Month: August 2013

Posted on

Kotecnik

Az augusztus 20-i hosszú hétvégét szerettem volna, valahol az Alpokban tölteni, de sajnos nem sikerült partnert találni a nagyfalas mászáshoz.  A kegyelemdöfést az adta meg, hogy az időjárás se volt túl jó akkortájt, így egyáltalán nem bántam, hogy Kotecniken kötöttünk ki. Zengő Márkékhoz csatlakoztam végül, itt is kicsit döcögősen ment a szervezés, de a lényeg az volt, hogy péntek este Márk Suzukijában robogtunk a határ felé. Közel 15en voltunk kint magyarok és volt még vagy 60 szlovén gyerek is, akik mászótáborban vettek részt. Ezzel hamvába holt a csendes, vidéki mászóhétvégéről szőtt álmom. Komoly elhatározással indultam neki a túrának. Ki akartam törni a korlátaim közül, felhagyni a jól megszokott reibungos, vagy függőleges utakkal, elhagyni a komfortzónámat (7a-7b). Ha fejlődni akarok, olyat kell másznom, amit nem szoktam, a gyenge pontjaimra kell rágyúrni. Bele kell próbálni a nehezebb utakba, küldeni az áthajlásokat, szenvedni a plafonokban. Szerencsére Kotecniken minderre van lehetőség, nem is túl hosszúak az utak és az árnyékos falakon a hőség ellenére is lehet mászni. 
Minden reggel szép nyugodtan indult, késői kelés, ébredezés, hosszas reggelizés, rápihenés a napra. Az első nap még hajtott a motiváció, hogy minél előbb másszunk, de rá kellett jönnöm, hogy ha a határaimat feszegetem, akkor bizony nem fogok 10-12 utat mászni egy nap, tartalékolni kell az erőt, és főként a bőrt, ami a hőség miatt, nagyon gyorsan fogyott. Azt hiszem sikerült átállnom a sportmászó létre, a délutáni fal alatti alvás technikáját is sikerült elsajátítanom, Márk ebben is nagyon jó “tanárnak” bizonyult. Érdekes volt megtapasztalni, hogy fél óra alvás is mennyi erőt tud visszaadni és, hogy igen is érdemes megvárni a nap végi hűvösebb időt az éles próbákkal, még ha így napközben alig mászik is az ember. De számomra a túra legnagyobb tanulsága a Climb On nevű kenőcs kipróbálása volt. Nagyon jól regenerálja a bőrt, másnapra elmúlik a fájó, égető érzés, gyorsabban gyógyulnak a sebek, bőrhibák, többet és jobban lehet mászni.
Első nap az Oboki(barlang ) szektorban kezdtünk. Gyors melegítés után(6c+, 7a+) egy régen kiszemelt utat próbáltam meg. Jogananda(7c, 17m), nagyon kemény old-school útról van szó. Függőleges, kicsit áthajló falon vezet, egy erősen boulderes beszálló után végig nyomni kell, nincs igazán pihenő. Sikerült részletekben megmászni, de a meleg miatt felpuhult bőrömet eléggé megviselte. Nem is próbáltam többet igazán komolyan a hétvége folyamán, majd kicsit hidegebb időben. Utána a barlang plafonján vezető  Reporter Milan(7b+/c 8m) utat szemeltem ki. Vagy 10szer rámentem a 4 nap alatt, stabilan ment az utolsó akasztásig, de az ezután következő piszok kemény mozdulatot sose sikerült egyben megcsinálni. A többiek az Oltar nevű szektorban projektelték a CSN-t(8a+, 17m) és annak egy kiterjesztését(8b, 20m). Bence(CSN) és Márk(CSN kiterjesztés) is lenyomta pár próbából a saját projektjét, gratula nekik. Érdemes felmenni, ehhez az eldugott falhoz, sosincs tömeg, és szép, hosszú utak vannak. Itt a Kraftwerk-et (7b+, 13m) sikerült 2nd go megmásznom ezen fellelkesülve a CSN-t is próbáltam. Nem is ment rosszul, az alsó, és állítólag legnehezebb kunsztot sikerült megcsinálnom, tanulságként viszont levontam, hogy a nyitott 2-3 ujjas lyukakra rá kell gyúrni. Egyik nap, bemelegítésnek a Brid Klina-t(7b, 9m) sikerült elsőre megmászni, de már tavaly próbáltam egyszer. Majd  engedve a rábeszélésnek, megpróbáltam a Kolomon szektor egyik traverzes útját: Divji moz(8a, 18m).  Fekszik nekem ez az út, nincsenek benne, túlságosan kis fogások, vagy boulderes részek. Erőből végig kell tolni az áthajlásban, vannak jó pihenők, csak meg kéne tanulni rendesen kihasználni ezeket. Második próbára két pihenéssel végig tudtam küldeni. Ígéretesnek tűnik, fogom még próbálni. Utolsó napra végre megjött a hidegebb idő, a motivációm az egekben volt, kár, hogy bőrből és erőből már kevesebb maradt. A túra utolsó mászásaként még sikerült a plafonban vezető Jamski clovek-et(7b+, 9m) 3rd go leküldeni. Nem is a nehézség, hanem inkább a fájdalomtűrés és a végsőkig küzdés miatt vagyok büszke erre a mászásra. A többiek is keményen nyomták, született 8b és több 8a megmászás is, illetve  mindenki a saját szintjén, vagy pont azt túllépve szép eredményeket ért el.
Az esték kellemesen teltek, a nagy társasággal mindig volt miről beszélni. Jókat főztünk, grilleztünk és persze a sörözés se maradhatott ki. Bőven elég is volt ez a négy nap, nem nagyon bírtam volna már többet. Márkkal hazafele még megvitattuk az étkezések és nagy alvások szerepét az edzési időszakban. Illetve a az alvás vs. befektetett munka korrelációját az eredményességgel. Jól éreztem magam ezen a sportmászós hétvégén, el is határoztam, hogy rámegyek kicsit az eredményességre, jöhetnek az áhított 8a-k.

