Ez egy mászóterem Pozsonyban, ahol évek óta rendezik már a Vertigo Open versenyt. A magyarok valahogyan nagyon felkapták ezt és mostanra elég tisztes magyar kontingens delegálja magát évről évre a szlovák mezőnyben.
Sasadi út a CBA (volt Profi) előtti parkoló
Oly sok trip kiindulópontja
Szombaton reggel 8.30-kor indulunk közepes parában, neccesen jött össze a verseny. Mint mindig sokat jelentkeztek, aztán kevesen maradtak. Előre kifizetett szállás visszamondások, nevezés vissza-nem-mondások, kocsi szerzések. De ne panaszkodjunk, végülis az én seggem alatt volt kocsi, akinek meg nem, az sajnálhatja.
11-kor értünk a tett helyszínére, Horváth Gábor tolta neki a gázt hogy ezt elérjük. Nevezés, szüttyögés és már kezdhetünk is melegíteni a selejtezőre. A korán kelés és a késői fekvés megnehezítette a ráhangolódást, örültem hogy sikerült felhúzni a mászócipőt, mire elkezdődött a futam. Mondjuk 3 óránk volt 25 problémára, szóval sietni nem kellett.
Nagy nehezen bemelegedtem, belemelegedtem, elkezdtem pörgetni az utakat.
Lenyújtási
Ilyen jam versenyeken mindig nagyon kell taktikázni, hogy a nehéz utakat ne hagyjam a végére, mert akkor már nem lesz erőm, de nagyon az elejét sem lehet meghúzni, mert be is kell melegíteni.
Boulder kellékek bal oldalon: zia, papucs, víz, malacos szütyő
Szóval ott állok és kapkodom a fejemet, hogy mit másszak, mit ne. Mondjuk a többieket nagyon érdemes nézni, bétákat lesni. Ha például Mariann megmászik valamit, akkor az nekem melegítős. Ha mondjuk Drusza kiesik belőle, akkor nekem felejtős.
Bár ezt abból is meg lehetett volna állapítani, hogy milyen színű szigetelőszallag jelöli
a beszállót, de hát azt nem vettem észre.
Technički boulder No.1.
A boulder-ekre nem lehetett panasz, jól kitalált, változatos stílusú és nehézségű utak, profi munka.
Kicsit látszik hogy mennyivel több pénz meg idő van beleölve ebbe a versenybe, mint mondjuk egy átlag magyar kupafordulóba. Nem az MHSSz-t akarom leszólni, tök lelkesek meg jók vagyunk, de azért a profitól sporttól távol állunk.
Domi-Julcsi
és az én félig lehunyt szemem
A magyarok szerintem eléggé odatették magukat. A döntőseinken azt éreztem, hogy nem vetette szét őket az öröm, de azért helytálltak. Magyar dobogós nem lett, de annyi baj legyen. Lenke b@szott oda a legjobban szerintem.
Hát szóljon a Petrohrad-i bejegyzés, melyet a monkeyban tartott vetítés miatt eddig nem közöltünk. Elöljáróban annyit, hogy jutottunk el idáig. Hiányzott már a bouldertrippek változatossága, túl sok kötelesre mentem rá az utóbbi időben, illetve Vikinek is már régóta mondogattam szeretném valami olyan helyre elvinni, ahol tömbrekimászós könnyebb bouldereket is lehet mászni, mert itthon abból bizony kevés van.
Régebben sokszor hallottam Pistikétől, hogy mentek Petrohrad-ra mászni, de úgy látszik csak most jött el az én időm. Pár éve Patkányék toltak egy két hetes trippet ide (mennyi bőr kell ehhez???) – s lehet ezzel égette ki a motivációját a hely iránt, kezdett újak után nézni. Így került a semmiből a Magyarok szeme elé “Bor” és a homokkő “Ostas” is, amiről pár Barnuska videó segítségével mindenki meggyőződhetett: megérheti elmenni ide.
még a google is tömbök felé invitált… 🙂
Ide szólt a menet, amit végül a rossz időjárási előrejelzések fényében meg kellett változtatni. Így tértünk újfent vissza a Petrohrad témához, a Prágától nyugatra található gránit paradicsomba.
A szokásos facebook eseményt elkészítettem, vártam a jelentkezőket és szépen csorogtak is az önjelöltek, volt aki 3 hónapja kezdte a mászást, volt aki még sosem boulderezett sziklán, volt kinek ez lett az első külföldi túrája, de volt egy két tapasztalt vén róka is.
Mint minden túra előtt, természetesen itt is szép számban mondódtak vissza a foglalások és napról napra mondogattam hogy “ááh ez így szokott menni” – egészen addig míg végül már én is pöszén néztem.
Az indulás előtti éjszaka még mindig nem lehetett tudni, hogy 3 autóval megyünk 12-en, vagy két autóval tízen. Szerencsére Fidy Marciék az utolsó pillanatban becsatlakoztak, ez nagyban hozzájárult az embermennyiség tisztes elosztásához, s végül a Fidy busz illetve a Vasadi Szabi verda péntek délután elstartolt.
