Ma végigszenvedtem a pár évvel ezelőtti kálváriát; a sötét szót: kézsebészet. Ez a legrosszabb amit egy mászó hallhat. Pár hete fáj már enyhén az ujjam, utána akartam járni mi ez. A dokinő rendes volt, tanulmányozott de én a röntgenre voltam kíváncsi. Lekönyörögtem a csillagokat is az égről, már azon voltam virágot viszek az egyik röntgenes nőnek, csak hogy kiadják a felvételem, amit egyébként, ha kér a háziorvos kötelesség! Itt más szelek fújnak, de nagy nehezen sikerült megszerezni és még puccsítanom sem kellett. Szóval biztatóak a képek, a régi törésem teljesen összeforrt, nem látszódik semmilyen kóros elváltozás. Így viszont nem értem a fájdalom okát. Talán, mivel ferde az ujjam /axiális irányban (tengellyel párhuzamos-megegyező-)/, a csont nyom egy ideget vagy nem tudom. Mindenesetre most tartok egy hónap szünetet, addig is minden este futok 4,5 km-t, Tomika a lelkemre kötötte a mozgást. Ezenkívül semmi mászással, vagy erősítéssel kapcsolatos dolgot nem fogok végezni. Jó pár túra (Kalnik, bleu) lehet hogy bukó, és ez eléggé elrontja a felkészülést a nyárra, de inkább most pihenjen és gyógyuljon, mint talán később legyen komoly baj. Addigis, full psyched mindenkinek!!!
“ahogy a dolgok vannak”
Halottam, hogy Papír esküszik rá és Tomika is mondta szilveszterkor milyen jó, hát megvettem első Loki cipőmet. A Fóti műhelyben a legváltozatosabb kaptafáktól a legjobb ár-érték arányú anyagokig minden megtalálható; a dizájnt előtérbe helyezve. (Valóban tök jók!) Az cipővel a tarsolyomban boldogan jöttem vissza a Nyugati pályaudvarhoz. Délutánom az Illuminátor boulderrel töltöttem, béta hiányában nem feküdt igazán, de egy egész jót másztam. (Ősszel Mitrill lord!!! Gigaprojekt!) A Kérdések a kezdetekhez ülőstart bünti lesz, (mivel ugyebár nem a nagy zseb a beszálló!) de nem lehetetlen.
Másnapi Ujjerő parkolójában egyszer csak megjelent a napBarnította Barnuska, ahogy Laci szokta nevezni. Sziklára mennek, csatlakoztam. Nándi kalapja és gay hangja garantálta az olaszos hangulatot, az eső pedig már-már egy Zillertal-t idézett. Nem igazán éreztem magamban az erőt és nem akartam volna a sérülésekre fogni a valószínűsíthetően gyenge szereplést. Ezért nyugodt szívvel hagytam hátra a versenyt, bár bántam, hogy nem tudok Travissel tovább dumálni. A döntő utak, -amennyire néztem és átmozogtam egy-kettőt- szépek és nehezek voltak, de nem Patkánynak! Második hely Martin, a szikla nem hazudik. 🙂
Miután Laciék elvittek a Petőfi hídig, felhívtam Pistikét és elmondtam, hogy valószínű egy 3, 4 hét szünetet tartok a regeneráció érdekében, de utoljára hétfőn még másznék valamit. Így kerültem másnap fél 5re az Ördög-árokba!!!
Az aljnövényzet kezd kinőni, már látom milyen szép zöldbe fogja festeni a völgyet. A napsütötte szombat délután majd biztosan sok mászót fog idecsábítani, de előbb utóbb majd rájönnek az emberek ez téli hely. (És az igazi boulder fanok, a 0 fokban sem fogják sajnálni az időt és a pénzt.) Mai tapasztalatom az, hogy kezdenek egyre inkább nem tartani a fogások.
A Dédapám szektorhoz megyünk, melegítünk, takarítunk. Ez a legjobb melegítős szektor. Rövid boulderekre és hosszabbra is jó már. Pisti hamar összerakja a Dédapámat. A vége kellemesen nehéz, odafigyelős. Talán 6C ér a traverz nehézsége. Én rendesen szívok vele, de végül az első éles próbánál sikerül összerakni.(videó később)
Felmegyünk a Siratófalhoz. (A Biblia elég rossz egy szektor nevének, ez viszont szerintem adja :)) Fenti részénél, a már híres: Szoba kilátással nevű 6B+ mászom sok próbából. A kilátás valóban fergeteges, az út -bár valószínűleg finnyás és nyafogós vagyok ma- nem nyeri el a tetszésem. Tőle jobbra csinálunk egy új utat, szintén 6B+. Majd még egyet 5A. A Zooknie nevet kapja, kitörött egy kő és rohadtul térden baszott.
