Author: GBarabas

Bár tervben van egy blog bejegyzés a szeptemberi nagyfalakról illetve egy Oltre Finalet promotáló kis írásról, most mégis Szardíniáról írok „pár” sort, ahonnét néhány hete jöttünk vissza, nehogy már kárba vesszen a friss élmény. A terv végigmenni az egyes napokon, mit miért merre másztunk, hátha ti is kedvet kaptok ellátogatni erre a „kis”szigetre, ahol tényleg minden fokozat, stílus és kő megtalálható: sport, nagyfal trad, bazalt, sárga mészkő, vörös gránit.. Aki tengerpartozni és mászni is akar, annak az októberi hónap a tuti. A sziget mérete majdnem egyharmad Magyarország, a szektorok kisebb csoportokban helyezkednek el. Mi kettőt választottunk ki: Cala Gonone és környéke, ahol van tenger, illetve Isili, ahol kemény áthajló cseppköves lyukacsos sziklák találhatóak. Mi még múlt évben megvettük az egész szigetet lefedő sport kallert: Pietra di Luna. Sajnos ez 2011-es és már eléggé hiányos, viszont 2021-ben megjelentek új kalauzok: minden kisebb szektor csoportra külön. Ezen kívül a neten is vannak a szektorok, bár ezek néha pontatlanok, belinkelem őket az egyes napok után.

0.nap – kompozás

Zürich mellől megindulva a kis családdal kocsival először felvettük Milánóban a baby sittert anya személyében, aki így egy hetet tölthetett Lillával, mi pedig tényleg mászótúrára mehettünk családi nyaralás mászogatással helyett – win-win szituáció. Innét irány Pisa – mindenki megnyugodhat, a ferde torony még mindig ferde és nem dőlt el. Innét 15 percre indult Livornobol a kompunk este 10.30-kor, így szombat reggel a szigeten is voltunk a saját kocsinkkal és benne végtelen cuccal. Végtelen cuccal! Magyarországról, hacsak valaki nem kalandvágyóbb és lefele még megállna pár helyet megnézni, esetleg több hetes vagy hónapos tripen van.. én tuti repülővel mennék.

• 

1.nap Biddiriscottai

Cala Gononeban gyorsan átvettük a szállást, majd irány a Biddiriscottai szektor. Egy hatalmas cave-ben mennek az utak 5b-7b+ között. Festői szektor közvetlenül a tengerparton, az utak az aranyszínű homokból indulnak és csodálatosak voltak… 20 éve még biztosan, mostanra azonban már már kecskehegyi magasságokig jutott a hely lemászottsági szintje. A nittek részben ki lettek cserélve titániumra, de azért nekem sikerült belemenni egy 7a+-ba, ahol csak az első 4 nittet sikerült lecserélni, nem itt akarok megdögleni címszóval így innét le is menekültem. A lényeg – bár a romantikát keményen lehet tolni a naplementében mikor már üres a szektor az aranyszínű homokban – mászás szempontjából időpazarlás a hely.
Topo: Biddiriscottai

• 

• 

2.nap Cala Luna

Tenger, 20m aranyszínű homok majd áthajló falak 6c-8c fokozatokban. Gyalog 1 óra, vagy hajóval kb 15 perc. Sajnos az utak felében nincsenek lecserélve a nittek titániumra, így nem nagyon érdemes előre kinézni a kallerben mit akarunk itt mászni. Inkább romantikázós pihenőnapos történet. Lilla imádta. Igazából mindenki imádta szerintem.
Tipp: Cala Gonone kikötőjéből indul a hajó, ahol mindig reggel dől el a hullámok függvényében, hogy ki fog e kötni Cala Lunan. Érdemes előző nap elkérni a telefonszámot és reggel érdeklődni whatsapp-on az aktuális helyzetről.
Topo: Cala Luna – Grottoni

