Augusztus második hétvégéje
egyszer csak Kotecniken ért minket. Még szerdán toltunk Benke Balázzsal és
Robival egy meló utáni Százhalombattai session-t, Áronék vendégszeretete közben
elkezdett körvonalazódni a hétvége is. Egy kocsit próbáltunk Robival eleinte
megtölteni, a semmiből Szíj Peti is nagy motivációkkal jelentkezett, majd
Lakatos Zoli, Alma, és végül Áron.
pályán, órákon keresztül élvezhetjük a villámok pazar látványát, ami elég poén
amikor nem esik mellé az eső. Áronnal kicsit félrekommunikáljuk az indulás
időpontját, de végül éjfél után mi is beesünk a kempingbe. Kotecnik már megérett
arra, hogy kempingnek nevezzük, én eddig ezt nem tettem meg. Mindig vidám, odaadó és csupaszív házigazdáék
hatalmas mosolyokkal fogadnak mindig, a fiúk ahogy meglát minket már tölti a
röviditalokat, a néni vicceskedve mondja nekem: “Breakfast yeah? a lot of
food yeah?”
ide mindig hazavárnak és ez a hely már kicsit olyan is mintha hazamennék.
Szállásadóink nem kevés energiával óriási átalakításokat végeztek. Vagy 50
köbméternyi fából a domb túloldalán építettek egy nagy barkácsházikót mint
megtudtuk, ezzel is figyelve arra, hogy az erdész és fakitermelő, famegmunkáló
tevékenységek ne zavarják a mászók nyugalmát. A régi szerszámos sufni helyét
pedig padok vették át, a lenti régi grillező helység pedig olyan átalakításokon
esett át hogy csak hüledeztünk. Kinti konyha és mosogató helységek, közösségi tér,
új ping-pongasztal és a rusztikus hatás megtartása végett a régi sufniban lévő
almaprés gépet is kitették ide. Két napig találgattam mi lehet ez mire kiderült
a 70 eves óriási faprés mikéntje. És még mindig 5 euro a szállás, amit már 5
évvel ezelőtt sem értettél… fullos fürdő, fullos WC-ki nem fogyó papírral,
hűtő és most a leni rész… én ritkán vagyok csöndben, de itt elakadt a szavam.
Jajj ne a mászásról is kéne
valamit írni?! Nem tudok. Kiégtem. Már elmúltak azok az idők amikor kronologikus
sorrendben történt a mese habbal és az is elmúlt amikor minden egyes
sziklázásról beszámoló készült. Sajnos idén csak minden második külföldi túrára
jutott bejegyzés, de ennek csak egyik oka az időhiány. A napló-szerű tevékenységünkre már
van külön netes edzésnaplónk, a mászások vezetésére a 8a, a legtöbb durva
sztori pedig eljutott a nem publikus kategóriába.
 |
| Töltődünk Pachamamatól |
Mégis mi lenne a legemlítésre
méltóbb… hmm. Mondjuk a cím. Hát igen, elhagytuk a kulcsot. Vagyis Áron, vagy
mink – mindegy. Szombaton még nem tűnt fel a bézöl, a végtelen reggeli még
mindig végtelen és finom, de mióta legutóbb beszartam gatyába a házi joghurttól
(ez még az elmondható kategória nem!?) most úgy döntöttem, ha lesz ha nem én
kihagyom! Különben túl sok bálványimádathoz szükséges tárgyat kellene még
elrejtenem itt ott.
miatt a 7c standjából (second go), valahol mélyen ez egy tüskeként maradt
bennem és úgy voltam, akármi lesz én most megmászom. Az első átmozgás is
okozott problémákat, majd a beszálló boulderben kitörtem még egy lépést és
számos csízítés után jöhettek az éles próbák. Ollóval szabtam magamra az utat,
itt ott levagdostam a kényes részeket, kikapartam minden pókháló alatt megbújt nüánsznyi
kis segítőfogást vagy lépést, fejben sokszor végigzongoráztam, de így is
többszöri nekifutásra tudtam csak felszikkadni annyira, hogy átmásszam a
beszálló bouldert.
 |
| Super kih |
Nehéz beszállni egy ilyen útba.
Tudod hogy meg tudod csinálni, estél már el a stand mellől. Végig iszonyat
összpontosítást fog igényelni, az eleje pedig azonnal préselés. Mintha egy 110
gáttal kezdődő háromezer akadályba szeretnél beszállni. Booocsi. Hetedik vagy nyolcadik próbára
végül minden össze áll, utólag kérdeztem a többieket volt-e kiabálás mert nem
emlékszem, de elvileg teleordítottam az erdőt. Jól van, akkor legalább a küldés
városában voltam, nyugtázom. Az egyetlen emlékem a no-handbe be és kimászás
volt. Bemászásnál tudtam hogy ez nagyon rossz lesz, kimászásnál pedig nagyon
rossz is volt, de akadt a standlánc.
 |
| Alma és Zoli |
 |
| “Bálint Hash and Smoke Klub” justforfun:) |
Na mi legyen még? Legyen egy kis napló megint? Legyen. Igazából erre a napra nem volt
panasz. Mit is írhatnék jut eszembe, talán azt hogy a legmotiválóbb idei köteles
mászónapom volt. Szíj Peti leOSelte a Sloveniji za 20 let nevű 7b+ -t, Robi
iszonyat határon mászását nézte tátott szájjal mindenki, ahogy az utolsó
mozdultig elvereti, Áron végtelen motivált volt mint általában – egy szó mint
száz; más volt a csapatmorál mint az általában megszokott. A fiúk iszonyat fel
voltak pörögve (főződtek is a Bialettin a kávék!) és ez a hangulat mindenkire
átragadt. Áron görög spanjai is velünk voltak ekkor, sajnos nézegettem is az
egyikük első nittben (első mozdulatban) való vergődését a Metulj (pillangó)
nevű 7b+ -ban. Nem néztem végig az utat, az lentről látszott, hogy majd feljebb
jönni fognak a jobb fogások és pihi-pontok, a beszálló boulderre kell igazán
itt is ráfeszülni. Magamnak sem adtam volna sok esélyt, de végig gondoltam
minden fogásverziót, szűkült a kör, minden lépésbétát – szűkült a kör és végül
maradt pár fogás és lépés amivel fejben meg tudtam mászni az utat. A bétaiterálás mellett, azért nem jön rosszul, nagy kincs
ha az ember ismeri a saját képességét és annak határait, én sajnos ritkán
vagyok ezzel így. De nem ma! Az út leküldetett, lelkemben OS – a 8a szerverén
flash az etikus.
szülinapjának ünneplését, nah ezt jól megszívtuk!
barátok is a kulcs hűlt helyét kutatják. A nap nagyrésze nekünk így kicsit
megkeseredett, a pótkulcs lejuttatásával ment a szerveződés. Végül mivel
kiderült, hogy Áron csak hétfő délután fog visszajutni, nekem pedig már aznap
dolgoznom kell, bármennyire sem szerettem volna egyedül hagyni – végül a Szíj
verdában hazaszikkadtam ötödikként.
megkerült, a bentragadt telefonommal egyetemben. Sok kép nem készült, ezt a
keveset fogadjátok szeretettel.
