Ez az út mindenképpen megérdemel pár gondolatot. Kiéhezett vadként repültem rá szeptemberben, hiszen egész nyáron dédelgettem a vágyat, hogy meg kellene mászni. 2025 márciusában mászta Pistike az FA-t, emlékeim szerint rissz-rossz peremeken kell felvergődni benne, melyek parányi mivoltuk ellenére akadósak. Amikor olvastam a kommentjét a 8a.nu oldalon, hogy a fokozat 8b-ről 8a-ra szelídült, teljes megszállottság fogott el. A fogáskészletet már jól ismertem régről, és ezek nem azok a fogások, amelyeket melegben taperolni szeretnél. Na de mik itt a variánsok, hogy is van ez?
„A Halászok a genezáreti tónál túlteljesítik a tervet”, avagy röveiden csak Halászok nevű út a „Vágási Feri beszáll az internetbe” nevű 7b+-ból kanyarodik ki jobbra a nagy sloper tálka felé, majd egyenesen fel. Szerintem a crux mozdulatsor párját ritkítja az országban, nem sok olyan utunk van, ahol sloperek adják fel a leckét. (Persze rá lehet jönni újra és újra, ha igazán erős vagy, akkor a slopert is megzárod.) Eredeti fokozata 7c+ lett, aztán Simon Bence kommentje óta 7c/+-ra enyhült a grade is, de igazából én a hard 7c+-t is elhinném rá bármikor. A Százholdas Pagony ennek az útnak a kiegyenesítése. Kapott két nittet, amiket beakasztva mászhatod az elejét.
Már az első átmozgás maga volt a szerelem első látásra, igaz, az első próbából nem tudtam unlockolni minden mozdulatot. Több helyen is más lett a lépésbétám, mint Pistinek, más az akasztófogásom, és azt hiszem, vagy két mozdulattal többet csinálok, mint ő. Pistike egy olyan fogásból akasztja meg a harmadikat, melyből nekem se erőm se bátorságom nem lett volna kihúzni a kötelet. De ez a jó a mészkőmászásban: lehetőségek, mint a tenger. A második próbámnál sikerült átmozogni, és úgy voltam vele, ezaz, szuper, legközelebb már jöhetek a megmászásért!
Aztán a második napból harmadik lett, abból negyedik és így tovább. Ahogy mentünk bele az őszbe, a próbáim egyre erősebbek lettek, rájöttem, hogy a sloperen tudok egyet ziázni a bal kezemre, miközben a bal lábamon „próbálok ülni” (térdem a szétrobbanás határán), cserébe az akasztás is eséshatáron történt párszor. Az a fajta akasztás, melyben teljesen meg kell merevedned a testeddel, csak a kezed mozog, ami a kötelet bevarázsolja, a test pedig mozdulatlan. Ha bármi meginog a rendszerben, kiköp a fal. Az utolsó napokban már a jobbos „sloperem”-et már mindig elkaptam és vagy a bal lábas fellépésből, vagy a balos peremre nyúlásból estem le. Szerintem ötször leestem erről a balos peremről. Nem is látod pontosan, kicsi is, furcsa is peremnek csúfolni: ezt a pozitív falon lévő kis kiálló sziklaegyenetlenséget. Novemberben még kétszer lekocsikáztunk Bónissal, de a fal ekkor már csurom víz volt, és el kellett fogadnom a tényt; ez átcsúszott 2026-ra.
Február végén azt éreztem, hogy már minden a helyén van, de a jobb lábas lépés, amit használok, annyira kicsi, hogy a 10 hónapos pythonom már nem tud belekarmolni a kis lyukba eléggé, szóval a konklúzió az lett, hogy kell egy új lépő. Ez mindig fájdalmas a pénztárcádnak, de legalább 10plussz év után lett újra Solutionöm. Akár csak a Tamavceknél, most is Károly Bálint lett a szerencsét meghozó ember, és a 9. napon, több mint 30 próba után végül megadta magát a pagony.
Mostanában divat lebontani a számmisztikára az utat, szóval, ha megyek ezzel a hype-val, akkor én azt mondanám, a sloper tálkáig is mászni kell egy trükkös 7c sportutat, ahol megkapod a Halászok maradék 7A+/B két mozdulatát, ami egészen más érzés lesz a talajról, mint a kötélből ülve. A fejemben én valid 8a+-nak érzem, de nem merem felfokozni, mert tudom, hogy számomra ez a függőleges falon pilinckázás abszolút antistílus. Viszont mászni valami elképesztően jó érzés volt, a próbák során sem keseredett be soha az út, bár ősszel azért megvallom: el voltam párszor kámpicsorodva, nem gondoltam, hogy 9 nap energiát el fog vinni.
De meg van a maga misztériuma, az tuti! A kis fogások és a sloper miatt, ha süti a nap a falat, semmi esélyed. Többször a naplemente környékén próbáltam, amikor a párás időben szintén azt éreztem: „the chance is over”. Nagyon condition függő a pagony, de megéri feliratkozni a tánckurzusára, annyi szent. Azt gondolom, nem utoljára találkoztam ezzel a falfelülettel. Két nittet be kellene fúrni az aljába, de reális egy jobbról jövő variáns, ami egy kemény bouldert fog a pagony elejére rakni, legalább 8b fokozatra kanyarítva a gradet. És ha már a pagony neve is egy kósza blogos mondatból származik, akkor előre említem, hogy az „Edevis tükre” név jól állna neki. 🙂 A tükör a Harry Potter-univerzum egy mágikus tárgya, amely nem a valóságot, hanem a szemlélő szívének legmélyebb, leghőbb vágyát mutatja meg.
Most azt hiszem, egy darabig nem fogok Kő-árokba menni, talán eljött az idő, hogy visszatérjek a Jin-janghoz. A mobilomból kitúrtam pár képet erről a 9 napról.
