Month: November 2013

-Bááááálint, mit csinálsz ma délután? – szól bele a telefonba Duksa Joci hangja.
-Hááát, hááát.
– Jön a vajóczki is…
-uhh!

“Miért nem tanulunk sohasem a balesetekből? Hogy mindig akkor érezzük csak igazán, hogy nem törődtünk Veled eleget, amikor már nem lehetsz Velünk. 2002. november 23.-án tragikus hirtelenséggel életének 22. életévében elhunyt Nagy Krisztián. Napjaink hegymászásának egyik kiemelkedő tehetsége. Sosem volt Ő reflektorfényben, többen az olyan eldugott helyeken találkozhattak Vele leginkább,

ami csak kevesen ismernek.” (2002 mászós magazin.) 
 

Ez a videó magában foglal pár őszi mászótúrát a teljesség igénye nélkül, illetve egy mászós bulit is. A Batyus Bál-nevezetű mászó partira azért volt szükség hogy magamnak bebizonyíthassam a tényt, mellyel régóta viaskodom: miszerint a mászók széthúznak az országban, nincs összetartás, nincs barátság. A 60 fős házibuli bebizonyította, hogy ez koránt sem így van, Budapest falva apraja nagyja összegyűlt, hogy süteményeket versenyeztessen és ápolja az ősi tradíciót: bódottságig igyon. A videó végén egy sikertelen, ám annál több tapasztalattal járó Spitz-i boulder túra néhány momentuma látható, hol senki semmit nem tudott megmászni. Eztán pedig Gábor barátom a kvantummechanikáról és egyéb érdekességekről tart kisebb fajta beszélgetést; téridőgörbület, fekete lyukak, Neumann János és John Nash Delight a témavendégek.
A videó minden igényesség nélkül készült, amolyan ponyva szemléltetve a bohémságot, a meggondolatlanságot, ahová a már már kamaszkorból kilépő fiatalok még néha visszahúznak, de persze már tudják: ez nem mehet így sokáig…
Jó szórakozást!

BHSK autumn – Ponyva a boulderben- by balint-izer

Hallottam, hogy Philippe Ribiere
Magyarországra látogat a “Reel rock film tour” sorozat kereteiben, és az
esti előadására nagyon szívesen
elmentem volna, ám érvágásnak tartottam az egyetemista “fizetéshez” ezt a
kiadást. Ez 3 Gyros,vagy 3 kínai a Budafoki úton, vagy majdnem egy
UJJERŐ
MÁSZÁS ára. Itt jön képbe a csütörtöki boulder jam, melynek az első 5
helyezettje ingyen belépőt nyer a Wild One-ra. Hhuuuu, akkor össze kell
kapnom
magam. Még vasárnap este legyaktuk magunkat a kisteremben, hosszú idő
után a
teljesítő képességem határán túl sikerült edzeni. Amikor este hazamentem
és
felemeltem a jobb kezem, folyamatos remegést éreztem a kisujjamban és ez
a
rángatózás csak erősödött. Ráolvastam a neten, hogy végződhet-e rosszul
és
mivel nem találtam ellen irodalmat, atom sok magnézium-ot vittem be
tabletta
formájában a szervezetembe. A remegés szerencsére mérséklődött hétfőn
már a
következő edzésen járt az eszem.  

Simon Bence a Sharp life 7C-ben

10cm hosszú az ujjad lekötöd mert az ortó?!

 Árpi melegít

“Mindig akkor jó a fejlődés, hogy ha a következő generáció az előző vállán tud állni.” Chris Sharma

 Szájmon megmássza a Ki a hugyból-t.

 Sharp life 7C és Zoli

Na most adj bele mindent!

Benke Balázs formájában találtam meg a
motivációs megapakkot, a fiú is fáradtam és elnyűtt arccal lép be egyetem után
az albérletbe, a fingerboardra először gondolni sem merünk. Aztán pár perc
beszélgetés után áramlanak az energiák, mindkettőnkben oldódni látom az
érzéseket és végül motiváltan nyúlunk bele a ziazsákba. Balázs betartásos
edzésére is sor kerül, ami a maga nemében az egyik legjobb fingererzés amit
eddig toltam. Mindkettőnknek sikerül a fáradtság édes mezejére cipelni
testünket. Este úgy fekszem le, hogy végre egy hét amikor dübörög a motivation.  Szerdán került képbe az Árpi, no meg az
idokep.hu és koponyeg.hu . Naponta többször nézni az ember amikor projekt van
és szerdán módosították az időjárás előrejelzést mely eddig esőt mondott:
Csütörtök és Péntek is száraz, max 10 fok!!! 
Szerda este már tudom hogy ki fogunk menni Pázmándra, de csak csütörtök
délelőtt döntöm el, hogy lemondom a versenyt, mert esetleg nem akarom hogy
izomfáradtságon vagy bőrhiányon múljon a projekt: a Patkány ülő, 7C+ os boulder. 