Fényképezőgépet beélesítem és csattogtatok, miközben Pisti egyre közelebb kerül valamihez, ami a legjobb magyarok flash szintjéhez közelít. Iszonyú ordítás. Next try. Megint! De milyen hangok. Csak azt sajnálom, hogy nem videó, csak fényképek készülnek. Next try. A hang leglényegesebb tulajdonsága, hogy mikor szólal meg, és mikor hallgat el. E két időpont között zajlik a hang élete, melynek során a hang egyéb tulajdonságai is változhatnak. Sokmindentől függ milyen hangot adunk ki. Minden hang egy-egy rezgés. Ondra ordításánál mélyebbről jön, lassúbb, míg a csajoké magasabb és gyorsabb a rezgésszám. A rezgések nagysága, a kitérések mértéke határozza meg a hangerőt. A rekeszizom és a bordaközi izmok együttes működése, nyomja össze a tüdőt, s préseli ki a benne lévő levegőt. A levegő a gégecsőn keresztül a gégefőben találkozik a hangszalagokkal, ahol azokat megrezegteti és állásuktól függően képződik a hang. A mászók azért adnak ki trohár hörgős hangot, és nem egy szoprán “Éj királynő áriáját”, mert a nyak és a gégefő körüli izmok is feszesek, ha akarnánk, se tudnánk nagy terhelés alatt magas hangokat kiadni. Pistike száját elhagyó hangok a kurva szót formálják, az elképzelhető összes hangszínben egyszerre. -Ugyanott, mint előbb. Next try.
Más béta a végén, hihetetlen nagy erőkitartás, majd még annál is nagyobb öröm. 7B+ Nevek később.
Próbálok ezt azt, de nem megy valami jól, inkább lemegyünk egy lenti tömbhöz. Szerintem a Sörhas jó név lenne, hisz tényleg olyan, mint Homer Simpson pocakja. A völgy egyik legöregebb útja fut itt fel némi Kávé és cigaretta társaságában: Hervadó virágok. Még nincs ismétlője, engem ezek motiválnak. 10-12 próba után tudok csak a kunsztfogásokig eljutni, amiket utoljára 2007 ben érintett emberi kéz, azóta csak a moha finom szőnyege próbál évről-évre vastagabb lenni. Nyilván nem lehet ezt így megmászni, be kell ereszkedni, pucolni. Fejlámpa és go home. A kijutás szerintem nagyon jó, a patakban megy az ember, a köveken egyensúlyozva.
Érdekes dolog, amit Pisti olvasott. Bernd Zangerl, a Memento (firstworld8C-majd később 8B+) boulder megmászója írta, hogy a mai mászók többsége nem áll meg egy bouldernél, hacsak nincs mellette egy név és egy szám. Sőt általában a szám nagysága is függővé teszi, hogy levegyük a vállunkról a padet, vagy még cipeljük tovább egy kicsit. Lehet, ha a fogások nem fehérlenek úgy, mint a lisztharmat, az emberek már nem is veszik boudlernek? Ugyanez rám vetítve. A kávé és cigaretta egy 6A. De mért nem mentem bele, hisz alatta volt a pad? Meg sem fordult a fejembe, a nagyobb számú és jó nevű, még nem ismételt bouldert akartam. Hová fajul ez a világ Bálint?
Győri restancia

Már 3 hete hogy lement Győri Universitas Kupa, és mivel mindenkinek volt elég dolga, így bejegyzés nem született. Most ezt pótlandó írok pár teljesen érdektelen sort és csatolok sok képet, mégis csak a szemének hisz az ember.
(Elnézést ha valaki szofisztikált, a hangulatot ferge-tegesen visszaadó írásra számított, de Bálint Mester mostanában úgyis virtuóz módjára ontja a jobbnál jobb bejegyzéseket.)
Művész alpin
Judit szerezte a “melót”. Múlt hét pénteken néztük meg először a helyet, hogy hogyan lehet közlekedni a tetőszerkezeten. Lényegében körbe kellett tekerni a gerendákat egy arany színű alufóliával.
Még sosem csináltam konkrétan ilyet, ezért is érdekes volt, meg Judit is sokat tanult a kötéltechnikákról. Jó volt kicsit belecsöppenni egy ilyen rendhagyó kiállítás megalkotásába. Még egy dolog kipipálva a bakancslistáról.
A megnyitón feszült figyelemmel figyelhettük az első látogatók reakcióit és szeműgyre vettük a többi csoport művét.
A kiállításról bővebben itt. Április 23-ig nyitva lesz, úgyhogy bátran nézzétek meg Szentirmai Tamás, Szakács István és Vági János térinstallációját.
————————————————————————-
Futás
Legutóbb 45 percet futottam, a cél még mindig az egy óra. Egész jól megy, néha még kicsit élvezem is. De a legjobb érzés utána fog el. Eddig nagyjából tartom a heti két futást, viszont a mászás heti egy-re csökkent (részben a suli miatt, nem csak a futás miatt). Úgy érzem, minden lefutott méterrel egyet integetek a távolodó Wasserwand-nak. Konkrétan még nem érzem a gyengülést, de biztos vagyok benne, hogy a nyári terveket a szintrehozó edzés fogja felváltani. Majd jövőre. Így legalább még édesebb lesz a pillanat, amikor első 8a utam standját beakasztom, vagy a Schwarza patak felett csapatom a 9-es kötélhosszokat.