Bence  a CSN első kunsztjában

Tipikus szlovén tájkép

Márk sikeres mászása  a Specialist za zivljenje-n

A farm madártávlatból

Farm 2

Specialist za zivljenje

Küzdök a Jamski clovek-ben

Posted on

Magic Woodstock

Bálint egyik szkander-ezős házibuliján mondta Zoli, hogy Magic Wood-ba készülnek. Ezt muszáj volt kihasználnom, mivel nekem pont akkorra esett a kötelező szabi. Szóval így vésődött bele az agyamba az aug. 10-20 dátum.

Kedvcsinálónak Zoli videója itt.

Aug. 9-én késő este Gabi, Drusza Zoli és én ültünk be Ervin pad-ekkel megkoronázott kocsijába.
Nehéz leírni azt az érzést, amit ekkortájt éreztem. Várakozó öröm és elnyűtt keserűség is volt benne. Várakozás és öröm, mert nagyon régen voltam már ilyen hosszú és motivált túrán. Elnyűttség az előtte lévő túlórák és feszültség miatt. Az ember el kell érjen egy bizonyos kort, amikor vágyik a pörgésre és ekkor a főváros jelenti a célt. Ugyanakkor el kell érnie egy olyan kort is, amikor az az inger, amit itt kap, már soknak számít. Ekkor ki kell választani az ingerek közül a szükségeseket vagy kívánatosakat és a többit elhagyni. Kor I. 13. rész 11-12.

Szóval fura érzés volt beszállni, de megpróbáltam a két hetes nyarat a lehető leghasznosabban eltölteni. Még sosem voltam boulder túrán, úgyhogy a stílusában paradicsomnak számító hely sok élménnyel kecsegtetett.

Az erdőt lószőr és fű szaga tölti meg. Az alpesi táj csendjét csak egy-két örömujjongás és káromkodás töri meg. Ez az erdő tényleg mágikus. Találkozunk Mirko Caballero-val és mosolyogva köszönünk Ashima-nak.

Zoli a kalauza a helynek, ha elhaladunk egy tömb mellett, már sorolja is rajta az utakat és kunsztmozdulataikat.

A legnehezebb megmászások:
Red Roses 7A+ 3rd-GO
Traversatta 7A+
Höhenrausch 7B/+ flash

A patakkal és a fenyőkkel egészen Höllental hangulata van a helynek, csak egy fokozattal itt minden jobb. A patakban fürdés sem maradhatott el.

Az első pihenőnapon (kedden) Juf-ban voltunk. Ez a hely tényleg a világ vége; vége van a műútnak, oda csak egy villanyvezeték meg egy busz megy fel, ami a postakocsi is egyben.

Itt láttunk egy kisvasutat is 🙂

A kemping nem rossz. Sőt, egészen a jóhoz hasonlít. Faforgáccsal van lefedve az egész platz. Ennek az a jó tulajdonsága van, hogy nem veri fel az eső a sarat a sátradra. Van egy kút, amiből a helyiek állítása szerint nem ivóvíz folyik. Ezt persze a magyarok nem így gondolják; simán ittam belőle. Volt 6 toitoi, de csak hetente 1-szer (!) ürítették.

Unalmas óráimban Babits Gólyakalifáját olvastam és a Nagy Számítógépet. A tábori kényelmet gondolom említenem sem kell; a boulderezők számomra igen ráérősen tesznek-vesznek a tárborban. Itt nem gond, ha estébe nyúlik a megmászás.

Az utolsó előtti nap (18-a) volt a megmászósnap:
Enterprise 7A flash
Dinos don’t dyno 7B+
Golden feet 7B+

Reggel értünk vissza Pestre, kipakoltam, koaláztam, felmentem a Gellért-hegyre. Egyáltalán nem volt kellemetlen a város ezután a tíz nap után, sőt. Egyszerűen más, máshogy jó.
Idén végre láttam a 20-ai tűzijátékot, amire már évek óta nem volt példa. Amióta vitorlázok vagy mászok, minden ünnepnapot sportolással töltöttem, ezért ez a kis hiányom. A március 15-ei havazás ezt majdnem megváltoztatta, ugyanis akkor nem tudtunk mászni menni. Szóval még csak elmehettem volna egy ünnepségre, de a havazás azt is keresztülhúzta. Sanyi felvilágosított, hogy pont azért nem láthatom most se a márc.15-ei ünnepséget, ami miatt mászni nem megyek. Szóval ha így vesszük, akkor semmiképp sem láttam volna.

Posted on

Nyárból az őszbe

A tervezett Gesäuse túrát ismét elmosta az eső. Az én szerencsém már csak ilyen, ha a Gesäuseről van szó. Mindegy már kezdek hozzászokni, hogy csak tolódnak az ottani projektek. Sokat nem bánkódtunk, mentünk a jól ismert Höllentalba és a szintén szuper Hochschwabba. Ismét Flaska Petivel nyomtuk a mászást.
Szombat reggelre elállt az eső, a falak száraznak tűntek, ideális mászó hőmérséklet volt a völgyben. Kitaláltuk, hogy ne mindig a megszokott falakon másszunk, ezért felmentünk a Rax tetején lévő Lechnermauer falhoz. Két órát kutyagoltunk a völgyből, 1000 méter szintet leküzdve, ennél a falnál érthető okokból sose kell sorba állni. Fent már teljesen más volt az idő, 10 fok volt és 50-60 km/h-s szél. Na ez már nem annyira ideális. Elfagyott kézzel és lábbal másztuk meg a Murmelschreck(6c+, 220m) első kötélhosszát, majd a többiben se volt túl melegünk. Sajnos a fal nem igazán kompakt, voltak szép betétek, de összességében vannak sokkal szebb utak is a völgyben. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva mindketten fáradtnak éreztük magunkat. Talán a hirtelen jött nagy hőmérséklet különbség vagy csak a motiváció hiánya okozta, de nem ment a mászás. Pár eséssel, illetve egy variáns lépőszárral való leküzdése után fáradtan és fázva értük el a fal tetejét. a leereszkedésre készülve kezdő hibát vétettem. A Katanám sarkát lehúztam, de nem szorítottam rá tépőszárakkal a lábfejemre. Egy óvatlan mozdulatnál beakadt a kötélbe és már pattogott is lefele a falon. Szerencsémre mikor landoltunk a földön, a cipő ott hevert tőlem pár méterre. Jó lecke volt, oda kell figyelni, hiszen egy komoly mászást is meghiúsíthat egy ilyen baki. Lementünk a völgybe sörözni, illetve elkészítettem az aktuális kedvenc tábori receptem: pestós, halas, szalonnás, hagymás spagetti, reszelt sajttal.
Peti a második kötélhosszban