A mi albinknál gyűltek a motivált arcok, Viktória sok szeretettel várta otthon a vendégeket; a pár éve mászó Korcz Somát Székesfehérvárról, a 3 hónapja mászó Sipos Dávidot Budapestről, engem, illetve Szabit, aki egy Ujjerő és Gi klubos kitérő után érkezett a Pusztaszeri útra tömésig rakva krespedekkel. (nincs kedvem a továbbiakban állandóan kiírni angolul úgyhogy innentől magyarosítjuk!- szótár) Én már előző napokban elkértem a Gerecse SE matracait, béreltünk az Ujjerőből is párat és Erbits Geritől is kaptunk még, utólag is kösz szittya testvírem a WC tisztítókefével együtt.
Másodszor alkalmaztuk a bebábozós technológiát (először fonatainebleau-ba menetkor használtuk 1500km távon), mely a pad-ek összefóliázásából és a kocsi tetejére való felracsnizásból áll. Azt hiszem kifelé vékony réteget csináltunk, így kicsit megtépázta a menetszél, de bírta a 140-es tempót.
7 chraspad bebábozása
útra készen
kissé megtépázva
parkolások mezeje
Mielőtt jobban belebonyolódnánk a négy nap mászásaiba, mutassuk be a Fidy buszt is. Marci is Lili szintén első bouldertripjük résztvevői, továbbá Borbély Gábor, a veszprémi Strommer Soma – Győrben becsatlakozva- és Szabó Andris – 2007-es bejegyzések lelkes tagja, kivel anno együtt kezdtem a mászást.
A négy napos hosszú hétvégének ideális célpontja volt Petrohrad, a hely ugyanis annyira eszi a bőrt, hogy szerintem többet nem igen tudtunk volna mászni, illetve muszáj lett volna pihenő napot, napokat beiktatni. Továbbá azért esett erre a helyre a választás, mert új helyet szerettünk volna megcsekkolni, kimászós bouldereket mászni és ide mondták a környező lehetőségek közül a legjobb időt.
Hát beszéljenek a képek és persze a többiek véleménye. Megpróbáltam a meginterjúvolt részvevők válaszaiból összeállítani egy kis vicces csomagot. Először napokig baszakodtam azzal hogyan lehetne, összemosni a válaszokat, de végül úgy döntöttem mindenki irományát jórészt meghagyom egyben, mert nekem nagyon tetszik az emberek írásában látszódó különbség.
félcsapat fotó
reggeli szettelés – pehelykabát bemutató
romcsiba
Karma 7C
Fidy Marci – (már már veterán, egyike a legmotiváltabb hazai sziklásoknak, legyen az boulder vagy köteles…már két három éve folyamatosan évente 100 feletti sziklán töltött nappal rendelkezik!)
Mi a véleményed a cseh sörökről?
Olcsó, fasza. A trippen csak a helyi coopba vásorultunk,
ahol azért jóval szerényebb volt a választék, mint a Frankenjurában megszokott
Getränkemarkt-okban, de nem haltunk szomjan.
Mi a véleményed a cseh autóutakról?
A felújítás alatt lévő szakaszok lefedik a teljes út közel
felét, így a google maps által jósolt utazási idő sokszor csak ábránd marad.
Mi volt a legnehezebb
megmászásod? Hány próbából ment, mennyi egy ilyen trip előkészülete számodra? (videó nézések, béták ellesése stb.)
7A+ … Flash-re másztam. A trippre extra edzéssel nem készültem
csak a bőrömet próbáltam felszikkasztani egy pár napos antihyral kúrával.
Videóból néztem párat még a tripp előtt, csak hogy meggyőződjek megérheti-e
ennyi km-et megtenni 😀 , béta memorizálásra nem mentem rá.
Marci highballozik
Szállást milyen találó szóval írnád le?
Maximál-minimál. Legnagyobb hiányosság számomra (a fűtésen
és konyhán kívül), az volt, hogy nem volt nagyobb beltéri közösségi tér ahol
együtt lehetett volna kajálni-chillezni, így esténként elég zsúfoltan voltunk.
Mi a véleményed “a
borbély” megőrüléseiről?
Borbélyból előtört a vadállat. Azt eddig is tudtam, hogy
rettenet erős és hajlamos belemenni risky szituációkba, de most teljesen be
volt zsongva. Egész nap csak azt lehetett látni, hogy Borbély ide-oda szaladgál
pad-ekkel megrakva, hol eltűnik, hol feltűnik, pár próbából leküldi mindenki
projektjét, pödörgeti a bajszát.
homo borbélyius climberus
“borbély utcai viselet”
“Borbély sportolói viselet”
Ha valamit kiemelhetnél a Tripről, mi lenne az? (Sztori)
Általában ha valamit ki kell emelni egy trippből, az mindig
valami nagyon bézöl dolog miatt van, szerencsére most ilyen nem történt, minden
nap jó volt a feeling, ascentálódtak utak. Egyedül utolsó nap volt minimál
gatyába szarás, amikor egy 15 perc erejéig azt hittük bent ragadtunk Petrohrad
erdejében, ugyanis ránk zárták a sorompót minden oldalról, de szerencsére
találtunk egy irtást, amin keresztül meg tudtuk kerülni és kijutottunk.
Hogy adta a külföldi boulder trip, a gránit szikla rapcsossága?
