Czakó Lackó a Metamorfózis 7c+ projektálása közben – szeptember
Hozzáállásom, metamorfózisom-átalakulásom rövid története. Elöljáróban azt kell tudni, ez egy út a Kis-Gerecse kőfejtőben, nevét onnan kapta, hogy egy fokozatosan nehezedő repedés nyomvonalán megy fel az út gyönyörűen mutatva az egyértelmű irányt: felfelé. Az első mozdulatok a legkönnyebbek – az utolsók pedig a legnehezebbek közte a repedés “átalakul”. Az egyik legmagától értetődőbb vonal a bányában és tényleg nem kell benne peremet fogni.
Az út ami úgy indult, hogy évek óta tartogattam, mert flash szerettem volna nekimenni a kunsztnak – még éveket vártam volna vele, messze nem vagyok most jó formában nem is a fizikai része, pszichésen vagyok magamhoz képest is 20%-on. Szóval elraktam talonba a “Metát” már régóta és várt is volna szépen a sorára, hacsak nem szaladok bele nyáron véletlenül egy 2008-as fényképbe, ahol toprope próbálom a Metamorfózist. Kitágult pupillákkal konstatáltam, akkor nincs hová tartogatni – neki kell menni még idén. Jólvan öcsém – gyors felszaladok vagy max két nap, ennél többet nem adhatok magamnak – gondoltam naívan. És báááázeg hányszor van ez, bármennyire is objektív próbálsz lenni… mennyiszer ítéljük félre a saját képességeinket? De persze valahol meg tudni kell fölé is lőni, ha az adott évben minden célkitűzést elértél, akkor a célok nem voltak jól belőve – mondja a sportpszichológia. De térjünk vissza ehhez a repedéses utacskához.
Első próbára megvan minden mozdulat, jó bétákat kaptam Czakó Lacitól aki szintén most projecteli az utat. Az első éles próba megpámpított szépen – ezen is egyben kell felmászni a standig, hiába megy könnyedén a vége – vontam le magam számára a konklúziót. Ijesztően előjöttek az alkaromon az erek, nem gondoltam, hogy ez a négy akasztás képes és íly goromba módon lesavasít.
A Metamorfózisról azt kell tudni 1992-ben nittelte ki Nádasdi Oszi és ezévben meg is lettek az első megmászók. Sokáig sokan 7c/+ fokozatot emlegettek rá (’92-ben meg még talán b+ ról indult) – de pár éve kitört a balos alsós fogás egy része, amiből a negyedik (stand elötti utolsó) nittet, köztest érdemes akasztani. Nem ismertem a fogást a törés előtt, de kellemetlennek abszolút “kellemetlen” ez az akasztó pozíció – mostanában 7c+ ként emlegetik a fokozatát, szerintem valid is érte.
Kihagyom az első 4-5 kutyapróbát – ugorjunk a szaftosabb részekhez.
Nah kié lesz az FA? 🙂 
“A gyengék sorvadása” 8a+ 
Benke Mátrixon 
Ábel is morfózison 
Zoli Sorvadna 
celebbbe, médiába 🙂 
Ennek a sebnek hosszú története lett, adott a topropi egy pofont…
«A Megőrülés»
Ez a kellemetlen akasztás nekem tényleg kellemetlen, lehet hogy szarul férek be a pozícióba, lehet csak simán gyenge vagyok, de mindegy is az ok – sosem éreztem igazán jónak az akasztó pozíciót, konkrétan az éles próbáknál “eséshatáron” húztam ki a kötelet. Minden biztosítómnak elmondtam elképzelhető, hogy beleesek az akasztásba, de nincs jobb pozíció és nincs jobb fogás. [Spekulációk: ha a kockából akarnék akasztani vagy rádurranok vagy ráizzad a kezem a kockára és kiesek a keresztbenyúlásból – nem nem ezt felejtsük is el szépen.] Marad az a rissz -rossz alsós mint csudás akasztófogás. True nightmare.
A fenti kunsztról annyit érdemes tudni, hogy elég kicsik és mára már kissé csillogósra mászottak a lépések, reibungos kunsztja lévén pedig azért számít a hőmérséklet, mennyi zia van a kezeden, illetve ami számomra meglepő volt, hogy milyen törzserőt igényel a fenti boulderkunszt.
