A legbézölebb tripszervezés ever!!! Szerdán még azt mondtam nagyvonalúan a barátnőmnek, áááh ilyenek a mászók, egy trip leszervezése mindig ilyen mederben folyik. De amit a csütörtök tartogatott, az minden eddigi képzeletemet felülmúlta. És a válaszokat nem tudom teljesen, de már nem akarok ezzel-vagy azzal takarózni, hogy a mászók ilyenek meg olyanok. Mert ami ezen a Húsvéti mászás leszervezéséből lett, az jobban hasonlít egy kabaréra, mint a valósághoz. Két hete csináltunk rá fb eseményt, igaz már ott több volt a talán visszajelzés mint a biztos: Megyek.
Az eredeti terv az volt, hogy Tamáska segge alá biztosan kocsit juttassunk, hogy le tudjon jutni Misja Pec-re és befejezhesse az első tavaszi vadat; a Popolni mrk 8c-t.
Aztán az eseményekhez közeledve megnőttek az igények több részről is, sokan nem akartak misjára menni, sokan (köztük én is) nem voltak hajlandók egyes mászókkal kocsiba ülni stb stb. jöttek a kifogások. Ment az emberek kocsiból kocsiba, majd szállásról szállásra rakosgatásra.
Mindig az utolsó pillanatban szerveződnek a dolgok, de vagy a húsvétot nem kalkuláltuk bele, vagy a széthúzó embereket, de végül egyre inkább kezdtek elsötétülni a dolgok. Először Tamáskától halottam a Trip előtt egy héttel, ez a szállás nem jó és húú az se jó. Aztán van egy, de az csak 5 főre. Tovább keresgélés. Az indulás hetén még konkrétan felmerül a vadkempingezés Hohe Wandon, vagy a sátrazás Höllental-ban Ausztriában, faviskóban kempelés Herkulesfürdőn Romániában, szállás Misja Pec környékén Szlovéniában, Starigradi apartmanok és időjárás csekkolása Paklenicánál és a Buzet környékébe eső olcsó szállások felkutatása. Ahogy közeledett a túra napja, egyre mondták vissza az emberek. Veráék kocsija, aztán Laciék és végül csütörtök estére Rudiék is bedobták a törölközőt. Nem mondhatok mást, csak hogy nő van a dologban. ejj-ejj
Nekünk úgy lett szállásunk, hogy Vera átpasszolta az ő foglalásukat. Ez egy jó hír volt. De aztán csütörtökön délután Marcitól jön a bad news: Lili a halálán van. Teljes rosszullétek. Na ettől a hírtől én is berosszultam, csütörtökön éjszakába nyúlóan ment a megoldás keresés, ha nekünk offolódna a trip, hol lehet még két hely egy kocsiba ami valamilyen sziklák felé tart.
De szerencsére péntekre már fixálódott a dolog. Lili állapota javult, mehetünk az Isztriára.
Kis beszélgetés kerekedik az fb.
csoportban azon kevés emberek között, akik nem mentek külföldre a hosszú hétvége
alatt. Mindenki más okkal, de végül is itthon maradtunk. Március 14.-e van, szép
ünnep előtt állunk. Két éve kokárdás Misja trippet szerveztünk, de idén nincs kokárda. Mióta
a fidesz kisajátította magának a kisajátíthatatlan jelképet, azóta annyira nem
fáj rá a fogam. Lehet azt gondolni, hogy ez így van, lehet azt hogy nincs,
mindenesetre nincs több ziazsákra tűzött kokárda. Mászásunk ennyivel is
nemzetköziesedett ezen a Nemzeti napon. Pont. A kocsi viszont megalakult öt
főre. KrizsánpirospozsgásarcúVera, VinczekétévenemköteleztemMárton, HáberhjéberBalázs, TóthismeretlensrácRóbert és jómagam. Jó mindig az ismeretlen kocsis
trip, az összeszokatlanság ellenére is nagyon jó lehet egy mászónap, mindenki
kicsit többet tud meg a másikról. Ez a hétfő végre hosszú idő óta igazán sok
napsütéssel kápráztatott el minket, a téli depis hangulatból álom ide kitörni.