 Beakad a legnehezebb mozdulat!

 Húzódzkodás széria a toppon.

 És biza itt is beakad!

Eloed: az elfolyó idő

Erő izom tejet iszom!

Gabó hazatért
Gabó barátom váratlanul minden bejelentés nélkül szállt le Magyarországon, nem sikerült a transzparensekkel köszöntést megejteni mint az korábban terveztem. 10 hónap ázsiában, ez van a fiú háta mögött. Laosz, Vietnám, Thaiföld, India, Nepál és még sorolhatnám a szebbnél szebb helyeket és kalandokat, melyeket nekünk is volt alkalmunk olvasni a blogján. Arra számítottam hogy egy mantrákat morzsoló ember fog visszatérni, akivel nem tudok már beszélgetni a mászásról, vagy a szép szlengről melyet Buddha barátommal átvettünk és elterjesztettünk a fővárosiak körében. Ez a furcsa hangsúly, mely igen távol áll a Magyar nyelvtantól biza a fehérvári lakótelepen született, s honosodott meg a kazincbarcikai haverom ajkán, majd az én nyelvemen is. Nem hagyhattam hát ki az ősapa, Gabó barátom Welcome buliját, amit az általam fiatalon oly sokszor látogatott Csókakőn tartott. Buddha, Borbély Gabi, a battai Lengyel Csabi és még csupa megment figura. Az esti vetítésről pár képet ajánlok.

————-

 Hát hol is kezdjem. Annyi minden ötletem, történetem van, amit hangosan belecsapkodnék a laptopba. Túl sok is, ezért nem is teszem. Zavarban vagyok. Olyan régen írtam bejegyzést olyan mászótúráról amin én is részt vettem, hogy most nem találom a történetem fonalának végét. Nah segít talán hogy egy kicsit meséljek arról ami mostanában történik. Szóval Csanádi Bence sokkolta a magyar mászótársadalmat.

Csak pár idézet a kedvenceim közül: Farkas Tamáska így vélekedett: “minden elismerésem béla, szerintem a mászótörténelem egyik legnagyobb limit átlépése!!!!!!!!!” Strommer Soma:
“iszonyat kemény 😀 respect. megyek sírva edzeni 🙂 ” Bence ennyit írt: “The epitome of bouldering. The testpiece of my generation. very pleased.”

Szóval mi is történik mostanában? Lehámoztam már az egyetem külső héját, ebben a félévben kőkemény íróasztal előtti ücsörgés zajlik, nagyon kevés mászással és edzéssel. Totál őrült hét után mindenképp mászni akartunk valamit, de a hétvégére nem ígért túl sok jót az előrejelzés. 

Az egyértelmű esőzés miatt a péntekre esett a választás. Csütörtökön zajlott az egyetemen egy Tésztahídépítő verseny, melyre én is neveztem a szombathelyi mászócsapat egy kiválóságával; Tóth Balázs mászó- és kar-társammal. A verseny jobbra sikerült mint azt terveztük; 217,1kg-nál tört el az AC/DC névre keresztelt 911gramm súlyú hidacska.

A siker nagyon édes volt a számomra, mert igazán sokat jelentett, ezzel a rekorddal egy középiskolásként dédelgetett álmom valósult meg. Szóval úgy éreztem, sebaj hogy előző éjszaka az építés miatt alig aludtam, most akkor is el kell menni “koccintani”. Szerencsére az önkontrollban egészen jó vagyok és mindig tudok tenni fontossági sorrendet, így nem sokkal kettő után sikerült kiszakadni a táncoló Gábor barátom révületéből és lassan elindulni hazafelé. Reggel 8. Áramlástechnika, 9:50 Kinematika, 12:50 Pázmánd. Ez az órarendem. Árpi is hazaesik az egyetemről, rotyog a kávé, V12 padek bekészítve: Indulás!
A bemelegítés finomkodva történik, vigyázzva, spórolva a bőrünkkel, ez a gránit ugyanis gyalázza a kezet. Bemelegítésnek megmásszuk a Kimászás a hugyból nevű bouldert, nagyon izgis bemelegítő minden izomcsoportot átmozgatva. Ezután ennek a továbbfejlesztett változatát próbáltuk Árpival, melyet legutóbb Benke Bazsi társaságában találtunk ki. A Három testőr mozgásától könnybe lábad egy igazi boulderes szeme. Megmászni nem sikerült, így marad nem opennek.