Ja és 22 éves lettem, jee.
“A puha testű éjszaka”
Oly sok homokszem folyt már le az idő végtelen homokórájában, nem is tudom megmondani mikor voltam utoljára a szeretett Ördög-árokban. A Bouder jam óta megindult forradalmat, csak tetézte a Blitzkrieg Bop megmászás és az ez után kiadott kaller. Kiéhezett mászok hada érkezik, meg az olykor párás, nyirkos de szeretetreméltó árokba. Már most mindenki a Blitzkrieg Bop-ról álmodik, pedig még be sem mutattuk a First Ascentet, ami egy vicces videónak (már-már film) lesz része. Kiknek nem elég az állóstart, vagy nem szeretnek nyújtózkodni ők ülve próbálják ugyanezen utat, “Animal Hop” néven. Ez volt eredetileg a szám címe, majd a zenekar megváltoztatta a mai “Blitzi”-re.
A Jam óta teljes lázban égetem, talán 10 nap volt a legtöbb amit az árok érintése nélkül töltöttem. Aztán úgy döntöttem, nem túl jó dolog állandóan egy helyre kijárni, elveszi a varázst. Egy hónap szünet után mentünk ma vissza Pistikével. Suli után egyből toljuk, az idő valami szenzációs. Csak itt-ott szakítja meg pár cirrus és cumulus a napsugarak útját, melyek a hosszú tél alatt valahogy elkerülték-e vidéket. Gyorsan haladunk s csodálkozva nézzük, hogy változik a táj. Hol egykor vastag jégpáncél volt, most csak csupasz kövek hevernek. A folyóból patakocska lett, mely halkan csörgedezik mikor beérünk a völgybe. Utunk egy új szektorhoz vezet. Egy még meg nem mászott traverz miatt a szektor a “Dédapám” nevet kapja. (Cél most neveket adni a szektoroknak, tippjeiteket az [email protected] címre küldjétek el léci. Írjátok meg hogy mondjuk a /jelenlegi/ B8 tömbnek a…-nevet gondolom, esetleg, hogy miért)
Egy szép campusboardos utat mászunk bemelegítésnek, a végén nagyobbacska nyúlás. Leányálom 5B Szép, bemelegítős. A tetején nagy fogások. Tovább jobbra. Nagyfogásos beszálló, majd felnyúlás egy oldalhúzóba, majd egy ergya fogás megtartása. Teteje szintén élmény. Nem forró olaj 6C+
videó később
Még eggyel jobbra. Ülőstart aztán egy nagy mozdulat balra az ergyába. Egyensúlyozni kell figyelni a lépésekre és tovább az ergya 2.0 -ba. A katasztrofálisan fájós és kicsi fogások után a top szinte hihetetlen. ??? 7A+
A dédapám szektora után, lemegyünk a Blitzkrieg falhoz. Pisti a helyi új traverzra dob (Sehnsucht nach die Ferne) és az Animal Hop-ra. Én a Hansit nézem, nem valami kecsegtető ma. Szóval rossza a passz ma, szűrjük le a tanulságokat. Van valami nagy projekt, mesél róla Pisit. Valami traverz. Elindulunk a kanyargós árokban. Mikor a vége felé járunk, elgondolkodom. Travis erős most, hisz a Blitzkrieget is leküldte, mégis a Devil’s masquerade megmászás második kísérletre több a sokknál. Ez a fiú nem csakhogy az ördög oldalán áll, még pofátlanul szembe is röhögi! Úgyhogy Pistitől elválnak kis időre útjaink, ő a patak bal oldalán captat fel, én jobbra megyek, meg akarom mászni a Devil’s masquerade-et!
Hát ez a perem tavaly óta nem lett nagyobb. A beszálló elég jól adja, de elhülyéskedem a második mozdulatot. Felpörget, hogy megcsillant egy reménysugár. Következő kísérlet adja. Beszállás sima, statikba a peremre. Megszorítom, áthozom a lábam és elküldöm. A végén tök jó kis felmászás, majd ordítok át a völgy túloldalán mászó Pistinek látta e mi történt?! Gondolkodom, s beszélek Travissel is. Valószínű, hogy a 7C fokozat sok, én egy 7B+ javaslok, szerintem az talán megállja rá a helyét. Egyel odébb teszem a pad-et és a Man on the Hill-be “szerelek bele”.
