Állandó késztetést érzek arra, hogy úton legyek mondhatjuk “a kukac ott van a seggemben.” Képzelt világom és elhitt vágyaim olyanok mint a farkasok. Muszáj néha egy kis sziklával megetetnem Őket, ha csak nem akarom hogy engem marcangoljanak belül. Nem tudom mi az Ő motorja, de Árpi is valamit érezhet ha már sokadik alkalommal, de állandóan beülünk a Suzukikba és veretjük Ausztria felé. Csak kedvtelés lenne, a szeretet egyfajta árnyéka? Nem tudom. A nagy meleg és a társak ellenére is meg lehet találni a motivációt, s bár sokszor nem is olyan élvezetes így…mégis tudod; ezt most muszáj megtenned, hogy később jobb legyen, ha kihagysz csak nehezebb lesz visszajönni. És összességében pedig megéri küzdeni, ebben sokszorosan megbizonyosodtam a hétvégén.
Úgy néz ki öten vagyunk a kocsiban, de péntek reggelre kiderült, mindenki visszamondta: Árpi és én maradtunk. Árpi sms-ében egy hazai helyre invitál, melynek a gondolatától is felforr az agyvizem, nem hagyhatom annyiban. Délre megtalálom a megmentőinket; Dave és Barni. Árpival este viszonylag korán fekszünk, majd reggel mindenkit összeszedünk és hatalmas égzendülések közepette megindulunk Muggendrof-felé. Az odaút csöndesebben telik mint visszafelé, még összeszokó félben van a banda.
Hirschwänden a szokottnál rosszabb látvány fogad, bár épp nem esik, a falak rommáázva. Árpival kitervelt B+és C bouldereknek most leágazott, mindenhonnan víz szivárog. Körbenézünk, végül a még teljesen száraz A szektorba fészkeljük be magunkat. Teljesen eső védett, áthajlik. A bemelegítések után, a Das Ding állóstartos 7B bouldert próbáljuk. Barna óriási tapasztalatának és éles szemének hála, a legjobb bétákat találjuk meg, és 4-5 próbából sikerül abszolválnom a “Dolog” névre hallgató bouldert. Barni is letolja, se szó se beszéd, jöhet az ülőstartos verziója 7C+ os nehézségért.
Amikor legutóbb itt voltunk próbáltam az sd-t, de egy elég szar és nehéz bétával jutottam el oda, ahol Barni most egy egyszerű sarkazással kikönnyítette számunkra a felnyúlást. Én is nekimegyek, s bármennyire nem vagyok -még sajnos- az a sarkazós mászó, hiszek benne és tart is. Összerakjuk az sd-t, és jöhetnek a próbák. Közben Árpi millió és millió kísérletet tol az állóstartra, s átnézve sikerül is top-ot másznia, és kitalálni számunkra a legkönnyebb top megfogást-ami amúgy szintén kihívás az útban. Végül Barnával mindkettőnknek sikerül kb. 3-4. éles próbára megmászni az utat. Barniban megfordul, hogy szerinte nem biztos, hogy van V10 ez a boulder, bár 8a-n, Florian Wenter kommentjében 7c+/8a szerepel, és ne felejtsük el, hogy két Bécserdei 8B+-ért is ő a felelős. (Goodbye Vienna, 30)
Most nem jönnek magasztos gondolatok, meg ilyen új fokozat áttöréses dumák, egyszerűen úgy gondolom sokkal régebb óta másztam már ezt a szintet, talán csak a hazai kishitűség egy áldozata vagyok. (nah ez már megint magasztosra sikeredett…) 🙂
Kimásszuk magunkat, majd még délután átkocsikázunk Baden-be, Wiener Neustadt mellé. Königshöle-i barlanghoz odaérve hatalmas a meglepetés…szinte minden teljesen száraz! Még nagyobb reggel az öröm amikor látjuk Árpival, hogy a múltkor itthagyott 7B top fogása szinte teljesen száraz, pár óra alatt pedig a szél az egész utat megtakarítja nekünk a nyaldosó esőcseppektől.
Könnyű utakon való melegítés meghozza a kellő pörgetést, és egyből a múltkori 7B alá teszem a pad-et, amit sikerül most első kísérletre abszolválni. Próbálok még 7B, 7B+, egy 7C végét, de bőr hiányában hamar leágazik nekem ez a nap. Árpi tollja a próbákat a 7B utakon, míg Barni, két, három kísérletből mindent megmászik. Csak ámulunk az ujjerején, és lépéstechnikáján. A hétvégi mércéje kb; 4 7B, egy 7B+, egy 7C+.
Árpi motorja már az utolsókat rúgja, pöfékelő kísérleteket nyög. Már senki se mászik, de nagy nehezen sikerül rábeszélnem Árpit hogy még utoljára oda tegye magát. A top-fogáson már se hang, se beszéd – talán révbe ért a gyerek. 🙂
Szóval két videót láthattok itt. Az első egy projektelős szezonból való, amikor sok napot foglalkoztam egy úttal. Aznap Soós Tomi meggyőzött arról, hogy nem biztos hogy érdemes ennyit belefektetni, még nem állok készen rá. Hallgattam hát, és azokat a bouldereket kerestem, mind Ausztriában, mind itthon, ami 5-10 próbából kivitelezhető számomra. Nagyon sok tapasztalatot sikerült szerezni, s talán kellő erőt és motiváltságot, hogy ősszel befejezzem amit elkezdtem; vagyis a Nagy Durranást! A második videó pedig darabja a nyári mászótúráknak, ahol a mennyiség és tapasztalatszerzés volt az elsődleges szempont. Íme!
