Nem vártam a hétvégét túlságosan, több dolog miatt sem, de eljött s egy légből kapott ötlet miatt bekerült a mászócucc a táskámba. Harminc plusz fokokat mondtak a hétvégére, nyári frissítő záporokkal, nulla előrejelzett légmozgással. A lehető legrosszabb, vagyis csak mászás szempontjából, nyilván strandhoz még egész jó lett volna. Szóval nem is vettem komolyan a hétvégét, nem volt végtelen sok alvás és pihenés. Felástam odahaza a telken három fának való gödröcskét, de a kesztyű ellenére is egy hatalmas vízhólyag keletkezett a kezemre estére. Illetve futottam egy kb. 6km-et a melegben csak mert most volt rá időm, máskor meg nincs – csak mert itt földúton futhatok, máskor pedig nem.
Lényeg a lényeg kicsit legyaktam magam estére, csak ültem és bambultam Székesfehérvár főutcáján a szökőkutat, hogy változik a csobogás, hogy változnak a színek. “Sétáló sajtot” majszoltam és csak néztem ki a fejemből, rendszerezve a benne lévő zűrzavart. Mennyire érdekes 25 év után jöttem rá, hogy mennyire odavagyok a szökőkutakért. Aztán magányomból Korcz Soma kelt ki, amikor megérkeznek Geri-ből, családja vendégszeretetében töltöm a szombat estét, másnap pedig ketten kimegyünk Csókakőre, ez a terv a nyár egyik utolsó hétvégéjére, Soma utolsó “szabad” napjára az első egyetemi napja előtt. Pár mászóvideó esti mese gyanánt befigyel természetesen, de mielőtt nyugovóra térünk még -gondolom- lessünk rá a 8a.nu szerverre is egy kicsit. Miután beírom a keresőbe a 8 as számot, egyből felugrik az oldal. Nem kell csalódnom, valahol a fanatikusság határát rejti maga mögött ez a magatartás, amikor a zia ködös levegő már kedves lesz neked, a szűk cipő oly baráti, a nehéz táska pedig nem egy görnyesztő súly… hanem inkább valami jó kezdete.
Valami jó kezdete.
Szóval hirtelen ledöbbent egy oldalt felugró hír. Strommer Soma neve mellett ott a rendszerben az a+ jel. Nah mit aprított a Soma, biztos valami szutyok geris variáns lesz, Etika, vagy Zeri sd vagy valami “őrjenet” nyugtázom…de megdöbbentségem fokozódik. Soma neve mellett a Csontbrigád áll. Ezek szerint megvan a harmadik újkori megmászás. És fel is fokozta…?! Alább a kommentár:
4 próba kellett hozzá 2 nap alatt. Bátorkodom megadni neki a +-t, több okból kifolyólag is. Elsősorban nehezebb mint az Amnézia, a Lélekharang, a Pszeudo-szakáll, vagy akár a Laura. Másodszor ha már matematikusok akarunk lenni, akkor gondoljunk bele, hogy a 8a igazándiból csak egy fél fokozat, slash grade (UIAA 9+/10-). Ergo a 8a és a 8a+ fokozat közt nincs akkora különbség (legalábbis nem szabadna akkorának lennie) mint mondjuk egy 8a+ és egy 8b közt, ugyanis ott egy teljes grade van (10- és 10). Egyébként meg a fokozatok le vannak szarva, mászd azt ami tetszik és megtalálod benne a kihívást! Good intro back to sport climbing 🙂
Nah ez mi a fijász? Úgy fekszünk le, hogy én még mindig kattogok a, a+, 30°C meleget mondanak – de ha ma meg tudta mászni a Stroma (=strommer+soma), akkor lehet hűvös volt a falnál… lehet holnap is az lesz… keringenek a fejemben a csontbrigád körüli gondolatok, míg álomba nem borulok. De ugorjunk vissza az időben.1990 fiatalok érkeznek Csókakőre, tettre készen, megkottult bicepszel és vastag ujjakkal. Ravadits Kornél -e legények egyike, aki felső biztosítással fel is mászik itt. (Én ekkor még meg sem születtem…)
1991-ben ismét Budapestről fúj a szél, ezúttal Urbanics Áron vetődik erre, s rotpunkt stílusra szépíti az első megmászást. Sok év telik el, közel 10-15, egészen addig míg az első fehérvári felerősödött hullám (lásd.Csutorás) el nem kezdi masszírozni a Csontbrigádot. Ez egészen addig tart míg a lentebbi képen lévő balos amit utólag a régiek csak “nagy alsós”-ként emlegettek, ki nem tört. Több megmászás nem született… legalábbis 2016-ig.