Pistitől telefonon kérek bétát, majd letérdelek a férfi elé. Több bétát is próbálok, de hiába érzem hogy fekszik és közel van, nem tudom megmászni. Ott helyben egyből azt mondtam, hogy valószínű B+ , de itthon a fekete fotelből átgondolva azt mondom jó az a 7B fokozat. (Amúgy nem akarunk szarrágóskodni a fokozatokkal, csak a kaller következő kiadásában szeretnénk már a reálisakat feltüntetni) Érzem, hogy még ha egy óráig is csapkodnám se tudnám most megtartani, úgyhogy összepakolok és felkepesztek a Bélámhoz. Fent már igazi partihangulat uralkodik, közel a megmászás. Megnézem a mozdulatokat, berakok kitörök fogásokat, végül kialakul a saját bétám. Ez a boulder tipikusan azon utak közé tartozik, ahol 2 méterért már lezavarsz 10 mozdulatot. Máshogy másszuk, az ő bétája nekem kemény, az enyém talán mindenki másnak. Többször van igen közel a megmászáshoz, de nem akad be a fesztávos nyúlás. Nekem szintén. Pihenő.
Benyúl az alsósba, s többször igazítva a fogásra, zia morzsák morzsolódnak a fehér ujjakról a szűz kőzetre. Érezzük, hogy nincs még sz*rrá mászva; a lépések nem gumisak, a fogások nem ziásak, még nem tudnánk csukott szemmel elzongorázni a mozdulatokat. Lassan száll le az éj, miközben továbbnyúl s ujjbegye megérinti az oldalhúzót. Ez erőltetettnek tetszhet, de aki mássza az megérti majd. Pont az ujjvégeddel éred el. Igazából nem is oldalhúzó. “Oldaltolónak” nevezném, mivel a súlyod nincs rajta amikor megfogod, de teljesen át kell tolnod bele a testsúlyod. 2 ujjal tartod magad a falban, s érzed hogy a válladban szorulnak az izom rostok. A súlycsökkentés érdekében még ziászsákot sem viszünk, nehogy kihúzzon a falból az egyensúlyozás közben, s igazából fölösleges lenne, egy mozdulat sincs amiből igazán lehetne – s érdemes is lenne ziázni. Hátulról nézem, s látom, hogy ráncosodik a homloka amikor kinéz, a szemgolyó szinte izzik miközben készül fel a test, a következő mozdulatra. Minden csak tized másodpercek alatt történik, s már tovább is csapott. Büszke vagyok, hogy részese lehetek ennek az egésznek. Megfogja a fogást, s csak egy görcsös nyögést ad ki a test, mely annyira szorítja a tüdőt, hogy már nem képes több hangot kipréselni belőle. A következő mozdulat igazi lélekörlő. Már túl vagy a nehezén, de még innen is jó eséllyel el lehet rontani. Csak gyönyörködni tudok, hogy ez a szakállas manus itt felettem mit művel egy darab sziklával. Valóban történelem íródott. Csóválom a fejem, nem is igazán hiszem el mi történt. Nem egy egyszerű – na jól van itt volt aztán már mást nem lehetett kitalálni- traverzt mászott meg, hanem az etalont! Csak ezért eljössz messziről, ezért kiveszed a szabit, ezért otthagyod az asszonyt, ezért ellógsz a suliból, ezért edzel s álmodban is álmodozva mászod. Nem tudod tart-e majd a következő fogás, hisz minden olyan kicsi és bizonytalan. Leugrik mellém, gratulálok s visszalépek az álomvilágomból a hétköznap szalagjára. Pihenek majd rajtam a sor. Pistike világít a fejlámpával, teljes a sötétség. Nem csak az égbolton, a fejemet is kiürítem. Nem létezik más csak Ő. Fejben szinte kapcsolódunk Pistivel. Tudja mit, hogy fogok csinálni, amikor még én sem vagyok biztos benne. Amikor fogni akarok a fény a következő fogáson van, amikor lenézek lépni, a fény már a lépést nyaldossa. Nem tudom, hogy csinálja, de tökéletesen járja végig előttem az utat. Alig bírok kilépni oldalra, a combom kis görcsök csiklandozzák, de gyorsan ráállok s nyomban tovatűnnek. A kunsztban benyúlok a mutatóujjammal az egyujjasba, s kinézek oldalra majd csapok. Kilendülök, majd vissza. A topot fogva -nem tudom Pistike mit érzett- de én szerelmeskedtem a sziklával. Kielégítettem, s ő kielégített. Mélyeket lélegzek, s nézem a csillagokat. Nemsokára 8 óra, s mi kint vagyunk teljes sötétségben a semmi közepén.
Hihetetlenül élvezzük, nincs más lehetőség, maradunk. Professzionális falpucolás veszi kezdetét. Kitalálunk egy ülőstartos utat a travi végére, ez is megkéri. Egyre lejjebbről szállunk be, törve ki a lehetséges fogásféleségeket. Egy nagy lyuk marad végül a fal alján és valami vacak segítő. Mint a kezdő szerelmesek a pozíciókat, váltogatjuk egymást s dobjuk az újabb és újabb variációkat és kísérleteket a projektre. Majd egyszer csak körvonalazódik bennem, hogy tudnám elemelni a seggem a padről. Benyúlok az egyujjasba, majd hanyatt vágom magam, és tudom már mit kell csinálni. Megtisztítom a megfelelő moha rajtette lépést, és újra próbálom. Beszállok és felnyúlok a lyukba. Mutatóujjammal nem érzem annyira, így átváltok a középsőre. Kilépek jobbra, majd meghúzom az egyujjas dyno-t!