Kő-árok. Enyhe szél, napsütés,
kint más mászók. Száraz falak, sütkérezés, majd idővel egyre keményebb
csapatás. Vera, Hjéber és Travis a Vágási Ferit kezdték el ostromolni, amit ki
több ki kevesebb próbából végül mind meg is másztak. Robi a Pokol konyhája 6c+
On-sighttal gazdagította repertoárját, illetve a Négy Bagatell út másodikra
való megmászásával feltette az i-re, …akarom mondani a scorecardra a pontot. Én
most gyávába voltam és a felső kötélgyűrűből leereszkedtem, összefosva a
gatyámat. Hihetetlen mozgású út ez, tele homokórával amik lehet hogy
bika-erősek, de az én puha vajszívemnek és tejfölös lelkemnek ez most túl félelmetes
volt… visszaesni a kis homokórába és az 5mm kötélgyűrűbe. (Szuper lenne ha
lenne egy nitt az út közepén is Lui. 😉 ) Érdekes, másztam is 2011-ben ezt az
utat, de most megfutamodtam. Nem úgy Robi, aki majdnem élete flash mászását
csűrte a korrekt 7b, (vagy helyi viszonylatban 7b+) úton, a kunszt után a
legvégén beleesve. De hát ilyen ez a Négy Bagatell – négy kis kunszt – négy kis
akarás.
Balázs küzdi a Vágási Ferit
Robi és a Négy Bagatell – 7b
Közben Gyenes Balázs megmászta az
If-et, amire úgy gondoltam én is megyek egy kört. Úgyis meg szeretném mászni az
itt menő Lesz ez még így se! 8a/+ megaprojómat… ahhoz nem árt kicsit mindig
mozogni az If-et, alakuljanak rám a mozdulatai. Másodikra sikerült is leküldeni
viszonylag könnyen, amit a maxerő-álló edzéseknek tudok be. A másik szépség
volt számomra a Szent Péter esernyője – 7c+. Nincs az az Isten hogy ezt ne
Personal grade-re (8a-ra) adjam… annyira kicsik a fogásai, hogy aki meg
szeretné kérdőjelezni az út nehézségét, annak figyelmébe ajánlom a mikro lépés
és fogáskészletét – csak vessen egy pillantást az útra.
(Ránézésre azt hiszed biztos kitörtek a fogások… de annyi van amennyi. Jobb kéznek egy egy centis rücsök lejtősperem, bal kéznek egy egyenetlen 2-3mm perem, amit meg kell tartani egy pillanatra, mielőtt az első zsebnek tűnő fogásba nyúlunk jobb kézzel. Kellemetlen, s mégis nagyon élvezetes. Inkább csak fájdalmas? Amint átérsz a kunszton és visszanézel a sima falra, ahol messze a zsebnek tűnnek a Vágási fogásai…húú nagyon férfias érzés.)
Másrészt van egy olyan sejtésem, hogy nem véletlenül nem
tudta Tamáska sem megmászni a Halászok 7c/+ utat (ami szintén ezen a felületen
megy fel egyenesen), a Simon pedig másodikra… egyszerűen ezekre a lépésekre és
fogásokra, ha alacsonyabb vagy könnyebben beférsz és nincs kint annyira a
segged, ami a függőleges falon a mikro egyenetlenségeken való táncolásnál
kardinális kérdés. Örülök, hogy van miért mindig visszajönni, s hogy a Bakonyi
szép utak fent tartják motivációmat. Igazi kincs ez az árok, lassan 10 éve
mászunk itt s lassan az ország-világ is észreveszi létezését.