Ez egy szép élen való átmászás volt

A vizes hosszokat mindig vállalom, ez a specialitásom

Utolsó méterek

Másnap korai kelést követően átmentünk Bodenbauerbe. Régi tervemet akartuk megvalósítani: Verschwörung der Idioten(7b+, 290m). Egyszer már akartunk Domival a Berglandspitzén mászni, de akkor nem találtunk oda. A falat hátulról kell megközelíteni, az utolsó szakaszt egy szinte alig látható ösvényen kell megtenni, igazi felfedező hangulat uralkodott el rajtam. Sejtettük, hogy nem sok mászó küzdi el magát a falig, így ismét teljes magányban mászhattunk. Az időjárás vasárnap már kegyesebb volt, szuper napos-felhős mászóidőnk volt egész nap, kellemes őszies hőmérséklettel. Az út végig konstans nehéz, homogén táblákon vezet, nem tagolják párkányok. Néhol kicsit alul számozottnak is éreztem, egyszóval keményen kell nyomni elejétől az utolsó méterekig, nem lehet kiengedni. A kőzet egyszerűen tökéletes: oldott, atom stabil, néhol már-már Verdont idéző formákkal. Egyedül a kulcs hosszban volt néhány lefagyott rész, de nem volt zavaró. Szerencsére sikerült kipihenni magunkat, így nagyon jól ment a mászás. A nyolcasnál könnyebb részekben nem estünk, de nem is lett volna jó, mert a 7es részeken néhol voltak 5 méteres nitttávok is.  A kulcshossz piszok kemény technikás mászás egy függőleges head wall-on. Egyáltalán nem egyértelmű, hogy mit kell megfogni, néhol percekig gondolkoztam, mondanom se kell, hogy ziának nyoma sem volt az egész útban. Ehhez képest a kunsztig, kis hasból való kiállás, sikerült egyben elmásznom és a kunszt is meglett szabadon pár próba után. Mindkettőnket leszívott ez a rész, a felette lévő 6c+ csodaszép oldott, szürke tábla, de baromi nehéz is egyben. Itt egy helyen már a teljes fáradtság miatt hagytam, hogy a testem hátradőljön, már nem akartam tovább gyötörni az izmaimat, megváltás volt az az esés. Ebből az útból is ereszkedni kell, kicsit lehetne logikusabb ereszkedő pálya, de végül nem volt problémánk. A kunszt alatt lévő falkönyvből kiderült, hogy mi voltunk az út 26. megmászói, ami nem túl sok tekintve, hogy egy 12 éves útról beszélünk. Félig meglepve tapasztaltam, hogy nem mi vagyunk ez első magyarok, ugyanis Földes András és Vad Norbert neve már szerepelt a könyvben.
Keményen indult és később se lett könnyebb
Finom kis piaz, ahol friendelni kell

Álomtábla

Impozáns látványt nyújt a fal felső része

50 méteres 7es

Kemény traverz
A hétfői napom teljesen ráment a regenerálódásra, régen éreztem magam ennyire elfáradva. Ezek a hosszú reibungos, technikás mászások nagyon kiveszik az embert. Ehhez jön még hozzá a hosszú felmenet. Mászás közben teljes testből kell dolgozni. Ha függőstandok vannak az különösen rossz, hiszen rendesen kipihenni se tudja magát az ember. Nem baj, én ezt szeretem, remélem sok ilyen szép út vár még rám.
Posted on

Frankenjúrát mindenkinek!

A Face csoport képe
A cím volt a facebook csoport címe, melyet Tamáska hozott létre maximális motiváltsággal. A trip nehezen jött össze, ugyanis csak 3an, Patkány, Tóta és és Én jelentkeztünk. Motivált, hogy jön Patkány is aki amúgy hírhedt boulderes és hogy neki is az első köteles trippe régóta (és amúgy se volt sok..:). A résztvevőkből ítélve ez már előre is egy jó trippnek ígérkezett. Az öreg Suzkót felkészítettem: egy kis olaj utántöltés, ablakmosó folyadék, guminyomás ellenőrzés, plusz egy kis simogatás..:). A törődést meg is érdemelte, mert nagyon jól bírta az összesen 2000Km-es trippet!
 Megpakolva
A mikor Patkány és Tomika megérkezett a Gabonába Ádámmal már méreggettük, hogy hogyan fogunk beférni ebbe a kis autóba 4en??? Elmentünk az Auchanig nyomorogva aztán Patkánnyal 1,5 óra pakolás után odáig jutottunk, hogy a hátsó utasok közé és az anyósülés lábterébe kellett rakni 1-1 kisebb táskát.. Egész jó gondoltuk..és jó is volt, viszont arra is hamar rájöttünk, h minden nap kb 1 óra pakolás vár ránk, ha be akarunk férni a kocsiba, a vásárlásokról meg inkább ne is beszéljünk, full mohóba, magyarba toltuk..:).
Sörvásárlás után
Majdnem minden nap új szektorba mentünk, így tudtam csiszolni a német tudásomat is…:) A legnehezebb köteles út amit megmásztam egy 7b nehézségű, rövidebb fajta út volt, second gora, de nagyon örültem neki, összeraktam egy 9-/9et is, de a nulla állóképesség miatt sajna nem lett meg. Volt még 2 8- flash (egy Ádámnak is, GRAT!) és az egyik egy több mint 30 méteres út volt a tűző napon, ugyh nagyon örültem neki. A legnehezebb mászásom egy fb7B travi volt…:) Patkány és Tomika is flashelte…Nekem kellett hozá kb 1óra, a sarkazáshoz meg kellett éreznem a másik (bal) láb lépését..
A boulder
Tomikának első napokban még nem indult be a gépezet (ahogy ő fogalmazott..), a túra második felében viszont őrületes aprítást vitt véghez. 9-es OS-ek, egy 9+/10- flash, két 10- second go és végül az utolsó nap, indulás előtt 1 órával egy 10+ second go!!! Ezt asszem nem nagyon kell kommentálni. Erre mondaná Graham: “Last day best day, last try best try! Patkánynak is jól ment a sérülése ellenére (9+/10-) kb.5 próbából…
Tomika amikor nem indult még be a gépezet
10-
Patkány egy gyógy 6-osban

