Tavalyról jött az a tervünk Robival, hogy télen D-vitamin töltésnek jó lenne naposabb éghajlaton mászni. Bár erre eredetileg Albarracín volt a tervünk, de végül egy közelebbi, autóval könnyebben megközelíthető (padek miatt) és jelentősen olcsóbb tripre esett a szavazatunk, így Prilepre mentünk el végül boulderezni a két ünnep közt.
Egyébként szeretnék bemutatkozni, Lili vagyok (és ezzel mentesítettem Robit a bejegyzés felelősségeitől és azon anomáliáktól, hogy egyes szám harmadik személyben beszélek róla a továbbiakban), illetve szeretném megköszönni, hogy lehetőségem van vendégposztot írni. Alapvetően nagyon tetszett Prilep, és szeretném népszerűsíteni azok közt, akiket érdekelhet ez a hely.
Elég izgalmas ötletnek tűnt, hiszen Macedónia nem EU, és egyikünk sem volt még a Balkánon tripen (talán Horvátországot annyira nem lehet már annak tekinteni). Mobilnetet is utólag jutott volna eszünkbe intézni, szóval az sem lett. Enyhe aggodalommal, de sok várakozással teli útnak ígérkezett új tapasztalatokkal és sztorikkal. Talán a legutóbbi kategóriából egy kiemelhető pillanat volt, amikor EU-állampolgárként egy balkáni illegális szeméttelepről elvittünk olyan réz kábeleket, amikről előző nap még a műanyag borítást égették mások. Erről majd kicsit később írok.
Talán azon kívül, hogy a családi karácsonyozáson sikerült összegyűjteni a többiek vírusait és takaréklángon tudtam mászni, az egyetlen igazi negatívum az az utazás hossza volt, ami látszólag nem tűnik parának (bő 900 km-nyi távolság Budapesttől), viszont a hírhedt Röszkei határátkelőnél töltött idő bőven próbára tudja tenni az ember türelmét. Odaúton majdnem három órát, visszafelé viszont szerencsésen csak bő másfél órát töltöttünk el a dudára fekvő sorstársaink között sorbanállással. Az apartmanba így a becsekkolási időszakról egy órát késve érkeztünk 13 órával az indulás után. Szerencsére az apartman a szállásadók családi házának egy részéből lett kialakítva, így nem okozott problémát este 11-kor átadniuk a szobát.
A szállásunk Tipski Apartment névre hallgatott (azóta is ez a neve persze), booking-on az első találat Prilepen. Mint utólag kiderült, a Kamena Baba nevű craghez a lehető legközelebbi apartmant sikerült kiálasztanunk. Prilep Tipski névre hallgató városnegyede amúgy a “gazdagok és külföldiek” területe, több jól felszerelt kisbolt, kondiparkos futókör és kávézó is van ezen a részen. Fejenként 9 eurót fizettünk éjszakánként, ami egészen kellemes ár ahhoz képest, hogy volt egy fullos fürdő és egy kisebb konyha vízforralóval és egy kis sütőlappal, és hát a padek mellé nem kellett sátrat, derékaljat és tábori konyhát begyömöszölni az útra.
Másnap délelőtt átmentünk Hristohoz, akit korábban többen is ajánlottak helyi erőként, ő pedig nagy vendégszeretettel felhívott minket teázni, elmondta, hogy pontosan hogyan találunk el a szektorokhoz, mi az ajánlása, hogy a következő napra majd csatlakozik egy rövid időre guideolni. Megvettük tőle a Prilep kallert is, alapvetően azért mentünk. Csütörtök estére meghívott minket a mászóegyesületük évzáró bulijára is. Hristo a prilepi egyesület edzője, egyébként tesitanár egy iskolában, ahol a tornaterem mellett (egy szertárból valószínűsíthetőleg) ki tudott alakítani egy kisebb mászótermet. Mesélte, hogy a mászás, illetve a külföldiek számára Prilep népszerűsítése jegyében a korábbi években, főként a COVID előtt megrendezésre került tavasszal Prilepen a Krali Marko Boulder Festival. Krali Marko – Marko herceg szerb király a XIV. századból, aki Prilepen élt, sok környékbeli különlegesség róla kapta a nevét. A fesztivált majd idén, 2023-ban is tervezik megtartani húsvét környékén (Macedóniában az ortodox keresztény vallás a jellemző, ezért nekik a húsvét a miénkhez képest egy héttel később van), de még nincs róla pontos információ. A beszélgetés után elindultunk mászni dél körül, ami télen egészen későnek tűnhet, hiszen délután négy körül már elkezd sötétedni.
Első mászónapunkon bár a szemétdombon túli parkolót megtaláltuk, ahol hárman vártak már ránk, egy kóbor kutyus és két cica személyében. Elindultunk a tömbök felé hegynek fel, természetesen elkerültük a Baba low szektor felé vezető kitaposott utat, így a hegyoldalban bukdácsolva feljutottunk egy másik szektorba, ahol körbejártunk, és megnéztük a környéket.