Izer Bálint voltam, budapesti lakos. Március 15.-e van, ami azt jelenti este vagy elmegyek edzeni, vagy megnézem a tüntetést.
Az elmúlt hetek rendezvény dúsak voltak. A Monkey hirdetett
egy éjszakai UV Party JAM verseny/szórakozás féleséget, amin sikerült a 3.
helyet megszereznem. 25-ből 25 bouldert másztam meg, Simon és Soma is, Simon
egy kísérlettel kevesebből. Szép eredmény mindig, amikor nincs probléma amivel
meg tudnak fogni a selejtezőben, bár eddig ritkán éltem át ezt a szituációt. Nagy
elégedettség tölt el. Bár nem vagyok nagy energiaitalos, egy tálca RedBull-al
tértem haza. Nem is éreztem át annyira az ajándék súlyát, de utólag mégis azt
mondom igazi kísérletezgetés vette kezdetét, legalábbis a legutóbbi mászások
ezt bizonyítják. Elkezdtem figyelgetni a sziklamászás és az energiaital
kapcsolatát, illetve kávéról lejövést, hiába a koffeines chill – hátha az
argininnel ellátott csodaszer majd felrepít a projekteken. De eddig ez a feltételezés
negatív.
2015. március 12. Minél korábban szeretnék indulni,
mostanában elkezdted jótékony hatását érezni a korán kelős- early birdös-
mászónapoknak. Egyszerűen inkább kint legyen lassabb a tempó, mint a városban,
ami amúgy is úgy fog meg ahogy akar. Porszembe, kutyába, illetve kutyával.
Szóval 10-re szervezem a mászást a BAH csomópontra, végül megérkezem negyed óra
késéssel, Tamáska meg még negyed órával. De végül hárman karöltve, a jókedv és
bohém kacajok közt elhagyjuk a BAH csomópontot, hátul egy hatalmas Farkassal az
ülésen. Így már kettő van a kocsiban. : ) Úgy látszik ma csak úgy szállingóznak
belőlem a szar poénok.. Araszolás, a hosszúhétvége miatt mindenki igyekszik
elhagyni a várost, bedugultak az utak. Tamáska friss jogsival az első Gerecséjét
vezeti most, a földúton pedig én debütálok – életem első előzéseit beadva. Az új szleng is debütált, a Fater-ból lett, Papa, majd nemrégiben tovább fejlődött Pápává. A lovaggá ütéshez hasonlóan, Pápává ütés is lehetséges.
Glükóz-molekulák, avagy Tamáska egész napi energiabevitele
csajozós erek…
Nagyon sokan vannak az erdőben, elkezdett nyílni a
medvehagyma és a zsenge növény csak úgy vonzza a fanatikusait. Pl, mint a hátsó
ülésen ücsörgő Tóth Róbertet, aki többet gondol a táskájában lévő zacskók
hagymával megtöltésére mint a ziás fogásokra. Szerencsére valahonnan mélyről
előbújik belőle is a mászó és leküzdi autista hajlamait. Tamáska mosolya nem
őszinte az esőfal láttán, ő azért jobbra számított. Kicsit ilyen expedíciós
céllal vagyunk ma itt, felmérni a helyzeteket vajon mikorra száradnak le az
utak.
De azért történt egy s más is ott, ahol száraz volt. Pl. a
Retekben, illetve a Cry Baby-ben. Tamáska ereje őrületes. Visszamászott a
kunsztból, mert nem akarta hogy felvegyem ahogy beleesik, majd felment a nyirkóós,
pimpós fogásokon. Wattafuck?
