Évek óta hallgatom Zita barátnőmtől, hogy Bovec így, Bovec úgy, hogy mennyire szép hely, a kanyoning, rafting és számos sport mekkája. Aztán tavaly Gáspár Lacival történő random összetalálkozás a Fény utcai piac mögött, a Bányai kávézóban lerántotta a leplet: a régióban található a parányi mészkő gyöngyszem, Trnovo, ami az Alpok lábánál és a Triglav Nemzeti Park határában bújik meg. Azonnal felkeltette az érdeklődésemet, és úgy alakult, hogy tavasszal a tanítványaimmal idelátogatunk!
A Trnovo melletti boulderhely különleges hangulatát a folyópart közelsége adja, ahol a simára csiszolt sziklák és a víz állandó morajlása egészen egyedi élményt teremtenek. Az árnyékos fák alatt megbúvó kövek természetes játszóteret alkotnak: egy helyen a kicsi és óriás tömbök, egyszerre vadak és szelídek, technikásak és hívogatóak. A mászóhelyről havas csúcsokat látunk, ha alább tekintünk, a türkiz folyó ezer árnyalata néz vissza ránk.
A Camp Lizában foglaltunk szállást, és kis logisztika után meg is lett három autó, nyolc mászó, valamint Barniék alig kétéves gyerkőce, Bendegúz.
A trip rendhagyó volt, mert ez volt az első hosszabb külföldi útjuk az ifjú trónörökössel, ráadásul az első boulder túra is egyben. De úgy voltunk vele, hogy ez egy szerető, rugalmas társaság, majd támogatjuk egymást ott, ahol lehet.
Ádám kapta a feladatot, hogy a kallert végignyálazza, és hamar ki is alakultak a prioritásaink. Olyan spot kell, ahol a gyerkőc cuccait le lehet tenni, azaz egy vízszintes bázispont, és nem árt, ha mindenkinek vannak boulderek a közelben, szóval 6A–7B között lőttük be a dolgokat. A csapat nagy részének ez volt az első boulder túrája, úgyhogy nagyon szerettem volna, ha inkább jól érzik magukat az emberek, mintsem elrettennek. Anna és Bálint voltak az egyetlen már tapasztalt rókának mondható páros.
A helyről: egyáltalán nem gyerekbarát, kitaposott ösvény nem mindenhol van, úgyhogy a vadregényes faktor maxra tekerve. A folyóhoz közelebbi tömbök lekerekítettek, mivel a víz évezredek óta mossa őket, de két nagy tömb is mászhatatlan volt, mert hordalékot hordott oda a folyó a télen. A lekerekített sloperek mellett találunk éles, késpenge peremet és lyukat is amúgy, de zömmel a sloper játszik, a grading iszonyúan sandbagged. Vagyis nagyjából 7A fokozat körül és felett okés volt. Vannak szektorok, ahol sok a highball egyébként, szinte minden tömb 6–8 méter volt.
Majdnem minden nap más szektort lestünk meg, így kialakult egy átfogó kép a helyről. Még az első nap találkoztam a kalauz készítőjével, aki elmondása szerint már lázasan dolgozik a következő példányon. Az elmúlt két évben másik három szektor lett felfedezve. Több tanítványom is eddigi legnehezebb boulderét zsebelte be, nagyon büszke vagyok rájuk. Igazi csemege látni, amikor a veríték és hónapok elszántsága végül egy szintlépős fokozatba tud manifesztálódni.
Összességében nagyon ajánlom a helyet, de fel kell készülni, hogy a nyári hónapokban – bár a folyó hűsítése kárpótol – a slopereken bizony kell majd küzdeni.