A helyben óriási potenciál van, mi a leginkább lepucolt szektorokban másztunk (Baba Low és Baba), ahol nagyjából a tömbök egynegyede-egyötöde van megnyitva. Hristo elmondása szerint ők leginkább csak azokat a bouldereket nyitották meg, amik látványosan a “best of best lines” kategóriát gazdagítják (, vagy hát Robi egy kifejezésével élve “nem kellett lehajolni az apróért”). Jellemzően az utak peremesek, de másztunk csipis-tufás kunsztokat, vannak termes stílusú zsebes utak, mészköves formákra emlékeztető fogások, de a fentebb említett szektorok megnézésénél találkoztunk áthajló offwidth repedéssel, technikás mantle tömbbel, enyhén áthajló peremes táblával, de van több run and jump beszállójú út is a topo szerint. Kiemelném, hogy eddig ez csak az egyik crag két szektorára vonatkozik.
Prilep egy kisebb medencében helyezkedik el (, ennek érdekes velejárója, hogy a városban akármennyire is tejszerű, nyirkos, szomorú ködös idő van, fent a tömböknél verőfényes napsütés vár), körülötte öt nagyobb boulderhelyet lehet megkülönböztetni; mi a Kamena Babában voltunk ezek közül, de ahhoz közel van az Old quarry, ami mellett légvonalban van Dabnica, ami a nevét a faluról kapta, aminek a házaitól nem messze találhatóak a tömbök. A város másik része felől megközelíthető még a Markovi kuli szektor (Markov tornyai, elvileg erről ismert Prilep), illetve a Treskavec szektor, ami a hegygerincen található monostor körül van, és ide szerencsére az elmúlt időszakban készítettek aszfalt utat is.
Mi a négy mászással töltött napunk alatt végül végig a Kamena Babán másztunk, az utolsó napot kivéve a Baba low szektorban voltunk végig. A második napunkon a szeméttelepen át vezető úton (vélhetően az előző estén egy sikertelen kátyúkerülés eredményeképpen) leszakadt a kipufogója az autónak sokadjára is, úgyhogy elkezdtünk keresgélni bármit, amivel fel tudjuk kötözni. Egy helyi rendőr arc megállt segíteni keresgélni, ő talált egy betonvasat, amit Robi ráhajlított a kipufogó dobjára, illetve emlékeztem arra, hogy előző nap éppen egy adag kábelről égették le a műanyag borítást, úgyhogy azért a halmazért elszaladtunk végül. Terveinkhez képest egy órával később értünk fel így a szektorba, nem sokkal utánunk megérkezett Hristo is megmutatni néhány jobb bouldert, és megbeszélték Robival, hogy másnap reggelre beszél egy autószerelő ismerősével, aki meg is csinálta végül a kipufogót.
Az utolsó napon a Baba szektorban másztunk együtt Sara Trajkoskával, aki a macedón bajnok, aki válogatott tagjaként már több IFSC versenyen is megfordult, illetve egy barátnőjével Cvetével, aki szintén mászik és elkezdett versenyezni. Elmondásuk alapján -, mivel Prilep nem annyira népszerű mászóhely, mint sok másik Európában – minden szektorban elég jó állapotban vannak a boulderek, esetlegesen vannak fogások, amik kitörnek (napfénynek, szélnek erősen kitettek), csúszósabbra lemászva egyedül a Cocoon nevű boulder van, ami az Alien blockon található és talán egész Prilepen a legnépszerűbb út.
Mi nem találkoztunk lemászott utakkal vagy látványosan mászócipőgumival színezett lépésekkel, a fogások vitték a bőrünket, néha kicsit többet is, ha beakadt egy-egy kis kristályba esés közben a bőrünk, az harapott. Nagyon jó kondink volt, nagyjából 10 fok és napsütés, esetleg akkor tudott rosszabbá válni, ha már sütötte a fogásokat a Nap. A decemberi időjárás nagyon kedvező ahhoz, hogy 10-12 fokban napsütésben enyhe széllel lehessen boulderezni, viszont az árnyékban mászni oké, de pihenni kicsit hideg volt, persze ez szubjektív. A topo és Hristo szerint ősz közepétől május elejéig tart a szezon (további infó: http://prilep-bouldering.com/weather/), nyáron már túl meleg van, illetve a korábbi teleken erősebb hóesések is voltak. (Ismerős lehet esetleg Adam Ondra prilepi videója, ahol külön mutatják a seprűvásárlást is a hókotráshoz: https://www.youtube.com/watch?v=z1kE5PvgMWA )
Pihenőnapokon érdemes megnézni a környéken a régi épületeket, a Monastery szektor melletti monostort és templomokat is akár (teljesen mások az itthon megszokott stílusokhoz képest), a belvárost is, illetve mi a prilepi tónál mászkáltunk sokat. Egyébként Prilep “dohánynagyhatalom”, úgyhogy olcsón hozzáférhetőek a dohánytermékek is. Ezeken felül általános igazság, hogy jóval kedvezőbb ételt-italt is venni, mint Magyarországon, érzésre az itthoni Aldis-Lidl-ös bevásárlások alkalmával másfél-kétszer annyit is sikerül elkölteni azonos bevásárlólista mellett. Szeretném még kiemelni a Polimark márkájú Fini mustárt még, ami elképesztően jó, de a bevásárlós részről ennél többet nem szeretnék írni. A helyi étteremben (Makedonska Kuka) 30 euróból kijön két főétel egy salátával megtoldva, két desszert és 4 pohár bor.
Következőleg nem a Krali Marko Boulder Festival, hanem az itthoni húsvét környékén tervezünk visszamenni március 31-i indulással. A nappalok már hosszabbak lesznek, az időjárás pedig melegebb, úgyhogy akár már esti reflektoros szessönöket is tudunk tartani, aminek szintén megvan a maga szépsége.