• 

• 

• 

• 

• 

3.nap Cala Fuili

Ez valójában egy völgy, ahol rengeteg kisebb szektor található, minden létező fokozatban, gyerekkel ez is ideális. Korán árnyékos, és folyamatosan jár benne a szél. Cala Gononenal szerintem ez az abszolút legjobb. A völgy végében tengerpart, így a mászást itt is össze lehet kötni bronzolással. Közvetlenül a part mellett megnéztük a Spiaggia westet, ahol főleg könnyebb fokozatok vannak, vörös mészkövön. A régebbi utak elég zsírosak, de nitteltek az elmúlt években is. Ezután átmentünk a Raoni szektorba és átmozogtam a Raoni 8a utat, amit 1989-ben nyitottak az első utak között a környéken és még mindig nagy klasszikusnak számít. Ha valaki ebben a fokozatban mozog, akkor ne hagyja ki. Bár le van mászva, de a fogáskészlet miatt ez nem annyira zavaró és szuper mozgású.
Tipp: Protezione Zero 6c, Raoni 8a
Topo: Fuili – Raoni

• 

• 

• 

• 

4. nap Cala Fuili

Igazából Millenium volt betervezve erre a napra, ami még egy nagyobb és híresebb szektor Cala Gononénál. Azonban a kallert jobban megnézve inkább csak nehezebb utak vannak itt 8c+-ig és arról a pár könnyebb útról amit találtunk a 8a commentek csak negatívumokat írtak plusz 1 óra gyalog, inkább úgy döntöttünk visszamegyünk Cala Fuilira élvezni még egy kicsit a tengert Isili előtt. Először a Raoni szektor jobb oldalán melegítettünk egy csodálatos 6b-ben – ez nem a 8a szektor szélén a szaró spot fölé betett rövid dzsungelharc. Ezután irány az előző napról itt maradt 8a: rövid béta finomítás és agonizálás után megmászás, majd átmentünk a Tritoni szektorba. Überhang fanok kedvence, gyerekkel is adható. Jobb oldalt egy kicsit alpin stílusú 3D mászás egy áthajló bevágásban 7a-ért, én imádtam. Félelmetesebbnek néz ki, mint amilyen valójában. Este elhagytuk a partot és a sziget közepe felé vettük az irányt, kb 2.5 óra volt Isili.
Topo: Fuili – Tritoni
Tipp: Condom Stress 6b+, Chiedilo a spatuzza 7a

• 

• 

• 

5. nap Urania

Isili a sziget közepén található, igazából semmi nincs itt, csupán király mászószektorok. Sajnos nem sikerült teljesen bejárni az összes helyet a 4 nap alatt, itt is el lehetne lőni jó pár hetet vagy akár éveket. A legtöbb fal déli fekvésű, így a full nap + 20 fok októberben nem volt ideális, valószínűleg télen a best. Első nap kicsit felfedezősre sikerül, végül az első és legnagyobb szektorban, az Uraniában kötöttünk ki, ami kb 5 percre van a kocsitól és leginkább erről híres Isili. 6b-8c között vannak utak, elég termes a stílus, a legtöbb egy beszálló boulderrel kezdődik, majd lyukakon, nyitott fogásokon atletikus endurance mászás az áthajlásban. Peremek nincsenek. Sarajevo 8a+ átmozgás volt a terv – hát lehet hozzászoktam a németes precizitáshoz, de a kalauzunk, a kalauz a neten illetve a nittek a falon bosszantó módon egy kicsit sem voltak szinkronban. 1 óra keresgélés után sikerült végre beazonosítani és átmozogni az utat.
Topo: Urania
Tipp: Off Topic 6c+

• 

• 

6.nap Paese dei Nuraghe

Az Urania után rögtön a következő szektor. A bal oldalán szinte egész nap árnyékban 5c-6b utak találhatóak csodálatos fogáskészleten. A közepén pár 4c-5b, majd a jobb oldalán főleg 6c-7b fokozatokban 15 méteren power endurance utak. Ezt a neten Corvo Speciale néven külön jelölik. Itt Kriszta megtalálta a 7a projektjét. A nap 2. felében vissza az Urániába, ahol Kriszta leküldte a 6c+-t, én pedig még egyszer átmozogtam a Sarajevot a full napon – gondoltam, ha így megy, akkor naplemente előtt van esély rá. Elég softi 8a+-nak mondják, vagy 8a/+, amit validálnék is, ha nem lenne rendesen lemászva az út. Vagy lehet jobb kondi kellett volna hozzá, mindenestere én éreztem a pluszt az a után. A Raoninnál határozottan nehezebb. Kriszta benyomta telón a Rezz – Edge számot az éles próbánál, ami egy olyan vibe-ot nyomott és flowba küldött a sárga falon, hogy nem volt semmi esély a kiesésre. Amúgy az ilyen megmászások után a legjobb OS próbálni nehezet, mivel elhiszed, hogy te vagy Sharma. Ki is estem egy 7c-ből. Mégsem vagyok Sharma ☹
Topo: Paese dei nuraghe, Corvo spaziale
Tipp: Happy feet 6c, Sarajevo 8a+