A kiút kalandosan indult. Bálintéknál crashpad csomagolás és rögzítés a tetőcsomagtartóra. Majd csomagok bepakolás és hárman bepréselődtünk a hátsó ülésekre. Amint elindultunk egyszer csak egy vad motoros dudált ránk, majd megelőzött, hátra-hátranézett, mikor Bálint kiszúrta, hogy nem más, mint a Fidy Marci.
Bálintnak kellett pár másodperc mire rájött, hogy honnan tudta, hogy mi vagyunk, mikor eszébe jutott, hogy a tetőre rögzített hatalmas crashpad csomag sugallhatta. Megvolt a kellő hangulat, már is tudtam, hogy jó kis társaság lesz ez így, és ez a véleményem a trip alatt sem változott. A külföldi trip számomra nagy élmény volt, hiszen ez volt számomra az első külföldi boulder trippem és egyben az első trippem is mászással kapcsolatban. A gránitszikla keménysége az első bouldernél rögtön megmutatkozott. Az ujjaim égtek mikor befejeztem a mászást. Később ezen sokat segített a leukoplaszt. Minden leesésénél, szinte mindenki az ujjaira nézett rögtönk, volt olyan aki akkor is mikor nem ő esett le. A trip végig jó hangulatban telt, családias volt, a lányok isteni vacsorája minden este elképesztően finom lett.
készül a paprikás krumpli
Milyen volt számodra a szállás?
A szállás számomra tökéletes volt, ágy, víz, villany, minden megvolt ahhoz, hogy kipihenjem magam és felkészüljek a következő napra. A kemping maga szép helyen volt, a kinti mosdók teljes mértékben kulturáltak voltak. És egyben olcsó is volt. A csapból olyan forró víz folyt, hogy a kávéhoz, vagy leveshez nem is kellett melegíteni szinte vizet.
éjszakai megérkezés, fáradtság és döbbenet 😀
Hogy tetszett a kályha?
A kályhák, hangulatosak voltak, miután a szobából kiment a füstszag és csak a tűz ropogása hallatszott. Igaz nálunk akkora volt a szája a kályhának hogy az első este feladtuk a begyújtást, de szerencsére volt egy csodafegyverünk egy elektromos hősugárzó, amit hajnalban úgy kellett mindig kikapcsolni, mert már túl meleg volt.
Milyen volt az első boulder tripped?
Mint első boulder trippem hatalmas élmény volt nekem. Megismertem új embereket, akik hatalmas arcok és hihetetlen kemények. Rengeteg motivációt adott a hely, és a többiek sikere számomra. A legnehezebb út, amit sikerült kimásznom egy 6b út volt. Amivel meg vagyok elégedve nagyon. Sokszor csak találtam egy kisebb tömböt, amire nem volt feljelölve út és azt kezdtem megmászni. Számomra végtelenül tetszett a hely, a hangulat, a mászás, az esti beszélgetések, semmiről nem tudnék negatívat mondani. Az időjárás tökéletes volt, jobbat szinte nem is lehetett kívánni. Szinte egész végig sütött a Nap. Nagyon örülök, hogy Bálint ilyen jól megszervezte ezt az utat, és hogy engem is meghívtak.
reggeli slacki
Szabi és egy nagyon kemény 6C
7A kulcsrész
topo
Hiányoltál-e valamit, volt –e pofon a helytől?
Számomra a trip sok-sok tapasztalatot nyújtott, hogy mennyi mindent meg kell még tanulnom, és mennyire meg kell még erősödnöm. Mert sokszor mikor a többiek látszatra könnyedén beszálltak egy boulderbe egy kis peremen tartva magukat, én még a fenekem se tudtam felemelni a crashpadről. Még rengeteget kell edzenem, ez azon is megmutatkozott, hogy második nap már sokkal rosszabbul ment, mint az első nap. És sokszor volt, hogy gyönyörű utakat csináltak a többiek, amiket szívesen megmásztam volna, mert annyira tetszettek, de egyszerűen nem voltam elég erős hozzá.
Merre van a szektor?
kezdeti sokk
Mi a véleményed a cseh sörökről?
Monkey edzéseim után, legtöbbször Pilsner sört iszom, így nagyon vártam, hogy kipróbáljak pár új cseh sört is. Mikor bementünk a helyi Coopba, rengeteg sör volt kirakva, de szerencsére besétált egy férfi, akin látszott, hogy érteni fog hozzájuk, így rögtön megkérdezték melyik a jó sör, erre ő elkezdte elölről mutogatni, hogy melyiket érdemes kipróbálni, én 2 fajtából táraztam be, legjobban a Pardál sör nyerte el tetszésemet. Mikor Trip végén összegyűjtöttük az üres üvegeket és visszaváltottuk, körülbelül mindenkinek jutott volna még egy ingyen sör.
Ha valamit kiemelhetnél a Tripről, mi lenne az? (Sztori)
Sok dolgot tudnék kiemelni a tripről, elsőként Bálint aranyköpéseit, mikor vacsora közben mellettem ül, és csak úgy beleiszik a sörömbe, majd rám néz, megkérdezi, hogy az enyém-e és megköszöni, aztán mikor elfogyott és Viki kérdezi tőle, hogy hozzon-e be neki sört, Bálint a következő válasszal reagált: „Nem kell, jó a többieké is.” Így aki Bálint közelébe tette le a sörét az mind veszélyben érezhette magát.
