gáborral sétálgattunk az Eső-fal és a Nulladik udvar alatt oda vissza amikor rájöttünk, hogy a legszebb címek nagy része egy egyszerű birtokos kapcsolatból is alakulhat. Birtokos. Valaki birtokol valamit, valami birtokol valakit. Tényleg olyan jó dolog a birtoklás?

— Borbély —
Szóval a természetnek ezen rendjébe szóltunk bele csütörtökön, méghozzá két 7c -vel (najó, legyen 7b+).
Vasárnap volt alkalmam a Szilfid-et összerakni, most csak a megmászás lebegett a szemem előtt. Minden adott volt, csak a kételyeimet kellett félretennem. Bemelegítés után beszereltem az útba, átnéztem a bétákat, kipróbáltam Tomcsi és Bálint verzióját is, mind fentre, mind lentre, de maradtam a sajátomnál.

Az esőfalon ritkán van lehetősége (vagy kedve) az embernek a béta kitalálására, inkább az a jellemző, hogy a leg-gerisebb (igen, ez egy szó, én csináltam) arcok atom mondják a különböző bétákat, sorolva a megmászókkal, hogy Gyenes Balázs itt ezt fogta, de Gyurca itt lép, de Bubb Ferinek ez a standard béta, és még ilyenek. Ez nagyon hasznos tud lenni, de kicsit levesz az előlmászó problémamegoldó képességéből. Szóval akárhogyan is, lehet hogy nem a legenergiatakarékosabb bétát választottam, de választottam, sőt alkottam.

Bálint addig betette a kötelet a Holdnővérbe, Flaska Peti is belenéz a Szilfidbe. Aztán csapom az éles próbát, 4thGO meglett, nem mondom hogy könnyen, de meglett. Akárhogyan is, a teteje kéri, mert önmagában nem nehéz, sőt külön az alja is adható, de egyben egészen más fekvése van a leányzónak, 7b+/c fekvése…

Rövid örömködés után már mást nem is vártam ettől a hétköznaptól. Gondoltam Bálint még kutyázik a Holdnővérben aztán kész, de még nem is sejtettem, hogy mi mindent tartogat ez a nap.

Figyelem, az alábbi videó nem tartalmaz sok mászást, csak pihent idegzettel ajánlom!

A Természet Rendje from Izer Bálint on Vimeo.