Esténket sörözés mellett Tamáska “Meuterer”(lázadó) nevű kártyajátékával ütöttük el az időt, nagyon jó hangulatban.

Istvánékkal utolsó előtti nap

Az egyetlen esős napunkon meglátogattuk a híres Güllich sírt és az egykori törzskávézóhelyét is kipróbáltuk. A sütik és kávé nagyon finomak voltak, a pultos néni meg nagyon kedves..(tipikus, rendes német)

Patkánynak és nekem is amolyan ujjgyógyító sportmászó túra volt ez, ami nagyon jól sikerült. A januári ujjsérülésem azt hiszem mostanra teljesen elmúlt, aminek nagyon örülök, bár utolsó előtti nap sikerült a csuklyámat elég rendesen meghúzni….:( Ezért nem is volt kedvem ezt a bejegyzést megírni…:) Mostanra már az is elment és ismét edzek ezerrel (várnak Babás és Remete fogásai..:)

A táborhely
Posted on

Ceüse 2013 – elsö felvonäs

A fejem hätradöl a tämlänak es hagyom hogy a
napsugarak egessek az arcomat. Munkabamenet az S-Bahn-on utazok eppen
Nürnberg  fele. Augusztus elseje van,
2013. Belenyulok a täskämba, hogy elövegyem Az ember tragediäja cimü könyvet, de
egy sokkal kissebb könyvecske kerül a kezembe.

2013 – C e ü s e – utinaplo

Csupa nagy betüvel äll közepen. Izer Bälint neve van a
könyv belsejebe irva, Madach azert ismerösebb, de beleolvasok hätha megfog…

“Junius 28. Az örült csapat egesz ejszaka padlogäz
közeli ällapotban szelte ät a hatärokat, melyeket nemsokära a mäszäsban is
kivän döngetni. Szlovenia, Olaszorszäg, Franciaorszäg. Reggel a napfelkellte
mär a havas csucsokat erte, mindenki nema bologatässal konstatälta uj, alpesi
ällapotunkat. Szemely szerint, most sem birtam olyan jol az 1300 kmes utazäst. Märmint
elfelejtettem elrejteni magma elöl a kajät, es az ut elsö pär szäz kilometeren
csak azon rägodtam, milyen felosztäsban egyem meg a ket peksütimet.
Csokis-bekönös, vagy bekönös-csokis. Minden oräban egy fel, segitett ki Gabika
vegtelennek tünö dönteskeptelensegemböl. Az orszäghatärt ätlepve teljesen mäs
törvenyek lepnek eletbe, az ember egesz mülködese megvältozik. A legzes, az
emesztes, a gondolatok, az egymäshoz valo viszonyuläsunk.  – Gap väroskäban reggelizünk, kicsit szet van
esve a csapat  färadtsägtol. Ülünk a
parkoloban, a tävolban mär lätjuk Ceüse szikläit. Örömömben megcsokolom a beväsärloäruhäz elötti flasztert, reg värtam eme erintkezest. Tul reg, tul reg. Az egesz
ejszakai menetel, – megha Joci a legjobb zeneket nyomatta is – mindenkit terdre
rogyasztott. A bagett mär sertegette a szajpadläsomat, a sonka es a sajt
keveredett az inyem alatt, es igen, ott tölünk 600 meterrel magasabbban ott
tornyolsult, a viläg tän elso szämu sportmäszo helye. Ahogy a kempingbe ertünk
en elaludtam. Nem ismertem se embert, se Istent csak a durmoläs ment a kocsi
hätso ülesen, mig a sräcok ällitottäk 
Csutoräs Geritöl kapott hatalmas sätrunkat. Meg aznap fel akartunk
setälni, de a fent gyülekezö esöfelhök az ut negyedenel visszakenyszeritettek.
Alväs es fözes, nagyjäbol ennyit värtam az elso naptol. Es az erzes hogy itt
vagyok? Tökeletes!!!”

Liebe
Fährgäste: nächste fährt: Nürnberg Einbach , bitte Fahrrichtung links
aussteigen! – szol a mozdonyvezetö hangja a mikrofonbol. Biciklivel folytatom
toväbbb az utamat, s közben azon gondolkodok, milyen szerencses ez a fiu, s
milyen szep lehet ez a Ceüse. Egyszer erdemes lenne meglätogatni. Bär Ädäm igen
jol alakitja Keplert, Eva pedig Borbälät, ugy dontok hazafele is az utinaplot
fogom olvasgatni, s le sem teszem mig a vegere nem erek. -porosodjon csak az az Ember tragediäja egy kicsit.
 A hirhedt Lafa
 felereseknel eg a viläg, sütik mär a kilätäst
 Ezt te csinältad Sharma.., hehe lerugom.. 🙂
 piheneseknel eg a viläg ( E- szleng bevezetesre kerüleset Duksa Jocinak köszönheti a tärsadalom. Az eg a viläg kifejezes bizonyos jelenletet fejez ki, mint mondjuk a Vagyok helyett mondhatod: En eg a viläg!..stb.)
 megalväseknäl
 az erö mühelye
 easy-cheasy kilätäs
 Nem szepitem: Jocit telibefosta egy madär…
 Laphinerie, 7b. Gabika megaprojektje,  bekjo gazdälya
 Buddha szomoruan log, felakasztva.