Egyik este Szabi megtanította a Rikiki játékot, mikor már többen elmentek aludni. Az eredmény igen érdekes lett. Fidy Marci nyerte meg, aki szinte aludt játék közben, többet volt lehajtva a feje, mint amennyit előre nézett. Soma hasonlóan jó eredményt ért el mint Szabi, de másnap reggeli közben kérdezte meg, hogy ebben a játékban hogy lehet nyerni egy kört. És persze Bálint 2 pontos eredménye is vicces volt Fidy Marci 40 vagy 50 pontjához képest.
—————————————————
gyönyörű őszies táj
csapatépítő training
áramlik a csí
Kőrösi Lili – (Marci barátnője, első bouldertrippjén – szinte csak sziklán mászik, köteles 7b-ig már validált.:P)
Sajnos fájós vállal indultam neki az egész utazásnak, úgyhogy az elvárásaim között mászással kapcsolatban kb annyi szerepelt csak, hogy ne legyen rosszabb a vállam. Ennek ellenére, azért egészen sokat tudtam vele mászni, amire nem számítottam, de abszolút pozitív csalódás volt.
Nekem bejött az első boulder trippem, igazából nem különbözött sokban egy köteles tripptől szerintem, vagy legalábbis nekem nem. Az időjárással kapcsolatban ambivalensek az érzéseim, mert annak ellenére, hogy örülhetünk, hogy nem nagyon esett és még pozitív fokok is voltak, azért az első két nap rendesen fáztam és nem nagyon tudtam már több réteget úgy magamra venni, hogy még mozogni is tudjak.
kikúszás a mohára
Lili fókuszál
Orbit 6C+
Hát a szállás elég bézöl volt, bár a végére egészen megkedveltem a maga kifinomulatlan megoldásaival. Először is, nagyon nagyon füstös. Ez nagyrészt a nem túl modern kályha/sparhelt-nek volt tulajdonítható, amin ha fele annyi lyuk lett volna is eléggé beütött volna, de így aztán meg főleg. Alapból nem volt túl jó a konstrukció, de Kempingesnéni eléggé elhanyagolta a karbantartást, ha jól sejtem, azt hiszem nem volt olyan alkatrésze, ami ne lett volna lyukas… Egyéb tapasztalatok a szállóval kapcsolatban: a szoba bejáratában volt egy nagy lyuk a betonban, amin rendesen el lehet esni. Ja és az ágyakat törpéknek tervezték.
Borbélyról meg csak annyit, hogy nagyon aranyos és egyben nagyon állat. Remélem a képsorozatom kikerül Gáborról és akkor átjön, hogy mennyire keményen átérezte a cseh mászó hangulatot a kifordított zsebes úszónadrággal a polár alánacin. Amúgy a tripp szíve lelke volt, mindenkit motivált mint állat, néha meg új, járatlan utakat fedezett fel lábtörlővel.
Szabi egy mokkó 7A-ban
Soma és a lehetetlen 7A+
jöhet a dyno
Zelezna lady 8A
Sonka és főtt tojás. Így néz ki egy fidy szendvics…
Szabi KO
Méhes Viki – (első bouldertrip és boulderezés sziklán) Előkészületek?
A trippet megelőző napokban a szokásos esti Adam Ondra videókat felváltják a Pethrohradi boulder helyekről készült összevágások…
A béták elleséséről csak annyit, hogy a számomra potenciálisan esélyes boulderekről nem igazán lehet bétákat találni a neten, mert azt a pro arcok maximum bemelegítő útnak másszák:)
Milyen reggeli, napközbeni, esti szokásokat véltél felfedezni borbély gábornál? Mi a véleményed a megőrüléseiről?
Gábor reggeli rituáléiból szinte semmit nem láttam, mivel külön házikóban laktunk és mindig egy órával korábban kelt, mint én. Egyetlen reggelen kaptam egyszer favágáson..az nagyon jól állt neki:) és persze hálás is voltam az aprított tüzelőanyagért…ráadásul aznap hihetetlenül motivált volt, úgy tűnt jól bemelegítette a reggeli favágó session. Meglepődtem hogy mennyire erős és elszánt….egyik percben még a földről nézegeti az utat, majd a következő pillanatban öt méterről leszól, hogy ‘Vikó, szpotolsz?’ 🙂
Óóó, imádom Borbély megőrüléseit, igazából szerintem ő szimplán csak ilyen:)
Ha valamit kiemelhetnél a Tripről, mi lenne az? (Sztori)
Második este rikikivel ütöttük el az időt….az még hagyján, hogy Somáéknak csak másnap reggelre sikerült megfejteni a játékszabályokat, de Fidymarci mindenkit szarrá vert alvó állapotban:)
Mennyire volt kedves a hely? Milyen volt ezen a kövön mászni a mészkővel összehasolnlítva(fogások, lépés..?) mennyire fogyott el a bőröd az első nap végére?
Kedves volt..főleg a napos szektorok:) Szuper jó volt grániton mászni…mondjuk tény, hogy már az első boulder után rohadtul fájt a bőröm, de az meg annyira jó érzés, hogy a nemlétező lépések is hihetetlenül stabilan tartanak. És a kis peremeken is tapad a kéz, ez valahol nagyon király, de persze gyorsan le is gyalázza az ujjakon a bőrt…ettől függetlenül nagyon élveztem, izgalmas volt ilyen kőzeten is kipróbálni magam.