— Izer —
Újra visszamentünk az Eső-fal alá. Ezúttal enni és inni egy keveset, kávét, vizet, Gábornak megment teljes kiőrlésű müzlije volt, étcsokis. Validba, “Árpi is aláírjá”-ba. Az oda vissza séták során, beszéltünka  mozdulatokról, az akasztásról, az akasztás előtti paráról, a megmotiválódásról. Nekem eszembe jutott a Gyíkvér SD projekt ezüst hegyen. Hogy mennyire eszméletlenül szép az a boulder és mennyire birtokolnod kell a mozdulatait. Mennyire képesnek kell rá lenned, fejben, lélekben hogy ott maradj. 5 másodpercig bírod tartani, húzod össze a két egymástól messze lévő egy centis peremet, mintha keresztre feszítettek volna és közben próbálsz a lábaddal nem látható mikrokicsi és lejtős lépéseket megtalálni. Az jutott eszembe (már újra a Nulladik udvarba tartunk, fini volt a kávé.) hogy mennyire várom hogy ősz legyen, hogy hideg legyen és lehessen érdemlegesen próbálni majd azt a homokkő bouldert. Jéééézusom, de jó lenne már. Csak arra az 5 másodpercre vágyom, hogy megfeszüljek a kulcsmozdulatban, oly annyira hogy levegőt se bírjak venni, a bordáim és szegycsontom ropogjanak, a lapockám pedig ki akarjon szakadni a helyéről, hogy rózsaszínűre kopjon a bőröm a csapkodásban. 0 fok környéki hőmérséklet, folyamatos váltogatása az 5 perc próba és 5 perc melegedés fázisoknak, forró telemézezett teákkal, a barátokkal, folyamatosan kiabálva, vonyítva a havas és téli táj felett. Így néz ki egy Ezüst-hegyi csapatás mely általában fejlámpás éjszakai mászásba torkollik, van ki hoz lantot is.
Gerecse nagyon más. Nagyon-nagyon. Oda-vissza sétálgatok az Eső-fal és a Nulladik udvar között (közben visszatértünk újra az Eső fal alá, mert a kávé beindította az ingereket…) úgy néz ki itt ma nem lesz éles próba, már már teljesítmény túrának is felfoghatjuk az oda vissza gyaloglás során megtett kilométereket. Nagyon-nagyon más. Melegebb van, állóképességes utak, szétpukkant alkarok, nittávok, standakasztás élmények, teljesen más arcok mint a boulderes helyeken. Van persze egy két szokásos aszkéta is, de azért más. Górcső alá vesszük a nem oylan magas sportmászó helyet, vadul keresve a legrövidebb és legboulderesebb utakat. Stílusunkat. A Szilfid is valahogy így került terítékre, illetve a Holdnővér is. Cél volt mára 7c -t mászni, egy napnyi próbálkozás alatt. Pár éves cél, hogy menjenek külföldön 8a-k egy nap alatt, akár 4-5 próbából is de menjenek.
A Holdnővérről csak annyit tudtam kevés megmászóval rendelkező út, boulderes, három akasztásból mész fel a fal tetejéig. 8a rendszerben 4 megmászása volt regisztrálva, tudtam hogy piszkos lehet mint a pokol, szerintem van hogy évekig nem próbálja senki. A beereszkedés egy kicsit veszélytelenítéses meló is volt egyben, végtelen sok kidőlt fát kellett ledöntenem a fal tetejéről, hogy szabaddá váljon utam a standig. Majd fél óra fogkefézés után már látszódtak a fogások. Első próba gyatra – engedj le Gábor!
Gábor próba megment, tanácstalanság, kötélben csüngés. Aztán kitalálódik a lépés béta. Már ereszt lefelé amikor mondja, hogy ő most rádob egy nagyon szikkadtat élesben. Megmászás. Második próbára, egy napon a Szilfid megmászás után. 2 7c egy nap alatt. Gábor visszatért!
Tudom hogy megfutamodás lenne eltolni az éles kísérletet, csak mert félek a nittávjaitól, hogy majd a reibung fogás jobban tart ősszel, meg majd új cipőorral könnyebb lesz az a lépés. Nem. Nem lehet így felfogni. Csak a most van. Így pár Eső-fali séta következik újból, szendvics, cseresznye, keksz.
Fáradt vagyok, harmadik mászónap egyben, de valahogy tartanak most az ujjak és beakad a standlánc is.
Nap végén megmásszuk még a Melegparádé/Ekeke verziót bajusz balázs módra, 7a+/b környéke, RP stílus. Gábor újra mássza a Szilfidet kiszerelés képpen, nap végén. Egyikünk sincsen rossz formában és ez sejtethet némi limitátlépést idényre, ha a hozzáállásunk is olyan, meg egy kicsit a csillagok állása is.

Most vasárnap Geribe néztünk ki Miskóval és Rékával. Eszméletlen időnk volt; a falon hideg, a földön meleg. Őszies hőmérsékletet, nyári napsütés mellett.

Ezen ideális körülmények között ment a buhaszatás. Bemelegítés után Miskóval ránéztünk az újonnan kinittelt Küklopszra. Én ezt eddig csak úgy másztam, hogy a párkány feletti első akasztás be volt rakva (be kell hozzá ereszkedni) és az utána lévő 2 nittet akasztottam. Hát a mostani verzió sokkal jobban tetszik, abszolút jó áldozat ez az előlmászás oltárán. Miskó összerakta, én másodikra megmásztam.

Réka is mászott előlre az esőfallal szembeni napos falon, aztán megnéztük a Szilfid-et!
Az út szerintem nagyon szép, jó mozgás, jó nyúlások. Beraktuk bottal a második akasztást, első próbában feltaknyolok benne, alig értem az elejét, annyira kicsit a fogások. Aztán sikerül egy nagyon példány bétával az eleje, nézem tovább, a közepén van egy kis pity-puty, nem nehéz. A végén van még egy kunszt rész, inkább technikás, nem annyira izomerős, mint az eleje. Azt is összekutyázom valahogy, motivált vagyok az éles próbára.

A többiek másznak a 23 karátos udvarban én addig pihenek. Éles próbához lehúztam a kötelet és full etikába vagyok. Saját meglepetésemre adja az eleje, az akasztás sem annyira para, mert ahol a kunszt van, ott még nem esel földig, utána meg nagyjából jó fogások vannak a második akasztásig (ami már tényleg magasan van, de ki számolja). Szóval 2ndGo eljutok a felső kunsztig, de ott megáll a tudományom, nem néztem át jól. Sebaj, kitaláltam egy custom made bétát a tetejére, legközelebb meglesz, motivált vagyok a 3thGo-ra!
A többiek bétájára full kíváncsi vagyok, mert az én bétöl-öm valszeg nem a legkifinomultabb.