“Inkább néznék szembe megválaszolhatatlan kérdésekkel, mint megkérdőjelezhetetlen válaszokkal.”
Richard Feynman
Nem tudom mennyire vagyunk elveszve a különböző edzéselméletek világában és korában, de tény ami tény – már nem csak a pro edzők prezentálják az alábbi állítást, de széles körben is egyre népszerűbbé válik: A plafonok áttörése és új fokozatok elérése különböző edzésmódszerekkel, eszközök használatával, nyújtással, formaidőzítéssel, alapozással és rendszerességgel érhető el a leggyorsabban. Egy japán boulderes versenymászó instáján találtam az aranyköpést, miszerint az alapozási időszak 75%-a nem mászás jellegű edzés, de a versenyszezon alatt is 40-50%-a az edzésidőnek mászócipő nélküli tevékenységekkel telik. Mennyit változott a világ? Amikor Güllich (nevezzük a sportág nagyapjának) megírta a Sportmászás ma című klasszikust (ezt meg nevezhetjük a Bibliának-a maga egyszerűségeivel) teljesen más koncepció élt az emberek fejében arról, hogyan lehet mászásban fejlődni. A ’90-es évek legnagyobb mondata (és tévhite?) lehetett az alábbi állítás: “A legjobb edzés a mászásra, maga a mászás.”
Ez a félsoros mondat annyira összetett és bonyolult, valószínűleg minden mászónak meglehet róla a saját véleménye. Hordoz sok igazságot, de számos bizonytalanságot is. Ha jól akarsz sziklát mászni, ahhoz nagyon sok sziklamászás kell, ez tény. De a mondat azon része: “legjobb edzés a mászásra” – ha ezt helyezzük górcső alá, akkor már nem biztos hogy a puszta mászás lesz a leghatékonyabb módszer. Talán pont maga Güllich az egyik elsődleges ellenpéldája ennek, építeni kellett egy eszközt, egy Campus Centerről elnevezett boardot, ami felerősítette az első 9a-ra az Action Directre. (Jó jó, lehet hogy dátum szerint Ben Moon-é az első – de ahogy észreveszem a mászótársadalom őt egy kicsit angolosan átsütött bikacsöknek tartja, aki nem tud versenyezni a nagy Legenda és Ősapa képével. Egyébként ebből a kérdőjelből kíváncsi vagyok mikor egyenesedik felkiáltó jel. De a márka is megszopatta szegény Moon-t. A márkát nem érdekelte, hogy minek mi a fokozata – csak a kunsztban legyen rajta a RedBull-os csuklópánt. Szerencsétlen Moon Angol földjére kit hoznak ha nem egy Németet, az egyetlen aki jó eséllyel fel tudja magát boulderezni a már már 9a-nak rebesgetett sportúton. Aki nem máshol edz mint ahol a legnagyobb a Güllich kultusz, Nürnbergben. Így hát ennyit a felfokozásról, marad az 8c+ bocsi Ben.) De a nagy kitérő után ugorjunk vissza az eredeti témához.
 |
| hát kimondattatott |
Szóval akkor ez lenne a tény? Egy világkupa szintű mászó számára a legjobb edzés mára már nem maga a mászás? Talán ez sem állja meg a helyét.
Nemrégiben volt Benke Balázzsal egy érdekes beszélgetésünk, ami hetekig maradt a fejemben kicsomagolatlanul, majd egyszer csak rám estek az ebből fakadó gondolatok. Zupi kapcsán merült fel, hogy az ő neve után általában a párbeszédben szokott lenni ilyesmi, “jajj de hát ő Zupi” vagy “ja hát megfogod azt lehúzod”. Nincs ott mögötte az hogy jajj hát ha erős vagy úgy könnyű mégis van valami ilyen hordaléka is ezeknek az elharapott félmondatoknak.
Magyarországon nem divat erősnek lenni. Kicsit azt látom az itteni mászókban valahogy az a kultúra van beleégve, hogy ha tehetségből mászol és ügyes vagy meg szépen lépkedsz és nem jön el a lábad a falról az igen! De jaaa ha erős vagy, hát úgy könnyű. Senki nem meri felvállalni, hogy erős – inkább elkenik hogy a béta jobb vagy technikásabbak mászók lettek.
Miért érdemes követni a pro mászók instagramját? Nagyon sok érdekes edzésmódszert látni, a japán team-en keresztül, az amcsikon át a hardcore sziklás arcokig. Az insta egy érdekes ablak arra, hogy belenézhess a világ elit sportolóinak életébe az ebéd utáni sütievésüktől kezdve a kemény edzésig. Patxi Usobiaga történeteit nézve gyakran találni érdekességeket kis faláról. A videóban látható hátsó system-boardról rengeteg edzős sztorit tesz fel Patxi, aminek lényege hogy elugrasz egy mozdulatra és gyorsan visszateszed a lábad egy kis lépésre, majd újra ugrasz/nyúlsz de úgy hogy mindenképp eljöjjön a lábad és precízen vissza kelljen tenni. Érdekes önfejlesztés ez is, megtanulni minél gyorsabban és pontosabban visszaszúrni a lábat a falra, ha már eljött – márpedig ez a legjobb mászóval is megesik. Sok út vezet fel a hegyre, mi pedig itthon valamiért úgy gondoljuk, hogy a technika címszóval felvértezve lehet a legtöbb tiszteletet összeszedni egy megmászásért. Ha ez tudat alatt is lenne bent a mászók fejében, én a legtöbbször ezt látom – és nem gondolnám, hogy az elgondolás helyes.
Markó Petinek hála lett pár megörökített megmászás a moonboardról. (Go Big or Go Home 7C, Bubble gump 7C, )
legközelebb valaha egy benchmark 7C flash-hez
legközelebb valaha egy benchmark 7C flash-hez