A hazamenet előtt végtelen bebézölési történt a kontakthibás
riasztógombbal, s csak később sikerült elindulni haza. Az esemény időpontja és
az autó órája közt nem volt sajnos eltérés amikor még a parkolóban álltunk, ez bizony nem kevés késést
jelentett Sanyi Doktori védésének ünnepléséről. De talán még egyszer
leírva is, szerintem ez nem zavart különösebben senkit, a mászók sajnos ilyen
egy népség. Késik, csúszik, nem számol vele, objektív veszélyek, stb. Hála
égnek mivel ezt mindenki tudja, lehet számolni vele. De szerencsére pont ilyen
jók az elengedésben is, nincs rá-stresszelés(?!), nincs fesszenet. Mint ahogy sehol
máshol nem szabad hogy legyen az élet egyéb területein. Mondom én – mondom én. Nem tudom a mászás
alakította ilyenre egyéniségünket, vagy az alapból lazább stílusú emberek
találják meg ezt, és teljesednek ki benne… – de mégiscsak az az általános
nézet ezek a sziklás arcok bizony igen csak lazák…és persze stílusosak. 🙂
De ez a lazaság persze nem megy rá az élet egyéb
területeire, sőt inkább segíti. Azt hiszem Sanyi se görcsölt a végére, de csak
megszülte a doktoriját! 7év?… Remélem erről hamarosan egy motiváltabb bejegyzést
olvashatunk majd, addig is én búcsúzok békacombot ropogtatva egy „lazább”
világból.
Mindenki máshogy tapasztalja meg a világot, így máshogy
érzékeli azt, és máshogyan is reflektál rá. A nyelv az egyetlen csatorna, amin
keresztül meg lehet próbálni átadni másoknak, hogy mi hogyan élünk meg
dolgokat. Így hát ezzel az eszközzel átadom nektek, hogyan éltem én meg a múlt
hétvégét, és egy kicsit bele megyek ebbe a hétbe is.
Kezdjük ott, hogy a szombati nap kevésbé bizonyult
produktívnak, péntek este volt Fazekasos legjobb haverom szülinapját
ünnepeltük, és hat órát sikerült aludni utána. (Mentünk moziba reggel.) Az
estét igazából sikerült lehozni félsportemberbe, két fröccs, meg egy kis
vörösbor, de sztem egy kétes húseredetű hajnali gyros már rosszabb döntésnek
bizonyult. Tipikus pestiest volt amúgy, még a Fogasházban is jártunk, meg
minden, de nagyon jó volt újra látni öreg haverjaimat. Az lett a tanulság, hogy
most már annyi gyros-os van, hogy csak a legmegbízhatóbbaknál szabad enni. A
másik tanulság, amire egyre inkább kezdek rájönni, hogy az alkohol
örömforrásának inkább a kulináris élménye kell, hogy legyen, és 2-4 dl boros
belazulás pont elég.
Na mindegy, szombat mozival, meg ejtőzéssel kibackelve,
Fruzsival jól elvagyunk chillben, este már jönnek a telefonok, hogy „Mi a
helyzet fater, jössz UV Jamre?” Mindenkinek szorgalmasan végigmondom, hogy
másnap reggel megyünk Kő-árokba, és az nem kompatibilis a versennyel, meg a
bebaszással, meg amúgy is k*rva sokan lesznek, az biztos (Izer féle magas
hangsúllyal mondva).
Vasárnap korai kelés, tea készítés termoszba (ultimate
béta), vasárnap reggeli chill a városban, egy-két megroggyant csöves fura
mondatait elkapom fél füllel, de aztán megyek is tovább, ez ma nem az én bajom.