 Indulhat a näszmenet, pöcse van a menyasszonynak!
 bibliogräfia
 bagetteknel… 
 Jocieknäl
2. nap
Bonzsur, madam, merci, az elso napi francia
szokincstäram. 6a, 6c, 7b az elso nap mäszäsänak termesei. Nagyon merges lettem
es erthetetlen szomorusäg let urrä rajtam. Ritkän esik ez meg, pedig nem vagyok
az a hullämzo tipus. Nagyon le akartam flashelni egy äthajlo 7b-t, de a
standakaszto fogäsbol lezakoztam. Az utolso fogäs. Nem ertettem mi törtent velem, vagy hogy mi
hiänyzott. Totälisan elsavasodtam. Mäsfel ora, duzzogäs utän, lazän, teljesen
stabilan fitten ertem fel a topra. Interesting. Az 500 meteres szintkülönbseg a
felsetänäl, hät az nagyon kemeny.
Szerencsere sokat futottam a
tura elott, az elozo 12 napoban vagy 40-50 km-et tettem a läbaimba. Az elso
felsetänäl ereztem milyen jol jött ez a kis plusz edzes. Joci “sef” valami
egeszen örület hogy mit kepes csinälni 
mäszäs utän.
A kox pontos kiporciozäsa bizony fontos feladat!
Olyan gsztronomiai csodäkat tesz le elenk vacsorära,
esküszöm irigykedem a barätnöjere… J
Egy valamit biztosan megertettem az elmult honapokban; tul roved az elet ahhoz
hogy az ember szar kajäkat egyen. Egyebkent örület hely a camping. Reggel olyan
fülemüle muzsikära kelltünk, nem tudtam ebren vagyok, vagy ez älom meg. Az
egyetlen dolog ami megsavanyitja szäm izet, a telefonom mäniäkus nezegetese, es
az äbrändozäs. Illuzioim hälojäban csak egy szenanäthätol szenvedö angol arc
emlekeztet rä hogy a földön vagyok. Mintha a madarak dalät itt Chopin
komponälta volna, etüdöket zengnek a mehecskekkel. Mintha itt a naptol valahogy
mäshogy barnulnänk, meddig is leszünk? Two weeks from today! – mondom boldogan a
mellettünk sätrazo angol sräcnak. De aztän visszaterek az elozo
gondolatmenetemhez es egyszerüen nem birok betelni a termeszettel. Joga,
nyelvtanuläs, es olvasgatäsok a reggeli idötoltes, kinek mi. A csapat
hangolodäsa tökeletes. Märk küldi az örök maximalizmust es eszeveszettül motiäl
minket a mäszäsra. Härman
összesen nem mäszunk annyi metert mint mark egyedül. A nap elszoläsa –De hisz
ott mär pozitiv! –lett. Ket 7a sikerül abszolvälnom, mindegyiket elso
kiserletre, es a J“aime Lolo T! – tän a legnehezebb amit ebben a fokozatban
mäsztam. Ha Joci nem teszi be nekem 
közteseket… elöször talälkoztam olyan hosszu utakkal, ahol a vädlim is
felmondta volna a szolgälatot. 3D mäszäs ez valoban, mindenem szejjel…- lesznek elsö
gondolatim ejszaka, mikor a hälozsäkba esek.

Csütörtök.
Nice, Niiicse, näjsz! Az elsö pihenönapot Nice tengerparti väroskäban kiväntuk
eltöteni, hogy miert? Itt megy a Tour de France elsö
idöfutama! 25km-et tekertek a combosok 58 m/h ätlaggal. Joci egy kulacso
szerzett, en egy sväjcitol kertem el a sapkäjät, Märk pedig szeles mosollyal az
arcän közlekedett a Contador-os autogrammjäval.
jobb alkarom ajänlom figyelembe…
csüretik a papik
Eljen Mäjus elseje!
Az idofutam utän csak
megbontottunk egy bort a tengerparton, seta a pläzson, es pancsoläs a Földközi-tengerben.
A vizben lubickolva orditom: Ezaaaaaz, bejött az elet. Hanyatt fekszem, nezem
az eget es csak lebegek. En vagyok . Este ätkocsikäzunk Monte Carlo-ba, ahol a viläg
tän egyik legjoletibb tärsadalma teljesen megörjiti Buddha tudatät. Kell is egy
kis ücsörges es beszelgetes hogy helyrerakjuk a dolgokat. Cannesban töltjük az
ejszakät, kint a molon a horgäszok mellett, reggel a tämado sirälyok
ebresztenek. Bär ezt a napot eredetileg mäszäsra szäntuk volna, megälltunk egy
kis väroskänäl a Verdon kanyon közeleben (tän vegenel), ahol epp väsärnapok
voltak. Mindenki ärulja a sajät protekäjät, kostolgatäsok, sonkäk, sajtok,
kenyerek, kolbäszok. Bemegyünk egy vöröskeresztes boltba ahol 10 euro ertekben
felbecsülhetetlen ertekekkel leszünk gazdagabbak. Merleg, napszemüveg, kesztyü,
pullover. Egy birkarengeteg setäl ät az uton, teljesen megällitva az eletet. De
hät hovä is sietne itt bärki?
pläzs
 Buddha es Jochi Shef
 pläzs 2- Öket se hivtäk meg azt megis itt van midnenki?
 Monte Carlo
 gazdageknl, elkötösbe, mohooba
 bolondbagombäba
Café Latte
 meditejsön, ät a keritejsön
jegyezd meg, a Mäszäs szo -e öt betüvel egyezik meg…
Szerintem ez lehet a viläg közepe, vagyis erröl
el tudnäm hinni hogy az. Örületes a helyi feeling. Kiräly hogy egy kicsit betekinthettünk
egy kis falucska eletebe. Valami fanyar depresszäns erzes lesz urrä rajtam,
talän 6. Napja vagyunk összezärva, neha szot is adok bizononyos dolgoknak
amiket mäshogy lätok. Dehät ez termeszetes mindannyiunknak csökken a mäsikhoz
valo rugalmassäga, talän kicsit hiänyzik is a magän szfera. Sajnos ez a nap
ennek a melankolikus depresszäns hangulat ärnyekäban tellik, inkäbb ki sem
nyitom a szämat, olyan emberbe csaptam ät, akiket mäskor en is csak kerülnek.
Delutän 5-re erünk vissza Ceüse-be, de Mark motivält nem szabad cserben hagyni
igy hät en is a felmenet mellett döntök, bär nagyon nehez a sätorban tengödve
az 500 meter szintülönbsegre gondolni. Akkor jöjjön egy kicsit több motiväcio…
idöre!!! 43 percet megyünk a faterral, a szivem majdnem kiesett amikor a
Biographie alä ertünk. Jövöre rämegyünk a 40 perc alä valo vitelre, ez biztos… J
Nincs eleg eröm es akaratom most bärmilyen tevekenysegre, de Märk csucsban
van.. biztositom. S bär az elsö eles, nem a legtökeletesebb, mindent pontosit
es az aznapi mäsodik probära lecsür egy nagyon hosszu 8a+ -t. Gratulälok, lassan
kipipälva a szektor, maradtak a 8c-k. 😉 Nem marad el a kezfogäs! Este Joci
Currys csirkeje tesz pontot a ket napos pause vegere.