A reibungon érzem, s tudom hogy már sikerült. Pisti is értetlenkedik, mik történtek itt az imént. Fent a nagy zseben elérzékenyülök, de aztán összeszedem magam. Ez az a boulder amire, ha életemben több utat nem nyitok is büszke leszek, ez egy igazi mestermunka! Egyszerűen gyönyörű és egyben hihetetlen. Ez egy Jumbo Love, egy Action Directe, egy Mikrokozmosz. Ezen utak nagy mászók által nyitott, neves utak és mind egy emberhez tudjuk igazán kapcsolni. Ha valahol felmerül a nevem egyszer, legyen egy esküvő előétele közben, vagy tábortűz mellett több bor után; hiszem hogy valaki halkan hozzáfűzi majd: igen-igen… Az utolsó vacsora…
A név onnan jött, hogy már régóta egy nagyobb szünetet fontolgatok, mert a rossz ujjamon az ízület nem bírja a terhelést. Aznap hívtam fel a kórházat, s kaptam időpontot röntgenre ami majd sok mindent elárul. Erre testem megadta a választ; odabüntette az abszolút Fanatikumot. 7B Pisti is percekig áradozik az útról, nem tud betelni vele. Beszáll, majd felnyúl a lyukba. Szinte hallom a gondolatait: -Egy életem, egy halálom! – s meghúzza belőle. A következő mozdulaton már ordít, s innentől az összes többin a topig. Hihetetlen napot zártunk. Hagytunk itt még valamit, de az már egy másik rege része lesz.
Kifelé lenyomom még az új kunsztot. Neve: FA nehézsége megér egy olcsó 6A-t. Egyenlőre csak karból létezik, de már gondolkodom egy sarkazós kimászóson is. A kocsi mellett nézem a csillagokat és eszembe jut az éjszaka, a puha testű éjszaka…
Kreatin – mászás ?!
Hogy is van hát ez? Dopping vagy sem? Még én is cikinek tartottam nemrég megkérdezni, s pedzegetni ezt a témakört egy mászótársamtól, vajon ő hogy látja…? Ez a cikk sokaknak fog segíteni. Aki számmászó, aki projektelő és aki a feeling kedvéért mászik. Szerintem az alapkő legyen ez, a többit pedig mindenki fantáziájára bízom. “Nem a cél a fontos, hanem az odáig vezető út” Ha a hegyre libegővel is fel lehet menni, mi mégsem azzal fogunk, hiszen alatta megy a túraút is. Mi nem a csúcsról való kilátásra vagyunk kíváncsiak, hanem felfelé vezető útra, s azon folyamatokra, amelyeket átéltünk, s melyeket az út megtétele gerjesztett bennünk.
Ez a cikk a kreatin használatáról fog szólni, történetesen arról, kinek milyen tapasztalatai vannak benne. Aki fürdős önfotózós profilképek céljából szeretne izmot növelni az nyugodtan tegye, de hogy ezzel a plusz izommal jobban nem fog mászni azt garantálom. Sokan próbálták, s a tapasztalatok egyhangúak. Én a legnagyobb jóindulattal nem ajánlom senkinek!
Nagyon nagy hálával tartozom Magyar Zsuzsinak, amiért létrejöhetett ez a post. Ezek után csak egy ötös diplomát kaphat a germanisztika szakon!
forrás: http://news.climbing.de/kletterspiegel-eine-neue-kletterzeitschrift/
KI-fogások
A neten olvastam, hogy a véradást követő napon -csak másnap- sportolók szerint nő a sportteljesítmény. Érdekes, jó -hihetőnek tűnő- érvekkel támasztották alá, gondoltam tesztelem. Így sikerült ellógni a szombati tanítási napot és kerültem a vérellátóba. Épp beszúrták a tűt, mikor hív Marci, egy Ördög-árkot terveznek. Bizonytalankodom, a többnapos eső miatt, előző napon Travist is próbáltam lebeszélni a kimenetelről. Még jó hogy nem hallgatott rám, különben nem mászta volna meg a Blitzkrieg Bop 7C+-t és nem lenne első ismétlője a Der blonde Hans 7B+ -nak.
Takarék, Pisti, Balázs, én a felállás. A jó öreg Pottensteini tábla. Már nagyon hiányzik visszamenni ide, így jó másfél év után. Hagytunk itt utakat, amit most el szeretnénk hozni. Bár izgulunk, hogy vizes lesz a fal, a kunszt száraz!