• 

• 

• 

7.nap Corvo Speciale

Van azért ebben a szektorban egy diagonálisan felfele ívelő elég complex 7c amire csak rá kellett menni. A direkt változata 8a – miután erre semmi esély nem volt, rámentem a 7c OS-re, de a testem már nemet mondott így zsinórban a 7. napon. Azért a 2.GO-nak is tudtam örülni. Kis agonizálás után egy felhős ablakot kihasználva Kriszta is leküldte elég könnyen a 7a projektjét.
Tipp: Nosferatu 7a, Vampirella 7a+, Plastic People 7c

• 

• 

8.nap

Reggel az Uraniaban megmásztam az elrontott OS utat, amiről kiderült, hogy igazából elszámoltuk és csak egy 7b volt. Milyen jó, hogy kiestem belőle, és nem lett a 7c OS-ből 7b OS! Legalább felfokozták az újabb kallerben 7b+-ra.. Mindenesetre elég best volt ez is mint minden Isilin. Végül egy tökéletes 7b OS-sel a La Cosan sikerült zárni a túrát.
Tipp: La Cosa 7b, Canterbury 7b+

Kapcsolódó szektorleírás: Sobrio | BHSK climbing

Svájc legdélibb kantonja olaszul Ticino, németül Tessin. Egy kis csücsök mely belóg Olaszországba, hivatalos nyelve az olasz.  Németül még sokan beszélnek a Svájc német területeiről származó bevándorlóknak köszönhetően, de csak az angollal már bajban lehetünk. Északról az Alpok hegyvonulata határolja, ennek köszönhetően időjárása jóval melegebb és növényzete jóval zöldebb, mint az ország más területein. Ponte Brollanal találkozhatunk vadon növő pálmafákkal is. Pálmafa Svájcbaan?!?! Ha az ember mindenhova esőt vagy hideget lát, utolsó gondolata Tessin! Na ez jól hangzik, de sajnos nem csak a mászók gondolkoznak ám így, hanem mindenki az országban és ugye a tömegnek valahogy át kell jutnia a hegyeken. Péntek esti lejutás tipikusan 1-2 órás dugót jelent a Gotthard alagútnál, Húsvétkor 3. A local arcok már tudják a google maps alapján, mikor érdemes váltani a San Bernardino alagútra, ami Zürichből kb 45 perc plusz forgalom nélkül. Persze az alagutak felett 2000 méteren hágókon is át lehet jutni mialatt Ferrarit, Porschet (jó ezt mondjuk az egész országban bárhol) és még különlegesebb kocsikat láthatunk, de gyakran lezárják őket ősszel időlegesen majd végleg és csak június környékén nyitnak meg újra.

• 

• 

Ezen a hétvégén is így történt, bejött a hideg és az eső, így két irányba ment mindenki: túrasí vagy Tessin. Mi Krisztával és kislányunkkal Lillával az utóbbit választottuk, azon belül is Sobriot, mely egy különleges kis gneisz gyöngyszem 1000 méter felett közel Chironicohoz. 7 fokot írtak ide mint maximum hőmérséklet, de nem tudtunk Krisztával megegyezni más szektorban, így ez lett. Gondoltam én kibírom, úgyis van ott egy rövid 8a amire ez a best idő, Lillát csak fel kell jól öltöztetni, legyen! Gyorsan foglaltam is szállást Sobrion Normánál – egy authentic helyi néni. Péntek esti lemenetel, hágó zárva, az alagút előtt 1.5 óra dugó, még egész szerencsés! A falu amúgy tipik svájci, a völgy felett magasan, gyönyörű kilátással a hegyekre, szemben Chironico, kevés turista. Reggel az az igazi csípős 2-3 fok széllel, de Norma biztosított, menjünk csak mászni, a fal déli fekvésű és a hideg szél északról jön a hegyek felől, így szélvédett és meleg lesz. Elképzelhetetlennek tűnt, de a falnál mintha tényleg elzárták volna a szelet és feltekerték a hőmérsékletet, kezdésnek jó. Persze Kriszta azonnal – „én megmondtam, hogy jó lesz!” Mááázli! Hát annyira jó volt, hogy a napos utakat nem lehetett volna mászni, a forró kövön csak a kígyó maradt meg – jól meg is ijedtünk egymástól.