 Buddhära itt is folyton szällnak az ällatok…
 Egy bazikemeny 7a!!! Äm gyönyörüeknel eg a viläg, sütik a reibungeknäl.
 Keszül a bekjlyjooo -(leveszed fia vagyol a halälnak)
 

 Märk duruzsol az ältalunk csak Mr. Bean-nek, vagy Mr. Pszihenek becezett Petit-tel, a Black Bean clean mäszojäval. Gondolta feljön nyitni egy 9a-t.
lenyomat
Muszäj lesz felvenni a termeszet ritmusät ha az egesz
nyarat külföldön szeretnem eldönteni. Az embernek akaratlanul is el kell hagyni
bizonyos berögzött szoksait. Mäs. Nemreg arrol irtam blogon, hogy itt a vägyak
es a tervek nem feltetlen tudjäk lefedni egymäst. Ez butasäg! Payer Urral törtent beszelgetes jutott eszembe; Ceüse
az a hely ahol egy adott fokozatban ket het alatt is erezheted a fejlödest.
Erezhetöen könnyebben mehet ugyan olyna nehezsegü utak on-sight mäszäsa
peldaul.

A felgyalogläs egy känaän. Illatäradatok minden felöl,
csak a lihegesedet hallod, vagy a neha halkan elduruzsolo vitozläzo repcsiket.
55 percet lehet menni kenyelmes tempoval, de a kenyelmes tempo utän is fent egy
ora fekves es pihenes, mire regeneräl az embe. Szämtlanszor eszembe jut a viläg
legnagyobb wellness mäszoja Tota Ädäm. Mennyiszer mondta hogy ahol 10 percnel
több seta kell… : ) Folamatosan inni kell, van hogy napi 2 liter csuszik le, de
ät kell hogy mossuk a szervezetet. (Majd erröl irok meg szeptemberben.) Csodälkoztam milyen higienikus a tärsasäg, de ennek
nagyon örültem. A barcikaiak, (te Is Märk!) pälinkäval öblögetnek, Joci
szäjvizzel. Izlesek es pofonok, csak mint az utaknäl.

 ezt lättam reggelente

 

 fokozatok fokozzatok
Graham hires beszedenek helyszine…

Juli, 4. A csütörtöki mäszäs rendesen megadta a
testemnek amiert ide, Ceüsebe kellett jönnöm: Teljesen le vagyok dekäzva.
Dzsihäd. Olyan erzesek lettek urrä rajtam, melyeket meg sosem eltem ät. Szoval
a melegitöek utän, Gabika projektjet befoglalta egy örült, kafferos angol
csapat, igy rajtam volt a sor. Elmentünk az en kiszemeltemhez, de ez is be volt
foglalva, ahh mi legyen, itt az idö Bälint! Vegigneztem egy 30m 7b+ megmäszäst
amit ugyan OS akartam mäszni, de a flashnak is ugyanugy örülnek, szoval
figyelgettem. Egy  ket dolgot kerdeztem
is az olasz tagtol, “Near the top is really good!” – hangzott a biztatäs. 11
köztest akarsztok magamra, ezzel a mennyiseggel itt bärmelyik utat meg lehet
mäszni. Persze most nem panaszkodok, nyilvän csak en vagyok csotäny ezekhez a
dosage-utakhz kepest– idezek egy hires koräbbi felmenöt. Nagyon motivältan
kezdem ezt, a gyönyörü csepköves Wounded knee, nevü utat. Az eleje boulderesnek
tunik, összeszoritom a fogam es mär is a harmadik akasztäsnäl järok.
Elkezdödtt! Folyamatos belegzes, motivält lepeskereses, betakitaläläs,  pihenök helyes kihasznäläsa. Ähh nem is
ragozom, nem esik jol visszaemlekeznem. Pedig milyen csuda egy elmeny volt.
Szoval a lenyeg, hogy 35 falban eltöltött perc utän, magasan, ahol mär szinte
le tudtam olvasni a standläncrol a feliratot valami megtört bennem es leestem. Eletem
legnagyobb küzdelme volt ez, nagyobb mint amikor harcoltam a suliban  kirugäs ellen, nagyobb mint amikor kiabältam
magamban magammal es vegül a bätor enem elszänta magät, es elindult az arc az
elsö csok fele, ugy 17 evesen. Ez a küzdelem, igazi volt, fennseges es ferfias. Magammal küzdöttem. Amikor
beleestem nem volt käromkodäs, sem picsa, sem kurva, sem bazdmeg. A homlokommal
tämasztottam a falat, hogy a testem hogy ne csukoljon össze vissza, emelni sem birtam mär a
kezem. Elfogadom eme tisztes vereseget. A vereseget mely oly
sok boldogsägot zsufolt 35 perces mivoltäba. Csak annyit birtam kinyögni: ezt nem
hiszem el. Fogtam a fejem es ertelmet nyert az ut neve: Wounded Knee. Egy
elefäntormäny alaku cseppköbe kell terdeket berakni es egy ketujjas alulhuzobol
felällni, baromi magasra. Buddha leenged. –testver en elfäradtam a
biztositäsban, 35-40 perc felfele nezes…, mint egy közepiskoläs dolgozat…