Sánc utcához Rudival és Gabikával (Vajóczki) együtt érkezünk, máris jól indul a
közös része a tripnek. Székesfehérvár fele menet már jönnek a kérdések,
Mikrokozmosz lesz-e? Fogalmam sincs, mondom őszintén, a két „8a”-t szívesen
sittelném, de mozognék sok könnyű os-t is, nem biztos, hogy ma agyon gyötröm
magam. Székesfehérváron beszáll Gabó (Abonyi), megindulnak a márc.15-i
tervezgetések, mert kiderül hogy mivel Gabó a Dragomír dumapajtása, mindenki
rájár, hogy szervezzen már szállást. Út közben Gabó több természeti kis titkot
tár fel nekünk, mert kiderül, hogy az emberünk igenis kihasználja, hogy egy
órával közelebb lakik a Bakonyhoz, mint a pestiek. Az egész nap során egyébként
olyan érzésem volt, hogy ott vagyok, ahol lennem kell, és a csapatunk csupa
kiegyensúlyozott fickókból áll… Azt leszámítva, hogy mindannyian órtóba
böfögünk, fingunk olyanokat, amikre most szavakat se találok, de mintha
mindannyian hasbajosak lennénk, aztán kiderül, hogy péntek este egyikünk sem
otthon TV-zett, a kettőnek lehet valami köze egymáshoz.
Cseszneki vár, parking, beséta, Simonb fája, amibe beleverte
a fejét (aki mostanában arra jár, egyértelműen tudni fogja, hogy melyik az a fa
J). A falnál nincs is
olyan hideg, egy kis nap is beszűrődik. Mutatják a srácok, melyik út melyik, és
látom, hogy van a falon pár szép mozgás, a Mikrokozmosz pedig eddig láthatatlan
fogásokkal volt a fejemben, most pedig ott állok alatta, és látom, hogy
dehiszen ott vannak azok, csak kicsit messze vannak egymástól na. Csak a balos
beszálló nagyon ortókicsi, na nembaj, nem kell sokáig fogdosni.
Én pár VII-VIII-assal kezdek, tudom, hogy akkor van a
legtöbb esélyem osolni a két 8a-t, ha az os agykerekeim is, és a testem is jól
bemozgatódnak, és hozzászokok a folyamatos felfelé mászáshoz. Közben Gabika már
vérszemmel hősbe be is szerel, letisztítja, megziázza a fogásokat. Bevallom
őszintén, azért így közepesen nevezném osnak a történetet, hiszen csak azok a
fogások voltak ziásak, amiket használni kell, de az sem jelzi az os tudást, ha
egy porral beborított utat mászol, amiben rejbungosak a fogások, ilyenkor nem
mínusz eggyel indulsz, hanem inkább többel.
Rudi közben átmozogja az ifet, nézem, hogy milyen lazán
olvassa a sziklát, aztán itt is kiderül a turpiszság, Fidy Marci (Fidy
Maaaaaarci) megmászós videója a segítség, de hát istenem, ki kell használni a
modern kor csodáit. Utána mostmár én jövök a 10 ezer forintommal. Csakhogy ott
van az elején a híres nevezetes Vágási Feri beszáll az internetbe című út, ami
Bálint régi videója miatt már sok mulattságot okozott nekem, de valahogy most
nem találtam meg a neten. Befele dől, de a srácok mind sírnak, hogy mennyire
letöri az ujjakat. 3 nittig semmi, aztán jön az a balos saskarom, hú mondom,
lehetne jobb is, aztán jön a rejbi, de szar ez is, na nyúljunk tovább ott egy
saskarmos vízszintes mikroperem, azt jól megzártam, és Bálintot megszégyenítve
kikutyáztam valahogy a pozitívra, de szar is volt ez. Utána legalább beadtam
életem első fejékes nohandjét.
(Gabo művészbe, Tamáska no-handba)
Egy hatalmas alsós karéj mögé pont befért a
fejem, és még tartania is kellett a fejnek, hogy elengedjem a sziklát két
kézzel, ilyet se csináltam még, poén. Az áthajlásból kijövetelnél egyértelmű,
hogy mit kell fogni, két akadós perem, majd jobb sarok,jobb kéz szar rejbi, itt
egy kis megingás, az első nem akadós fogás a második részben, de hamar
elindulnak a lábaim a megfelelő lépések irányába. Balos kis oldalsóst fogom már
meg a jobbos segítő semmi oldalsóst, a térdemen még fordítok egyet jobbról
balra, és már tovább is nyúltam a jobbos megmentő csücsökre, kimászás törős
kőzeten, de a bemelegítő utakkal már akklimatizálódtam ehhez. Nem volt nagy
küzdés, de jó kis út, önbizalomnak is ad.