 |
| ’90-es évek eleje |
I. szakasz / tojáshéj a seggről lerepedezik
2006-ot írunk, tavasz van. Közlöm szüleimmel, hogy szeretnék Alapfokú Mászótanfolyamot csinálni, s ők belemennek. Ez azt jelenti hogy két hónapon keresztül Székesfehérvárra fogok járkálni, ahol az SZHSK egyesületnél készülünk, akik Csókakőre és Bajótra visznek minket, standot építeni, irányított ereszkedést tanulni, mászni clean, tanulni némi mászóetikát, mászótörténelmet és pár jó éjszakai mókázás a fehérváriak társaságában Szilágyi Zsolttal és Szabó Andrással. Az egyik alkalommal az Északi falnál vagyunk, ahol a kéményt és Bástyát másszuk, illetve a nagyok beszerelik a Szellős repedést. Felső biztosítással másszuk, élvezem hogy a repedésben lévő borsókövek belevágnak a kezembe, máig az általam mászott legszebb útnak tartom a 6a körüli fokozatokban. Nézegetjük a Csókakői kallert, 2004-es kiadás, szinte még friss és ropogós. Ahogy lapozgatom megtalálom a Csontbrigád nevét és rákérdezek az öregeknél, ez hol van. Felmutatnak a fehér mészkőfalra a fejem fölött és azt mondják, vigyázz vele – mert ha kiejted a nevét, este plusz egyszer fogat kell mosnod. Így épült fel a Csontbrigád misztériuma egy akkor 14 éves kisfiúnak. Áprilisban a tanfolyam alatt másztam meg az első VII- os utamat a Barguzin-legendát. Tettem egy fogadalmat, hogy egyszer mindenképpen fel fogok mászni ezen a teljesen csupasznak tűnő falfelületen. A többi úttól is jelentősen eltér, lentről látszik, vakít a fehérsége, míg máshol leginkább a szürkés mészkő a jellemző.
 |
| 2008 Szabó Andrással úton csókára a minirádióval |
 |
| 2007 – Gábor már a Krokodil 7a-val kacérkodik |
II. szakasz/ a reménytelenségek ideje
Az évek során egyre többet járogattunk ki és elkezdtek elfogyni a könnyebb utak, ezt számos korábbi csókakői bejegyzés igazolja. 2010 augusztusában, mivel nyár elején az Abokalipszissel megmásztam első 8a+ fokozatú utamat, bátorkodtam belemenni a Csontbrigádba. Gáborral mentünk ki ketten, de a harmadik akasztásig is meggyűlt a bajom az úttal úgyhogy jegeltem a dolgot, a Tyű Áron által nyitott IX-/IX másztam meg ekkor, ami az első ismétlése volt az útnak.
 |
| 2011 |
2011 erősödöm újra egy téli ujjsérülés után. Júniusban átmozgom a Lebegést, nyár végén pedig Árpival megyünk ki, ő már javában németezik a Kölni kiruccanása előtt, ekkor megmászom a Lebegés 7b-t, a Krokodil direktet 7a+ és flashelem a Proletár 6c+ -t. A nyár folyamán megmászom a Kotecniki Nebo nad Berlinom 8a-t, első külföldi utam ebben a fokozatban, de hiába érzem erősnek magam, (és hiána olvasom ki a Rejtő Jenő: Csontbrigád c. könyvet) a Csontbrigádtól továbbra is fényévek választanak el. Tudni kell otthagyni by Csé.