Kicsit szomoruan ugyan, de uj tapasztalattal
felvertezve hagyom ezt itt. Eletemben elöször erezhettem ät, hogy nem csak a
testem farad el mäszäs közben, nem csak a hasizom, az alkarom, a bicepszem, a
vädlim a kis lepeseken valo täncikälästol,…hanem az elmem is. Az agyam mondta
egyszerüen fel a szolgälatot, ennyi folyamatos koncenträcio utän. Revansot
vettem egy 7a on-sighton, majd a nap vegen egy El daü nevü 8- verge sikerült
pontot tenni, 30 meter tömör gyönyör. Erdekes mekkora szakadek van egy 8- on-sight es egy 9-e között. Eg es fold…

Ähh annyira
szavakba nem önthetö a hely, az Alef pontok, melyek telies tele vannak
energiäval, a kilätäs… amikor a viläg egyik legjobb mäszoja mosolyogva biztosit
melletted, vagy amikor lätod Alizee Difre..-t a Realizatioin 9a+ kunsztjäban,
aztän egy mäsik szektorban egymäs mellett elsetälva elöre köszön neked, hät igen…
ez nem a Kis-Geri. Gyakoralatilag  tura
felehez erkeztünk a szombati nappal, nem värtam sokat färadtsägot erzek
mindenhol. Reggel mär teljesen automatikusan telik: käve kotyog, bagett,
joghurtos müzli, nyujtäs, napozäs, olvasäs. A felseta utän nagyon sokat
gondolkodtam mit mässzak ma, de nem ereztem meg keszen magam az angel dust nevü
8+ os-re. A sräcok söröket tettek rä hogy meg tudom e csinälni, nem akartam
csak ugy ellöni ezt a lehetöseget. Tegnap egy angol csajt lättam mozogni az
Esperanza nevü szinten 8+ utban, viszonylag itt rövidnek szämit, de
megfogott  sima kompakt, lyukas stilusa.
Flash tudattal mentem az utnak, de aztän csak egy kis kiserlet lett belüle,
ätgondoläs, tisztogatäs. Vagy fel ora az utban, kis lepesek, kis fogäsok
sokasäga, a lehetösegek millioi közül kitlälni a nekem legcheesybb betät.
 Közepen a piros felsös romän csajszi az Esperanzäban.

Teljes koreogräfia kitaläläsa, egy szonäta, egy elöadäs mozzanatai ällnak össze
a fejemben, ismet nyomatekositva a bennem a paräzslo erzest, en nem az
on-sight-ot szeretem a legjobban, nyilvän nagyon tisztelem es nagyra ertekelem.
De szämomra sokkalta nagyobb örömet okoz egy ut koreogräfiäjänak a kitaläläsa,
a tisztogatäs, aztän a folyton tökeletesites, szoval ez az egesz kis
kreativitäsos misztikum, es a legfontosabb a koreogräfia tökeletes kivitele.
Mint amikor egy tornäsz vegrehajtja a gyakorlatot. Talän azert mert regen
nagyon sokat csinältuk ezt, de ez ivodott belem, ezt szeretem a legjobban. Ezt hivom en projektelesnek, es eme iker a legelvezhetöbb, ugy hiszem. Ez
az Esperanza nevü ut 7a+ er csak ugyan, de a szememben az egyike… bocsänat, a
legszebb ut amit valaha lättam! Sikerül vegrehajtani azt a jol
kitalält mozdulatsort, tökeletesen pontosan, vegig teljes euforia ällapotäban.
Rikkantok egy olyan joformät a standnäl: „Happy about it“ Az este orto
iväszatba es pokerezesbe torkollik, itt kezd iazän összeräzodni a csapat. Busan a francia bortol mosolyogva nezünk fel, s mindjärt viläglik is az agyunk. Egymäsranezünk, s bär este meg nem mondjuk ki, igazäbol mindegyikünk tudja jol…: Märkot elvesztettük!!!
 
folytatäs következik…
Posted on

Dolomitok 2013 – Beszámoló 1.

Az idei választásunk a Val Gardenara esett, mert itt a falak nem túl magasan vannak, rövid beszállóval elérhetőek, a kőzet szuper, rengeteg út van kis területen, és van pár igazán nehéz út is. A változékony időjárás után félelmekkel telve utaztunk ki, indulásunk előtt egy héttel még friss hó esett a völgyben. De végre egyszer az időjárás velünk volt és nyolc nap alatt csak egyszer esett komolyabban.
A szombat hajnali érkezés után, még aludtunk pár órát a parkolóban, az út szélén, de a motorosokra elég korán felébredtünk. Mindenki kicsit kómásan bolyongott a parkolóban, lassan, csendesen reggeliztünk, majd elindultunk mászni. Könnyű programot választottunk, 20 perc beszálló, lényegében egy nagy virágos réten kellett elsétálni a falig. Érdekes oldott, zsebes dolomittal találtuk szembe magunkat, melyen nagyon jól biztosított 150 méteres utak vezetnek. Az élménymászás magas fokát éltünk itt át.  Mindenki talált magának való feladatot.