Mennél -e még vissza a helyre, vagy megnéznél más kedvesebb helyeket?
Mennék még ide is és más kedves helyekre is:) Boulderezni csak hidegben lehet??? Tökre adná valami nyári szessön:$
Ha egy szóval kellene jellemezned a kempinget, mi lenne az?
szocreál
kis táborunk
lopott halloween tökünk
Korcz Soma (Székesfehérváriak egy motiváltabb fiatala – első bouldertrippjén)
Igazából ez volt életem első sziklán való boulderezése és első grániton való mászása. Már az első nap érezhető volt, hogy a gránit durván eszi a bőrt és így a nap végére alig maradt valami belőle. A szállásra éjfél után érkeztünk így akkor már hideg volt. A mi “szobánkban” a kályha szája annyira pici volt, hogy szinte nem lehetett fát beletenni, de szerencsére készültem és vittem egy hősugárzót, ami nagyon jól jött az éjszaka. A társaság jó részével most találkoztam először, de nagyon jól kijöttem mindenkivel. Esténként közösen főztük meg a vacsit és minden este nagyon finomat sikerült összehoznunk. Vacsora után még lazultunk kicsit általában, nagyon jó hangulatban teltek az esték. Nekem az egész nagyon adta, szívesen megyek még ezzel a társasággal még külföldi és belföldi tripekre.
Strommer Soma(veszprémi kiválóság, a következő generáció, majdnem 10 évvel fiatalabb mint a trip többi résztvevője, mégis a legkeményebb köztünk. Idén Magyar Bajnok, Ifi Európa Kupák)
Egész más volt a pesti crewal nyomatni. A tavaszi Pisikének kb a 12-13. tripje volt a helyre, így kívül-belülről ismerve minden tömböt tudott ajánlani is bouldereket, illetve egy kicsit guideolni is. Most nekem jutott a guide szerep (amit amúgy élveztem is). Különbség volt mindenképp, hogy most egészen más stílusú boulderekre is rászikkadtunk (highballok, slabek, reibung stb), köszönhetően a több mászó=több stílus együtthatónak. Nem a leginkább teljesítmény-orientált trip volt, de abszolút élvezhető.
reggelik a teraszon
Megmenetelek szempontjából Borbély mindenképp nyerte a kupát, a szakadt pad, ikeás szatyor usánka kombóval tömbök után kutatásaival.
Meg szerintem ő eléggé ki is lépett a komfort zónájából, tolatta lefelé a nehezebb bouldereket is.
A legnehezebb megmászásom szám szerint a Technologický postup 7C volt, de ha nem nézzük a fokozatokat, a 7B+-ok is elég kemények voltak. Petrohradon egyáltalán nincsenek ingyen adva a fokozatok, úgyhogy mindegyik küzdős volt. De összességében a 7C-nek örülök legjobban, már régóta nézegettem ezt a tömböt, és a rajta menő tekintélyt parancsoló egyetlen bouldert, amit kb 30-40 perc próbálkozás után első éles próbára sikerült is abszolválni. Erről pedig majd tanúskodjon a tripvideo.
5C highball
7A+ flash
megmentőre menekülés
7B+ a pod hradam szektorban
7B
összeszikkadás soma módra
Nagyon sokat nem tudtam készülni a tripre, ugyanis kb 3 nappal indulás előtt derült ki hogy tudok menni, a hogy s miként pedig csak órákkal a kocsiba ülés előtt. Persze volt pár boulder a fejemben, amit mindenképp szerettem volna próbálni, meg pár otthagyott projekt is, de különösebben nem tudtam sajnos rámenni a video béták nézegetésére, lehet, hogy egy kis előnyt az is jelenthetett volna.
A cseh sörök…hmm, természetesen nem übereli a frankenjuraiak minőségét, de az mondjuk szerintem durva, hogy mennyivel jobb minőségük van, mint az otthoniaknak (itt nem mondjuk egy Heinekenre gondoltam, hanem a magyar sörökre) és 150 ft-nak megfelelő korona fölötti áron keresve se találtunk volna sört. De én ehhez nem értek, mondják meg a többiek a tutit. 🙂
A Lovassys szállóról sok mindent nem tudok elmondani (Gábor, András és Soma bungallójában mindegyikük ugyanabba a veszprémi gimibe járt), de a kifele úton azért átbeszéltük a kollégákkal a mostani-akkori helyzeteket a suliban, illetve a tanári kar és a híres hírhedt “Lovassy-szellem” elemzésére is sor került.
Borbély Gábor szokásairól véltem egyet s mást felfedezni a trip során. Emberünket a korán fekvés (a többieknél) korá(bba)n kelés jellemezte -ez biztos valami teljesítmény orientált felfogásnak köszönhető- majd a szabad levegőn reggelizés, a tömböknél a többiektől elszeparált bemelegítés, a no-tape koncepció (4 nap nagyszemcsés grániton tape nélkül?!), illetve az, hogy tényleg a saját orra után menve boulderek felkutatása, többiek rámotiválása. Ez gyakran pozitívum is volt. [amúgy tegnap kiderült Pistikéék tényleg megmászták a Mausoleum ülős 7C-jét, elvileg nem is olyan gáz]
————————————————–
Borbély Gábor (A mi őrült matematikus professzorunk. Kedves, segítőkész és vakmerő. Nincs félelemérzete. Highball boulderek, rövid sportutak, nagyfalak… neki egyre megy.) Mi a véleményed a cseh sörökről?