• 

• 

A szektorban amúgy az az igazi gneisz található – hatalmas letisztult elemek, bevágások, kimászások, repedések, nyitott peremek. Jól lehet gyakorolni a clean mászást. Krisztának nagyon nem fekszik ez a stílus, így projektelés helyett !!okosan!! a technika elmélyítésére ment inkább rá, sok 6a fokozat mászásával.  Először egy gyönyörű 6a+ utat másztunk, reibungok az elején, repedések a közepén és egy mantle kimászás a végén, tényleg zseniális! Amúgy itt van életem best 6b+ útja: egy kézrepedéssel indul, majd egyre jobban humorúbb, pozitívabb lesz miközben kicsit becsavarodik az egész jobbra és a repedés pedig folyamatosan elvékonyodik majd szinte megszűnik, whaaaat mit kapsz te jóságos ég!

• 

• 

• 

• 

A kinézett 8a-ba is sikerült végre belemászni, az út zseniálisan gyönyörű, mint minden ebben a szektorban, a nittelés borzalmas és veszélyes, mint az egyetlen ebben a szektorban?!  Kb 15 méter, 3 nitt. Az első előtt már megcsinálsz egy 7a mozdulatsort, így azt csalóbottal érdemes betenni. A másodikat egy sarkazásból kell bevarázsolni, messze van és kicsi az akasztófogás, ha kihúzott kötéllel leesel akkor föld. A harmadik cseles, mert a másodiktól jobbra felfele van, és a kettő között található a kunszt – először balra kell elindulni nyitott peremeken, majd egy sarkazással felfele a kulcsmozdulat, majd semmi nyitott fogásokon lépés nélkül jobbra mászás a nittig – de itt nem tudsz akasztani, át kell mászni a nitt másik oldalára és onnan egy rossz reibungról, vagy még 2 mozdulat felfele és onnét visszaakasztani. Ha ez megvan, a standig már csak 5 méter könnyűért. Zia nem volt az útban, így nem is volt ötletem először a feljutásra a 2. és a 3. nitt között, de no para: felhúztam a csalóbotot és bevarázsoltam a kötelet. Elkezdtem nézni topiban, de ugye először balra kell mászni a 2. nittől, a kötél meg a 3. nittben jobbra van bent, így minden beleesésnél a kötél felfeküdt a két nitt közötti gneisz pocakra és a kövön kb 3 métert súrlódva behintáztam – minden próba után köpeny ellenőrzés. A béta végül kikristályosodott, de a 3. akasztás nem: ha előtte esek az nagy lesz, de nem para. Ha a jobb oldaláról esek, akkor az már para lehet de jó biztivel still ok, ha viszont elkezdem kihúzni a kötelet eldurranva a reibis akasztófogásból és ott kipattanok akkor tuti vége, mi legyen? Csak lógtam a kötélben is arra gondoltam, olyan nincs hogy nincs.. akkooor van! Yess! A megoldás a 3. nitt kihosszabbítása lett hevederrel, amit balra vízszintesen kivezettem és feltapeltem a falra. Így a sarkazás után betudom akasztani a kihosszabbítást balról és nyilván ettől a tape el is enged és minden a helyére kerül. Tudom kicsit bézöl megoldás, de a mászás problémamegoldásról szól, nem a sexi magamutogatásról.. állítólag..

• 

• 

Este Norma pizzat sütött nekünk, a gyerek amúgy annyit eszik, kettő már nem elég, így hármat kellett rendelnünk.. mászótripen este muszáj full betankolni kajával. Az ágyban jóllakottan átismételtem a szekvenciát és arra jutottam – easy megmászás, csak aratni kell.

