..vagy pontosabban csak a magyar mászóé, bár az előbbi majdnem teljesen lefedi az utóbbi csoportot. Időben, pénzben és sziklában sem bővelkedik a hungry hungarian, de ez nem jelenti azt hogy ne lennének lehetőségei. Igaz limitáltak, de erre találták ki a hálát. Minél többet ad belőle az ember, annál többet kap cserébe. Régen nem igazán hozott lázba ez a sváb falucska felett húzódó sziklavonulat, a maga cirka 10 méteres magasságával és az “oroszozók” tömegével. Túl jó dolgom volt akkoriban a mászást illetően és ennek közel sem voltam tudatában. Több év kényszerű kihagyás és egyéb leckék után, szerencsére megváltozott a hozzáállásom és tudatosabb lettem. Egyeseknek biztos túlzott antropomorfizálásnak hat, de számomra mindig is egy párkapcsolat volt a mászás. Nem tudtam “csak” egy sportként tekinteni rá és már-már túlságosan is romantikus volt a viszony:
Ahogyan az kell, szerelem első látásra. Hősünk érzi, valami olyasmit talált ami élete végéig el fogja kísérni, sőt titkon mindig is vele volt csak nem tudott annak létezéséről. De a szerelem sosem egyszerű, mert jön az “apuka” Hímer Józsi személyében és jól elzavarja az ifjú kérőt a tornácukról, mert az ő lányához csak olyan fiú dukál kinek csillog a beülője és alapfokú kutyabőrös oklevele van kiválóságát bizonyítandó!
Mit csinálhat ilyenkor a pelyhedző állú alföldi juhászlegény, aki egészen eddig csak hallomásból ismerhette a karabínerek és csomók titkos világát? Elhatározza, hogy ha fene fenét eszik, ő akkor is megszerzi azt a nyamvadt kutyabőrt!!! Két hosszú évig csak az internetes oldalak tenyérizzasztó képei, videói valamint a diófa az udvaron feledtetik vele az Alföld kíméletlen laposságát, mígnem végül hátra hagyva a “pusztát”, megszerezve a csillogó beülőt és a kutyabőrös Excelsior oklevelet, már Hímer papa sem állhat a románc útjába.
Boldogság, szerelem, majdnem minden estét, hétvégét és szabad időt “A Mászsással” tölt. Új országok, helyek, ismeretségek és élmények sora, amik közt viszont többnyire eseménytelen üresség tátong és az idő is csak vánszorog. Nincs élet a kapcsolaton kívül, csak átvészelendő intervallumok két eksztatikus pillanat közé ékelődve. Majd szépen lassan bekúszik a rutin alattomos légköre és az eksztázis mámorító szükséggé válik: Se előjáték (melegítés) se utójáték (nyújtás) és az Alpok gyönyörű teste is szimplán “hegyekké” degradálódik. A juhászlegény magától értetődőnek veszi azt a sok csodás dolgot amiről sokáig csak álmodott, a tudatosság hiánya és a túl heves tűz pedig együttesen tönkreteszi az együttélést és a vállízületét is.
Több év próbálkozás, cívódás és szeretők sora (futás, slackline, stb.) kell, mire a kezdeti hibákból okulva, egy fenntartható és egészséges mégis szenvedélyes kapcsolat jön létre, amin kívül is van már élet, elégedettség és eufória is.
Az ilyen erők, sokáig teljesen szabadon hagyva és meder nélkül, rombolni tudnak testeket és életeket egyaránt. Ahogy Philipp Dittberner énekli, a “Hetedik mennyországból” elkerülhetetlenül a “Negyedik mennyországba” esni még mindig jobb mint a földig zuhanni:
A tagokban, ujjakban: fáradtság és fájdalom- a zsebekben: megmászások vagy csak mászások- belül a tudat és az érzés: “Újabb nap amikor igazán éltem!“. Gesztesen, a szegény ember Isztriáján, a magyar-sváb Júrában… Ott és akkor ez tényleg akkora élmény tud lenni, akárhány év vagy megmászott út után is. Persze csak ha kellően kinyitja az ember a szívét, hogy hálát adjon és rácsodálkozzon a pillanat örökkévalóságára…
Hőmérséklet: +2 – +9 között
Megmászások: M. Robi: Molyoló Manolo 7c
T. Robi: Cápa 7a+, Rája 7b 2nd Go
Hőmérséklet: +4 – +10 között
Megmászások: Borbély Gábor: Baby/Kloáka 6c+
M. Robi: Maya 7b+
T.Robi: Baby/Kloáka 6c+ OS, Sátántangó 7a 2nd Go,
Maya 7b+ 2nd Go
Megmászások: M. Robi: Matematika 6a+, Nárcissz? 6a+, “valami” 6a
Közösen: Bőrerő 7a+ próbák
