Megpróbálom az engem ért érzéseket kronológiai sorrendbe tenni. Ez nem könnyű feladat, örvénylik bennem a hétvége. Biztosan kijelenthetem, hogy ez a szombati Szentbékkálla volt tán Árpinak is és nekem is a legjobb bouldertúránk itthon, nem beszélve Borbély Gáborról és a másik kocsiban ülő pesti kemény legényekről. (Jólvan egye-bassza Szájmon, te jó leszel budai-nak is…:-P)
itt főzik a fokozatokat…
barista szakma tapasztalt emberei…
boci
chill out
8A+ és Kira
Melegít a Names mean Nothing és az Overhang
Előzmények:
Igen egyszerűek voltak: Árpi meg akarta mászni a Noé bárkája nevű boulderemet, nekem is volt mit békkállán csinálni, kellett egy motivált csapatot találni. Itt képbe jött Borbély Gábor, és Radír (Rádai Gergő), illetve Kira a kis kutyuli és a polár párducmintás pulcsija. Gábor a hétvégi Universitas verseny győzelmét tartotta edzésnek, Árpi Pázmándozott, én pedig az Ujjerőbe mentem szerdán. Bent nem láttam motiváló arcokat, csak Travis enyhén szlenggel fertőzött szókincse volt az ami néha elmondott egy “Milyen kotta vagy!”-ot, igaz ő húzta szériában az egykezeseket. Szóval kimentem és letelepedtem a campus boarddal szemközti tréning falon. Enyhe áthajlás, mely a terem legkisebb fogásait tartalmazza. (Mely az ország legkisebb fogása…innen már ugyanaz.) Sikerült elkapnom egy Zupi féle edzés végét, ami után jót beszélgettünk, közben kértem mutasson nekem kunsztokat. Pár óra után remegő ujjakkal hagytam el a termet, igen jó előjelét éreztem a hétvégének. Este még elolvasom Gábor szerintem egyik legjobb írását, és a régebbi békkállás videókat, majd nyugovóra szenderül a csapat. Az ágyban még rákérdezek azért; –Gábor holnap egy jó La coste megmászás? -Én mindenképp!-hangzik a válasz.
Ez az ősz vagy már a tél?
Emlékszem amikor először anyukámnak elmagyaráztam miért kell a fogkefe…vicces volt.
Radír és az Acid 7A
Csengőtől a kávéig… :
Gábort-áthívtuk az albérletbe aludni éjszakára, mert a nem sokkal 7óra utáni indulást tűztük ki célul és félő volt, hogy Gábort otthon szundikálva találjuk. Reggel mint mindig Árpi az “early bird”, én majd Gábor is hátrahagyja a meleg ágyat. Ilyenkor mindig fura belegondolni, hogy az egész napot kint a hidegben fogjuk eltölteni. Dehát fűt a szenvedély. Két és fél óra, ott vagyunk. Szokásos helyi vendéglő: kikérjük a presszót. Már szinte rituálé így kezdeni egy békkállás napot.
Árpi a legnagyobb állatbarát! 🙂
Ladik:
A dolgokat rendszerezni kellett. Végigjártam a potenciális bouldereket, a “Szablya” vagy a “Delírium” mindegyiket úgy érzem lassan mintha kicsit elhanyagolnám, pedig a nyál is összefut a számban ha ezekre gondolok. De mégis két pad van és annyi, de annyi vágy. Miután a nem várt másik kocsi is befut, a padek száma nő mint ahogy a hülyeségfaktor is egyre emelkedik. Kíváncsi lennék egy pszichológus diagnózisára, miután egész nap hallgatja ezt a csapatot. A Tapadj rá!– boulderrel kezdünk melegítésnek, melyet most valamiért nem tudok megmászni, több próbából se. Átmegyünk a Ladik-ra, ahol számos kihívás akad:
Kapálódzá 7B
Acid 7A
Acid sd 7A+/B
Nagy ölelés 7B+
Noé bárkája 7C
szemben pedig ott az
Underground 6A
Iron Maiden 7B+
Szóval ebben a kis udvarban mindenki megtalálja a számára megfelelőt. Dagadó bicepszem bátorít, hogy megpróbáljam a projektet, ami májusban egyáltalán nem ment a melegben. Az Acidtól balra lévő vonalon akartam felmenni, gyakorlatilag a Ladiknak teljesen a közepe. Pár esélytelen próba után keseredetten szavaztam pihenőt magamnak, közben túl sokan is lettünk, az értelmetlen ugrások helyett inkább átadom a megmászásoknak a felületet. Miután kiderült, hogy Nándiék nem nézték meg a videónkat, melyet Csé is említett a blogján, (minő szégyenfolt) -melynek 22. percében az intelmek, 24. percénél egy FA látható-, így elmondtuk azokat a bizonyos szabályokat melyek az utat jellemzik. Például, hogy ülőstart, ezt nem árt tudni, meg hogy nohandbe ne álljunk be. Kicsit kaszáspókos, de a miénk.
ziazsák
What the hell?