Mérsékelten voltam rá motivált. Mindenki ráment a fasza üveges sörökre. Én vettem egy 2L-es csavaros kupakos krusó-t azt jóság van. Krusovice falu egyébként pont a közelben található. Mi volt a legnehezebb megmászásod? Hány próbából ment?
Vlez mi na záda 7B+ egy mozdulatos egy állig érő tömbön, 3 próbából. Nagyon ajánlom!
tickek mindenütt
Mennyi egy ilyen trip előkészülete számodra? videó nézések, béták ellesése stb
Csak amíg bepakolom a hátizsákomat. Képekről láttam, hogy ilyen durva szemcsés gránit a hely. Amíg a jó kocsiban ülsz egy jó csapattal, addig nem lehet gond a trippel. Mennyire érezted magad kint motiváltnak?
Atom. Nagyon jó hangulat volt, mentem tömbről tömbre, kerestem a szimpatikus utakat. Tetszett hogy széles spektrumú a hely. Az időjárásra sem lehetett panasz.
5B utáni kukucs
Mausoleum sd – 7c project maradt nekünk
Megpihenés
fájdalmak
“maradt még?”
határon mászás
a pillanat amikor rájössz: öregszel
Fontosnak tartottad-e a mindennapi bemelegítést?
Nagyon. Sajnos erre sosem fordítunk elég figyelmet. Az optimális minden reggel egy gimnasztika és este egy nyújtás lenne. A slackline, yoga is segít. Személy szerint figyelek a fokozatos bemelegítésre, hideg időben csak 1-2 óra után megyek bele komolyabb utakba. Ha valamit kiemelhetnél a Tripről, mi lenne az? (Sztori)
Az esti gyilkosozás (játék) jó volt, nagyon mást nem is lehetett csinálni. Volt wifi, de csak egyszer mentünk rá, amikor megnéztük CS új videóját a Monkey Power-ről (reklám helye). Egy negatív is: hétfőn migrénem volt. Nagyon figyeljetek a folyadékbevitelre! Én másodjára szívtam be ezzel, hidegben nincs kedve inni az embernek, pedig nagyon is ki lehet száradni, ennek az első jele (nálam) a fejfájás. Bevásárlásról a vélemény?
Kis csapatunk egy valódi természeti katasztrófát mért a helyi jednotára. Ellepték a helyet a pehelykabátok, túracipők és fél-egy órás kupaktanácsok arról, hogy mit együnk, milyen sört vegyünk. Bálint azonnal összehaverkodott a nagymamákkal: “which is your dobrý-est kolbáčku?” És egyből megtalálta a legnagyobb alkeszt, akitől sör-bétákat kért. Kedden az utolsó döfés az üvegvisszaváltás volt, természetesen kiakasztottuk a visszaváltó automatát (itt utalnék vissza az üveges sörökre!), a boltosnak nem volt túl őszinte a mosolya.
Mivel melegebbet mondtak a hétvégére a kelleténél, úgy döntöttünk Marcival kicsit messzebbre utazunk Ezüst-hegynél. E jó döntés végül sokszorosan is igazolta magát.
Amikor a völgybe értünk éppen elkezdték nyaldosni a falat az első napsugarak, egy idősebb győri forma ekkor már a sokadik útját mászta egyedül, önbiztivel. Hatvan fölött lehetett, elég motiváltnak tűnt, reggel letolt már egy slacklint sessiont és a vasárnapi ebéd előtt jó egy kis mozgás. Ritkán látni ilyesmi felfogást itthon, még mászóktól is. Nagyon kevesen mennek ki télen a természetbe, pedig megfelelő öltözékkel és egy ksi fanatizmussal a napos falakon tökéleteseket lehet mászni ilyenkor is.
Mivel múltkor felfedeztem az Edit Piafot, most ismét ezzel kezdjük a napot. Ez egy eszméletlen gyönyörű mozgású és formakincsű 6a, vagy inkább 6a+ ami a 25 méteren számos meglepetést tartogat. Reibung tábla lyukakkal, oldalhúzó zsebek, rejtett fogások oldschool módra néhol nittek néhol kötélgyűrűs biztosítások.
Második útnak egy jó Négy bagatell következett, ajánlottam Fidynek, hogy dobjon rá egy motivált on-sightot, amiből végül egy másfél órás küzdelem lett a fal tetejéig, inkább mesterséges mint sportmászósba. 🙂 Mivel nem voltam bemelegedve én is másztam rá egyet, majd Marci másodikra le is csűrte a 7b/+ körüli endurance szépséget és végre mehettünk az igazi vadakra.
(Esetleg Kovács Tomiék felé egy kérés. A négy bagatell eléggé nagyfalas útnak lett építve, s bár a kunsztrészeken nittek vannak, az út közepe kötélgyűrűvel biztosított egymás után négy darabbal. Esetleg a negyedig elé lehet elférne egy nitt, mert a kőzet is kompakt, ha az ember elsőre mássza elég bátor/vakmerő átmászni a kisfogásos részt OS, azt a 10 éves 4mm zöld kötélgyűrűt akasztva. 🙂 De persze ez az út romantikájaként is felfogható.)