Amint úgy éreztük, hogy már nem hidegek se kívül-se belül az ujjaink berendeztük a chraspadeket a Patkány ülő nevű út fölé. Elkezdtük a melegítő try-okat, Gábor pedig odaadta feltöltve a kameráját. Csak meg kellett mászni! Árpi első try-ja tökéletes volt, csak pilákolni tudtam. Nagy löketet adott ez a napnak, én is teljesíteni akartam. Hétfőn annyira kemény edzést nyomtam, hogy 2 napig remegett a kisujjam ha emelni akartam a kezem. Éreztem viszont sokat pihentem, muszáj hogy most megakadjon.

Nem akarom koptatni a számat, ezt írtam a 8a kommentbe: Micsoda hihetetlen meglepetés! 2 nap, 30-40 próba. Aláírom Barnuska
véleményét ez a boulder technikai nehézségek miatt kapja meg a C betűt.
Az én véleményem: hogy nehezebb mint az Illuminátor, az Él boy vagy a
Morczna tutaj, szóval szerintem ezt meg is beszéltük.. 🙂 Az első
mozdulatra más bétát találtam ki mint a többiek, a köldökömig letolom a
jobbos fogást és elnyúlok addig ameddig csak bírok (egy picit még azon
is túl) és ott kapom el a kenyeret. Az első napom rossz bétákra ment el,
a régi sarkazós nem adta ki, azt hiszem gyenge voltam hozzá. Viszont ma
sikerült megtalálni a legjobb pozíciót a testemnek, az új bétával csak
3-4 try kellett. Fejlámpával sötétben. Nagyon örülök, hogy Árpival
mindketten ugyanazon a napom csaptuk le. Kapott egy double combot ma..
😛
(Barnuska tickjén Patkány álló néven fut, ők úgy hívják, mi
Árpival így, amint Patkány mondja a tutit mi is alkalmazkodunk, hisz az Ő
FA-ja. Ez minden utadra vonatkozik Fater, tudom hogy ezt most
olvasod…:) Respekt for you!!!)

 Amint megvolt az örömködés végre én is nekiállhattam az ülőstartnak. Bemegy az ember abba a márgás, párás barlangba hol enyhe hugyszag terjeng és 3-4 mozdulattal bele lehet jutni az original állóstartba. Egy 6C boulderre tippeltük az alját és bár jók a fogások mégis fárad az ember. Árpi is rengeteget dobott rá folyamat egyre közelebb a becsízüléshez, én is háromszor elverettem a sarkazás utáni továbbnyúlásig, szóval reménykedhetünk a hideg és száraz időben, akkor legközelebb mindketten megmásszuk. És az jó lesz! 🙂 Beszéljenek a képek és a videó.

 

RATrak 7C from Izer Bálint on Vimeo.

Dagadó mellkassal jelenthetem be a hírt, Árpi barátom és lakótársam megismételte a legnehezebbre voksolt utamat, melyet Babás szerköveken másztam júniusban. A Pécsi Orvosi Tudomány Egyetem, ahol Árpi felmenői és nővére is tanult, végre megadta magát, még ha nem is Summa cum laude, de 4 session alatt beakadt a projo. 🙂 Számtalanszor előkerült a téma mosogatás közben, vagy fogmosásnál, esetleg ebédkor, -Te fater a POTE…- mindig így kezdődött a mondat. Láttam a motiváltságot, ez bizony csak idő kérdése. Éjszakába nyúló beszélgetések során vitattuk a helyes letekerést, a mozdulatok összhangját, vagy a nehézséget. Amikor Árpi hazajött Németországból 2 hónap alatt sikerült lecsűrnie az első fb.7A bouldert és onnantól még rögös másfél év vezetett az első 7C+ ig. Nyakamra nőtt a fater úgyhogy tényleg ideje szélnek ereszteni… 🙂
A HD videó hamarosan érkezik, de addig is ízelítőnek néhány kép a Délmagyarországi őszről, édes kövek tövében.

Nemsoká!