“Fagyos bemelegítő” után be is szerelem a projektet. Sumito. Nem igazán megy, lejövök. Balázs nem motivált rá annyira, így a Nimm ihn schlecht 7c+/8a ba szerel bele. Pisti is belemegy a Sumitoba, értetlenkedése hasonló az enyémhez. Legutóbb a kunszt, bár nem volt sima…
…azért jóval könnyebben ment. Jobban mondva a kunsztig elmenni, a kunszt mozdulat, ami egy őrült dyno- nem sikerült. Lentről Pistit nézve körvonalazódik meg bennem, hogy végét talán máshogy is meg lehet csinálni. A következő próbánál sikerül megcsinálni a kunsztmozdulatot, visszatér az életkedvem.
Balázs útja röviden. A látottakat írom csak le, nem mentem bele bár nagyon csalogatott. Egy 5-6 méter függőleges fal után (tippre 7a körül lehet), az ember hirtelen egy plafon előtt találja magát, s a következő mozdulatok őrületes bouldert tartalmaznak, majd ?talán? egy erőkitartós lyukakkal élmény a végéig. Ez persze csak az amit lentről láttam, de legközelebb biztosan bele fogok menni, ugyanis az áthajlásban lévő mozdulatok fenomenálisan szépek.
Sumito újból. Felmászom akasztani a dyno előtti uccsó köztest, majd vissza a pihibe. Szerintem ilyen pihenőt, ilyen nehézségben nem igen adnak. A “0-ára pihenés után” getsch’on! Bal a kis lyukba, jobbláb fel, jobb kéz ki jobbra a kétujjas peremre, megtartani a kidőlést hátrafelé, balláb fel és ugrás. Szinte tartom a fogást, de egyszer csak a szemem előtt gyorsuló falat látom. Igen mérges vagyok, nagyon közelinek éreztem.
Pisit is mássza Balázs útját, valószínűleg ezért is vissza fogunk járni. Nekem van egy utolsó dobásom, nem rossz de nem is jó. Utolsónak viszont tökéletes. 🙂 Kiszerelek, összepakolunk. Sikerül megmásznom a lent futó Shorty nevű 6C+ traverzt első kísérletre aznap. Két éve próbálkoztam, de nem adta. Lentebb egy falon Pisti peremezik egy 7C traviban, de nem sikerül kinyomnia. Én is átmozgom, talán majd legközelebb.
Hazamegyünk.
Szegedi mászók – Számháború 7a+/b Trad from szegedi mászók on Vimeo.
Tudom már mi az én bajom. Meg akarom mászni a világot pedig, ezt nem lehet. Pneumatika órán felírtam egy lapra az idei projekteket 6c+ os fokozattól és rájöttem, hogy ezt nem lehet így csinálni. Túl sok mindent akarok egyszerre és ennek meg lesz a böjtje. Jövő héten megröntgeneztem az ujjam, kiújult valami a régi sérülésem környékén, eléggé demotiváló. 1 hónapja minden edzésről úgy megyek haza, hogy szívem szerint eret vágnék. Kezd megtörténni, ami eddig még nem volt; nem kapom vissza a sporttól amennyit belefektettem.
Amúgy érdekes, hogy a mászóteljesítményem egyensúlyban van az általam hallgatott zenékkel. Most élsz-et, hallgatok, ahelyett hogy Ramones szólna. Meg nem tudom, miért van az hogy azonosulni tudok Nina Sayers szerepével…
Májkrémes Hohe Wand
Helene tollából
A nagyfalon felhivas Mars 15th ,1948, outbreak of the Hungarian revolution for independence from the Habsburg. What’s more natural than celebrating this public holiday and then long week end in Austria ? The target : Hohe wand, a nice mountain ridge in the South -west of Vienna. I arrived on Friday evening at base camp with Timi, Tibi, Dani and our great driver Adam. There is not a single soul except from the stars : we are the first. On the early morning, after a cold night, awaken by the sunlight, , trying to warmed up our frozen feet, we discover, at last, the faces of our teammates, arrived during the night. I am happy to see that David is fine although I did not see him in Bercsenyi for months. A new climbing place, a wide choice of route, a “vidam csapat” of 25 guys, and the Sun !! Jo hétveget ! At 9 am everybody is bustling around the cars, discussing on the topo, searching for karabiners, helmets or partners. “Where are you going ?” Huuuu I have to go somewhere, huu I don’t know. :~ . Finally I follow Anett, and some Gyori édesek climbers : Meme, Kriszta, Laci and Roger, for some sport climbing projects. The way to the crags is strewn of meeting : climbers, families, funny hikers dressed like they were to climb the Mont Blanc, and paraglider, inspired by the nice weather. We had also been given a convincing demo of How to tangle one’s paraglider’s wings in a tree, after an amazing 1s 17’’’ flight. The first two routes I climbed with Anett were not the best of the world: stairs sculpted in a fragile rock, with one single interesting move. But after a muesli and a crazy route (something helical in a kind of chimney), we get some courage and tackle some more interesting problems :2 nice and vertical lines. Meanwhile, Tibi and Gabor are playing in pulling themselves on a rope in a nice (or horrible) cave-shaped route.