Ez a Halászokat és a Szent Péter esernyőjét jelentette. A beszerelő próba első része káromkodással telt, pár felhő eltakarta a napot, így az 5-6 fokban kellett visszamelegedni a kis fogásokra és lépésekre. Aztán hullámokban jöttek a pozitív mikro-sikerek, míg nem elöntött a teljes eufória. Nem tudom, hogy a testtudatosság vagy az elmúlt évekhez képest fejlődés hatása-e, de itt volt előttem a szemmel látható és kézzel fogható tény, bizonyítéka a fejlődésnek: Megcsináltam a kulcsmozdulatokat!!! Amik három éve okozzák időnként a fejtőrést. Az út a halászok kunsztjának tovább traverzálása jobbra az If felé, majd még tovább jobbra a Svédcsavar áthajlásán fel és a Zöldhullám 9- reibungtáblája a befejezés. A kulcsrész fogáskészletében benne van a mészkő minden csinnya binnya és változatossága, reibung, alulhúzó-lyuk, reibungperem, 2mm mikroperem… egy elvarázsolt falfelület ez. Átmászni ezt a csupasz falat valami elképesztő érzés.
Edit Piaf 6a+
Marci is összerakja a Halászok 7c/+ -t, de minden egyes éles próbánál kell még finomítania, kigyakorolni az akasztást, megtanulni lépkedni a teljesen sima falon. Este egy rövid útvonal pontosítást kérek még Pistikétől telefonon, hogy pontosan hol kell kimászni az áthajlásból fel a nagy reibungtáblára. Bár egy 5-6 óránál nem mászhattunk többet, mégis égő alkarokkal és gőzölgő ujjakkal hagyjuk el a falat a besötétedés után. Mindig találni kihívást a Bakonyban, most pedig motiváltabban mint valaha várom a következő lehetőséget, hogy visszatérjek és befejezzem ezt az elképesztő 8a-t.
Túl vagyunk a legrosszabbul sikerült trippen ever. Marcival eredetileg ketten szerettünk volna útnak indulni ugyanis nagyfalazás volt a fő terv (!), de csütörtökön Patkány is bejelentkezett a fidybuszba, végtelen szettes egyeztetések után végül így a Niederösterreichi Spitz lett a kiszemelt a hétvégére. Hagytuk magunkat rábeszélni. Ahogy egyre nyugatabbra mentünk kezdett egyre gyanúsabb lenni az idő. Végül nyugtattuk magunkat, hogy péntekre valóban kicsit fotyok időt mondtak, de a hétvégéresokkalta jobbat – szóval ez majd elmegy onnan. De nem ment el.
Pénteken oda vissza kocsikáztunk a Spitz és Kremstal közti szakaszon száraz sziklákban és felületekben bízva, végül a félig meddig párás Kremstalra esett a választás. Este a Charlie lak új tulajdonosánál Nándinál szálltunk meg, aki folytatta a George és Charlie által elindított vendégszerető hagyományokat és elszállásolt minket, a takaros magaviselet nevében.
tejköd mindenhol
közös öröm
INRI 7C
Kremstal-i edzőfülke (Aufwarmwandle)
az elázott spitzi látkép
Második nap reggel csekkoltuk a teljesen szétázott Spitzet, majd felfedező útra indultunk. Patkány adott egy tippet, ugyanis évszázadokkal ezelőtt (najó csak az előző évtizedben) a zsombói “Tabi atyával” itt alapfokúztak egyszer. A neten keresgélve biztató volt a Dürnstein topo, hosszú utak és nehezek is, keresgélni is kell az erdőben vagy hegyoldalon: az ilyen szektorok az igazi Fidy álom.
Több órán keresztüli kérdezősködés után sikerült megtalálni a szektorokhoz vezető ösvényt, majd egy 20perc folyamatos felfelé sétálás után meg is találtuk a főszektort. Nekem végtelen csalódás volt, leginkább az alattunk hömpölygő Dunában és később a városkák fényeiben gyönyörködtem csak, már ha épp a hatalmas ködtől és felhőktől leláttunk az alattunk száz méterrel fekvő folyóra. Kőzete talán gneisz és gránit keverék, töredezett nem emberbarát.
Dürnstein és a Duna
Második útnak egyből egy mokkósági 7c+ néztünk, volt itt vizes fogás, csíter használat, de végül Marci feljutott a standba, még ha nem is lett meg minden mozdulat. A speedy egy kb. 15 méter hosszú út ami 3 métert át is hajlik, fárasztó közepes fogások mennek bele egy igen kemény kisperemes boulderbe, ahol nem csak a boulder nehéz, inkább maxerő-álló probléma lehet az út nehézsége egybemászva.
Este visszaszikkadunk a Kremstali áthajlásba, ahol hatalmas üvöltözések fogadnak, Nándi, Barnuska és Patkány már szikkadtan masszírozzák a projekteket. 7A és 7C projektelések, Nándi totál őrült csak kezes kunsztokban mutatja meg három nyitott ujjának hihetetlen erejét.
