Good day of Tuhamáska Farkas from Izer Bálint on Vimeo.
Marci meló from Izer Bálint on Vimeo.
Örök vadászmezők, avagy Ewige Jagdgründe
 |
| Kötelező kempingszék! |
 |
| Nete ne! Nesze nektek rövidítése! |
 |
| szorííííííííísd |
 |
Egyensúlyi alapismeretek I. 3kredit
Gyakvezér: Schmidt Tamás
konzultációs időpont 12 után
Hely: Bachhexe |
 |
| Bachhexe 8a+/b try |
 |
| Eletric Aveneau 8a |
 |
| Hogy tovább? |
 |
| Land der Hämmer 8b/+ |
 |
| Legkeményebb akasztás amit valaha láttam… |
 |
| nice pic – háttérben az autóút |
 |
| nem könnyű akasztás -szerintem 🙂 |
 |
| 8-an vagyunk, magyarok belepték a szektort |
 |
Graceland – a völgy első 8b -je.
Kulcsmozdulat előtt, Tamáska. |
Szakítanom kellett a kisujjammal való frigyből. Először az
excel-es edzésnaplónakban láttam Tomcsinál, a három ujjal való húzódzkodások
százait. Aztán többször vettem észre hogy kiesek nagyon könnyű mozdulatokból
bizonyos fogások esetében. 2013 arra ment rá hogy leszokjak a zárt fogásról,
2014 úgy látom a három ujj éve lesz. Meg kell tanulnom nyitott három ujjból
mászni, mert durrantan a legtöbbször már csak ez az utolsó mentsvár a felfelé
jutást illetően.
Júliusban ráírtam Marcira, mit terveznek nyár végére
tripnek. Akárhogy próbálkoztam nem tudtam rábeszélni hogy Frankenjura-ba
menjünk – mely számomra az ultimate sportmászóhely -, az indulás előtt pedig Zillertal is megkérdőjeleződött. Egész Európát
ellepte az eső, lelki szemeim előtt izzadó utak és síró nittfüleket láttam.
Felmerült Kanzianiberg, mely az Alpok talán egy védettebb zugában fekszik, de
úgy voltunk vele bármi is lesz mi elindulunk; majd csak mászunk valamit. Szóval
kértem derékaljat Sanyitól, kalauzt –vadonat-patyolat újat- Lacitól. Péntek
Moszkva tér: Marci – Lili, elöl, Vivi és én hátul.
Valamikor talán hajnali 3 óra tájékán érünk Zillertal-ba,
Ginzling felett ütünk tanyát. Kis félrehúzódó kemping féleség két pottyantós
WC-vel, sok sátrat látunk. Nekem nincs kedvem sátrat állítani – butába –
úgyhogy megalszok simán a polifoamon. Reggel 7 körül természetesen elkezd esni
az eső, így visszamenekülök a kocsiba és kényelmetlen pózokban próbálkozok az
alvás tevékenységével…: hiába. Idő közben nyüzsgés lesz kint, felkelek de nem
is hiszek a szememnek – ekkor esik le a tantusz. Mennyi esély volt rá, hogy
egész Zillertalban pont Patkány és Tamáska sátra mellé kempeljünk le? Nem is
hiszem el. Reggel faggatjuk őket az eddigiekről, és a lehetőségekről. Az első
nap a Bachhexe szektorban telik, kanáthajlás ős tízesekkel. Electric Avenue 8a,
majd Bachhexe 8a+/b átmozgások.
Nemsokára befut Tamáska, mint megtudjuk lecsűrte a Total
Brutal 8b+ -t, itt a Land der Hammer 8b/+ nak esik neki, mely Cody Roth nyitása.
Negyedikre ezt is lecsapja Tomika, erőséknél, ámuláséknál.
 |
| Vivi lecsapta a 30méteres 5b -t 🙂 |
 |
| Nem adja vissza a kép, Marci össze ujja véres volt… |
 |
| kis csapatunk |
 |
| Sátram és a Chill-plätze |
 |
| Ülj rá a sarkadra bazki! |
A trip nagy része úgy telik hogy reggel esik, mi anyázunk
majd abbamarad és délután néha napsütésben mehet a mászás. A legtöbb időt az
Ewige Jagdgründe szektorban töltjük – avagy az örök vadászmezőkön. Nem születik
túl sok megmászás, nem is akarok rámenni, inkább a pontos lépésekre és OS
próbákra. 7a+, egy egész közeli 7b+ aminek a kunsztja után esek ki az akasztó
fogásból. Tamáska elmondása szerint egy nagyon jó fogás: itt egy egy ujjperces
legömbölyödött élő gránitperemet takart, ami elvileg akár mehetett is volna, de
valahogy meghökkentett a dolog. Több próbát nem is dobtam rá, egyébként a „science
fiction” 7b+ volt ez, de erről még esik szó.