What is pretty surprising is that almost everybody meet up with us in our crags after their own project of big wall or hard sport climbing. But we did not tell anybody where we are moreover, there are so many crag in the area ! At base camp a nice campfire welcomes us! Thanks Dani andTimi ! Dinner time, and time to savour some nice meal prepared by budding cookers. Miam miam ! Hoho What’s that ? It seems I can smell the presence of an undesired guest in the surroundings. Majkremmmmmmmm Aaaaahhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh. Sunday ! Bor, Bence, Eke, and Mister Rap appeared from nowhere ! Once again it is a great mess around the cars, everybody is talking at the same time, between two tablets of magnesium and C-vitamin (things that the Tesco majkrem fails to provide) I am lost ! It is too early in the morning and my Hungarian to English translator is still inactivated. Fortunately I am adopted by Feco and the Gyori Edes team for some sport climbing. In a few hours, this great climbing party turns into a ‘shivering together party in the freezing wind’. But in spite of the cold Feco and his bravery tackle a very spicy 6+ (actually something closer to 8-). The route is so ‘szép’ that the rope get trapped and he has to climb it once more. Later, I join Gabor and the call of big walls, for a little think tank on the reversibility principle of the expresses, the necessity of two points, corollary to the Heisenberg uncertainty, and other even more philosophical issues. At nightfall, we appreciate warming up by the fire, in a good company, food and Tokaj. Everyone is narrating it exploits and adventures of the day. It is very funny even if I do not really understand… A really good evening, but, something is missing…. : our rockstar and its guitar ! Monday and last day for many of us. Lots of ‘Big wall’ projects ! I join Gabor to continue our important philosophical discussion. The project is the unpronounceable Danglweg Hochfallwand, 2 pitches of 30 and 50 m in the Sun, advised by Adam and Istvan. The route is nice, and I feel in a good shape so that I am sure when I reach the belay station that is is not yet the correct one, and that I have to keep going upper. The second pitch also appears really short. But it is not the opinion of my partner who is trying to establish communication with lizards to kill time.
One regret : I do not see one single animal despite of the quantity of dropping we meet. A nice panorama on the Schneeberg at the top and we abseil down.
Youhou ! Oups.. The rope is a bit short … Thank you to my rescue team and their cash pad who help me, at the last pitch, to finish the day alive. The crag down bellow, I find a poor Bor without partner : everybody is too tired or ‘nagyfalling’ . 22:30 Civilisation: gaz puffs, Nino nino, “Ing 2999 Ft”, tüü tüüt, “Spar olcsobb”,… Why am I back ? A nice week end to know a bit more about the guys I meet in Bercsenyi, to speak, eat, live Hungarian, and of course to climb ! See you next trip (with more challenging route, ok Anett ? ) ! What about a trip in the French calanques next year ? ( http://www.bonnegrimpe.com/photopaysage.html) If we meet there, I promise I write on the blog in Hungarian ;). Sok boldogsagot kivanok mindekinek a maszsassal ! A votre santé !
——————————————————————————
Hétfő este a csapat nagy része hazament (köztük Helene), két kocsi maradt. Fecó, Anett, Norbi, Laci, én és Rapp Uram, Eke, Czanik és Bor.
Kedden verőfényes napsütésben főztünk egy kis grízes vaníliapudingot
Fecóval a Direkte Sonnenuhrwand-ot másztuk 7+ -ért. Meg kell mondjam ez az út gyönyörű. Többek között kitett kimászások, életem legszebb 5-ös hossza és egy lefelé (!) vezető hossz is volt benne.
Miután leértünk Norbi, Laci, Gábor és Anett a Mikla nevű szektornál pont befejezték a mászást (Eke, Czanik meg Bor máshol nagyfalaztak). Ez a szektor elég érdekes: szó szerint fel vannak festve a sziklára az utak és 70 éves szögekkel van biztosítva. Mondanom sem kell zsíros és kicsit törős. Norbi kitört egy lépést és beleesett pár métert egy rozsdás karikába :S
Sütkéreztünk egy kicsit, aztán belemásztunk a Weg der Wr.Neustadter Jugend 7+ -os útba (90m). Volt benne egy kunsztos kimászás, a vége szép volt, tetején a kereszt.
Végül felmentünk az ÖTK mászóiskolába meg kimentünk a Skywalk-ra.
Képek bővebben itt.
Mind szerelmesek lettünk
Számháború
Lajkó Bendegúz tollából:
Napok óta figyelem a yahoo időjárás jelentőt, szombatra stabil napos időt ígér Várgesztesre.
Nagyon vágytam már egy kis jó idő után és talán gesztes ilyenkor a legszebb. Szokásos telefonok, szervezkedés, de a végére megint csak ketten maradunk.
Már megszoktam és nem is igen bosszant, csak így k***a drága szegedről egy napra felautózni.
Virág Imi barátommal indulunk reggel 7:30-kor, az örök hó birodalmából.