Este Legends Only nézés, majd éjfél utáni pizzakészítés veszi kezdetét.
esti hangulat
Barnuska
Barnuskáék a Nightcrawler 7B+ alatt, Patkány a projekt 8B+ alatt
Bukkake 7B+
3. napnak félig meddig az előző napok posványos és nyomorúságos hangulatával állunk neki, bár kint már süt a nap. A reggeli készítések és sokadik kávélefőzések után, hátrahagyjuk a Nándi lakot és mindenki full motivated Spitz-re. A második szinten kezdjük, egy 6C megmászás, majd egy 7A boulder veszi kezdetét. Marcin látom hogy hiányoznak neki a több száz méteres tömbök, mindenhol nitteket és standláncot keres a szeme. A vérében van a köteles mászás – és bár picsog össze vissza, el kell ismerni, hogy az utóbbi időben motiváltan kezd ismerkedni a külföldi boulderes helyekkel is (akarata ellenére 😀 ).
Épp hogy befészkeljük magunkat az első motivált projekt alá (Bukkake 7B+), pár próba után elkezd esni az eső. Először csak kis szemekben, hogy higgyük van remény – de az már elment onnan.
Még világos van, vagy egy órát várunk a tömbök alatt kucorodva, majd a Lost in.. tömbnél kötünk ki mint egyetlen száraz falfelületnél. Marci megmássza még az Entree 7A-t, Barnuska üti az Unknow 8A-t, Patkány keresztül kasul mászik mindenféle őrületnek kinéző dolgokat.
Én már rég belekeseredtem a hétvégébe, a három nap fotykos esős, párás, nyirkos idő – teljesen elrendezte a lelkiállapotomat. A napsütést jósolt hétvégére teljesen beszopódott az időjárás.
Sebaj talán ezzel is beljebb lettünk, mégha csak egy kicsit is. A hangulat legalább nosztalgikus és jó is volt, mi számít ha nem ez.
Szombat délelőtt teljes fókuszban voltam a Márvány utcai Középiskolában, motiváltam írtam a nyelvvizsgát. Míg a mellettem ülő csaj háromszor behányt, kénytelen voltam megszakítani a koncentrációt, és kinéztem az ablakon ami a Déli pályaudvar feletti kék eget mutatta. Egy felhő sem volt rajta! Vissza is mélyedtem a szövegértések rejtelmeibe, de némi boldogsággal írtam a további sorokat: Lehánynak vagy sem, sikerül-e a vizsga vagy sem…de mi mindenképpen délután sziklára fogunk menni.
“Mit nekünk te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája? Mit nekünk a 2mm-es előrejelzett eső?”
Totális szikkadt csapat: Benke Balázs és Borsody Peti. Beugrottunk Biatorbágyra – ami nekem különösen érdekes és kalandos volt. Teljes földrajzi bemutatást és történelemórákat megirigyelő pontosságot kaptam a helyi vagányoktól. Megtudtam, hogy régen külön volt Bia és Torbágy (köcsög torbágyiak), létezik a helyi west side east side felfogás és rivalizálás, történelmi áttekintést kaptam Balázs szülőházából átalakult rendőrség udvarának lemurvázottságának védelméről, és nem utolsó sorban a fotyka Matuska Szilveszterről is, aki a Biatorbágyi merénylet elkövetője volt. Nagy élmény volt átmenni az alatt a híd alatt, amit az általános és középiskolai történelemkönyveimben mindig csak képeken láttam. Nem gondoltam volna hogy így megindít és előtörnek az emlékek.
Bár már voltam Pákozdon mégis úgy voltam vele, bölcsebb ha megállunk a főút mellett található nagy turistatérképnél. Fülemben csengenek még ma is Patkány szavai amikor bűntudattal felhívtuk az Árpival pár éve több órás keresgélés után: “Fogadjunk, hogy nem néztétek meg a turistatérképet!”
Honvéd utcán végig… igen… aztán a fogadó táblájánál el balra fel és ott leparkolni. Indul a fehér alapon sárga jelzés, amit követünk jobbra egészen a Pandúr kövekig. Persze sok jelet lefestettek a fákon, de még így sem sikerült sajnos összhangba hozniuk a térkép jeleivel, így elég könnyű elbizonytalanodni, az amúgy negyed órás séta merrefeléjében. Sárga jel, zöld T betü, zöld háromszög, sárga háromszög, fehér alapon zöld tölgyfalevél és a többi. Amikor kiérünk látszik, hogy a kondisönök nem az igaziak, picit párás a levegő és a több mint 10 fok fölötti hőmérséklet sem segít. Balázs nagy hévvel nekiesik a kis tömböknek, én elkészítem a falak befotózását az Első Magyar Boulder kalauz-hoz.
Egy órája sem mászunk, amikor beköszönt a jó öreg 2mm csapadék – nem sokat könnyítve az amúgy is nyirkos fogásokon. Én az él rejtelmébe őrülök bele, Balázs pedig a Russian are there 7B-t üti. Már teljes a sötétség, pislognak felettünk a csillagok, amikor Balázsnak bekakad a kulcsmozdulat, a vizes kimászás, meztelencsigákkal és tocsogó fogásokkal pedig már nem okoz neki gondot. 🙂 Balázs másfél év hallgatás után visszatért. Örülünk Vincent!