Rudi eközben begyújtja a rakétákat az ifen, és már második
próbára a végén lévő nagy nyúlásból esik, és utána ezt küldi még pár próbáig.
Biztosítás közben, nincs esélyem elkerülni, hogy lássam a bétát, így flashre
rámegyek én is. Sokkal kevesebb belső élményt ad egy ilyen mászás, mert
kevesebb önálló döntésed van, mint os-nál, így hát mit tudnék mondani,
csináltam motorikusan, amit a Rudi csinált előttem, egyedül az említett
mozdulatot kicsit erőből megoldva biztonságiban áthúztam valahogy. Éreztem, hogy
nehezebb az út, mint a másik, jobban lejtenek a fogások, és a lépő
kipattanására is van esély. Rudi rámegy, leesik a végéből, de mivel duplán
csűri a próbákat rámegy megint, ezúttal beakad. Nem akarom Rudit degradálni,
motivált mászó, és gyorsan fejlődik, de nem tart még ott, hogy szériázzon
gyakorlatilag egy 8a-n, így erre is inkább a 7c+ a reális fokozat.
Lényeg a lényeg, még van jó pár óra, és elvileg a hely 2. 3.
legnehezebb útja pipa. Érzem, hogy ezek után már a VII-es VIII-as os-ok nem
adnának nagy élményt, megpróbálom magam a Mikrokozmoszon. (Meg amúgy is megnőtt
a motiváció az út látta után.) Na igen, csak jó magasan van az első nitt.
Látszik, hogy PP mászásra lett tervezve, én sem gyötröm magam azzal, hogy neki
megyek kopasz fasszal RP. Ráállok Rudi combjára!, és kis nyújtózkodás,
helyezkedés után elérem az út első nyúlásának célpontját. Kellemes meglepetés
ér, hogy az enyhén oldalsós perem mély. Meg is ragadom rendesen, hallom ahogyan
recsegnek az ízületeim, biztos jó nekik most, bepattintom a köztes kötéllel
együtt, de sok ügyeskedés közben
rátekeredett a lábamra, valahogy kibogozom magam, és lekerülök a földre, hogy
Azt a kutya mindenségit neki! Megkezdem az ostromot. Itt jelezném, hogy akit
nem érdekelnek a mászás és a kidolgozás részletei, az nyugodtan ugorja át a
bekezdés további részét, nekem jó így leírni egyszer. Balos beszállóra még
melegedni kell, csak megnézem egy-két lépésből a pozit, sehogy nem jó. Bújjuk
Rudival kicsit a falat, majd egész jobbra kiszúr egy nem is olyan rossz peremet.
Beleállok elküldöm, nem kapom el a
fogást, de érzem, hogy ez jó lesz, nem is erőltetem tovább, legyen elég egyszer
beadni. A kövi mozdulat a híres rettentő magas térdejtése Pistikének.