III. szakasz / Mózes ideje
Évekig hanyagoltam a kimenetelt, de feledésbe sosem merült az út, az a fehér vakító tábla mindig ott motoszkált a fejemben. 2015-ben Gabó és Oszi kinittelték a Mózes-t, ami egy régi szögelt trepnis út volt az éjszaki fal közepén. Ez kellő okot adott arra hogy ismét visszatérjünk, Miskó Robival, később Gáborékkal is. Megmászódott a Mózes is, és újra lógicsálni kezdtem a Csontbrigádban. Mindenképp fel szerettem volna menni valahogy, ekkor próbáltam először a harmadik akasztástól való jobbra kinyúlást. Harmadik próbára kiadta a mozdulat, s szenvedve kicsit a reibung táblán, feljutottam a standba. ez volt az első jelentősebb áttörés. Gabo is próbálta a mozdulatot, innentől első számú projektjévé vált. Gondolkodtunk etikus-e, nem-e, de ha reclimbed is, arra jutottunk érdemes foglalkozni így az úttal – mivel az eredeti vonal még mindig a not possible kategóriába esett. Ahogy egyre erősödtem egyre fokozatosabban vált világossá, hogy nem fogunk feljutni pontosan úgy, ahogy Kornélék anno igen.
IV. szakasz / nyári sejtelmek
2016 tavaszán Gabónak sikerült végre kicsalogatni Tamáskát Csókakőre, aki egy délután alatt pontot is tett számos rejtélyre. Egyrészt, hogy felesleges erőltetni a régi full egyenes útvonalat (ahonnan kitört a kulcsfogás) mert valami egy mozdulatos 8c+ lehet most helyette -Tomika tippje szerint,- aminek a fogása Tomika keze alatt is tovább morzsolódott, szóval lényegében felesleges az erőltetése. A másik tény Tamáska megmászása lett, a közel 20 év utáni első ismétlés, avagy újramászás ha úgy tetszik. Tamáska még annyit hagyott itt végrendeletként, hogy egy balra felmenő verzió is létezhet, talán egy picit nehezebbért.
 |
| crux 2. |
 |
| Északi fal Tamáskával és a Vértes dombjai |
Ekkor elhatároztam, hogy idén berántom az utat! Az első kintlét nem hozta meg az áttörést, bajaim voltak még a fenti reibung táblával is, lent pedig egy mozdulat teljesen hiányzott még. Aztán egyszer csak jött a hír, majd a videók, hogy Gabo is megmászta az utat. Ez még inkább bennem olaj volt a tűzre, s hiába őszre tartogattam a visszamenetelt, nem bírtam várni.
 |
| Kezdődik a 27 mozdulat ujjtörő boulderezés |
 |
| Gabo arcai |
 |
| jöhet a kulcsmozdulat |
 |
| fókuszban |
 |
| crux 1. |
 |
| Kellemetlen alsós peremeken felállás a reibung táblára |
V. szakasz / megmászás – megvalósult álmok korszaka
A 3. Csókakői mászó Jam keretein belül végre először voltam úgy kint, hogy Gabo is az Északi fal környékén garázdálkodott, s nem hagyhattam ki a lehetőséget, végig kérdeztem a nagyon pontos bétáját. Mutatott még két segítő mikrofogást, illetve egy lépést, ami segít becsíziteni a kunsztot. Szkeptikus voltam, de a Gabo lépéssel harmadikra sikerült megcsinálni a lenti részt. Nagyon boldog voltam, teljesen összeállt az út – s bár felső biztosítással de két részletben megvolt. Este pancsoltunk és fújtunk egyet a Velencei-tóban, s valami nagyon nagy könnyebbséget éreztem – már nem voltak kérdőjelek, minden mozdulat a helyére került, csak ki kell menni egyben megmászni.