Mi Petivel a nagy mászás iránti étvágyunktól vezérelve két utat is másztunk aznap: Blade Runner, Hall 9000. Könnyedén és gyorsan vettük ezt az akadályt, így már bátorsággal eltelve terveztük a másnapi programot. Közben urak módjára piknikeztünk a virágos réten, és a patakban hűtött sör kellemes mellékhatásaként egyre vadabb terveket kovácsoltunk másnapra. Végül a  leírások által dicsért Tridentina mellett döntöttünk. Robiékkal együtt mentünk fel a beszállóhoz, ők az Ai bimbi di Beslan(6b, 300m) -t mászták.
A kőzet itt már igazi dolomitos volt: sárga, rétegzett kőzet, viszonylag nagy, de távoli fogások, pár oldott, kristályos üreg. A fal első pillantásra törősnek tűnt, de ezzel szemben nagyon stabilnak bizonyult. A fal dőlése már az elejétől kezdve a függőlegesség határán táncolt, itt-ott átbillenve a negatív tartományba. Kellemesen nehéz 7-es hosszokkal indult az út, így volt időnk bemelegedni, majd a fal felénél jött a fekete leves, a messziről is látható két méteres plafon.   A célom az OS megmászás volt, így próbáltam teljes erőből és okosan mászni. Hosszan pihentem a plafon alatt, kémleltem a további métereket. Többször beleálltam a plafonba, szinte teljesen vízszintesen elfeküdve, lábammal még a függőleges falat taposva, de a plafon hosszú volt nem láttam a törés feletti fogásokat, csak a kezemmel tudtam tapogatózni. Kezem megakadt valamiben, mivel mást nem találtam, megragadtam, egy kézzel teljesen  behúztam magam, lábam ellendűlt a semmibe, egy gyors campus mozdulat egy fogásnak tűnő reibungra, majd még egy másik kézzel, de itt vége volt, a kötélen lógva himbálóztam az éterben. Ebből a pozícióból már beláttam a falat, észrevettem, hogy kicsit jobbrább jóval könnyebb lesz. Szusszanásnyi idő után visszaálltam a plafonba, kicsaptam a nagy fogásokra, sarkazás, még pár mozdulat és már a standot akasztottam.  Peti másodban nagyon szépen egybe mászta a plafont, nem nagyon zavarta, hogy közben hangosan adtam a bétát és szurkoltam. Itt jött a túra egyik legszebb hossza: 7a, 40m, egy igazi ausdauer hammer, ahogy a német mondaná. Nincs benn kunszt, inkább végig konstans nehéz. Nehezítette a dolgunkat, hogy az előttünk lévő páros ekkor ereszkedett át rajtunk, de nem tudtak kibillenteni minket a ritmusból és mindketten gond nélkül vettük az akadályt. Ezután még egy karos 7+ és egy törős 6+ következett. Sajnos az út nem vezet fel a fal tetejére, valószínűleg nagyon bizonytalanná válik a terep. Szóval megkezdtük a leereszkedést ahol, a plafonok és áthajlások miatt néha trükközni kellett, de gond nélkül leértünk. Visszasétáltunk a parkolóba, ahol a jól megérdemelt sör, majd spagetti után álomba merültünk a mezőn. A többiek este később értek vissza, mindenki sikeres napot zárt. A győri csapat az Aquafun nevű utat tudhatta magáénak, míg Robiék megismerkedhettek a Dolomitok alpin jellegével is. Az este kellemes dumálgatással, sörözéssel telt. A Grödner hágó 3/4-nél lévő parkoló, teljesen alkalmas a vadkempingezésre: elég nagy, nem látszik az útról, van patak, és legfőképpen nem tilos. 
Másnap korán keltünk, mert nagy tervet forgattunk a fejünkbe. Meggyőztük Robit és Gerit, hogy menjünk át a Tre Ciméhez. Évek óta dédelgetett álmom volt a Kleine Zinne 300 méteres áthajló déli falának megmászása. Most minden adottnak tűnt, jó formában voltam, velünk volt az időjárás, és Peti is rápörgött az útra. A választás a méltán híres Perlen vor die Säuse nevű útra esett.

Nem kisebb nevek munkájának gyümölcse ez a gyöngyszem, mint Stefan Glowatz és Kurt Albert. Hírnevükhöz méltó utat sikerült alkotniuk. A fal lábánál állva majdhogynem kitörik az ember nyaka, ahogy egyre magasabbra emeli a tekintetét. 300 méter gyönyörű sima, kompakt tábla tárul az ember szeme elé. Mintha Tardost tizenötször egymásra raknák. 9 kötélhossz a 8as nehézségben, elképzelni se tudnék ennél királyabb utat. Kétségekkel telve méregetjük az utat, érződött a feszültség és a bizonytalanság, mikor a beszállónál öltöztünk. De a tökéletes biztosítottság és a bárhonnan le tudunk ereszkedni tények valamelyest megnyugtatták idegszálainkat. Rögtön az első nitt akasztásához már kunsztolni kellett, elég kemény ez így hidegen. De lassan beindult a gépezet, felpörögtek a motorok és hosszt-hossz után tudtunk magunk mögött.  Az egész út kőkemény, konstans nehéz nem lehet kiengedni. Gondolkozni nem kell sokat, a fogások szépen látszódnak, minden kedvez az onsight-nak. Megragadtunk egy nagy fogást kinéztük a következőt, magasra lép, fogást lehúz szinte mellkasig, betart, elrendezni az ujjakat a következő peremen, majd ismételni. Néhol egy kis sarkazás, oldal- vagy alulhúzók színesítették a képet. Minden hosszban volt legalább egy kicsike plafon. De a kegyelemdöfést, a pontot az i-n a 300 méter magasan lévő 1,5 méteres plafon jelentette. Iszonyatos  kitettség, de baromi jó fogásokon kellett bemutatni egy hamisítatlan plafonból kimászós boulder kunsztot. Volt sarkazás, lihegés, csapkodás, remegés, de meglett. Mászós karrierem esti égboltján ez az út ragyog az egyik legfényesebben. Főként, mivel sikerült nagyon jó stílusban teljesítenem, összesen egy esésem volt a kulcshosszban. Peti szintén nagyon jó formában egy eséssel és egy beleüléssel csinálta végig az utat. Az ereszkedés még tartogatott meglepetéseket, mert főként a felső szakaszon sok köztest kellett visszaakasztgatni, hogy a falnál tartsuk magunkat. Épp egy vihar érkezésekor landoltunk a beszállónál. Határtalan örömünket és elégedettségünket az eső se tudta elmosni. Kellemes evés, borozás után az arcomra kiült a kimerültség, de letörölhetetlen mosollyal bújtam a hálózsákomba.