Hát,
nézem a falat, de csak nem látom át, hogy bármit is jó lenne nekem itt
letekerni, de mivel jó a jobbos, úgy döntök keresek valami lépést amiből
lehúzva elérem a balos oldalsósat. A beszálló fogás melletti lépés meg is
teszi, nyújtózkodva pár próbából meg is van. Megjegyzem alacsonyabbaknak is
működhet ez a béta, vannak szutyok lépések magasabban is, jó erős jobb bicepsz
és ujjak kellenek hozzá. Na a következő move-hoz már egyértelmű a lépés, van
egy kitaposott bütyök, ami irányba is áll, ballal pedig egy nagyon nagyon kicsi
kiálló kavicsszerű lépést kell megtámasztani, és már stabil is a nyúlás, egy
enyhén ujjékes oldalsósra. Azt hittem itt vége az útnak, mert már fullon
befeledől. Csak a láb még áthajlásban van, és rettentő kis lépésekben kell
megbízni a következő nyúlásokhoz, ami nagyon tetszik. Sok variáció lehet a végére,
de jó kis technikás mozdulatsorral lehet csak feljutni az biztos. Igazából
ennyi az út, ha lenne ebből még plusz 10 méter 8c körüli fokozatot érne, de hát
magyarhonban vagyunk, annak kell örülni ami van. Rudi le is enged, kicsit már
hűl az idő, így a bemelegedés kritikus kérdés, mondom neki, hogy csak dobnék
most egy próbát már. Kicsit azért leveszem a cipőt, szusszanok kettőt, majd
beszállok. Érzem, hogy meleg ujjakkal már csak jobb az a balos, fellépek a
kimatekozott lépőre, és egész statikus közelien rányúlok a nagy jobbos peremre,
lépegetek, viszont csak félig indítom utána el a mozdulatot. Nem, ezt ennél
szikkadtabban kell, egy kicsit riszkibb move az első mozdulattal együtt, mint
külön. Újraindítom a mozdulatot a végén még ráhúzva a maradék maxot is, ami a
bickómban maradt. Akik ismernek, tudják, hogy nem tudok egy kezest húzni, itt
nem is kellett, csak közel egykezest, mert volt egy lépésem az áthajlás
aljában. Meglett a balos oldalsós 3 ujjas is végül, tudtam, hogy ha tovább
akarok jutni, akkor nagyon meg kell tömnöm, így szántam a tömködésre még 2
mp-et, lépés a bütykökre, statikus felnyúlás az ujjékre, majd a végén még
meglepően nehéz volt feljutni a mikrolépős kis peremes részen, de egy kis
HÚ-HÁ-zással lehoztam, ott már nagyon koncentráltam. Standakasztás örömködés
kiszerelés. 20 perc. Ennyi kellett a megmászáshoz, de nem azért mert olyan
könnyű volna, egyszerűen annyi ideje mászom, hogy lassan ez a szint normális.
De azért megveregettem a saját vállam.
Úgy éreztem, hogy teljesítettem az aznapi feladataimat, de
még nem volt vége a napnak, „mászni kellett”. Gabó és Rudi is belemozogtak a
Vágásiból kimenő valami Halászos Genezáreti tavas nevű 9/9+-ba. Látszott Rudi
mozgásán, hogy elég fotyokba van az út. Na nem baj, megnézem én is, bár előre éreztem,
hogy fogom emelni a mai mászónap fényét. Ott kezdődött, hogy a Vágási balos
saskarmosából oldalra kellett akasztani egy méterrel. Hidegek is voltak az
ujjaim, MEG ÍGY NEM. Beleültem. Végül is, mint utóbb Bálinttól kiderült
kidolgoztam az official bétát, de esetlegesebbnek éreztem, mint a 8a-kat. Kicsit
már mindenki kezdte feladni a napot, kicsit a megfáradás, kicsit a hideg miatt,
még mindenki mászott egy utolsót. Én is rámentem félszikkadtba, de a rejbungról
leszopódtam anyázás közben, mindegy, mára már teljesítettem eleget.
Hazaúton még dumcsizás célokról, edzésről, kapcsolatokról,
külföld kontra Magyarország és efféle okosságokról. Az ilyen kifagyós trippek
után még nagyon jó, amikor az ember vesz egy kád meleg fürdőt. Én is így jártam
el.
Napközben Juhász Ati hívott, hogy valszeg beszállna a Misja
tripbe, aminek nagyon megörültem, mert sehogy nem találtunk 4. embert, én
viszont meg akarom mászni a Popolni mrk-t (8c), Márc. 15-én viszont síelni
megyek családdal.