Radir Maiden
Noé bárkája:
Először Nándinak akadt be, teljesen más bétával mint ahogy én annó kitaláltam -a gyönge emberekre-, hüledezve néztem végig a végtelen erejét. Nándinak nem csak a külseje és a lefokozás iránti vágya hasonlít végtelenül James Webb-éhez, lassan a mászása is kezd számomra “nemungarn”-ra hasonlítani, vagyis itthon ilyet ritkán lát az ember. Fejet hajtok.
A második megmászó Barnuska lett, neki is nagyon hamar kiadta a béta, tán a biókaja, vagy fene tudja mi, de nem igen láttam erőlködést.
Harmadik Árpi volt a sorban, a májusi béta egy az egyben. A gratulálások után a srácok a Nagy ölelést kezdték nézegetni, de volt még min meglepődni.
a legnyugodtabb ember aki létezik: Barnuska
ugrás előtt
és az ugrás
Borbély Gábor:
Gábor szememben egy teljesen külön sort érdemel. A fiú a sírból támadt föl, vagy poraiból vagy nem is tudom honnan, de Gábortól eddig nem látott motivációt véltem felfedezni boulder túrán. Pár próba után a Kapálódzát mászta meg, majd szintén pár próbából az Acid-ot és annak ülőstartját. Gábort nem lehetett lelőni, ő is ment csűrni a Nagy ölelést, míg Geri az Iron Maiden-t abszolválta Csével.
bár nem úgy tűnik, de Gábor innen még csak karból felmászott…
James és Árpi fókuszban
Meaning of Life:
Megmutattam Nándinak a projómat a Ladik közepén, melyre pár perc után egy végtelenül jó bétát talált. Bár arra a karéjra amit az emberek az Acid-ben használnak én nem tudtam ráugrani (eredetileg úgy gondoltam így kell majd, aztán végül egyáltalán nem használtam), találtam egy arasszal balrább egy kis domborulatot, rajta 4-5 2mm-es kaviccsal, ezt elneveztem fogásnak és jöhettek is a próbák. Nekem a fesztávom miatt sokkal könnyebb mint másnak, mégis 6-7 próbából egyszer tudtam megtartani magam az első mozdulatban. A balra lévő reibung felületet is megtisztítottam és a kimászást is, tudtam hogy meg tudom csinálni, nagyon meg is akartam!
Ez volt az originál elképzelés, sikertelenül.
Megszületik a homály, amit elkezdünk fogásnak csúfolni.
itt még bal kézzel próbálom
Boci a réten
Jó bétával közel a megmászás…
A megmászás örült jó érzés volt, bár a kimászás igen csúnyára sikerült, csak ki akartam jutni. Nem tudom melyik nagy figurának volt ez a projektje, talán Kangyal Andris ha jól emlékszem, nagyon örülök hogy még egy utat sikerült nyitni, és köszi Nándi a bétát, még most is ott csücsülnék!
Szájmon a Vidám vasárnap 7C+ első mozdulatában
La coste-előtt kicsit szétszéledtek az emberek, Gergő a Kämpfen-t nyomta, Simon és én is próbáltuk a Vidám Vasárnapot. Árpi eközben lecsűrte a Ne kapálódzá!-t, amit Nándi nyitott 7B+ért és majdnem három éve ez az első ismétlése!
Nándi első ismétlésként csűrte le a Judo Jam-et, melyet Törpe nyitott és senki sem tudta azóta megismételni. Valszeg nagyon ráérzős az ugrás, Nándi a First Repeat után még négyszer megugrotta!!! Aztán jönnie kellett, amiért idejöttünk.
La coste, fb. 7C
Gábor már vagy fél órája letette a kis BHSK pad-et mire odagyűltünk. Nagyon motivált volt, de nem akart szólni, gyűlt az energia mely széttépi a sziklát. Szegény Csének megszakítottam a próbáit az ugrásra, de nagyon ment le a nap, fáztam is már kissé és többen is akartuk a La coste-ot próbálni. Igazi oldschool boulder, melyet anno a teenager Áronék próbáltak, még a ’90-es évek közepén, de az első megmászásig 2006-ig kellett várni, ekkor Ágh Istvánnak sikerült elsőként kimászni az 5-6 méter magas tömb tetejére, megírva a magyar boulder történelem egy sarkalatos pontját. Emlékszem amikor Alapfokú sziklamászó tanfolyamon voltam, volt kérdés talán a Hámori
Kentucky home, hazánk talán első VIII+ útjának első megmászása, meg még pár ilyesmi fel volt sorolva. Na én oda betenném ugyanúgy a La coste-t is mint mérföldkövet, illetve Patkány Sámson 8A+ bouldere is megérdemelné a nyomdafestéket, egy Kalahári traverzzel karöltve, ezek semmivel sem kisebb eredmények mint a Kentucky. (
De a Magyar Hegy és Szikalmászó szakosztály a semmibe veszi a boulder sportot, többször kell az Excelsiorban söröznöm úgy látszik, hogy változások legyenek majd. Minden a maga idejében, van amihez még nem nőtt fel a sportág, de hagyjuk is most a politikát.)