 |
| Csontbrigád selfie |
Erre szeptember második hétvégéjéig kellett várni, reggel Somáék lakásában ébredek. Soma reggelit csinál, kávét főzünk, majd irány Csókakő. Felemás érzésekkel sétálok fel a falakhoz. Áll a levegő, folyik rólunk a veríték, közel 30 fok van. Szokásos bemelegítő Szellős repedés, majd Bástya elvtárs (nah az is meg volt menve aki VII- ra fokozta), majd Kétkaros on-sight mászás. Átszerelés a Csontbrigádba. A gyémánt utolsó még nem megcsiszolt részeit farigcsálom. Javítok pár helyen a lépés bétán, könnyen kivitelezhetőbb akasztó pozíciókat nézek, jól lekefélek mindent és betickelem a fontos kritikus részeket. Kb az egész utat. 🙂
Aztán jöhet amiért ide jöttünk; az éles próba. Az első mozdulatok nagyon precízek, mindenen megtartom magam, nem fotyok a lépkedésem sem, hipp-hopp a harmadik akasztásnál járok. Eddig végtelen flow, itt egy kicsit megingok, de összekaparom valahogy a pszichét és beadom a jobbra kinyúlást. Félig szarul kapom el és a késpenge élére szorítok egy nagyot, de két ordítás/igazítás kombóval sikerül helyretenni a dolgot, majd leállok ziázni egyet, ahogy Gabo a videóban tette. Nekem is szükségem van rá, nem tudom olyan hanyagul (és de leginkább) lazán megmászni mint Tamáska. Fellépés, cápafog továbbdíno, kicsit kibillenek, de meg van tartva, Ott vagyok a nagy alsós pihenő karéjon, egy Technikás 6C körüli boulder a befejezés a reibung táblán. Belenyúlok az első alsósba, a másodikba, és egyszer csak repülök lefelé. Ordítok, mintha húzódzkodni akarnék vissza a kötélen, de realizálom hogy felesleges. Nem lógattam el a jobb lábam, a bal lepattant, a lyukra nyúlásba pedig nem tettem bele elegendő erőt. Ott estem ki, ahol már egyáltalán nem számítottam rá. Leejtem a fogástisztító kefét… teljesen szétestem.
Soma leenged, még mindig nehezen dolgozom fel, annyira közel voltam hozzá, és hirtelen elillant.
Fekszem a padon, próbálom összeszedni a motivációmat és várom, hogy kimenjen a savasodás az alkaromból. Soma az előző napi gerecsézéstől fáradt, így ő se pörgeti ezt most annyira, csak ülünk a padon. Jön egy kisebb társaság, kezdő mászók, végtelen hangzavar és poénkodások. Megpróbálok relaxálni – már amennyire lehet a zajban. Fejben kell ilyenkor erősnek lenni, vagy 40 percet pihenek. Valahogy elkezdtem képzeletben felszikkasztani magam. Motiválni először egyre gyorsuló légzésekkel próbálom felvinni a nyugalmi pulzusszámot, elkezdek, térd, kar és csípő körzéseket végezni, átmozgatom az ujjaimat. Amikor lélekben is érzem az éles próba közeledtét, szokásos módon hív a természet, már régóta ráállt erre a szervezetem. Jó is ez, kicsit elvonulni csendben, fel a Csókakői sziklák gerincére, látni a várat és az előttünk elterülő Bakony és Vértes közötti síkságot. Amikor visszamegyek már nem nagyon kommunikálok, rendezem a fejemben lévő gondolatokat. Mindent beleadok.
Minden mozdulat, megy ahogy a nagykönyvben meg van írva, a pihiben most koncentrálok a következő három mozdulatra, majd megakasztom a standláncot.
Fent valami hihetetlen dolog tör ki belőlem, zavaromban a kefémért nyúlok és gyorsan lefelé ereszkedés közben kefélgetek – nehéz felfogni ezeket az eufórikus, mámoros pillanatokat. Felértem gyerekkorom piedesztáljára.
Jön egy kis dilemmázás a fokozaton, de végül elfogadom a Tamáska által belőtt véleményt, igaz máshol szerintem lehet többre értékelnék ezt az utat, de az is igaz – hogy Csókakőn, minden nehezebb mint ami a fokozata. Megvan hát a negyedik újkori megmászás, egy régi álom, s nagy elégtétel. Jöhet a hazavonatozás a szokásos módon, most már Budapestre…