Ez a hét máshogy alakult, mint ahogy terveztem végül. Hétfőn
Manki session Kucsival, továbbra is jó a forma, de van egy valami nemoké
érzésem. Például minden ülésből felállás után szédültem picit. De a mászás
megy, akkor nagy baj nem lehet. Kedden hív Ati, hogy mégsem tud szabit kérni,
Dusánnál viszont le van foglalva a szállás csütörtöktől vasárnapig. Megy a
kiírás minden csoportba, mindegybe csak jöjjön valaki, hadd másszam már meg a
Popolni-t!. Persze szerda délutánig semmi, csak poénkodás a facebookon.
Bencével megdumáljuk, hogy sztornó az ügy, és szinte amint írok Dusánnak, hogy
visszamondjam a szállást, érzem, hogy a szar érzés, amit eddig a megmászás láz
miatt elnyomtam, trip hiányában eluralkodik. Mondom Fruzsinak is, hogy nem
megyek ma mégse Mankiba.
Hazaérve 39 körüli lázat mérek. Végtelen fáradtság és
erőtlenség feeling, de valahogy nem egyöntetűen szar. Azt súgja valami, hogy
ezzel most megtisztulok kicsit. Már régóta terveztem egy olyan napot, amikor
csendben egyedül töltök el egy napot. Csütörtökön erre kényszerültem, és most
jöttem rá, hogy mennyire kevés időt fordítok a történések megemésztésre, és a
valódi belülről fakadó motivációból eredő célok realizálására. Érdekes élmény,
mert egymagamban nagyon sok múltbeli esemény felsejlett, újrajátszódott, talán
helyére is került. Egyes célok erősebbé, valósabbá váltak, és rájöttem, hogy
többet akarok értük tenni, mint amennyit eddig tettem. Egyes célok, amiket
eddig fontosnak tartottam, most inkább mondva csináltnak tűnnek. Egy biztos,
hogy az egészségre sokat kell áldozni. Ezen kívül a megtisztulás abból is állt,
hogy sok idő után nem kívántam egyáltalán szilárd ételt. Egy kompótot
összedobtam délután, de addig csak folyadék. Estére persze nem tudtam meg állni
a nagyapó által egésznap szívvel-lélekkel készített rántott husit. : )
Pár dolgot meg is osztok veletek. A nyári briancon-i WC-n
láttam, hogy egyszerűen olyan lemaradásban vagyok Ondráoz, Ramónhoz, Sean-hoz,
meg az összes él versenymászóhoz képest, amit egyszerűen nem tudok behozni.
Maximum úgy lehetne, ha csak az edzésnek szentelném az életemet, de azt sem
akarom. Viszont sziklán még biztos tudok egy-két elismerésre méltó dolgot
megvalósítani. A sziklamászás mellé állást nagyban megkönnyíti a kombinált
típusú olimpiai forma, vagyis a 2020-as olimpián úgy akarnak értékelni, hogy
mind a 3 diszciplínában elért eredményt átlagolják. Há mikor leszek én jó
gyorsmászásban, és mikor leszek én arra motivált edzeni?!
Eddig két napot pihentem, de valszeg kell még egy-kettő.
Bízom benne, hogy ez a betegség már egy sok ideje gyűlő dolog, és csak most megy
át rajtam a tisztító tűz, és a felépülés után még erősebb leszek, mint előtte,
és egészségesebb. Gondolkodtam azon is, hogy ez egy jelzés, hogy többet kéne
pihenni, de így is a heti 4, elvétve 5 edzéssel úgy érzem, hogy sportoló vagyok
ugyan, de nem élsportoló. Hol van ez ahhoz képest, hogy a Soma hajnalban suli
előtt felkel gyúrni, és utána is edz. Ennél kevesebbet egyszerűen nem akarok
mozogni.
Uh most gyűjtöm az energiát, és a továbbiakban olyan
életmódot akarok élni, hogy magas energiaszinten éljek, és produktív legyek az
élet számomra fontos területein!