A számok szerelmeseinek: Bouldereséknél divat mostanában feldarabolni egy hosszú utat részletekre és külön belőni az adott szakaszok fokozatát az összfokozathoz képest. Sokat töprengtünk mi lehet a fenti boulder nehézsége a Metában, végül egy olcsójános 7A-t mernék mondani (hamár a Metavadat 6C-re húztuk), összességében pedig egy 7a+ út belemegy egy 7A boulderbe – így a morfózis. (? 7a+ + 7A = 7c+ ?)
De vissza a megőrüléshez; a hatodik próbánál valahogy elveszítettem az “ép eszemet”. Percekig üvöltözés következett a beleesés után… kicsit hosszabb “ízerítő” mint amit magamtól is megszoktam – komolyan el kellett gondolkodni milyen folyamatok generálódnak bennem, mik okozzák ezt a négyzetre emelt Istenkáromlást. Rá kellett jönnöm, hogy a negyedik akasztás eséshatáron akasztása alapból belém rak egy adag extra stresszt, melyen csak hatványozódik egy láblepattanás vagy bétaelfelejtés miatti leesés következtében.
Tipikus esete amikor összejönnek a dolgok. Az sem segít hogy az elmúlt hónapokban annyit túlóráztam mint más egész havi munkaideje, vagy az sem hogy fegyelmi tárgyalásokról kell tárgyalni a munkahelyemen. Sok álláspont között bekerültem a darálóba, mely nem csak lojalitásomat csipkedte meg, de személyes mentálhigiéném is egy világháborús aknamezőhöz kezdett hasonlítani szeptemberre. Sok faktoros ez az élet, Maslow piramisod tetején lévő önbeteljesítéshez (egy számodra nehéz út megmászásához) nem állhatsz ingoványos alapzaton, sok mindennek klappolni kell az életminőséged tekintetében és a jó forma előcsalogatásához messze nem elég a tény, hogy meddig bírod magad tartani egy; let say egy centis peremen! Valahogy mindig azt éreztem szombaton amikor a bányában kint vagyok már 5 napja csökkentem membránként a környezetemben lévő stresszt és próbálom kiballanszírozni az emberek egymás közötti feszkóit. Nem maradt idő a saját fókuszra. Amikor ez tudatosult, gondolatban megöleltem magam.
Keleti kényelem 
nyugati nyugalom 
aktuál politika 
elszeparáló sötétség 
Éves gasztronómiai nyertes! 
trip DMT instead of covid result
Egy dologban voltam biztos, kibaszott közel van a megmászás – mivel ötször leestem a keresztfelnyúlás utáni szakaszból – ez nem lesz áttolva a következő szezonra, megmászom Én ha addig élek is! Engem a megmászós fábú faragtak. 🙂
Szabadnapot vettem ki a munkahelyemen, Tatáig vonatozom ahol a győri Bodogán Fecó vesz fel, uzsgyi ki a bánya! Orkán szelek fújnak… végre itt a természet ereje!
Érzem. Átjár, csontig.
Hűvös van, én pihent vagyok, az út száraz, a szél csak úgy visít. Az éles próbáim előtt bemelegítő futásokat szoktam ráerőszakolni testemre – a vérkeringés kicsit gatyába rázása végett, a 23 karátos udvar és a Napos udvar között. Leülök a Napos udvar feletti kilátóhoz, a szél ordít a kilátás egyszerűen pazar. 🙂 Ellátni egészen az Alacsony-Tátra első dombjai-ig a két pukli közötte a Garam-folyó völgyével. Ez több mint 80km légvonalban tőlünk – szinte sosem látni a bányából.
Megmásztam. Egyszerűen felmentem teljes csöndben, csak a standban kezdtem el sikogatni, semmi eldurranás. Wow.
A csönd volt az egyik legfontosabb hozzávalója ennek az útnak.
Csönd a fejben.
Csönd a lélekben.
És csönd a bányában. Nagy tanulság ez a jövőre nézve, az éles próbákért úgy látszik nem hétvégente kell kijárnom a Gerecsébe. Talán másoknak se leszek annyira demoralizáló. 😀 Ui. Köszi Lackó hogy kibírtad az ideggyenge pillanatokat, nem lehetett egyszerű – respect for You! 😀
Ennek a Geri szezonnak OFF srácok – respect mindenkinek aki kiment egyszer is kimozdulni a saját komfort zónájából. Mindegy hány bátor lépést tettél kint, vagy csak kidugtad a fejed. A just positive vibration nevében úgyis “mindenki a saját szintjén nyomorog” – bárhol is legyen az 😉 Akik velem másztak itt idén – Nekik külön köszönet a közösen eltöltött időért!