Szegeden 20 cm hó eset az elmúlt hetekben és ettől már egy kicsit ki van mindenki, mintha megfordult volna az ország és északon lenne dél.
Nem sokat pöcsölünk, bedobjuk a csomagokat a Skodálatosba és már repülünk is a pályán M5-M0-.
Szokásos M0 dugó, nézem a mellettem álló virslis céllövöldés kocsit az összes létező sztárral felfestve az oldalára, amikor egyszer csak hátulról belénk szállnak.
Jól bevágtam a fejem, lehet hazafele sisakban jövök. Rendőrhívás, még nagyobb dugó, közös megegyezés és megállíthatatlanul folytatjuk utunkat.
Beérünk gesztesre, megvesszük a napi reggelit, alma, keksz, joghurt és már tudom hogy ebben az időben nem enni fogok.
Fel a zsákot és irány a fal. A kristálynál Kocsis Ricsiék mászogatnak, hátrébb Vad Norbiék, korán van még, de azért már a könnyebb részeken sokan vannak.
Bemelegítünk és elkezdünk mászni, először egy VI-os, majd VI+ , VII-. Megérkezik az Everest különítmény aki IV-est mászik TR több cuccal mint aki az El Capot mászná. Cigiznek, kiabálnak, ehhez már öreg vagyok, visszamegyünk a kristályra. Megpróbálom a Patyomkint, 2008ban simán elmásztam a második nittig,de a kunszt nem ment, most nincs semmi gond szépen nyugodtan megmászom. Örülök és megnő a motivációm, jöhet a projektem.
A bánya falon másztam tavaly egy új utat, egy nagyon szép repedés, ami egy kis tetőbe ér bele és itt van a kunszt. Miután megmásztam szemet vetettem egy baloldali “nagy tető”-s kimászásra. Sokat gondolkodtam rajta, hogy hogy lehetne biztosítani a kunsztját, egy kötéllel vagy kettővel kéne? Azt tudtam, hogy az utolsó ékem a nagytető alatt bombabiztos,ami utána jön az rejtély .Akkora volt a motivésön, hogy a befelsőzést elvetettem etikai szempontból, nagy falon sincs lehetőség, különben sem vagyok én barlangász.
Gabót megkértem, hogy kamerázzon, beöltözök, mint a karácsonyfa. A szimpla kötél mellett döntök, nem olyan rossz a kötélvezetés, amit kell azt majd kihosszabbítok. Gabó lenyomja a reccet és elindulok, az alját ismerem,de érzem a hideg kő meg fogja szedni a vámot. A tető alatt vagyok az bomba ék már bent van és teszem el a 2.-es Fr-et a tetőbe, shake left, shake right……Sarok ide, letekerés oda, de a végén csak beleülök, hogy rendezzem a gondolataimat. Megvan az elképzelés és már fölé is mászok a tetőnek, egy felelőtlen lépés ballal és már repülök is lefelé. Minden tart! Felhúzom magam a kötélen és átnézem a friendeket. A 2.-est kicsit megigazítom, behúzatom magam és kicsit pihenek. Egy reccsenés és már szakad is ki a 2.-es. Zuhanok, de a bomba ék megtart. Friend a kötélen, a behúzó drót eltört, nem értem, ezért miért jött ki, de sebaj, mondom Gabónak; van másik 2.-es is nálam. Szerintem teljesen őrültnek tart, de én meg akkor is megmászom. Berakom a fr-et és már mászom is át a kulcsot. Brutál piaz láb leteker bal pontos és már állok is föl, az esés elmarad. Matekolok a 0.5-ös fr.el, meg valami kis rézékkel, de durranok is, inkább kimászok innen már nem eshetek le,Felérek! Üvöltök! Standolok és indulok vissza, vár a megmászás. Tea, nápolyi kis pihi és az éles próba gondolatától belül valahol nagyon mélyen megremegek. Miért nem jó nekem a VI-os másfél méterenként jó nittekkel, fasza standal. Nem tudom megmondani. Bekötöm magam,erősödik a belső hang,de ahogy fellépek a falra az egész testembe érzem visszajönni az erőt. Mindent tudok, a cucc tart és meg, meg tudom csinálni. Tető,1-2-3 minden köztesben bent a kötél, jöhet a boulder. Hanyattfekvés, sarkalok és kaszáspókosan keresztbenyúlok, ballal egy kis perem, láb keresztbe, bal kiszúr, jöhet a piaz, lépés pontos, akasztom a 0.5-öst és örömömben kiáltok egy nagyot. Meg van, amiért küzdöttem,ez megéri a rengeteg edzést, nélkülözést, utazást. Megállunk a Krisztinánál megisszuk az áldomást az útra, a Számháború nevet kapja és 7b-re adom,de ez nem szentírás, remélem mielőbb ismétlik és finomodik a fokozat. Elkezdődött a 2011-es szezon!!!!!










