Nah de hol is van ez a hely? Miért érdemes elmenni ide? Kimmel Zsófitól
megkaptam a Bachhexe alatt, hogy jó-jó dolog ez a blog, de nincs elég leírás,
mit hol találni meg. Szóval hát nézzük, csak mert Zsófi olyan szupi fotókat
lőtt rólunk 🙂
Innsbruck közelében lévő leginkább sportmászó és boulder helyről beszélünk, de
természetesen temérdek nagyfal lehetőség is van errefelé. Kőzet kizárólag nagy
szemcséjű gránit, ez tudja ugyan harapni a bőrt, viszont hihetetlen előnye a
gyors száradás és nagyon jó tapadás. Cipő talpát szabályosan eszi, viszont mm
nagyságú rücsökszemcsék is bármikor stabilan tudnak tartani. Bár azt rebesgetik
jövőre már ez az ingyen kemping is fizetős lesz, én ennek nem adok sok valóság
alapot. A szektorokhoz közeli parkolók némelyikében kint van az – „ha éjszakára
itt hagyod a kocsidat elvontatjuk”- tábla, fene tudja megtennék-e mindenesetre
az osztrákoknak valószínűleg elegük lett hogy teleszarják a sportmászók a
parkoló környékét.
 |
Tamáskának valamije mindig kövek között végzi.
De ha rászikkad a kihozatalra, jutalmat kap. |
 |
| Marci gondolatai nem a sörön… |
Lehetőséged szinte mindig van mászni. A csapat sok szektort
meglesett Ewige, Bergstation, Los lochos, Bachhexe, Zemmschlucht – többek
között. Patkánnyal egy napot töltöttem Zemmschluchton, az egyik legchillesebb
mászónapom volt persze említeni sem kell. Jó ideig csak a lehetőségeket
nézegettük, aztán pedig a lehetőségek megvalósításának módját. Csalánmezőkön és
törmeléklejtőkön keresztül sok korhadó fát el lehetett érni, órákig tartó
landing építésbe fogtunk. Zemmschlucht egy egész más világ – lekerekített
gránit fogások tömkelege vár, – folyó parti boulder area ez, a kalauzban egészen 8B/+ ig
feltüntetve.
Reggel és este általában menetrendszerűen megjött az eső,
igazán érdekes volt és ennek ellenére is sikerült hat napot egyfolytában mászni.
 |
| építjük az érkező felületet |
Az egyik legkirályabb pillanat számomra a Meatcheesecrack 7c perem-repedésének megmászása volt. Nagyon durván más bétákat lehet rá kitalálni, Marcival végül egy olyat raktunk össze, amiben egy három ujjas lyukben kell dinamikusan kezet cserélni. Kirántod a balt és az előre fölé készített jobbat beszúrod a helyére. Van egy (tized)másodperc amikor semmivel sem tartod magad a falon és gránitrücskökön állsz.
Most azt éreztem a csapatban több erő van mint a helyben és a teljesítményben, de ha visszatekintek eddig erre az egész évre, azt mondom most kellett ez, kiszakadni mind abból mi egyszer vonzott mint vasreszeléket a mágnes. Nem tudok sem jót sem szépet írni erről a képről. Még szerencse hogy a pixelek nem változnak a fényképeken, mint az emlékeim és a gondolataim.
“Egyik reggel felkeltem a sátorból, de fura illat terjengett. Rothadó szag volt. A bolgárok akik mellettünk sátraztak kint hagyták az esti vacsorát és ez bevonzotta az állatokat. Széttéptek egy sátrat, az egyik rókát bottal sem lehetett elkergetni, megharapta a bolgár kocsi sofőrjét. Estére elkezdett habzani a szája, lázálmai voltak, azt álmodta megharapják a tárgyak; a sátor, a kés, a lakókocsi kipufogója rátekeredik a lábára elszorítja. Elvöröslik egészen, kidagadnak az erek, ő nem tud megmozdulni. A orvosnak öltözött róka egy szikét nyom a dagadó érbe, s a vére kispriccelve locsolja szét a Decathlonos sátrat. A bolgárok el akarnak menekülni, de nála van a kulcs; és egyre nagyobb a tébolyulat a camp-ben. Szaladgálnak és kiabálnak az emberek, a fák mintha át akarnának ölelni bennünket, zsibbadni kezd az agyunk, a folyó csobogása eltompul. Amikor kinyitom a szemem csorgó nyállal látom magam felett a veszett bolgárt. Benyúlok a táskámba ahol az Árpitól kapott bicska van. Torkon szúrom, rám csepeg a vér. Kimegyek a sátorból, késsel a kezemben rohangálok és elkapok mindenkit aki él. Húzom magam után a pórázt és ordibálok, megszorítom ami a kezem ügyébe kerül. Ugrálok a kövek között, de elvétek egy mozdulatot. Zuhanok és a kötélben találom magam himbálózva, zilálva, habzó szájjal. Beleestem a Science fiction-be…”