• 

• 

Másnap az első bemelegítős átmozgásnál minden okénak tűnt, inkább csak a 3. akasztást néztem meg újra. Aztán jött az első éles próba, de a 2. köztest nem sikerült beakasztani, kicsit elfordult a karabiner és a rossz szög miatt már pont nem értem el. Ok, a 3. nitt már nem para, így lecseréltem ezt egy hosszabb köztesre. Pár perc után elkezdett esni így gyorsan beszálltam újra. A 2. akasztás sikerül, megcsinálom a kunsztot, majd a 3. akasztásnál – keresztbe akasztom bal kézzel jobbra – kihúzom a kötelet, de pont egy centivel messzebb van a karcsi mint kéne, de valahogy elkapom és elkezdem beakasztani és akkor megtörtént: a kihosszabbított alpin könnyített és ezért kis drótnyelvű karabinerbe beleakadt az ujjam és a kötél egyszerre, és bárhogy próbáltam nem jött ki. Rögtön tudtam, na most tényleg komoly gáz van, ha beleesek, először eltörik az ujjam, majd a kihúzott, de be nem akasztott kötél miatt földig esek! Uhh végül sikerült beleráznom a kötelet valahogy, de ez az, mikor 2 másodperc egy örökkévalóságnak tűnik. Teljesen eldurranva az enyhén vizes fogásokon valahogy tovább csapkodtam, de az utolsó mozdulatnál elengedett minen. Csak lógtam a kötélben és szitált az eső …  10 másodperc után feltörtek bennem az érzelmek nem kevés dühvel fűszerezve, majd kontrollálatlan formában a felszínre törtek egy hatalmas ordítás formájában. Kriszta kérdezte, kiszerelek-e az útból, kértem egy gyors időjárás előrejelzést tőle a következő 1-2 órára, és mivel ez nem mutatott esőt, a gneisz meg gyorsan szárad, maradjon. A következő 1 órában összeszedtem magam fejben, éreztem, maradt még erő erre a rövid, de mégis meglepően hosszú útra – a 2. és 3. nitt kb 2-3 méterre van egymástól, de a két akasztás között 13 mozdulat van. Most nem lesz tötyörészés, az előző próbánál egy lépés hibát vétettem még a 2. nitt előtt, és a nyitott peremeken feljebb túl sokat helyezkedtem az ujjaimat, erre most figyelek, gyorsan és tisztán, kicsivel több kockázattal fogok mászni. OK, a 2. akasztás kész, kimászás balra, jobbos nyitott perem, sarok be, kulcsmozdulat, de valami nincs rendben – nem érem el a következő fogást és újra esek. HIHETETLEN! Tudom mire képes a testem, tudom, meg tudom mászni ezt az utat, fejben jól kezelem ezeket a szituációkat és általában elő tudom magamból hozni azt a minimális pluszt, amiből a pont hogy megmászás lesz a majdnem sikerült helyett, de most nem megy!? Következő szerdán le akarom küldeni az éves 8b+ projectemet és most ez a 8a hülyét csinál belőlem.. teljesen felmegy bennem a pumpa és szólok Krisztának, engedjen le, 10 perc pihi és megmászom. Ő kétkedően figyelmeztet, ez a legeslegutolsó próba, már el kellett volna indulni haza. OKÉ, ENGEDJ LE, 10 PERC!!! Nem tudom elengedni és feladni, egyszerűen nem megy!! Az 5. próbánál a kulcsfogást – most először – megzárom saskarommal és áthúzom. Az akasztás is rendben van, teljesen eldurranok, a testem esni akar, de az agyam nem engedi, innét már nem..

Így esett el végül mégis a Black Rider 8a út, de a sikerért ezúttal jobban meg kellet harcolnom, mint hittem. Amúgy utólag találtam egy videót a neten ahol ezt másszák és a csávó a 2. és 3. között kimegy egész balra egy hatalmas kancsóba, lepiheni magát, majd fentebbi fogásokon vissza.. na ebből születnek a 8a.nu-n a 7c/7c+ downgrade commentek, haha! Mindenestere tanlságos utazásunkat a Fekete Lovassal egy jó ideig nem fogom elfelejteni.

Írta: Barabás Gábor