Árpi motivated
csuhapat
De ott tartottunk, hogy frankón alápadeltük a bouldert és elkezdtük csapatni. Csé, Barnuska, Árpi, Gábor és én. Azzal poénkodtunk hogy ma kap az út szépen öt megmászást. Gábor két próba után összeszedte magát, a jobbos peremet úgy zárta meg, hogy Árpival csak Nalle keze helyén szoktunk látni ilyen “sasokat”, beszéltük itthon. Gábor őrületesen nagyot ugrott, mi pedig teli torokból ordítottunk. A végén totál on-sightban, de felordítottuk a gyereket. Beérett a nyári Magic Wood, mindannyian gratulálunk a gyakvezérnek. Gábor szemében lévő csillogás igazán erőt ad nekem is, megtört a jég; ezt meg lehet mászni! Csé felháborítóan jó flash-t dobott rá, harmadikra le is csűrte. Barnuskának se kellett sok, ekkor már az egész csapat őrületben volt. Árpival maradtunk a végére már csak mi próbáltuk. A csapat ultramotiváló volt, gyakorlatilag belőlük lehetett igazán sokat meríteni. Köszi fiúk! Pár próba alatt sikerült nekem is kitalálni a legjobb bétát a sarkamra és sikerült legyőznöm a félelmemet, a kunszt utáni kimászást. Hihetetlen ordítás (Isten áld meg a magyart!) után mintha nem is a saját testemben lettem volna. Még a kocsiban sem hittem el igazán, kellett a videó hogy lássam tényleg, valóban megmásztam. “I think I just did that!”
Gábor gratulál! 6 éves projektet húztunk most ki a bakancslistáról.
Csé lámpái világítanak “csövön csapatunk”
Árpit próbáltam bíztatni, ahogy csak tudtam 5-6 sikertelen próba kezdte elvenni a kedvét, kicsit mintha már mindenki lemondott volna róla, elkezdtünk csoportképet készíteni, majd már a hazaútra gondoltam amikor Árpi újra felvette a Pyton-t. Mondtam neki, hogy kapcsoljon ki, ne zavarja a tömeg, ne frusztrálja, se az én mászásom, se a többieké. Mi van ha nem sikerül? Semmi. Semmi nincs. Majd legközelebb, másszon csak egyet. -Fogd meg a két peremet és tépd le a köldöködig!- ajánlottam. Árpi szerint a keze nem tart úgy, nem tudom mitől volt más ez a mászás mint a többi. Mégis jobban tartott, vagy a bal láb nagyobbat rúgott? Vagy jobban elhitte? Nem tudom, szerintem ő sem, de egyszer csak fogta ő is a krokodil fogát és hirtelen mindenki elkezdett torka-szakadtából üvölteni. Lent ugráltunk, még Gáborral mi is megöleltük egymást, pazar befejezése a napnak ez. Mint valami argentín szappanopera ami abszolút Happy End-el végződik. A kislányról kiderül, hogy mégsem beteg, az apa nem feküdt le a takarítőnővel, ellenben a kertész rátalált a szakácsnőben az igazi, mély és megváltó szerelemre. Átölelve sétálnak együtt amint megy le a nap. Itt nem volt napsütés, sem amnéziából feléledő betegek. Viszont pár elégedett és boldog ember volt itt. Több is tán. Pár sportoló volt ez!
Árpi készül
“innen még senki nem esett le…”
Íme Bence. Durva milyen technikás lehet valaki aki tisztán teremben nőtt fel…
Földrengéssel se lehetne lerázni ebből a pózból úgy tart a keze!
Két fok, szélcsend, nyugalom. Ritkán látni ennyire csillagos eget. Elköszönünk a többiektől, mindenki elindul haza. Két fokot mutat az autó külső hőmérője, csóválom a fejem hitetlenkedve amikor beszállunk. Minden idők legjobb tripje. Összesen vagy 10 7C megmászás, 2 7B+, vagy három 7B. Nagyon örülök. Igen erős most a magyar boulder társadalom, és örülök annak is hogy ki-ki a lehetőségeihez mérten erőlteti a külföldi sziklázást is. Kb. harmincan vannak azok akik idén 7B+ vagy nehezebbet másztak, nem egy 8A+ megmászás született és persze Zupi 8B+ -os Anam Cara-ja is igen kiemelkedő teljesítmény, globális szinten is. Persze nem kell temetni még az évet, azt a nagyon kevés időt komoly logisztikázással osztottuk el Árpival és úgy érzem csurran cseppen még egy két gyöngyszem itt-ott. 😉
A túrán készült videókból egy december-január mászásokat is tartalmazó Winterkiadás készül, hosszú lesz és ígérem faggatom addig majd még Gábort az egyenletekről…
lyukasak az ujjak
sonkás-tojás izombaépüléséknél
1 évet bírt a Solution
.jpg)
.jpg)
